e-gépész online szaklap

Kéményrendelet a gyakorlatban

| | |  22 | |

A 63/2012. (XII. 11.) BM rendelet a kéményseprők hatáskörébe utalja „a tüzelőberendezések biztonságos üzemeléséhez szükséges (égési, hígítási) levegő utánpótlásának ellenőrzését”. Attól tartok, hogy a rendelet a gyakorlatban több problémát vet fel, mint amennyit megold. Olvasói (névtelenséget kérő, épületgépész mérnök által íródott) levél.

Egy konkrét eset jól mutatja a felmerült gondokat, és talán általános érvényű tanulságok levonására is alkalmas. Adott egy családi ház, melynek fürdőszobájában egy 21 kW teljesítményű, nyílt égésterű, kéménybe kötött kombi gázkészülék működik. A készülék annak idején az engedélyezett gázterveknek és légellátási előírásoknak megfelelően került felszerelésre, és minden szakhatóság átvette. A két helyiséggel arrébb lévő konyhában a gáztűzhely felett korábban egy páraelszívó dolgozott, ami a levegőt a szabadba vezette. A készülék elromlott, ezért kiszereltük, és pótlása egyelőre nem is áll szándékunkban. A szabadba vezető nyílást egyszerű eszközökkel lezártuk, magyarul betömtük. A konyhától másik irányban, két helyiséggel távolabb egy fatüzelésű kandalló található, ami a divatnak megfelelően elsősorban hangulati célokat szolgál. Egy harmadik kéményhez a pincében a régi cirkó van csatlakozik, amit a biztonság kedvéért megtartottunk, de e kémény csatlakozó nyílását betömtük, és egy fémlappal biztonságosan le is zártuk. Az elbírálás szempontjából fontos, hogy a házban az energiahatékonyság és a kisebb hőveszteség érdekében az akkoriban energiatakarékosnak ítélt, gumitömítéssel ellátott, fából készült SOFA nyílászárókat építtettünk be. A nyílászárók időközben deformálódtak, és sajnos már messze nem tömör zárásúak.

Az éves ellenőrzés során a kéményseprő, elvégezvén a „sormunkát”, a Tanúsítvány 5. pontjába a következő hibakódokat jegyezte be:

5. Nem megfelelő a levegőutánpótlás, üzemeltetés veszélyes, szakember bevonása szükséges

5/a a mesterséges elszívó berendezés egyidejű üzemeltetésének lehetősége miatt (páraelszívó, szellőző ventilátor, központi porszívó, ruhaszárító, mobil klíma),

5/b az egyéb nyitott égésterű tüzelőberendezéssel való egyidejű üzemeltetés lehetősége miatt.

Tudjuk, hogy sem a gázzal, sem az égéstermékkel nem szabad viccelni, és valljuk, hogy az előírásokat saját érdekünkben be kell tartani! Az „üzemeltetés veszélyes” kitétel kifejezett félelmet és kétséget ébresztett bennünk. Kértük a szakembert, hogy magyarázza el az ijesztő bejegyzések értelmét és okát, és azt is mondja meg, hogy a hibák hogyan szüntethetők meg? Az 5/a ponttal kapcsolatban az volt a válasza, hogy a használaton kívüli páraelszívót nem elég a villamos hálózatból kikötni vagy leszerelni, hanem a kivezető nyílását be is kell falazni! Magyarázatképpen hozzátette, hogy a páraelszívót bármikor pótolhatjuk, így „fennáll a gázkészülékkel és a kandallóval való egyidejű üzemeltetésének a lehetősége!” Ez a mondat jogilag nem értelmezhető, mert a „lehetőség” mindig fennáll!

Az 5/b. hiba sem igazán érthető! Két, külön kéménybe kötött, egymástól távol eső, egymással három helyiségen és négy ajtón keresztül közlekedő tüzelőberendezés vajon miért ne működhetne egyidejűleg? Ezen az alapon például egy közös lépcsőházzal rendelkező kétlakásos társasházban csak az egyik lakást szabadna kéménybe kötött berendezéssel fűteni? A mi esetünkben a kandallót le kell bontani, hogy megszűnjék az együttes működtetés lehetősége? Életszerű ez?

Ha esetleg új páraelszívót szerelnénk fel, akkor össze kellene reteszelni a kombival és a kandallóval. A reteszelés a gázkészüléknél viszonylag egyszerűen megoldható lenne, de felmerül a kérdés, hogy ha belenyúlunk a készülékbe, akkor mi lesz a garanciával? A kandalló reteszelésére vonatkozóan a kéményseprő még csak tippet sem tudott adni. Egy egész nap meleg cserépkályha vagy kandalló mellett a páraelszívó gyakorlatilag sohasem működhetne! A VGF decemberi számában erre vonatkozóan hasznos információkat kaptunk, de kérdéses, hogy az ott ismertetett, gyaníthatóan nem olcsó biztonsági elemeket az országban működő sokszázezer kandallóba és cserépkályhába valaha be fogják-e szerelni? Pedig ahol kandalló van, ott a páraelszívón sem takarékoskodnak.

A szakemberünk inkább diktátumnak hangzó javaslata szerint a kombi készülék helyiségének külső falába az égési, és a huzatmegszakítón keresztül, hígítás céljából beszívott levegő utánpótlása céljából, méretezés eredményétől függően egy vagy két 125 mm átmérőjű átvezető csövet és a hozzá csatlakozó AT-G 60 típusú, elzárhatatlan légbeszívó elemet kell beépíteni. Erre vonatkozóan is szerettünk volna néhány kérdésre választ kapni. Például: mire számíthatunk, ha síszabadságra megyünk, vajon mi fog várni a vízvezetékekkel és szabadon álló csapokkal teli fürdőszobában? A készülék üzemszüneti és a szabályozott kikapcsolásakor a hideg levegővel miért kellene szellőztetni de egyben hűteni is a fürdőszobát? Hogyan egyeztethető össze a 30-60 m3/h, esetenként -15 °C-os levegő folyamatos bevezetése a hivatalos energiatakarékossági törekvésekkel? Szegény kéményseprő a kérdéseinkre csak hümmögött, de önbizalmát visszanyerve közölte, hogy ha nem szüntetjük meg a bejegyzett hibákat, akkor legközelebb jelenti a gázosoknak, és leplombáltatja a gázkészüléket. Reméljük, hogy ez a fenyegetés csak a zavarának volt tulajdonítható!

A használaton kívüli cirkó kéményének ellenőrzéséért évente 2000 Ft-ot kell fizetnünk, mert a törvény szerint a kémény csak akkor számít használaton kívülinek, ha nyílásai be vannak falazva. A mi jóemberünk még a készülék leszerelését és a gázvezeték lehegesztését is megkövetelte volna. Ezzel szemben az egyik megyei kéményseprő cég technológiai utasítása így szól: „Nem kell ellenőriztetni, felülvizsgáltatni, tisztíttatni a használaton kívüli égéstermék-elvezetőt (kéményt), viszont ebben az esetben az összes nyílását (bekötő és tisztító nyílásait) be kell falazni, vagy nem éghető anyaggal tömören, hézagmentesen lezárva kell tartani.” Ez ésszerűnek hangzik, hiszen a befalazás legfeljebb megnehezíti, de nem szünteti meg a kémény esetleges újbóli használatbavételének lehetőségét. Talán, ha a hatóságok egy kicsit több bizalommal viseltetnének a lakosság irányában, és inkább azt tudatosítanák, hogy az előírások és az ellenőrzés saját biztonságukat szolgálja, akkor általánosan is megengedhető lenne az áramlástechnikailag kifogástalan, egyszerűbb módszer. Természetesen például a tanúsítványon fel kell hívni a tulajdonos figyelmét, hogy az újbóli használat megkezdése előtt végeztesse el a kémény soron kívüli ellenőrzését.

A kéményseprőnk határozottsággal leplezett bizonytalanságát érezvén kétségeink támadtak az általa elmondottak iránt, ezért igyekeztünk más szakembereket is meghallgatni. A kéményseprőnk cégének ügyfélszolgálatától például azt a felvilágosítást kaptuk, hogy az új páraelszívót akár fel is szerelhetjük, és reteszelés nélkül is működhet, ha a gázkészülék és a kandalló helyiségéinek ajtaját légmentesen leszigeteljük, és automatikus zárószerkezettel látjuk el. Sajnos a levegőbevezető ekkor sem mellőzhető.

Távol áll tőlem, hogy a szakmájukban régóta kifogástalanul dolgozó kéményseprő szakmunkásokat és technikusokat megbántsam, de jogosan merül fel a kérdés, hogy kaptak-e megfelelő tüzelés-, hő- és áramlástechnikai képzést, és bírnak-e megfelelő felkészültséggel a rájuk rótt, új feladatok elvégzéséhez? Felvetődik az is, hogy a régebben engedélyezett, évtizedek óta működő rendszerek esetében mindenütt van-e realitása az új előírások érvényre juttatásának. A „szerzett jog” alkalmazhatóságának kérdése is nyitva maradt. Az „egyidejű üzemeltetési lehetőség” jogi és műszaki tartalmának egyértelmű meghatározása ugyanúgy halaszthatatlan, mint a követelmények és az elfogadott megoldások egységesítése. A rendelet a hiányosságok orvoslására „szakember bevonását” teszi kötelezővé. Milyen szakemberre gondoljunk? A szükséges számításokat és terveket elkészítő, tervezői jogosítvánnyal rendelkező mérnökre, a kivitelezést végző kőművesre vagy villanyszerelőre? Erre sem kapunk választ!

