e-gépész online szaklap

Újra fókuszban a gázkonvektorok problémája

| | |  2 | |

Újra fókuszban a gázkonvektorok problémája

Idén januártól már csak a korszerű gázégővel és vezérléssel ellátott konvektorok szerelhetők fel hivatalosan. Az eltelt több mint fél év arra sarkall bennünket, hogy összegezzük a tapasztalatokat, és a tudnivalókat.

Ma, Magyarországon a gázkonvektor-állomány megközelíti a hárommillió darabot. Ennek több mint 80 százaléka elavult, nem biztonságos, jelentős részük életveszélyes – elodázhatatlan tehát a cseréjük. A konvektoros fűtést használók jövedelemviszonyai indokolják az állami támogatását. Szerencsés lenne a gázkonvektorcserék támogatása a komplex épületenergia-hatékonysági felújítások keretében is.

Szigorodó jogszabályok

Az Európai Unió gyakorlatának megfelelően – az energiahatékonyság jegyében – a konvektorokra vonatkozó követelményeket is szigorították. 2018-tól január 1-jétől a követelmények kiegészültek a 1188/2015/EU rendelet szigorúbb és a 1186/2015/EU rendelet energiahatékonysági címkézésre vonatkozó követelményeivel. Az Európai Unió lisszaboni szerződés utáni gyakorlata az, hogy meghatározott jogalkotási területeken a tagállamokban közvetlenül hatályos (tagállami jogalkotási lépések nélkül is hatályba lépő) rendeleteket alkot, és a hatályban lévő irányelveket is rendeletekkel váltja fel. Az EU-irányelveket a tagállamoknak kellett bevezetniük saját jogrendszerükbe, a tagállam saját hivatalos nyelvén (nyelvein), aminek következtében a tagállami előírások bizonyos mértékig tartalmukat tekintve is eltértek egymástól, mert az irányelvek tagállami verzióit „beillesztették” a tagállam jogrendjébe, figyelembe véve például a kapcsolódó tagállami jogszabályok előírásait, fogalommeghatározásait is. Az EU-rendeletek esetében viszont csak a fordítási hibák okozhatnak eltéréseket a különböző nyelvi verziók között. Az EU-rendeletek valamennyi tagállam hivatalos nyelvén letölthetők az Unió honlapjáról, tehát a fordításról sem a tagállam gondoskodik. Az Európai Gázkészülék irányelvet (GAD) minden részterületre kiterjedően 2018 áprilisában az Európai Gázkészülék rendelet (GAR) váltotta fel.

Idén a gázkonvektorokra vonatkozóan nemcsak a fokozott energiahatékonysági, címkézési, de a szigorúbb NOx-kibocsátási feltételek is életbe léptek. A követelményeket már csak a jóval drágább, akár sokszorosába kerülő gázkonvektorok teljesítik.

Növekedő hatásfok

Az EU-rendelet a szezonális hatásfokot a névleges terhelésen mért hatásfok alapján, egy képlet segítségével igyekszik meghatározni, amelyben a készülékhatásfokon kívül figyelembe veszi a hőmérséklet-szabályozás pontosságának módját és más befolyásoló tényezőket is. A szezonális hatásfok lényegében azt mutatja meg, hogy a fűtési szezon alatt milyen arányban fordul a felhasználó által kívánt célra a felhasznált primer energia. Az eddig is ismert készülékhatásfokon ezzel szemben a készülék pillanatnyi üzemi állapota szerinti hatásfokot értjük. A szezonális hatásfok számszerű értéke akár 10-20%-kal is kisebb lehet, mint a készülék pillanatnyi üzemi állapotában mért hatásfok. Ennek oka, hogy a szezonális hatásfok meghatározása során figyelembe veszik a készülék valamennyi üzemi állapotában mért készülékhatásfokainak, a gázfogyasztások arányának megfelelő súlyozású átlagát, a segédenergia-fogyasztást és az egyéb veszteségeket is, amelyeket a pillanatnyi készülékhatásfok meghatározása során nem lehet figyelembe venni. Ilyenek például az ún. készenléti veszteségek, vagy például egy kazán ismétlődő felmelegítésére felhasznált energia is. Ezek az energiák nem a használó által közvetlenül kívánt célra, például nem egy szoba fűtésére fordulnak. Egy kazánház fűtését, a gázkészülék hőveszteségei következtében, az EU-rendeletek nem tekintik a felhasználó közvetlen fűtési céljának, mert a közvetlen cél a szoba fűtése. Érdekesség, hogy a gyújtóégő által termelt hő a gázkazánok esetében veszteség, míg a gázkonvektorok, pontosabban a lokális fűtőberendezések esetében az aktuális készülékhatásfoknak megfelelő arányban hasznosuló hő, amely csökkenti a hőérzeti hőmérséklet-változásait a fűtendő helyiségben. A szezonális hatásfok meghatározását az EU-rendeletekben közölt leegyszerűsített képletek teszik könnyebbé és uniformizálhatóvá.

