Budapesten a legolcsóbb a földgáz az európai uniós fővárosok között
2018. május 16. |
e-gépész |
|
2 |
A MEKH legfrissebb nemzetközi ár-összehasonlító kimutatása szerint a magyar lakossági fogyasztók jutnak hozzá legolcsóbban a földgázhoz a vizsgált európai uniós fővárosok közül.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) nemzetközi sztenderdek alapján kidolgozott ár-összehasonlítása az európai fővárosok földgázárait mutatja be. A lakossági fogyasztók számára biztosított földgáz átlagárát tekintve (3,30 eurócent/kWh) – mivel a bukaresti gázár 10%-ot emelkedett az előző hónaphoz képest – az EU-ban most először a legolcsóbb főváros Budapest lett.
1.ábra: A lakossági fogyasztók földgáz átlagárai euróban (eurócent/kWh) 2018. április. Számottevő földgázfelhasználás hiányában Helsinki, Nicosia és Valletta nem szerepel az összehasonlításban.
A hazai egyetemes szolgáltatói gázárak vonatkozásában fontos hangsúlyozni, hogy a beszerzési (régiós) gázár csak egy tényező a végfelhasználói árban. Lakossági fogyasztás esetén a számla csupán 49 százaléka maga a földgáz molekula ára. Ehhez adódik hozzá a folyamatos és biztonságos szolgáltatást garantáló rendszerhasználati díj: a szállítás, az elosztás és a tárolás költsége, ami a teljes díj 30 százalékát jelenti, valamint az áfa. Az uniós gyakorlattal szemben Magyarországon nem kell energiaadót fizetniük a lakossági fogyasztóknak.
3. ábra: A lakossági fogyasztók földgáz átlagárai vásárlóerő-paritáson (0,01 PPS/kWh) 2018. április. Forrás: EUROSTAT (2018. április 13-án aktualizált, 2016. évre vonatkozó adatok, GDP aggregáció).
Módszertani háttér
Az alkalmazott módszertan szerint a megbízott cég az érintett országok szolgáltatóinak és szabályozó hatóságainak adatait felhasználva összegyűjti a végfelhasználói árinformációkat. A vizsgált fogyasztók a fővárosok átlagfogyasztói, vagyis az egyes fővárosokra jellemző átlagos fogyasztási mennyiséggel és jellemzőkkel rendelkező fogyasztók. A módszertan szerint a végső ár a területi inkumbens szolgáltató standard és a versenypiaci ajánlata, valamint a legfőbb versenytárs ajánlatának részesedésekkel súlyozott átlagából alakul ki. Standard ár pl. Magyarországon az egyetemes szolgáltatói hatósági ár. Amennyiben több tarifa van, úgy a tipikus fogyasztóra vonatkozó számít standard árnak (pl. a vezérelt fogyasztású felhasználó tarifája nem számít standard ajánlatnak). A végfelhasználói árak euróban és vásárlóerő-paritáson kerülnek összehasonlításra. A nemzeti valuták háromhavi mozgóátlag segítségével kerülnek átváltásra, ami kisimítja az euró nemzeti valutában számolt árfolyamának ingadozásait, így a valutaárfolyamok változása a hónapról hónapra mért árakat kevésbé módosítja.
Az összehasonlíthatóságot még jobban segíti az árak vásárlóerő-paritáson való mérése. Ebben az esetben egy fiktív valutában, az európai vásárlóerő-egységben (Purchasing Power Standard, PPS) mérjük az árakat, amely az Európai Unió 28 tagállamának átlagos árszínvonalán mérve 1 euró értékű vásárlóerőt jelent. Mivel az árszínvonal tagállamról tagállamra eltér, ezért a nemzeti valutában számolt végfelhasználói árakat elosztottuk a GDP szintjén aggregált vásárlóerő-paritással (PPP-vel, purchasing power parity). Az érthetőség kedvéért megjegyezzük, hogy a vásárlóerő-paritáson mért árak nem a fogyasztók jövedelmi helyzetével korrigálják a nominális árakat, hanem gyakorlatilag az egyes országok árszínvonalának uniós átlagos árszínvonaltól való eltérésével. Ez a korrekció a fővárosokra kalkulált végfelhasználó árakat gyakorlatilag az országos árszínvonal tükrében értékeli.
Ennek megfelelően egy magas nominális végfelhasználói átlagár (pl. Koppenhágában) egy relatíve magas fogyasztói árszínvonalú országban vásárlóerő-paritásra átszámítva már jóval olcsóbb. Természetesen, amennyiben az uniós átlagos árszínvonaltól elmarad az országos árszínvonal, úgy a vásárlóerő-paritásos ár alakul magasabban (pl. Budapesten).
A földgázfogyasztás költségeinek a nettó jövedelemhez viszonyított arányát, azaz a fogyasztók ún. „teherbíró” képességét is havonta vizsgálja a jelentés. Az általunk választott háztartásban ketten élnek, mindketten országos szintű átlagos nettó jövedelemmel rendelkeznek, nincs gyermekük, illetve más eltartott a háztartásban. A jelentés megvizsgálja, hogy egy háztartás havi jövedelmének mekkora hányadát fordítja a földgázfogyasztással kapcsolatos kiadásokra, amennyiben éves szinten egy átlagos fogyasztási mennyiséget (1162 m³ földgáz) veszünk alapul. A kiinduló árat és a háztartások jövedelmét is európai vásárlóerő-egységben mértük.
Érdekes lenne a kedvezményes és a normál villamos áramdíjra is egy hasonló összehasonlítás.
Csak érdekességként:
Magyarországon a napelemes házak ingyen kapnak végtelen kapacitású háttér tárolót, azzal, hogy éves elszámolás van a fogyasztás és termelés tekintetében.
Németországban a betáplált áramra kapnak jóváírást, ami körül belül fele a fizetendő fogyasztásnak. Azaz szó sincs végtelen háttér tárolóról. Példaként, ha Magyarországon valaki megtermel egy évben 4000 kWh és elfogyaszt ugyan ennyit, akkor nincs áramszámla. Ha ugyan ezt úgy teszi Németországban, hogy 2000 kWh házon belül felhasznál, hálózatról vesz 2000 kWh és hálózatra termel 2000 kWh-t, akkor a díj (37Ft/kWh-17Ft/kWh)x2000=40.000 Ft-os számlája keletkezik. A fajlagos árakat a Magyar árakkal kalkuláltam, Németországban más, magasabb díjak vannak, de hasonló az ár arány.
Ponty Ferenc |
2018. máj. 16.
A képaláírásnál helyes a szóhasználat (fővárosok közül), a cikk címében nem (fővárosok között).