A rendelet végrehajtásával kapcsolatban hirtelen ennyi kérdés merült fel bennünk, és ez nem is kevés! Jó lenne valakitől autentikus választ kapni az egyelőre tisztázatlan kérdésekre!

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Fülöp Miklós | 2018. máj. 14.

Tisztelt Tóth Dyna! Mielőtt válaszolnánk, kérjük - amennyiben rendelkezésre áll - az info@e-gepesz.hu címre küldje le a a gázellátás alaprajzát. Köszönjük.


Zoárd | 2018. máj. 11.

Kedves Dyna! Sajnos az a helyzet, hogy a kéményseprők nem értenek a kazánok légellátásához. Csak egy gyorstalpalót kap a kéményseprő kolléga, hogy mit nézzen meg és e szerint az elvárás szerint teszi -szerintem helytelenül- a dolgát. Sajnos a jogszabályi anomáliák ide juttatták a kémény – gázkazán helyzetet. Van ennél rosszabb is! Már sokadszor hallom, hogy a kéményseprők nem ismerik azt a megoldást, amikor szabadba nyíló szellőző rácson keresztül kapja a gázkazán az égési levegőt és feltehetően annak idején így lett jóváhagyva a gázkazán telepítés. Talán azzal lehetne leszerelni a kéményseprőket, ha bemutatná a gázfelülvizsgálati jegyzőkönyvet. Ha ezt nem fogadják el, akkor azt hiszem nekünk tervezőknek – talán a Kamarának - kell valamilyen szinten intézkedni, hogy ne állítsák a lakókat hozzánem értésből a kéményseprők felesleges költségekbe.


Tóth Dyna | 2018. máj. 10.

Kedves Szakértő! Tegnap a kéményseprők ellenőrzést tartottak nálunk (társasház) és felvették hibának, hogy nem megfelelő a szellőzés / légellátás, ezért légellátási tervet kell készíttetnünk 2 éven belül, mert akkor újra ellenőriznek és ha nincs kész, akkor lezárják a kéményt...Ez több kérdést is felvet bennem, ebben kérném a segítését! Előzetesen a lakásról annyit, hogy egy gázkészülékünk van, egy nyílt égésterű kombi kazán, ami egy kisebb helyiségben (mosókonyha) van elhelyezve, amin nincs ablak, viszont a szabadba kivezető 20×20 cm-es szellőzőrács van rajta, és az ajtón is egy nagyméretű 50× 15 cm-es rács van. Az ajtó egy konyha-étkezőbe nyílik. Nincs elszívónk, nincs más gázkészülékünk, de az ablakok még a régi típusú szellőző nélküli műanyagok. A mosókonyha mellett található wc-ben is van egy 20×20 cm-es szabadba kivezető szellőzőrács. A kérdéseim: 1. Két hónapja volt a hivatalos gáz felülvizsgálat, ahol mindent rendben találtak, megnéztem a jegyzőkönyvet, ahol a légellátás kérdés is szerepel, ahol megfeleltet kaptunk. Most ”szakember” függő, hogy kinek mi felel meg? 2. Annyit közöltek a kéményseprők, hogy ne izguljunk, mert az egész házban mindenkinek - 1 kivétellel felvették ezt a hibát (kb. 10 éve lett szigetelve a ház és kicserélve mindenkinél az ablak)...és van rá két évünk, hogy megcsináltassuk a légellátási tervet...Az 1 kivétel, akinél van az ablakra utólag beszerelt szellőztetőt. Tényleg kötelező megcsináltatni a tervet, vagy automatikusan szereltessünk be utólagos szellőztetőt? 3. Az érdekelne, hogy az ablakra utólag szerelt szellőztető miben más, mint a fali eredetileg meglévő szellőzőrács? 4. A légellátási tervre kb. 30-50 ezer forintot mondtak...Ez helytálló, tényleg ennyibe kerül? Nem csak egy kész programba beülnek pár adatot? Ha az egész házét (10 egyforma lakást) kell megcsinálni, szoktak adni kedvezményt? 5. Ha kihagyjuk ezt a légellátási tervet és mondjuk megcsináltatjuk az ablakra a szellőzőt, akkor is megbüntetnek 2 év múlva? Tényleg kötelezhetnek erre? Pláne, hogy szabályosan lett beszerelve a kazán (gázterv nélküli csere volt), de minden szükséges hatóság - beleértve a kéményseprőket is - átadták, és az utólagos gáz felülvizsgálaton is rendben találtak mindent? Várom válaszát. Köszönöm és üdvözlettel, Tóth Dyna


Gáspár Zsolt | 2018. febr. 22.

Kedves Gábor, nagyon szépen köszönöm. A címem: gzsolt.cs@gmail.com


Nagy Gábor | 2018. febr. 15.

Kedves Zsolt! A páraelszívót nem a kandallóval kell összereteszelni, hanem egy olyan nyílászáróval, amelyet legalább résnyire nyitva biztosítható, a páraelszívó által eltávolított légmennyiség pótlása. Kérdéseire részletesen próbáltam válaszolni, leírva azokat az összefüggéseket, amelyek fizikai törvényszerűségeken alapulnak, ezért nem hagyhatók figyelmen kívül. A ”zárt” égésterű kandalló áramlástechnikai szempontból nyitott, ezért annak égéslevegő ellátásáról külön is gondoskodni kell. Részletes hosszú választ írtam, ami előttem nem ismert okból nem jelent itt meg. Ezért ha ad egy elérhetőséget megírom Önnek mégegyszer részletesen. Tiszteletteljes üdvözlettel: NG


Gáspár Zsolt | 2018. febr. 14.

Kedves szakértők, hónapok óta böngészem a netet ”kandalló-szagelszívó reteszelés” témában, így találtam ezt az oldalt is. Most építjük első saját családi házunkat és szeretnénk kandallót alkalmi használatra, hangulat-elemként. Már eleve zárt égésterű kandalló betéteket nézegettem, de el vagyok bizonytalanodva, hogy vajon rendben fogja-e találni a Fökétüsz. Az sem világos hogy ilyen esetre is vonatkozik-e az a követlemény hogy a nappalival egy légtérben levő konya páraelszívóját reteszelni kell? Ha igen bár az okát nem értem, hogy miért kellene, akkor jön a következő fogós kérdés, hogy műszakilag hogyan oldható meg, hova és milyen érzékelőt kellene szerelni, ami nem olvad el, stb - és nem is nyúlik el a szagelszívó kiiktatásának ideje olyan hosszúra, amíg a kandalló teljesen kihűl. Tud valaki tanácsot adni ebben a témában? Vagy eliránytani, hogy pontosan hol tudnék utánanézni? Köszönettel.


Fazakas Miklós Feren | 2017. júl. 14.

Kedves Gergely! Az előírások teljesen megalapozottan összenyitott légtérnek tekintenek minden belső ajtóval elválasztott légteret. Ennek egyik oka, hogy a belső ajtókat nyitva lehet hagyni, másrészt a belső ajtók alatt jellemzően cm-es rések vannak, hiszen a parketta vagy a csempe sosem tökéletesen vízszintes, az ajtó nem karcolhatja nyitás közben sem a csempét, sem a parkettát és a szőnyegnek, lábtörlőnek is el kell férnie alatta. Ezt szokásosan nagyobb rések alkalmazásával kerülik el. A belső ajtók légzárásához képest a mai gyártású külső ablakok és ajtók és ablakok lényegében lég-tömörek. Azaz azzal számolhatunk, hogy az előbbiek szerint definiált összenyitott, vagy összenyitható légtér egy azonos nyomású zónát képez, amelynek nyomása eltér a külső levegő nyomásától. Ennek megfelelően a WC-ben és a fürdőben elhelyezett gépi elszívó is az összenyitott térben lévőnek számít, mind a jogszabályok, mind a valóságban kialakuló helyzet szempontjából. A jogszabály lehetővé teszi az összenyitott légtér szétválasztását automatikusan záródó tömített nyílászárókkal, ez azonban a nyugati tapasztalatok szerint nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mert az ajtók kb. 3 hónap múlva vagy nem záródtak automatikusan, vagy a tömítésük nem volt megfelelő. Az ablakok nyitott helyzetéhez reteszelt megoldások viszont a nyugati tapasztalatok szerint tartósan beváltak. Így egy további megoldási lehetőséget jelent, ha a ventilátor bekapcsolódása egy ablak teljesen nyitott helyzetéhez kötött. Ezzel elkerülhető, hogy az ablakot állandóan nyitva kelljen tartani. Például az időzítő csak 10 percig tartja nyitva az ablakot egy WC-ben és ennek megfelelően az elszívó is csak addig működik, amíg az ablak a teljesen nyitott helyzetében van. Azaz indokolatlanul nem hűtjük a helyiséget és a biztonságunk is megmarad. Egy épület-gépészmérnök közreműködésére feltétlen szükség van az Ön által említett mindkét okból, azért mert a jogszabály előírja és azért is mert Ön most először végezne ilyen számítást,rendszer kialakítást. Az életük pedig nem múlhat azon, hogy a rendszer kialakításába ezért hiba csúszik. Csak áttételesen tartozik ide annak megemlítése, hogy olyan fogalom, hogy nem fokozott légzárású ablak tulajdonképpen nem is létezik, ugyanis csak különböző fokon légzáró ablakok vannak. Azaz a teljesítmény nyilatkozatok, csak az ablakok légzáró képességét garantálják, azt nem, hogy mennyire lég-áteresztők úgy, mint egy légbevezető. Másképpen fogalmazva a mai gyártású ablakoknak minősítéssel kéne rendelkezniük úgy, mint légbevezetők, ahhoz, hogy a levegőellátás tekintetében figyelembe lehessen venni őket. Ez azért lényeges, mert egy mai gyártású nem fokozott légzárású ablak sokkal jobban zár, mint egy régi ablak. Ez vezetett például oda, hogy a gáztűzhelyek levegőellátása ma már teljesen megváltozott helyzetben van mint régen, még akkor is, ha "nem fokozott légzárásúnak" minősítettek az ablakok.