Az EU ErP rendeletei különböző dátumokhoz kötött, egyre szigorúbb, a megelőző időszaknál nehezebben teljesíthető követelményeken túl tartalmazza azokat az előjelzéseket is, amelyeket az Európai Bizottság a rendeletek ötévente sorra kerülő, következő felülvizsgálataikor kíván bevezetni, abból a célból, hogy a gyártóknak legyen ideje ezekre a fokozott követelményekre felkészülni. A lokális fűtőberendezések (például a gázkonvektorok) esetében elő fogják írni a csökkentett terhelésen mért készülékhatásfok 85%-os súlyozással történő figyelembevételét, a szezonális hatásfok számítása során, ami 5-10%-kal is csökkenteni fogja a mai gyártású gázkonvektorok számított szezonális hatásfokának értékét. (A NOx kibocsájtási határérték [56 mg/kWh] is tovább szigorodnak.) Ezeknek a további szigorításoknak a teljesítése, a gázkazán fejlesztésekhez hasonlóan, a gázkonvektoroknál is további égőfejlesztéseket és a gáz/égéslevegő arány szabályozásának bevezetését fogja megkövetelni. Megérhetjük, hogy a gázkonvektorok energiahatékonyságát is külső hőmérséklet-érzékelők fogják elősegíteni. Így pár év múlva még jobb lesz a lokális fűtőberendezéseknek az energiahatékonysága és még tovább csökken majd a károsanyag-kibocsátásuk is. Tehát az EU-rendeletek időszakonként szigorodó követelményeinek teljesítése a jövőben is szükségessé teszi a gyártók folyamatos termékfejlesztését. Az energiahatékonysági pályázatok esetében a távoli célkitűzéseknek megfelelő termékek már ma is előnyben vannak más termékekkel szemben, jobb CO2/Ft mutatójuk miatt.

A régi gázkonvektorok veszélyei

A gázkonvektorcseréknek az energiahatékonyság javításán túlmenő, járulékos hasznai is lettek, amelyek megszüntetik a nagyon régi gázkonvektorok által okozott veszélyeket. Az elavult gázkonvektorok mechanikus vezérlése nem megfelelő. Az 1982 előtt gyártott, CR-1 gázszeleppel készült konvektorokban még nincs ún. „békazár” sem, emiatt a főégő nem tud 30%-os terhelésről egyetlen kapcsolással teljesen kikapcsolni, átugorva a veszélyesen alacsony terhelésű üzemmódokat. Ugyanakkor ezeket a készülékeket – a túlfűtés elkerülése érdekében – mégis szinte minden esetben szabálytalanul úgy állítják be, hogy folyamatos üzemben 0–100% teljesítmény között szabályozzanak. Azaz a szabályozási tartományuk a gyakorlatban magában foglalja a veszélyes 0–30%-os tartományt is: 20 és 30 százalék közötti teljesítménynél a főégő már nem tud stabilan égni, hanem vibrálni kezd, meg-meggyullad, miközben a gyújtóégő folyamatosan ég. Ilyen üzemben a konvektor kb. 5000 ppm szén-monoxidot gyárt. Régi konvektorok esetén szén-monoxid-függöny mérhető az épület homlokzata előtt, melynek egészségügyi kockázatát nem szükséges részleteznünk.

Ha a mechanikus vezérlő 20% alá szabályozza a teljesítményt, akkor a főégő egyszerűen nem gyullad be vagy kialszik. Ilyenkor a gáz elégetlenül távozik a szabadba, a külső fali készülékek szélvédő kosarán át, vagy kéménybe kötött gázkonvektorok esetén a kéményen át. Gondoljuk végig, hogy mekkora energiapazarlást okozhat az, hogy a gáz elégetlenül távozik a készülékből! Ezzel egyidejűleg be kell látnunk azt is, hogy a mai gyártású gázkészülékek telepítési szabályait nem ezekhez az elavult készülékekhez kell igazítanunk, mert ilyen elavult készülékek ma már nem kaphatók. A telepítési szabályozást mindig az aktuálisan kapható új készülékekhez kell igazítani, mert az új készülékeket telepítjük, nem a régieket! Az ErP-előírásoknak megfelelő gázfogyasztó-készülékek képességeihez a vonatkozó EN 15287-2 európai szabványban rögzített követelmények teljesítésének megkövetelése tartozik, a homlokzati égéstermék kivezető terminál elhelyezésére vonatkozóan, mint telepítési feltétel.

