A MEKH legfrissebb nemzetközi ár-összehasonlító kimutatása szerint a magyar lakossági fogyasztók jutnak hozzá legolcsóbban a földgázhoz a vizsgált európai uniós fővárosok közül.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) nemzetközi sztenderdek alapján kidolgozott ár-összehasonlítása az európai fővárosok földgázárait mutatja be. A lakossági fogyasztók számára biztosított földgáz átlagárát tekintve (3,30 eurócent/kWh) – mivel a bukaresti gázár 10%-ot emelkedett az előző hónaphoz képest – az EU-ban most először a legolcsóbb főváros Budapest lett.
1.ábra: A lakossági fogyasztók földgáz átlagárai euróban (eurócent/kWh) 2018. április.
Számottevő földgázfelhasználás hiányában Helsinki, Nicosia és Valletta nem szerepel az összehasonlításban.
A hazai egyetemes szolgáltatói gázárak vonatkozásában fontos hangsúlyozni, hogy a beszerzési (régiós) gázár csak egy tényező a végfelhasználói árban. Lakossági fogyasztás esetén a számla csupán 49 százaléka maga a földgáz molekula ára. Ehhez adódik hozzá a folyamatos és biztonságos szolgáltatást garantáló rendszerhasználati díj: a szállítás, az elosztás és a tárolás költsége, ami a teljes díj 30 százalékát jelenti, valamint az áfa. Az uniós gyakorlattal szemben Magyarországon nem kell energiaadót fizetniük a lakossági fogyasztóknak.
2. ábra: A lakossági fogyasztók földgáz díjelemei euróban (eurócent/kWh) 2018. április.
3. ábra: A lakossági fogyasztók földgáz átlagárai vásárlóerő-paritáson (0,01 PPS/kWh) 2018. április.
Forrás: EUROSTAT (2018. április 13-án aktualizált, 2016. évre vonatkozó adatok, GDP aggregáció).
Módszertani háttér
Az alkalmazott módszertan szerint a megbízott cég az érintett országok szolgáltatóinak és szabályozó hatóságainak adatait felhasználva összegyűjti a végfelhasználói árinformációkat. A vizsgált fogyasztók a fővárosok átlagfogyasztói, vagyis az egyes fővárosokra jellemző átlagos fogyasztási mennyiséggel és jellemzőkkel rendelkező fogyasztók. A módszertan szerint a végső ár a területi inkumbens szolgáltató standard és a versenypiaci ajánlata, valamint a legfőbb versenytárs ajánlatának részesedésekkel súlyozott átlagából alakul ki. Standard ár pl. Magyarországon az egyetemes szolgáltatói hatósági ár. Amennyiben több tarifa van, úgy a tipikus fogyasztóra vonatkozó számít standard árnak (pl. a vezérelt fogyasztású felhasználó tarifája nem számít standard ajánlatnak). A végfelhasználói árak euróban és vásárlóerő-paritáson kerülnek összehasonlításra. A nemzeti valuták háromhavi mozgóátlag segítségével kerülnek átváltásra, ami kisimítja az euró nemzeti valutában számolt árfolyamának ingadozásait, így a valutaárfolyamok változása a hónapról hónapra mért árakat kevésbé módosítja.
Az összehasonlíthatóságot még jobban segíti az árak vásárlóerő-paritáson való mérése. Ebben az esetben egy fiktív valutában, az európai vásárlóerő-egységben (Purchasing Power Standard, PPS) mérjük az árakat, amely az Európai Unió 28 tagállamának átlagos árszínvonalán mérve 1 euró értékű vásárlóerőt jelent. Mivel az árszínvonal tagállamról tagállamra eltér, ezért a nemzeti valutában számolt végfelhasználói árakat elosztottuk a GDP szintjén aggregált vásárlóerő-paritással (PPP-vel, purchasing power parity). Az érthetőség kedvéért megjegyezzük, hogy a vásárlóerő-paritáson mért árak nem a fogyasztók jövedelmi helyzetével korrigálják a nominális árakat, hanem gyakorlatilag az egyes országok árszínvonalának uniós átlagos árszínvonaltól való eltérésével. Ez a korrekció a fővárosokra kalkulált végfelhasználó árakat gyakorlatilag az országos árszínvonal tükrében értékeli.
Ennek megfelelően egy magas nominális végfelhasználói átlagár (pl. Koppenhágában) egy relatíve magas fogyasztói árszínvonalú országban vásárlóerő-paritásra átszámítva már jóval olcsóbb. Természetesen, amennyiben az uniós átlagos árszínvonaltól elmarad az országos árszínvonal, úgy a vásárlóerő-paritásos ár alakul magasabban (pl. Budapesten).
A földgázfogyasztás költségeinek a nettó jövedelemhez viszonyított arányát, azaz a fogyasztók ún. „teherbíró” képességét is havonta vizsgálja a jelentés. Az általunk választott háztartásban ketten élnek, mindketten országos szintű átlagos nettó jövedelemmel rendelkeznek, nincs gyermekük, illetve más eltartott a háztartásban. A jelentés megvizsgálja, hogy egy háztartás havi jövedelmének mekkora hányadát fordítja a földgázfogyasztással kapcsolatos kiadásokra, amennyiben éves szinten egy átlagos fogyasztási mennyiséget (1162 m³ földgáz) veszünk alapul. A kiinduló árat és a háztartások jövedelmét is európai vásárlóerő-egységben mértük.
e-gépész
Szóljon hozzá
A hozzászóláshoz be kell jelentkezni.