Fodor Gergely | 2017. júl. 9.

Kedves Fazakas Miklós Ferenc! Az én lakásomban hasonló de valamivel egyszerűbb a helyzet: nálam "csak" a kandalló és az egy légtérben lévő konyhai szagelszívó okozza a problémát amit az ön által leírt ablaknyitás reteszelő oldana meg. Egy ilyen eszköz akár a Conrad.hu-n is kapható (https://www.conrad.hu/hu/univerzalis-elszivas-vezerlo-as-40202w-560334.html), illetve az ön által említett számítást is el tudnám végezni, de elég lesz ez a helyszíni ellenőrzés során? Úgy értem, hogy szükségem lesz egy tanúsítványra is egy gépészeti tervezőtől, vagy fel kell venni a megoldást és a számítást a hő és -áramlástechnikai méretezési dokumentációba, amit amúgy is be kell nyújtani a kémény engedélyeztetési folyamata során? Még egy kiegészítő kérdés: a lakásban van még egy WC és egy fürdőszobai elszívó is, nekem itt nem világos az elv, hogy mi számít egy légtérnek, "hány ajtónyira" kell lennie a két helységnek, hogy azzal már ne legyen gondja a FőKÉTÜSZ-nek. Üdvözlettel, Fodor Gergely


Fazakas Miklós Feren | 2017. júl. 6.

Kedves István! Figyelmedbe ajánlom a hatályos MBSZ 4.2.4.1. d) pontjában biztosított lehetőséget, amelyről korábban, mint várható MBSZ változásról írtam, hogy ha valaki a konyhai ventilátor üzemét egy nyílászáró olyan nyitott helyzetéhez reteszeli, amely a szagelszívó maximális elszívó képességéhez m3-enként legalább 10 cm2 szabad keresztmetszet rendel hozzá, akkor nem kell számolni a szagelszívó depressziót okozó hatásával, a gázkazánnál. Ez a megoldás nyugaton bevált. A kandalló esetében jó lenne az égési levegőt zárt rendszerben odavezetni, azaz zárt rendszerű kandallót használni. A kandalló esetében is meghatározható az a kandalló által elszívható maximális levegőáram m3/h-ban, amelyhez meghatározható a minimálisan szükséges, m3/h-ként 10 cm2 nyitott keresztmetszet, amelynek esetében a kandalló üzemének már nincs negatív hatása a gázkazán működésére. A gond ezzel csak az, hogy, ha nem zárt a rendszer, akkor ennek a nyílásnak állandóan nyitottnak kell lennie, és a nyílástól a kandalló felé haladó légáram hideg, és akkor is nyitva kell legyen ez a nyílás, ha a kandalló nem üzemel. Láttam már olyan megoldást, hogy a kandalló alá nyitott rendszerben odavezetik a levegőt úgy, hogy levegő nem megy át a szobán. Így megvan a kellő levegő utánpótlás ahhoz, hogy a kandalló üzeme ne zavarhassa a gázkazánt, de a hideg levegő nem megy át a szobán, hanem a levegőt a kandalló alól szívja el a kéményhuzat. Az is megoldás lehet, hogy a gázkazán helyiségébe egy elégségesen nagy keresztmetszetű nyíláson át vezetjük a levegőt ahhoz, hogy a kandalló huzatának negatív hatása már ne tudjon érvényesülni a kazán helyiségére . A szoba-termosztát a nyílászárót nyitja ki, a nyílászáró nyitott helyzete pedig a kazánt kapcsolja be. Azaz amikor a kazán nem üzemel a nyílás zárt lehet. Ebben az esetben a szélnyomás lehetséges hatásait kell megvizsgálni a nyílásra.


Legeza István | 2017. júl. 4.

Egy éve szenvedek a családi házam alakítgatásán a "nyílt égésterű gázkazán-kandalló-konyhai elszívó" szentháromságában. Minden elemhez először mérnöki tervek alapján légnyílásokat szereltettem ablakaimra (konyha, nappali, pince). A FőKÉTÜSZ ezeket nem fogadta el, ezért a konyhai elszívó kivezetését végleg megszüntettem, Ezt sem fogadták el, mert a kandalló sem mehet a pincében lévő gázkazánnal együtt. A kandallót a 17 éve általam épített házban egyszer sem használtuk, de megszüntetni nem akarom (hogy nézne ki a nappali). Most azon gondolkodom, hogy egy reteszelő rendszert terveztetek. De ha már terveztetek, akkor mindhárom egységre (azaz visszaállítanám a konyhai elszívót is). Tudna-e valaki nekem tervezőt/kivitelezőt ehhez ajánlani (legezaij@gmail.com). Már teljesen kétségbe vagyok esve ettől a hatósági szigortól.


Nagy Gábor | 2016. febr. 23.

Kedves László! Már kezd közelíteni az álláspontunk, mégis fordítanék még egyet a dolgon. Az emberek túlnyomó része utálja a diktátumokat, viszont ha értelmes érvekkel meggyőzik, akkor hajlandó elfogadni kritikát is. A szabályozásnak tehát ezt a tényt kell megcéloznia és ennek érdekében kell az eszközrendszereket is a feladatokhoz hozzárendelni. A kéményseprés vonatkozásában ennek több évszázados hagyománya van, amit egész Európában a német előírások és eljárásrend testesít meg a leghatékonyabban. A német háztartásban a kéményseprő ugyanolyan tanácsadó, "gyógyító" szerepet tölt be, mint a család háziorvosa, vagy ezermestere, és ennek megfelelően a kéményseprő is őrködik a család lakóhelyének takarékos energiabiztonsága és környezetbarát használata felett. Ha kell tanácsot ad a fűtéstechnikai korszerűsítésekhez, de ha kell bírságol az indokolatlan környezetszennyezés esetén. A magyar kéményseprőipar is ezen az úton indult el a rendszerváltást követően, ami különösen ott tudott fejlődni, ahol a kéményseprő vállalkozásoknak versenyezniük kellett (valódi versenyben) így szolídabb árakkal és minőségi szolgáltatással lehetett ezeket a szolgáltatói jogosítványokat megszerezni. Tudomásom szerint Budapesten és még néhány városban, térségben ilyen verseny nem volt, és ez rá is nyomja a bélyegét a ottani szolgáltatási körülményekre, lakossághoz való viszonyára(pl. hatóságosdi). Helyzetemnél fogva nyilván a Borsodi-Miskolci viszonyokat ismerem a legjobban, mivel részt is vettem jónéhány extra kéményseprő szolgáltatás kidolgozásában. Pl. 2005-től a kéményseprők a kötelező feladaton túli, további információkat is rögzítettek az adatbázisukban kéményes tüzelőberendezések típusai. Ebből az adatbázisból megkapták az újonnan üzembe helyezett gázkészülékek típusait, vagyis tetten érhetővé váltak a fekete gázszerelések, készülékcserék. De ugyanebből az adatbázisból készültek tanulmányok az Önkormányzatok részére, a közintézmények hatásfokméréseivel kiegészítve energetikai pályázatokhoz szolgáltatva megbízható döntés előkészítési háttéranyagot. Feltártuk a Miskolci Önkormányzat részére a város szmoghelyzetében jelentős romlást okozó gáztüzeléstől szilárd tüzelés felé eltolódásának számszerű adatait és veszélyeit. Felhívtuk arra is a figyelmet, hogy a legszegényebbek tüzifával történő megsegítése jelentősen javíthat a szmoghelyzeten. Hosszan tudnám még sorolni, de a rezsicsökkentés mindennek véget vetett. A lefelezett kéményseprő díj (Miskolcon ez majd 60 % csökkenés volt) nem csak a szolgáltatás minőségi fejlődésének vetett véget, hanem a szükséges és elégséges szolgáltatást is ellehetetlenítette. A lakosság felvilágosítására, tanácsadásra és minőségi szolgáltatásra így már nincs fedezet és a jól képzett szakemberek is elvándoroltak jobb kereseti lehetőség után nézve. Nincsenek illúzióim, visszatér a kéményseprés a rendszerváltás előtti szintjére. Maradt a katonás számonkérés, amikor a kéményseprőnek csak a rendelet (de annak minden betűje) szerint van felelőssége, a szakmája iránt már nincs, legfeljebb a lelkiismerete befolyásolja. Kedves József! Amióta elárultuk az építészeknek, hogy tudunk kéményt méretezni, azóta ez minden nyűgével együtt épületgépész feladattá vált. A komfort terek szellőzése is épületgépész feladat, tehát a szakértelmünk megvan hozzá. A baj csak ott kezdődik, hogy viszonylag kevés a beruházás, és a beruházásokra szánt pénz is kevés, ezért a beruházók, de a többi szakma képviselője is felhördül a szellőzési rendszerek költségein, és mindent elkövetnek, hogy erre ne kelljen költeni. A legnagyobb kárt a szakmánknak az OTÉK szellőzés vonatkozású (69, 72, 90,92 §-ok) előírásainak rossz értelmezése és gravitációs szellőzés vonatkozásában már elavult szabályrendszere okozza. Sajnos építészeknél kiirthatatlan tévhit, hogy az energetikai előírások miatt alkalmazandó fokozott légzárású nyílászárók folyamatos légpótlásra alkalmatlanok, és nyomáskülönbség nélkül az ezekbe beépíthető légbevezetők önmagukban semmire nem alkalmasak. Tapasztalatom szerint az iskolapadból frissen kikerülő diplomások is hadilábon állnak a komfort terek szellőzési kérdéseinek gyakorlati megvalósíthatóságával kapcsolatos teendőkkel, így ezen a területen még az oktatásban is lenne bőven teendő. Többcellás komfort terek levegőmérlegének számításaihoz létezik több számítógépes program is, de sem a viszonylag egyszerű algoritmusokkal dolgozó Helios program, sem a többcellás komfort terek levegőmérlegének számításához készült Bausoft program nem nélkülözi a komoly elméleti felkészültséget és nagy gyakorlatú mérnöki tudást. Véleményem szerint a szellőzés-légtechnika az épületgépészet legszebb, de legmostohább területe, így egyetértek Veled, hogy itt még bőven lenne tennivalója mindenkinek. Legelőször kétségtelenül az MSZ-CR 1752 (komfort)szabványra épülő gyakorlatiasabb tervezési példatárnak kellene elkészülnie (a szabvány magyar fordításáról már nem is beszélek), mert az angol nyelvű szabványra hiába mutogatunk egy tervtanácson. NG