A harmadik, súlyos probléma az elavult konvektorokkal, hogy 1980–1982 előtt azbeszttömítéseket használtak, mert azt, hogy az azbeszt rákkeltő, csak ezt követően ismerték fel. Ezért ilyen tömítés található az 1982 előtt gyártott gázkonvektorok hőcserélői között, a gyújtóláng vagy a nézőüveg alatt. A tömítések szélei szabad szemmel is jól láthatók, ami azt jelenti, hogy az azbesztszálakat a szoba levegőjének a konvektor által keltett cirkulációja kiragadja, és beszállítja a szobai légtérbe, így az azbeszt súlyosan rákkeltő hatása a szervezetbe kerülve érvényesülni tud. Ezt az állapotot mielőbb meg kell szüntetni!

Cserét sürget a szakma

Az itt felsorolt élettani hatások, a gazdaságtalan működés fokozottan indokolttá teszik a régi gázkonvektorok cseréjét. Magyarországon megközelítőleg 3 millió a beépített konvektorok száma, ebből 2-2,5 millió ténylegesen üzemel is. Elsősorban az alacsonyabb jövedelemkategóriába tartozók használják ezt a tüzelőberendezést, így előfordulhat, hogy a téli hidegekben csak egy szobát fűtenek. Ezeknél a felhasználóknál jellemző az, ha elromlik az egyik konvektor, akkor átköltöznek a másik szobába, ahol még működik a másik, nem javíttatják, pláne nem cseréltetik a berendezést. A konvektorállomány jelentős része, kb. 60 százaléka az elavult, egészségre ártalmas kategóriába tartozik. Mielőtt még „lehordanánk a sárga földig” a konvektorokat, meg kell említenünk azt, hogy a megelőző fűtési módoknál jóval korszerűbb, hatékonyabb berendezések. Megjelenésüket követően nem kellett szenet hordani a pincéből, nem volt kosz, és jelentősen csökkent a károsanyag-kibocsátás is. A készülékek legnagyobb teljesítménynél mért 78-85 százalékos üzemi hatásfoka sokszor jobb, mint az egyidős, hagyományos atmoszferikus gázkazánoké. A ’82 után „békazárral” gyártott és felszerelt gázkonvektorok már sokkal jobban szabályozottak voltak, nem termelik a szén-monoxidot, és gazdaságosabbá vált a működésük is. Elsősorban tehát az ősrégi konvektorokat kellene – első körben – lecserélni, mert ezekhez képest ma óriásinak mondható az előrelépés műszaki szempontból. A konvektorral rendelkező házak esetén a konvektoros fűtésrendszernek a legtöbb esetben nem létezik más, észszerű alternatívája, mint magának a fűtőberendezésnek a cseréje, ahogy ez igaz más esetekben is. Például a gázkazáncserék esetében is a leggazdaságosabb megoldást a CO₂/Ft jellemző alapján, a régi gázkazánok új gázkazánokkal történő kiváltása jelenti, azaz amikor a hőtermelőn kívül mást nem kell kicserélni. Tehát a régi gázkonvektorokat új, sokkal korszerűbb gázkonvektorokkal a leggazdaságosabb kiváltani. Ezekben az épületekben olyan jelentős összegekbe kerülne központi fűtést telepíteni, hogy a megtérülés bőven 20 év feletti lenne. A gázkonvektorral fűtött régi épületek értékéhez viszonyítva az eltérő fűtési rendszerek telepítése olyan lenne, mintha valaki Trabantokba új Mercedes motorokat kívánna telepíteni. Ezért a meglévő konvektorállománnyal rendelkező lakások, házak esetén egy megoldás kínálkozik, hogy a gázkonvektorokat tesszük korszerűbbé mindaddig, amíg a régi épületek állnak.

Nem egyedi csere kell!

