HOAI, a német tervezői díjszabás
2014. február 7. | Zöhls András | | 1 |
Sokakban folyamatosan felmerül a vágy, hogy milyen jó lenne, ha létezne Magyarországon valami olyan számszerűsített tervezői díjszabás, amit jogszabály támaszt alá. Józanul, ha elfeledkezünk a saját érintettségünkről, persze azt gondolnánk, hogy piacgazdaságban a műszaki terv is csak egy termék, egy áru a sok közül, amit annyiért lehet eladni, amennyiért megveszik. Valahogy így gondolta a Gazdasági Versenyhivatal is, amikor 2007. végén az uniós versenyjog megsértése miatt ötmillió forintra büntette az építész kamarát, mert az etikai szabályzatában kvázi kötelezővé tette a díjszabás alkalmazását.
A határozat indoklása, valami 52 oldal, elég részletes. Számos konkrét esetet elemzett benne, amiben az Európai Bíróság hasonló ügyekre vonatkozó kérdésben hozott, szintén hasonló ítéletet. Valami efféle döntés született a kérdésben Ausztria, vagy az Egyesült Királyság esetében is.
Szóval egyértelműnek látszana a dolog, ha nem lenne egy kivétel, ugyanis az unióban van egy kakukktojás, Németország. Ott létezik jogszabállyal megerősített tervezői díjszabás, a HOAI, a Honorarordnung für Architekten und Ingenieure. Ezt is támadták versenyjogi oldalról, meg is változtatták 2008-ban. Ugyan továbbra is bírálják, de ettől még ma is hatályos.
Mondják, hasonló a helyzet Bulgáriában is, de erre nem találtam használható adatot.
Németország elég nagy, a németek hisznek a versenyben, és elég törvénytisztelőknek ismerjük őket, szóval alighanem tudtak valamit mondani, amivel hihetően alátámasztották az álláspontjukat. Az indoklásuk röviden annyi, hogy a tervezési tevékenység nem hagyományos piaci termék, az átlagosnál sokkal több a (főleg jogi) kötöttség, ezért fogyasztóvédelmi szempontból, a verseny nem az ár, hanem, a minőség szintjén történik.
Magyarországon a két érintett kamara, az építész és a mérnöki álláspontja napjainkban valami olyasmi, ha valami a németekéhez hasonló, részletes szabályozást sikerül a hazai gyakorlatba illeszteni, akkor nálunk is kötelezővé lehet tenni egy általánosan érvényes tervezési díjszabást. Ez a meccs, egyelőre vesztésre áll.
Az uniós jog szintjén mi aligha tudunk igazságot tenni, nézzük inkább, milyen is a HOAI.
A német szabályozás alapja a beruházás várható költsége. A figyelembe vehető, munkanemekre bontott építési költség számítását a DIN 276 szabvány alapján kell végezni. Ennek egy adott (a beruházás nagyságától és bonyolultságától függő) százaléka lesz a tervezési díj. Ezt az összeget osztják fel azután a tervezési munka egyes szakaszai között.
Maga a rendszer alapjaiban nagyon hasonlít a nálunk csak ajánlás formájában létező Mérnöki Díjszabásra, a MÉDI készítői tulajdonképpen a német rendszert próbálták meg honosítani, szerintem nem is rosszul. Persze ez hat éve készült, ráférne már némi frissítés, de ami nálunk igazán hiányzik, az egy jól használható költségszámító megoldás. Az évenként megjelenő Építőipari Költségbecslési Segédlet valami ilyesmi lenne, de sajnos az életben előforduló eseteknek csak egy kisebb részében alkalmazható.
Mivel nálunk a tervezési díj az esetek többségében piaci alapon kerül meghatározásra, a Mérnöki Díjszabást ritkán használják, az egész projekt valahogy feledésbe is ment.
Visszatéve a német szabályozáshoz. Mivel ők valóban használják a saját megoldásukat, ezért az 4-5 évente felülvizsgálatra kerül. A következő adatsorokat a ma érvényes HOAI 2013-as rendelet számaival állítottam össze. A diagram költség tengelyét, a jobb áttekinthetőség miatt, logaritmikus skálában ábrázoltam. Két szomszédos görbe közötti terület határoz meg egy-egy, a munkarész bonyolultságára utaló díjosztályt.
Nézzük először az építész-belsőépítész munkarészt.
A diagramból rögtön látszik, miért szeretnék sokan a német módszert követni. Egy közepes nagyságú, átlagos bonyolultságú kisebb középület egymillió eurós, nagyjából 300 millió forintos építész-belsőépítész beruházási költsége mellett, középértéken 13 %, azaz 39 millió forintnyi tervezési díjat lehetne elkérni, ha nálunk is ilyen lenne a rendszer.