Kovács László | 2016. febr. 23.

Köszönöm Nagy Gábor első két mondatát. És vissza a frontvonalba. Azt írta: ”nem lehet azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy bizony sok esetben csak az ellenőrzése időpontjára alakítják szabályosra a füstgáz-levegő áramkört, és amint kiteszi a lábát, máris visszaszerelik a páraelszívót, visszahelyezik a leszerelt tüzelőberendezést”. Ehhez hozzátenném, ezúttal magamat idézve: ”Ki garantálhatja azt, hogy egy röpke órával az alapos műszaki-biztonsági ellenőrzés után a levélíró, depressziós hangulatában nem fog egy vídia fúrót, amivel megrongálja a különben tökéletes gázvezetéket, és mikor a szobában már a koncentráció eléri a robbanási határt, rágyújt. Ha állandó felügyeletet biztosítunk a lakásban, ugyan megnehezíthetjük a dolgot, de mi biztosítja, hogy az ellenőrt nem támadja meg az elszánt lakó. Vagy, ha a kéményseprő látogatása után valaki flexxel szétvágja a készülékkel együtt tanúsított füstcsövet. Egy teljes éven át szabadon garázdálkodhat, akinek erre van kedve.” Nagyjából ezt hívják paranoiának, amikor mindenkiben ellenséget látunk. És erre nem mentség, ha esetleg néha tényleg akad egy-egy ellenség is. De nem mindenki az! Egyszerű a megoldás, tessék minden problémásnak ítélt helyet lefényképezni (ma minden díjbeszedő úgyis állandóan fotóz), a bonthatónak ítélt zárt felületekre meg valami pecsétet, vagy matricát rakni. Van már a lakásban elég, egy-kettővel több, nem oszt, nem szoroz. A felelősség terhét így jutányos költséggel, és a lakó gyakran indokolatlan zaklatása nélkül leteheti a mester. Aki ezek után öngyilkos akar lenni, szereljen le, vagy fel, amit akar. (2014-ben 1927-en haltak meg öngyilkosságban /a mélypont 1983 volt: 4911-en ölték meg magukat/, 12-en füstmérgezésben, látjuk a többség nem ezt az utat választja, csak hogy a nagyságrendeket érzékelhessem.) Gondoljunk bele, lehetek én halálos beteg, amíg eszemnél vagyok, az orvos akkor hajthatja végre az életmentő műtétet, ha én (laikus zenekritikus, vagy cipő felsőrészkészítő) beleegyezek. Valami ilyesmit gondolunk az önrendelkezési jogról. És ne hozzuk példának a veszélyeztetett családot, mert a kéményseprő a magányosan élőkkel is úgy jár el, mint a nagycsaládosoknál. A további érvekben egy csomó ellentmondást látok: ”Ami a fűtetlen lakásban történő megfagyást illeti, nem jó példa, mert minden lakásban gondoskodni kell tartalék fűtési lehetőségről, legalább egy helyiségben.” És ha a tartalék kéményre rákötöm a jancsikályhát, az ellen már nem tiltakozik a kéményseprő? Vagy: ”A kéményseprők rendszeres továbbképzési kötelezettség mellett is még csak ismerkednek az égéslevegő ellátás buktatóival.” Viszont a véleményük az mégis megfellebbezhetetlen. Ha észleli azt az I. hibakódot, ”azonnali hatállyal kell megtiltani az érintett tüzelőberendezést. Ez még akkor is azonnali beavatkozást igényel, ha ez a BM rendeletből kimaradt.” És személyesen ezzel egyet is értek, de akkor mi a helyzet a másik állítással: ”Ezért (már hogy a galád lakó az ellenőrzés után úgy is szabálytalankodni fog) kell merevnek tűnő módon megkövetelniük azt, amit számukra a szabályokban megkövetelnek.” Szóval olykor mereven ragaszkodik az égéslevegő ellátás buktatóival még csak ismerkedő kéményseprő az előírásokhoz, máskor meg felülírja azt. Lebeghet a függöny, az ablak akkor is fokozott légzárású, és kész. Az a magyarázat, hogy a szakember az én esetleg fölös költségemre saját magát menti, nekem meg megnyugtató, a dolga az, hogy engem mentsen, de ésszerű határok közt. És ezt az ésszerű határt nem én, nem a kéményseprő, hanem a jogszabály írja le. Tartsuk be, vagy szegjük meg, de legyünk következetesek. És kérem, ne értsen félre, nekem személyesen semmi bajom nincs a kéményseprőkkel. Nagyon sok esetben ők veszik észre a tényleges veszélyt. Figyelmeztessék a lakót, mondják meg a javítás lehetőségeit, de ne essenek a szőrszálhasogatás hibájába. Nem tudom, Miskolcon milyen a helyzet, de Pesten ha a kéményseprő valami megjegyzést ír a papírjára (és itt most ne gondoljunk valami közvetlen életveszélyre) az nagyjából fél éves procedúrát jelent, ötszöri látogatással a város másik végén, űrlapokkal, tanúkkal és egyebekkel. Nagyjából ez is oka, hogy kevesen várják örömmel az időszakos ellenőrzést. És, ha jól olvastam, erről szólt a cikkben szereplő levél. Arra kellene valami okos választ adni. Én azt mondanám, vegyen ki egy illendő darabot abból gumitömítésből, annak az ablaknak valószínűleg már mindegy. Aztán fényképezzenek, stemplizzenek, ízlés szerint, és zárják le az ügyet. De nem én vagyok a szakember.


Fázmán József | 2016. febr. 23.

Azt gondolom, hogy ezt a nyilvánvalóan összetett és koherens rendszert alkotó problémakört mind műszaki hátterét, méretezését, mind hatósági szabályozását, ellenőrzését tekintve a szakmánk is széttagoltan kezeli. Az meg kifejezetten káros, hogy a társ szakmák (építészek, kivitelezők, energetikai lobbi) nem érzik át a dolog fontosságát, veszélyét, sok esetben meg emiatt is csak rontanak a helyzeten. A jelenségek műszaki háttere a szakmában régóta ismert, talán ideje lenne egy a gyakorlati szakemberek számára is átlátható, megfelelő pontosságú és biztonságos eredményt adó minden részterületet összefogó jogszabályi háttér (rendelet és/vagy szabvány) kidolgozásának - gondolnék itt egy a jelenséget a lehető legpontosabban leíró modellre és az arra írt szoftverre - pontosan megfogalmazva a feltételeket, követelményeket. Logikus lenne a tervezést, méretezést, engedélyeztetést egy ezen a területen megfelelően kiképzett szakmára, az épületgépészekre bízni. (Természetesen nem beleesve az energetikai tanúsításnál, auditálásnál elkövetett hibákba.) Mindezek után a számonkérés, az ellenőrzés és szankcionálás kérdésköre is jobban szabályozható lenne.)