Társasházak esetén nem biztos, hogy az egyedi gázkonvektor-korszerűsítések jelentik a legcélravezetőbb megoldást. Célszerűbb lenne a konvektoros társasházak fűtéskorszerűsítését egy lépésben megoldani, és egyszerre cserélni a nyílászárókat, a gázkonvektorokat és elkészíteni az épület utólagos hőszigetelését – akár egy erre a célra kiírt társasházi pályázat keretében is. Ennek a gazdaságosságon túl (egyszeri állványozás, festés stb.) esztétikai hozadéka is lehet, ugyanis a különböző gyártók konvektorainak például más-más látványú fali szerelvényei voltak a kivezetéseknél. Ezért egy épületen egymás mellett láthatók a kör, négyzet, illetve téglalap alakú, csak alapzománcozott, ezért ma már rozsdás szélvédő kosarak. Megjelentek a színre zománcozott, ezért időjárásálló (nem rozsdásodó) és a gyártók által egységesített méretű, alakú szélvédő kosarak. Sőt, a szélvédő kosarakat a homlokzat színének megfelelően is el tudják látni a gyártók időjárásálló, színes fedőzománccal. Egyedi cserék esetén nehéz összeegyeztetni az esztétikai kívánalmakat a lakók egyedi lehetőségeivel.   

Jelentősebb mértékű konvektorcserékre hathatós állami beruházás nélkül nem lesz lehetőség. Az Otthon Melege Programban tavaly 12 500 készüléket lehet maximálisan lecserélni. Ha figyelembe vesszük a fentiekben említett 2-2,5 milliós számot, ez azt jelentené, hogy a jelenlegi ütemben kb. 300 év alatt cserélnénk le a teljes ellavult konvektorállományt. Ez nonszensz! E mellett a támogatási forma mellett a komplex épületfelújítási programokat kellene előnyben részesíteni (nyílászárócserék, homlokzati hőszigetelés és a gázkonvektorcserék egyidejű végrehajtása, egységes szélvédő kosarak alkalmazása az épületeken), nem pedig külön-külön, egy-egy korszerűsítéssel összefüggő munka elvégzését. Ha egy konvektoros társasházban manapság épületszigetelés történik, akkor a konvektorokhoz így is, úgy is hozzá kell nyúlni, mivel a szélvédő kosarakat nem lehet besüllyeszteni. Az előírásoknak megfelelően a falról le kell szerelni a konvektorokat, tehát ez jó alkalom lenne egyúttal a cserére is. Ma már senki nem lepődik meg azon, hogy hőszigetelésnél nyílászárókat is kell cserélni egyidejűleg, így van ez a gázkonvektorokkal is. Sőt, nyílászárócserék esetén a kéménybe kötött gázkonvektorokat indokolt lenne biztonságos külső fali konvektorokra cserélni, a szén-monoxid-mérgezések elkerülése érdekében.  

A konvektoros épületek másik problémája a melegvíz-ellátás megoldása, mert a fürdőszobák többségében gyűjtőkéményre kapcsolt, átfolyós vízmelegítők vannak. A megoldandó feladat a konvektoros fűtésű házak korszerűsítése, és ez nem egyszerűsíthető le kizárólag a gázkonvektorok cseréjére, hanem a gázkonvektoros fűtésű épületek energiahatékonysági korszerűsítésére kell megoldási modelleket találni, például a következőt. A nagyobb, külső fali gázkonvektorokkal fűtött épületekben szinte kivétel nélkül gyűjtőkéményekre kötött átfolyós vízmelegítőket találunk, amelyek nem használhatók fokozott légzárású ablakok esetén, és amelyek miatt nem használhatunk szabadba kivezetett szagelszívókat a konyhában, így viszont az épület korszerűsítése lehetetlenül el. Ezért a gázkonvektorok korszerűsítése, nyílászárócserék és egyidejű utólagos hőszigetelés mellett, az átfolyós vízmelegítők helyére az épületek tetejére kellene konténerben elhelyezett, komplett melegvíz-készítő berendezéseket telepíteni, napkollektorokkal, puffertartállyal, gázkazánokkal. A melegvíz-cirkulációs vezetékeket a régi gyűjtőkéményekben lehetne levezetni, mert a gyűjtőkéményeknek amúgy is van kiállásuk a lakások fürdőszobáinál. A fogyasztott vízköbméter alapján el lehetne osztani a költségeket, így megoldódna a gázkonvektorokkal fűtött épületek energetikai korszerűsítésnek problémája.

Más országokban ilyen jellegű problémák csak nagyon periferikusan léteznek, mert csak nálunk van ilyen jelentős, egy lakosra jutó gázkonvektor-állomány. Ezért a kérdés egyedi magyar megoldást igényel, aminek kulcsát hiába várjuk külföldről.