Az egyes munkafázisokra lebontva ez így festene:
Látható, hogy a tervezői munkafolyamat felépítésben eléggé eltér a magyar gyakorlattól. Nálunk ritkán szerződnek külön az előkészítő munkákra, leginkább a teljes 1-4 fázis fedi le az engedélyezési tervet. Ez a fenti 39 milliós tervezési díj durván harmada, 13 millió. A "végleges terv" fogalma itt mondjuk az engedélyezési szintű dokumentációt jelenti. A kiviteli terv 10 millió, az esetleges tender kiírás, illetve a beérkező ajánlatok értékelése 4 millió, a maradék 12 millió pedig az építés felügyelete, illetve a megvalósulási terv elkészítése.
Nálunk az építés felügyelete, a művezetés jóval kisebb részt foglal el a tervező munkájában, mint a német kollégáknál, általában külön is szokás szerződni rá, de még így is, ha ezt a részt nem is vesszük figyelembe, irigylésre méltó az ottani tervezési díj.
Nézzük az épületgépész szakágat:
2012-ben az MMK és a MÉK lefordítatta a 2009-es HOAI előírást, abban ezt a munkarészt épületgépészetnek nevezték, de ez a fejezet magában foglalja a gyenge és erős áramú, valamint a lift, kisebb részben a technológiai tervezést is. Ezen a szakterületen csak három díjosztályt (egyszerű, átlagos, bonyolult) kell figyelembe venni.
Ha az előbbi, átlagos bonyolultságú, 300 milliós építész-belsőépítész költségű beruházás installációja 150 millió forint (500 ezer euro) nagyságú, és az szintén a középső díjosztályba sorolható, akkor a teljes tervezői juttatás ennek 20-21%-a, azaz durván 30 millió forint. Elég jól érzékelhető a német és a magyar díjszabás közötti különbség. A MÉDI egy 100 milliós (csak) épületgépészeti díjalapnál, átlagos bonyolultság esetén az előtervre, engedélyezési és kiviteli tervre együttvéve 5,5%-kal számol. Más kérdés, hogy a való életben még ezt az összeget sem nagyon lehet elérni.
Természetesen, akkor vagyunk korrektek, ha ezen a szakterületen is megnézzük a teljes tervezői tevékenység díjának megoszlását az egyes munkafázisok között.
Az építész-belsőépítész munkarészhez hasonlóan itt is elég nagy az építés felügyelet és a megvalósulási dokumentáció elkészítésének aránya, amely tételek a hazai díjszabásban nem szerepelnek. Ha ezzel korrigáljuk a példában szereplő HOAI adatokat, az előbbi 20-21% rögtön 13%-ra olvad. Igaz, még ez is jelentősen nagyobb a mi előírásunkban szereplő 5,5%-nál, illetve ha van tender terv is, a 6%-nál
A Mérnöki Díjszabás az alábbiak szerint osztja fel a teljes tervezési összeget az egyes fázisok között:
Ezek az arányok sokkal közelebb állnak a hazai gyakorlathoz, lévén, hogy nálunk az engedélyezési eljárást is leginkább a kiviteli dokumentáció alapján kell lefolytatni. Előterv jellegű fázisra ritkán tudunk szerződni, ezt a munkarészt általában az engedélyezési szakaszba építjük be.
Összefoglalás
Terjedelmi okokból nem tértem ki rá részletesen, de a HOAI természetesen nem csak a díjszabási táblázatokból áll. Nem túlzottan, de azért eléggé részletesen leírja az egyes szakmai területek feladatkörét, a díjosztályok meghatározási módját, a tervezői munka egyes fázisainak tartalmát is. Valamivel bővebb, mint a magyar szabályzat, de nem sokkal. Táblázatostól 120 oldalban össze tudták foglalni a tájépítéstől a közlekedési létesítményekig, a statikától az akusztikáig az összes érintett területre vonatkozó előírásokat.
Tanulni mindig, mindenből, így a német előírásokból is érdemes, de nem hiszem azt, hogy annak az egy az egyben átvétele vezetne el minket a garantált magas tervezési díjakhoz. Lehet, hogy még egyszer el lehetne indulni a jog útján, és az is lehet, nekünk kellene kissé rátartibbnak lennünk, ha a munkánk értékéről van szó.
Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
Zoárd | 2014. febr. 17.
Realitás: Legutóbbi közintézmény projekt tervezési díja a következő képen nézett ki: HOAI 100% 200% 529% MÉDI 50% 100% 264% Valóság 19% 38% 100% És ezt a munkát egy az átlagnál valamivel magasabb érdekérvényesítő képességgel rendelkező építész iroda készítette! Azt, hogy mennyi a tervezési díj szakáganként, reálisan, a teljes összegből osztottuk le, azaz nem a gépész lett lenyomva, hanem a teljes csapat. Most már csak az a kérdés, feljelentsem-e a tervező csapatot – magunkat - a kamaránál, hogy irreálisan alacsony áron vállalt tervezési munkát. Persze a válóság az, hogy sokan elvállalták volna még ennél is alacsonyabb árakon.