Nagy Gábor | 2016. febr. 23.

Kedves Kovács László! Ha úgy érzi, hogy megsértettem Önt, akkor megkövetem érte, messze nem állt szándékomban. Egy hibát viszont be kell ismernem, beleestem "aki túl sokat markol, keveset fog" csapdájába, nem az eredeti levélben szereplő esetre koncentráltam, hanem a veszélyhelyzetekre. Kétségtelen, hogy a levélben leírtak szerinti esetben a kéményseprőnek is a helyszínen tapasztaltak és a rendeletben leírtak alapján kellett állást foglalnia, viszont nem lehet azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy bizony sok esetben csak az ellenőrzése időpontjára alakítják szabályosra a füstgáz-levegő áramkört, és amint kiteszi a lábát, máris visszaszerelik a páraelszívót, visszahelyezik a leszerelt tüzelőberendezést stb. Ezért kell merevnek tűnő módon megkövetelniük azt, amit számukra a szabályokban megkövetelnek. Mivel egy később esetleg bekövetkező esetben igencsak meghurcolhatják őket (erről igazságügyi szakértői esetemből bőven tudnék példákat felsorolni), ez Náluk egyúttal önvédelem is. Sok kéményseprőről tudok, akik megrettenve az esetleges következményektől, inkább felhagytak ezzel a szakmával, mert ez bizony szakma, méghozzá igencsak hiányszakma. Kevesen látják át, mennyi mindent kell tudnia egy kéményseprőnek, hogy feladatát jól végezhesse. Engem szinte naponta hívnak fel telefonon és kérik ki a tanácsaimat néha igencsak cifra esetekben a kéményseprők, mert megbíznak a véleményemben. Nyilván ezért nem is vagyok teljesen elfogulatlan Velük szemben, viszont állítom, hogy nem az ügyfelek szívatásán, hanem a munkájuk jobb elvégzése érdekében keresnek, sokszor bizony meglehetősen összetett hosszasabb gondolkodást is igénylő kérdésekkel. Sajnos a közbeszédben a szakmájuk megbecsültsége messze nincs a helyén, amihez a "rezsicsökkentés" fals félhivatalos indoklása még csak rontott a helyzetükön. A rossz lakossági megítélés ellenére állítom, hogy közmunkásokkal a kéményseprési munkák nem végeztethetők el, ugyanis nem csak eredményes szakmunkás vizsgát kell előbb tenniük, hanem legalább 2-3 éves gyakorlatra is szert kell tenniük, hogy eligazodjanak ebben az összetett szakmában. Néhány dolgot viszont azért a helyére kell tenni: Életveszélyt jelentő esetben a kéményseprőnek azonnali hatállyal kell megtiltani az érintett tüzelőberendezést (I. hibakód) ott nincs idő sem 8 napra sem jelentés írására, azt csak utólag készíti el. Minden tüzelőberendezések működésében, üzemeltetésében jártas szakember egybehangzó véleménye, hogy a CO-mérgezések döntő mértékben a folyamatos égéslevegő ellátás hiányára, vagy megszakadására vezethetők vissza. Ez még akkor is azonnali beavatkozást igényel, ha ez a BM rendeletből kimaradt. A kisebb súlyú veszélyességű hibák megszüntetésére adhatnak türelmi időt, de életveszély esetén azonnal kell dönteniük, vagy kéményszakértői segítséget (mester fokozatú kéményseprő) igénybevenni a döntéshez. Ami a fűtetlen lakásban történő megfagyást illeti, nem jó példa, mert minden lakásban gondoskodni kell tartalék fűtési lehetőségről, legalább egy helyiségben (OTÉK). Ha egy lakás nem fűthető, akkor az télen nem minősül lakhatónak, tehát el kell hagyni azt. (Mindannyian tudjuk, hogy a megfagyások nem a gonosz kéményseprők miatt, hanem szegénység, betegség, alkohol vagy ezek együtt hatására következett be.) Pár hónapja feltettem egy német kéményseprő oktató film link-jét, sajnos ma már nem érhető el, pedig nagyon tanulságos: mi történik, ha a működő kandallóval közös légtérben egy nagyteljesítményű páraelszívót elindítunk; fél percen belül kialszik a kandallóban a füst és elönti a helyiséget. Ennyi egy CO mérgezés. Nézegetheti a kéményseprő a CO riasztót, csak akkor fog jelezni, ha a veszélyes gáz a környezetében már megjelent, ha gagyi a készülék, még akkor sem. Kevés szó esik arról is, hogy nem csak a kórházzal végződő szénmonoxid mérgezéstől kell a kéményseprőnek megóvni a lakosságot, hanem a lassú mérgezéstől is, ami alacsony dózisban nem okoz direkt tüneteket, de hosszú távon sok krónikus betegség okozója, és főleg a gyerekekre és idős emberekre veszélyes. Ez már jobbára a lakások folyamatos szellőzési igényének elhanyagolása miatt következik be és szorosan összefügg a fokozott légzárású nyílászárók elterjedésével. A cikkbeli esetben szereplő ablak gyárilag tömítettnek minősül, még akkor is, ha erős szélben repül a függöny. De még hagyományos nyílászáróban is lehet utólagos tömítés. Biztonsági kérdésekben a kéményseprőnek sem nagyon van mérlegelési lehetősége, Neki ilyenkor a rosszabbik eshetőséget kell feltételeznie. A főszabály ugyanis a kéményseprőknél az emberélet védelme. Minden más csak ez után következhet. Végül a "barátja" miatt szintén elnézést kell kérnem. "Barátunknak" kellett volna lennie csupán jelzésnek szánva, ez lett belőle. (Ez a szűk írásablak nem igazán a barátom) és mivel időkényszerben írtam, már nem olvastam el, mielőtt elküldtem. Mindjárt éjjel 1 óra, félek most sem fogom már észrevenni a hibákat, már előre elnézést kérek érte. :)


Kovács László | 2016. febr. 22.