Korszerű készülék, jobb védelem

Az új, kéménybe kötendő gázkonvektorokban, mint minimumkövetelmény van védelem az ellen is, ha beomlik, eltömődik a kémény, az EN 613 harmonizált európai szabványnak megfelelően. Ilyen esetekben, az égéstermék-áramlásbiztosító nyílásán keresztül, rövid ideig (bizonyos esetben 1 percig) beáramolhat a füstgáz a lakótérbe, ami nem veszélyes. Ha az áramlást biztosító nyílásnál elhelyeznek egy hőre kapcsoló, 95 °C esetén az égésbiztosító áramkörét megszakító termosztátot, akkor a kémény elzáródása esetén kiáramló, megközelítőleg 130 °C-os égéstermék rövid idő alatt kikapcsolja a gázfogyasztó-készüléket. Az új konvektorok mindegyikében ez a védelem kötelezően benne van, míg a régiekben nincs. A szerkezet az európai szabványok szerinti kivitelben nem véd a visszaáramlás ellen, amikor a kémény nem elzáródott, hanem hideg levegő áramlik benne lefelé. Ha a lakásban – pontosabban az összenyitott légtérben, például a lakásból nyíló ajtajú pincében – szabadba kivezetett páraelszívó, szellőztetőberendezés, szárítógép stb., azaz depressziót keltő gépi berendezés egyidejű működtetése lehetséges egy gravitációs elven működő, kéménybe kötött, nyílt égésterű tüzelőberendezéssel, akkor a kéményben a szabadból lefelé áramló hideg levegő is hozzákeveredhet a készülékből kiáramló égéstermékhez és lehűtheti azt, így a hőre kapcsoló biztonsági termosztát nem reagál. Ezzel ellentétben a hazai gyártású gázkonvektorok visszaáramlás esetén is kikapcsolnak, mert a biztonság érdekében a tanúsító intézet ezt megkövetelte. Ezt úgy érték el, hogy az érzékelőt a visszaáramló meleg égéstermék útjában helyezték el, visszaáramlás esetén is.

Összefoglalva elmondható, hogy az 1980–1982 előtt gyártott készülékeket mindenképpen le kell cserélni, és erre a szakembereknek is nyomatékosan fel kell hívni a lakosság figyelmét. Ezenkívül a rendszeres karbantartás gázkonvektorok esetén sem maradhat el. Az energiahatékonyságon túl a biztonság is főszerephez jut a gázkészülékeknél, melyek egy korszerű és élhető otthon alapfeltételei.

FűtéstechnikaKonvektor

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2018. szept. 13.

Kedves Ferenc. Javaslom, olvassa el még egyszer a cikket. Ez a cikk arról szól, hogy életveszélyes berendezések vannak. Ráadásul az épületfelújítások nagytöbbsége a nyílászáró cserével kezdődik, amivel a biztonsági helyzet durván tovább romlik. Amikor dömpingje volt a konvektoroknak, akkor ismeretlen megoldás volt a wc és konyhai szagelszívó. Ma egy felújításnál sokan gondolkodás nélkül építik be ezeket a berendezéseket, semmit se tudván arról, hogy mekkora veszélybe sodorják magukat és lakótársaikat. Azaz biztonsági kérdésekről van szó. A temetőben teljesen értelmezhetetlen az, hogy mennyi idő alatt térül meg, vagy mennyibe is került volna a csere. Szemtelen, aljas vámszedők minden területen vannak, az ilyen emberek ellen természetesen fel kell lépni, de nem ők okozzák az életveszélyt!


Lukács Ferenc | 2018. szept. 13.

Gratulálok a cikk írójának meg az EU-nak is! Erre mondják, hogy más nemi szervével a csalánt... Meg kell nézni egy új ”korszerű” konvektor árát, mikor termeli az ki a különbséget? Főleg úgy, hogy sokan mindig csak abban az egy helyiségben fűtenek, ahol éppen tartózkodnak! A javítási költségek se összehasonlíthatók! Az Önökhöz hasonló, roppant okos, ráérő emberek annak is utána járhatnának, hogy a konvektor csere programban a helyi gázszerelő ”maffiák” mennyiért cseréltek le egy konvektort! Én mikor felháborodtam rajta, akkor azt mondták, hogy mit akarok, hisz ennyi az állami támogatás! Mert ugye az állami támogatás az ”égből pottyan” és nem a mi keserves adófizetésünkből keletkezik?! Jó lenne egyeseknek a földre leszállni, nem pedig a Brüsszeli/Budapesti irodákból megváltani/tönkretenni a világot! Sokat tudnék mesélni, de ki kíváncsi a józan érvekre?!

Facebook-hozzászólásmodul