Kedves Nagy Gábor! Félek, hogy nem ugyanazt a levelet olvastuk. Amit én olvastam, abban ez állt: ”a házban az energiahatékonyság és a kisebb hőveszteség érdekében az akkoriban energiatakarékosnak ítélt, gumitömítéssel ellátott, fából készült SOFA nyílászárókat építtettünk be. A nyílászárók időközben deformálódtak, és sajnos már messze nem tömör zárásúak.” Ön szerint: ”azzal, hogy a nyílászárókat fokozott légzárásúvá tették, megszűntek a létesítéskor még betartott égéslevegő ellátás feltételei”. Bár nem tudok a fokozott légzárás számszerű definíciójáról, de a 80-as években igen divatos SOFA ablakot még újkorában sem lehetett a mai értelemben vett fokozott légzárásúnak tekinteni. Személyes tapasztalatból mondom, hogy légzárás szempontjából rosszabbak voltak, mint egy régi kapcsolt gerébtokos ablak. A gyárban nem kezelték le rendesen a fát, kegyetlen hamar vetemedett. A termelés 1995 nyarán megszűnt (igaz a felszámolás még évekig eltartott), szóval a szóban forgó nyílászárók legalább húsz évesek, azon aztán bőven jöhet be égési levegő. Húsz éve, pláne régebben még fel sem merült ez a légzárásos kérdés, ha a szabadba, vagy lépcsőházba nyíló akármilyen ablak mérete elérte az 1,3 négyzetmétert, és a terhelés nem haladt meg egy adott értéket, gond nélkül elfogadták. Nem sokkal előtte bátran lehetett használni égéstermék elvezetésre azbesztcement csatorna vezetéket (egyáltalán nem sírom vissza ezt az időszakot), de tömeges füstmérgezésről nem lehetett hallani. Azt írja: ”elhanyagoltam azt is, ami abszolut azonnali veszélyhelyzetet teremt; a páraelszívó égéstermék elvezetésekre gyakorolt hatását, bár úgy gondolom, hogy az általam leírtak alapján az már könnyen belátható”. Az általam olvasott levélben viszont ez áll: ”A két helyiséggel arrébb lévő konyhában a gáztűzhely felett korábban egy páraelszívó dolgozott, ami a levegőt a szabadba vezette. A készülék elromlott, ezért kiszereltük, és pótlása egyelőre nem is áll szándékunkban. A szabadba vezető nyílást egyszerű eszközökkel lezártuk, magyarul betömtük.” Szóval nem létezik az a veszélyes páraelszívó. Most sem, és a levélíró szándéka szerint a jövőben sem. Az ártatlanság vélelme szerint illendő lenne hinni neki. Nem hogy nem barátom az illető (ez afféle oldalvágás felém?), de még ötletem sincs, ki lehet. Többek között ezt írja: ”tudjuk, hogy sem a gázzal, sem az égéstermékkel nem szabad viccelni, és valljuk, hogy az előírásokat saját érdekünkben be kell tartani!” Ezek után különösen szigorúnak érzem a gyanút: „súlyosbítja a helyzetet a kandalló - feltehetően (ez nem derül ki a leírásból) - kéményseprő hozzájárulás nélküli létesítése”. A levélből az sem derült ki, hogy azt a nem fűtésre szánt, hanem ”divatnak megfelelően elsősorban hangulati célokat szolgáló” kandalló árát becsületes munkával kereste meg, mégsem mondjuk, hogy akkor ”feltehetően” lopta. ”A használaton kívüli cirkó (fémlappal biztonságosan le is zárt) kéményének ellenőrzéséért évente 2000 Ft-ot” szed be a kéményseprő. Mit is csinál pontosan ezért a mester, nem derül ki pontosan, de a lakó szó nélkül fizet. Azt viszont látatlanban feltételezzük, hogy a kandallót feketén telepítette. Soha nem vontam kétségbe, hogy vannak veszélyei a fosszilis anyagok égetésének, mindig csak a veszély nagyságának és kötelezővé tett védekezés mértékének arányáról vitázom. A katasztrófavédelem adatai szerint 2014-ben szén-monoxid miatt 430 esetben riasztották a tűzoltókat. Ez a lakásállomány 1/10 ezreléke. Ebből 355 embernél állapítottak meg valamilyen szintű mérgezést. Sí balesetet évente tízezer magyar szenved, pedig a kéménnyel rendelkezők száma sokszorosa a sízőéknek. 2014-ben 12 halállal végződött szén-monoxid mérgezést regisztráltak. Minden halálos végű baleset egyenként tragédia, de az otthoni baleseteknek elenyésző része a füstmérgezés. Tízszer annyian haltak meg otthonukban a hideg miatt, mert nem tudtak fűteni. Kérdezzem meg én is, hogy felelősségre vonták-e a kéményseprőt, ha valaki megfagy, mert a szabályhoz ragaszkodva lezáratta a gázt? Egyébként, ha jól olvastam, kéményseprőnek még a 63/2012 BM rendelet szerint sincs pallosjoga. Szénmonoxid koncentrációt mérhet, és ”Ha a közszolgáltató a szén-monoxid-érzékelő berendezés ellenőrzése során az 1. melléklet I. Ellenőrzés alcím 6. pontja alapján hibát észlel, szóban és írásban felhívja a használó figyelmét a szabálytalanság megszüntetésére és 8 napon belül értesíti a tűzvédelmi hatóságot.” Esetünkben nem esett szó szén-monoxid mérésről, szóval nem volt a kéményseprőnek kötelessége (szerintem lehetősége sem) a katasztrófavédelem felé eljárni. Kedves Nagy Gábor! Semmi bajt nem látok abban, ha ebben a kérdésben különbözik a véleményünk, amibe némi csipkelődés is belefér, de egy gépész honlaphoz illően jó lenne, ha nem indulatból ítélkeznénk, hanem próbálnánk a tárgyszerűség keretei közt maradni.


Nagy Gábor | 2016. febr. 22.

Kedves Kovács László! Félek alaposan félreértette, amit leírtam. A vitaindító cikkben leírtakhoz csak hasonló de egyszerűsített helyzetet (két tüzelőberendezésre redukálva) próbáltam a két égéstermék elvezetés egymásra hatását kiemelni. Szándékosan más - fiktív - műszaki alapadatokat írtam fel, a könnyebb követhetőség érdekében. Elhanyagoltam azt is, ami abszolut azonnali veszélyhelyzetet teremt; a páraelszívó égéstermék elvezetésekre gyakorolt hatását, bár úgy gondolom, hogy az általam leírtak alapján az már könnyen belátható. Úgy látom a példám nem volt érthető, így nem is lehetett sikeres! Véleményem megegyezik Miklóséval; azzal, hogy a nyílászárókat fokozott légzárásúvá tették, megszűntek a létesítéskor még betartott égéslevegő ellátás feltételei, megsértették akkor hatályos GOMBSZ levegőellátására vonatkozó előírásait. Súlyosságát tekintve szerintem ez ön- és közveszélyokozás, amely esetben a tüzelőberendezések használatát mindaddig tiltani-korlátozni kell, amíg a hatályos előírásoknak megfelelő biztonságos üzemeltetés feltételei helyre nem állíthatók. Súlyosbítja a helyzetet a kandalló - feltehetően (ez nem derül ki a leírásból) - kéményseprő hozzájárulás nélküli létesítése. Szerintem a kéményseprő, még túl humánusan is járt el, ugyanis a vázolt szituációban Neki a 63/2012 BM rendelet értelmében azonnali gáz-kizárást kellett volna indítani a Katasztrófavédelem, mint felettes hatóság felé. Mielőtt még bárki felháborodik, le kell írnom:több kéményseprő áll most is büntetőeljárás alatt, némelyik azért, mert túl elnéző volt és szemet hunyt olyan hibák hiányosságok esetében, amelyekből később tűzeset vagy füstmérgezés következett be. Érdekes módon ilyenkor nem szoktak tanúskodni a hibát elkövetők, hogy ők könyörögték ki, hogy ne zárják el a gázt... Fazakas Miklós véleményével majdnem teljesen egyet értek, az utolsó bekezdéssel azonban nem. A lakások légellátása nem csak a tüzelőberendezések miatt megoldandó feladat, hanem az ott élő embereknek is van folyamatos oxigénigényük, nem is kevés, egy felnőtt embernek min. 20 m3 friss levegő óránként. A 7/2007 energetikai előírások betartása miatt - felújításkor - már csak fokozott légzárású nyílászárók kerülhetnek beépítésre, amelyek (építész szakma figyelem!!!) már nem minősülhetnek légpótló elemnek, ezért a teljes komfort tér (lakás) légellátását egy rendszerként kell kezelni. Ez lényegében egy levegőmérleg; komplex áramlástechnikai feladat, mind hőtechnikai mind nyomásviszonyok egyidejű mérlegelésével. Ebből nem lehet kiragadni egyes elemeket, hanem mindig rendszerként kellene kezelni, számításigénye miatt tipikusan tervezői és nem kivitelezői feladat, amelynek része kell, hogy legyen az "A" és "B" típusú gázkészülék, ha van ilyen, de a légellátási tervet nem helyettesítheti a gázellátási terv.


Kovács László | 2016. febr. 22.

Kedves Nagy Gábor! Örülök, hogy legalább a levélíró által vázolt konkrét esetben (!) Ön sem ért egyet az idézett kéményseprői véleménnyel: még ha együtt is akarnák használni a kazánt és a kandallót, azok a régi nyílászárók akkor is képesek biztosítani a szükséges égési levegő. Így, hogy a kandalló ”hangulati célokat szolgál”, különösen fölösleges az aggodalom. Persze, ha egyszer majd eszébe jut, hogy ablakot cseréljen, előtte mindenképp konzultáljon a kérdésben jártas szakemberrel. Most már csak abban kellene segíteni a bajba került kollégának, hogy ezt a meccset a helyi kéményseprővel is ilyen flottul és békében le tudja játszani.


Nagy Gábor | 2016. febr. 21.

Kedves Kovács László! Az Ön barátjánál felvázolt rendszerből valamit még hiányolok, ami nélkül nem biztos, hogy a nyugalom indokolt lenne. Ez pedig a lakás folyamatos légpótlása. Nézzük meg kicsit alaposabban ezt a felvázolt szituációt egy hagyományos építésű, hagyományos (nem tömített záróélekkel rendelkező) nyílászárók esetében és ugyanezt egy mai energetikai követelményeknek megfelelő cuppanós ablakokkal ajtókkal rendelkező lakótérben. A terjedelmi (és szűk karakterválaszték) korlátok miatt közelítő számításalapján csak közelítő értékeket adok meg. Legyen a kéményes gázkazán 22 kW-os, 110 C füstgázhőmérséklettel, a kandalló 9 kW-os 250 C füstgázhőmérséklettel. Legyen a külső hőmérséklet +12 C, amikor a központi fűtés alig, vagy egyáltalán nem üzemel, épp ezért a kandallóba begyújtunk, a kazán viszont nem üzemel. A kandalló kémény hatásos magassága 6 m, a gázkazáné legyen ugyanennyi. A működő kandalló kéményen a számított összes huzat 23 Pa, a gázkéményé viszont csak 10,2 Pa. A kandalló égéslevegő igénye óránként 36 m3 (légfelesleg tényező 2,2) a gázkészüléké a deflektoron 30 %-ot feltételezve 29 m3. A külső nyílászárókat felvéve(3 db 1,5*1,5 m-es ablak és egy 1*2 m-es ajtó) összes réshossz 24 fm, a réseken létrejövő nyomásesés csak a kandalló üzeme esetén 0,4 Pa, mindkét berendezés egyidejű működése esetén kb. 1,6 Pa. Mi történik ugyanezekkel a paraméterekkel egy fokozott légzárású térben, ha nem gondoskodtak légpótlásról? A kandalló kéménye megszívja a lakás légterét és egyetlen nyílás a gázkémény, tehát azon keresztül fogja az égéslevegőt beszívni a lakásban. Ha indul a kombi kazán, annak égésterméke el sem tud indulni a kémény felé, mert ott ellentétes az áramlás iránya , tehát az égésterméke a deflektoron keresztül a helyiségbe áramlik, folyamatosan növelve annak CO2 tartalmát és csökkentve az oxigéntartalmat. 4-5 % O2 tartalom csökkenés esetén pedig a kombi kazán égője már megkezdi a CO termelést. (a többit a híradókból tudjuk meg - CO mérgezés) Mi történik akkor, ha az ablakos mesterember gondos volt és beépített egy légbevezetőt az ablakba (márkanév nélkül) melynek névleges légszállítása 10 Pa-nál 35 m3/h. (Szándékosan nem mélyedve el az áramlástechnikai részletekben) a kandalló levegőigényét annak kéményhuzata tegyük fel - biztonsággal - be tudja szívni a légbevezetőn. Bekapcsol a gázkazánunk, a két tüzelőberendezésnek együttesen már 65 m3 levegő pótlására lenne szüksége. A légbevezetőnk viszont ezt a légmennyiséget már csak 30 Pa körüli nyomáskülönbségnél képes biztosítani, ennyi maradék huzattal viszont egyik kémény sem rendelkezik. Bekövetkezik az előző üzemmód szerinti eset, csak valamivel hosszabb időbeni lefolyással. Arról pedig még nem is beszéltem, hogy mi van akkor, ha ez a légbevezető történetesen egy D-i tájolású nyílászáróban van, és éppen É-i irányú szél fúj. No akkor még a kandalló is visszafüstöl a helyiségbe, és az még csak a kisebbik baj, mert akkor kénytelenek vagyunk ablakot nyitni. A gáz égésterméknek és a CO-nak viszont nincs szaga, és mire észlelnénk, hogy baj van, a mozgató izmok idegpályái általában már megbénulnak... Talán sikerült érzékeltetnem, hogy már viszonylag egyszerűnek tekinthető esetben is átlagember számára átláthatatlan veszélyekkel kell szembenéznie. Újonnan épülő lakásoknál sincs mindig ott a tervező mert sajnos még a kivitelezők egy része is feleslegesnek gondolja tervezőre költeni. Van azonban az országban többszázezer ingatlan, akikhez a kéményseprőn kívül más szakember nem jut el. Ugyan milyen tájékoztatást és figyelmet kaphat egy-egy ingatlan az egy lakásra jutó 7 (?) percben, ennyi idő alatt egy tervező mérnök egy tökéletes tervrajz esetén sem biztos, hogy átlátja egy ingatlan levegőmérlegét, pedig szükség lenne rá. A kéményseprők rendszeres továbbképzési kötelezettség mellett is még csak ismerkednek az égéslevegő ellátás buktatóival. Legalább addig el kellene jutniuk, hogy mikor kellene mérnöki segítséget kérniük az üzemeltetők számára, de erre sem szándék, sem keret nincs, a sokszor bizonytalan működésű CO-riasztók sem a megelőzést, csupán tüneti kezelést jelentenek.


Kovács László | 2016. febr. 20.

Én valahogy nem érzem át a történet teljes drámai súlyát. Van nekünk egy (a levélből kiolvashatóan) végtelenül kiegyensúlyozott lelkű, a problémákra racionális megoldást kereső, mindenki véleményére kíváncsi épületgépész kollégánk, a lakásában pedig egy leginkább díszül szolgáló kandalló, amibe mondjuk, évente háromszor begyújtanak és egy pohár jó bor mellett nézik a lángokat. Ha lekapcsolják a fürdőszobai kombi fali kazánt, amíg romantikáznak, nem lehet baj, nem, mintha amúgy különösebben veszélyesnek gondolnám a szituációt. Úgy látszik, hogy a gázszolgáltató és a kéményseprő ezzel az elég egyszerű megoldással nem lesz elégedett, és bármit csinál a kolléga, nekik újabb aggályaik támadnak. Ki garantálhatja azt, hogy egy röpke órával az alapos műszaki-biztonsági ellenőrzés után a levélíró, depressziós hangulatában nem fog egy vídia fúrót, amivel megrongálja a különben tökéletes gázvezetéket, és mikor a szobában már a koncentráció eléri a robbanási határt, rágyújt. Ha állandó felügyeletet biztosítunk a lakásban, ugyan megnehezíthetjük a dolgot, de mi biztosítja, hogy az ellenőrt nem támadja meg az elszánt lakó. Vagy, ha a kéményseprő látogatása után valaki flexxel szétvágja a készülékkel együtt tanúsított füstcsövet. Egy teljes éven át szabadon garázdálkodhat, akinek erre van kedve. Nincs az a védelem, amit ne lehetne kijátszani. Szerintem az egyetlen logikus út a gáz kikötése a lakásból, a kémények lerombolása és az átállás az elektromos üzemű készülékekre, mondjuk hőszivattyúra, és valami rendesebb villanytűzhelyre. Nem olcsó, de a lélek békéje sok mindent megér, és egyelőre az ELMÜ még nem ügyel olyan mindenre kiterjedő aprólékos gondossággal a testi épségünkre, ami a mostanihoz hasonlóan nehéz helyzet elé állítana minket. A kandalló persze hiányozni fog, arra még keresni kell valami épkézláb helyettesítést.


Fazakas Miklós Feren | 2016. febr. 17.

A megtörtént balesetek között szerepel az összenyitott légtérben egyidejűleg üzemelő, gravitációs kéménybe kötött nyílt égésterű gázkazán és szilárdtüzelésű kandalló esete. Az ilyen esetek veszélyességét fokozza, hogy a szilárd tüzelésű berendezés kéménye levegőellátó csatornaként működik a gázkészülék számára, amikor a szilárd tüzelésű berendezésünk nem üzemel, és a légellátás akkor is „megfelelő”, ha az ablakok tökéletesen légzárók. (A gázkészülék áramlásbiztosítójából ilyenkor nem lép ki égéstermék.) Ilyen esetben tehát a légellátás gyakorlati ellenőrzés során könnyen minősül tévedésből megfelelőnek a gázkészülék levegőellátása. Persze csak addig megfelelő a levegőellátás, amíg valakinek eszébe nem jut begyújtani a kandallóba. Ezért az együttes használat biztonságát valóban indokolt számítással igazolni. És elég csak egyszer begyújtani, mert meghalni csak egyszer lehet. Ebben tehát igaza volt a kéményseprőnek, aki lehet, hogy így életet mentett. A szénmonoxid mérgezések során az események gyorsabban történnek, mint ahogy az emberek felfogják, hogy mi történik. Csak a CO riasztók hangjának hatása vált ki elégségesen gyors reakciókat. Sajnos tévhit, hogy egy távoli szagelszívó nem veszélyes. Valójában ez a szituáció a legveszélyesebb, mert csak blokkolja a kéményáramkört, de semmi légcserét nem biztosít a gázkészülék helyiségében. Ha az elszívó a tüzelőberendezés helyiségében van, akkor bizonyos mértékű légcserét biztosít, ami lassítja a CO2 koncentráció növekedését a helyiségben. Ilyen távoli szagelszívós eset volt az is, amikor az utólagos vizsgálat szerint az elhunyt megközelítőleg 3 perccel azt követően halt meg a fürdőszobában, hogy kinyitotta melegvíz-csapot, amelyet egy ott felszerelt átfolyós vízmelegítő látott el. A konyhai szagleszívót már korábban bekapcsolták, tehát a kéményben lefelé áramlott a hideg levegő kintről. A kémény felhajtóereje tehát közel nulla volt. Ilyenkor az égéstermék és a lefelé áramló hideg levegő is egyaránt az áramlásbiztosító nyílásán lép ki a fürdőszobába. Nincs semmilyen fizikai hatás, amitől a meleg égéstermék belépne a kéménybe, ezért nem is alakul ki kéményhuzat. Az utólagos ellenőrzés azt is kimutatta, hogy ha a vízmelegítőt kapcsolták be először, akkor a később bekapcsolt szagelszívó nem tudta megfordítani a kéményben az áramlás normál irányát, mert a lakás nem volt annyira légtömör, hogy a meleg kémény huzatánál nagyobb depressziót okozzon a szagelszívó, a teljes összenyitott légtérben. Ha a szagelszívót leszerelték, akkor jogilag nincs szagelszívó. A falon lévő nyílás akár nyitva is hagyható, ha a tulajdonos úgy akarja, legalább több levegő jön be. Egy közepes vésőgéppel 10 perc alatt elkészíthető egy ilyen nyílás, ott is ahol eddig nem volt. Arról tehát már rég lemondunk, hogy képesek vagyunk megakadályozni, hogy a tulajdonosok két ellenőrzés között életveszélyessé tegyék a lakásukat. Itt csak a meggyőzés, az oktatás segíthet valamit. Szerintem ebben az esetben alá kell íratni a tulajdonossal, hogy nem szerelhet fel szabadba levegőt szállító szagelszívót, mert az életveszélyes lenne. Az MBSZ következő módosítása lehetővé fogja tenni, azt a megoldást is, hogy a szagelszívót ugyanabban a helyiségben lévő, megfelelő nyitott keresztmetszetet biztosító szerkezettel (bukóablakkal) reteszeljük össze. Nyugat-Európában ez a gyakorlatban bevált, az automatikusan záródó, lég-tömör ajtók viszont nem váltak be, mert három hónap elteltével vagy nem záródtak automatikusan, vagy kijött belőlük a tömítés. A levegőellátás megfelelőségét csak a gáztervhez képest lehet ellenőrizni. Csak a gáztervből derül ki, hogy mi a jóváhagyott módja a nyílt égésterű tüzelőberendezések levegőellátásának. Ha például a nappali szoba ablakain beáramló levegővel nem számol a gázterv, akkor ezek az ablakok nem képezik a felhasználó gázberendezésének részét. Például, ha pincében lévő kazán levegőellátása a pinceablakok nyílásain és egy szellőzőjáraton át megoldott a terv szerint, de lakószint a pincével összenyitott légterű. Ebben az esetben ezek lakószinti ablakok nyugodtan kicserélhetők. Ha viszont a lakótéri ablakoknál belépő levegővel is számolt a gázterv, akkor a lakótéri ablakok cseréje tervköteles, mert az ablakok a felhasználó gázberendezésének a részét képezik. Kérdés, hogyan tudja ezt ellenőrizni a kéményseprő ezt 7 perc alatt?


Nagy Gábor | 2016. febr. 15.

A cikkíró sokkal aktuálisabb problémakört feszeget, mint amennyi figyelmet eddig kapott. Jelen keretek között nehéz is lenne ennek minden vetületét megnyugtatóan kitárgyalni, mégis teszek egy kísérletet, bízva abban, hogy a kollektív bölcsesség jelen fórumon csak kihoz valamit belőle. A 63/2012. (XII. 11.) BM rendelet teret engedve annak a felismerésnek; hogy a füst csak úgy tud távozni egy komfort térből, ha az égéshez szükséges friss levegő (és ezzel a szükséges oxigén) folyamatos utánpótlása valamilyen módon biztosított ... más illetékes hiányában ennek ellenőrzését kihelyezte a kéményseprő feladati közé. Arról azonban, hogy ezt hogyan tudja megoldani - már nem gondoskodott. A feladat súlytalan kezelésére utal emellett, hogy az életveszély helyzetek felsorolásában az égéslevegő hiányát már nem találjuk meg, holott napjaink CO mérgezéseinek túlnyomó többségében ez az elsődleges ok! A SZÉNMONOXID MINDIG OXIGÉNHIÁNYOS ÉGÉSKOR KELETKEZIK! A különböző kéményseprő szervezetek egymástól is eltérő módon kezelik az égéslevegő ellátás kérdését, látnunk kell, hogy általában szinte sehogy, mivel az átlag kéményseprőnek ehhez sem mérnöki ismeretei sem megfelelő mérőeszközei nincsenek, ráadásul a rezsicsökkentett munkanorma még felületes ellenőrzések elvégzésére sem biztosít keretet. Pedig azok a kéményseprő szervezetek járnának el helyesen, amelyeknél a sormunkát végző kéményseprő észlelné, ha megváltozott a komfort tér szellőzése-légellátása (nyílászárócsere, újabb tüzelőberendezés, elszívó gép beépítése stb.) és az új helyzetre levegőmérleg mérnöki számításait kéri a tulajdonostól - üzemeltetőtől. Ezek a számítások meglehetősen bonyolult feladatot jelenthetnek (sokszor szinte megoldhatatlant), elsősorban kéményes nyílt égésterű tüzelőberendezéseknél (és itt ne csak a gázkészülékekre gondoljanak, hanem bizony a szilárd tüzelésű összes tüzelőberendezés nyílt égésterű). Mindannyian jól tudjuk - gázbiztonság technikai előírás: depressziós térben nyílt égésterű gázüzemű tüzelőberendezés nem működhet, hozzáteszem szilárd tüzelésű sem. Ha egy lakótérben pl. nyílászárócsere folytán megszűnik a korábbi - légellátást biztosító - ablakrés, és esetleg alulméretezett légbevezető szerelvény kerül az új nyílászáróra (ami ráadásul szélirányérzékeny is) máris kódolva van a potenciális CO mérgezés az érintett ingatlanban, mivel maga a kémény hoz létre depressziót: csak annyi füstgáz tud távozni a kéményen, amennyi égéslevegőt át tud szívni a tüzelőberendezésen, és ha ez kevesebb mint az éghető anyaghoz szükséges mennyiség, máris megindul a CO-termelés. Összetettebb esetben, mint a cikkíró által ismertetett, a legfelkészültebb kéményseprő a leglekiismeretesebb hozzállás esetén sem tudja a helyszínen felmérni, hogy a látottak alapján a rendszer biztonságosan működőképes-e vagy sem. Ilyenkor kell egy megfelelő gyakorlattal rendelkező tervezőnek elkészítenie azt a levegőmérleget, amelyben a légmennyiségek és nyomásviszonyok méretezéssel kerülnek meghatározásra, és még akkor is lehet az az eredmény, hogy a kéményes tüzelőberendezést meg kell szüntetni, vagy zárt égésterűre cserélni, esetleg gépi szellőzőrendszert kell létesíteni és vezérléssel, sokszor zónás szabályozásokkal ellátni. Ez kőkemény mérnöki feladat, még akkor is, ha a törvényalkotók, kivitelezők, és sokszor az építész tervező se hajlandó elismerni. Szorosan a felvetett kérdésekhez tartozik, hogy nekünk tervezőknek nem csak a megrendelővel, vagy a kivitelezővel nehéz ezeket a rendszereket megértetnünk, hanem bizony sokszor saját építész tervező kollégáink is értetlenkednek bagatellizálnak. Napjainkban a kevés beruházás között is gyakori az energiamegtakarításra irányuló épületszigetelés és nyílászárócsere. Szinte naponta döbbenek meg azon, hogy az építész szakma (tisztelet a kevés kivételnek) még mindig ott tart, hogy az ablak vagy ajtó szellőző elem is, igaz már rég kidobásra érett OTÉK szellőzés fejezet még muníciót is biztosít ennek a tévhitnek. Most is az asztalomon fekszik egy építési engedélyezési terv, ahol az összes tervfejezetet (az épületgépészt is) az építész tervező jegyzi, a többfunkciós épület (óvoda, kultúrház, üzemi konyha) mind hőszigetelést nyílászáró cserét kap, de sem a 120 fh-es kultúrház, se a 100 adagos konyha szellőzést nem (ablakszellőzés!!!). Ez a pályázati tervdokumentáció építési engedélyt kapott (se közmű, se szakhatósági engedély nincs). A pályázati költségvetésben két új gázüst és napcellatelep (indoklás szerint HMV és fűtésrásegítésre is!?!) más gépészeti költség nem szerepel. (Megjegyzés:Így herdáljuk el az EU korszerűsítésre adott forrásait). Hozzáteszem, nem egyedi esetről van szó, szinte naponta találkozom hasonló képtelenségekkel. A megoldást nem tudom. A kéményseprő szakma, még a rezsicsökkentés előtt nagyjából képes volt a kapott feladatai, köztük a technikai fejlődéssel együtt járó új feladatok felvételére és jól-rosszul, de megoldására. Ha júliustól a sormunkát leválasztják szakmai szervezetéről megjósolni sem lehet, mi lesz


Chiovini György | 2016. febr. 15.

Az írás kapcsán jutott eszembe, hogy bizony az épület határoló felületein lévő nyílások "sok mindenre képesek". A konyhánkban a tűzhely fölött lévő elszívó ernyőt nem használtuk. Külső elszívásra nem lehetett, mert a konyhában van a gyűjtőkémény bekötő nyílása. Belső keringetés helyett inkább ablakot nyitottunk. Miután leváltunk a gyűjtőkéményről (éghetetlen anyaggal lezárva), külső elszívást alakítottunk ki. Egyszer az a gondolatom támadt, hogy hőmérőt teszek a légcsatornába. Sejtésem beigazolódott. A légcsatornán kikapcsolt ventilátornál rendületlenül áramlik be a külső, hideg levegő. Ok: a fürdőszoba és WC szellőző aknához csatlakozik. Szépen megszívja az elszívó ernyőt, illetve a légcsatornáját. A konyhaajtónál is jól érzékelhető a légáramlás. Választani lehet. Vagy legyintünk a kéretlen szellőzésre, vagy nagy mérnöki ráfordítással, ügyes automatikákkal mindent szabályozunk. Lehet a tüzelőberendezések légellátásának kérdését a még elképzelhető kockázatokra kihegyezett, mindent egy kalap alá vevő rendeletekkel kezelni?

Facebook-hozzászólásmodul