e-gépész online szaklap

Osztrák tapasztalatok hővisszanyeréses szellőztető berendezésekkel

| | |  7 | |

Ausztriában a központi hővisszanyeréses szellőztető berendezések nagyobb elterjedésének érdekében megvizsgálták és értékelték a már megvalósított berendezéseket. Az így szerzett tapasztalatok megalapozzák az esetleges tervezési, kivitelezési hibák elkerülését. A jó megoldások ismertetése növeli a potenciális vásárlók bizalmát.

Kifogástalan, minden szempontból megfelelő lakásszellőzés csak szabályozott, kényszeráramlású szellőzéssel valósítható meg. Hővisszanyeréssel kiegészítve a fűtési és hűtési költségek is csökkenthetők. A központi hővisszanyeréses szellőztető berendezéssel szemben a következő, alapvető elvárások támaszthatók:
- megfelelő légszállítás,
- tiszta levegő,
- huzatmentes, kellemes komfort,
- kedvező zajszint,
- energiatakarékosság,
- egyszerű kezelés,
- hosszú élettartam.

Ausztriában az ilyen megoldások nagyobb elterjedésének érdekében megvizsgálták és értékelték a már megvalósított berendezéseket. Az így szerzett tapasztalatok megalapozzák az esetleges tervezési, kivitelezési hibák elkerülését. A jó megoldások ismertetése növeli a potenciális vásárlók bizalmát.

A vizsgálatok lebonyolítása
A vizsgált szellőző berendezésekkel kapcsolatban több mint ötven céget vontak be a munkába. A cégektől adatokat kértek arról, hogy az általuk szállított berendezések hol lettek beépítve. A címlista alapján kérdőív kitöltésére kérték a lakókat. A visszaküldött 110 kérdőív alapján választották ki a helyszíneket. Szempont volt, hogy lehetőleg minél több gyártó, illetve szerelő céget vonjanak be a vizsgálatba. Előnyben részesítették azokat a helyszíneket, ahol a lakó a kérdőíven a berendezéssel kapcsolatban hiányosságot jelzett.

A vizsgálatokat követően a lakókat tájékoztatták a megállapításokról, illetve a szükséges és lehetséges intézkedésekről.

Összesen 92 berendezést vizsgáltak. 80 berendezés családi házban működik. 9 berendezés többszintes épületben, lakásonként lett telepítve. 3 berendezés ugyancsak többszintes épületben van, de mint központi berendezés az egész épületet kiszolgálja.

Az egyértelmű minősítés érdekében a követelményeket előzetesen pontosan meghatározták; szám szerint 55 követelményt rögzítettek.

A helyszíni vizsgálatok három részből álltak: a lakók megkérdezése tapasztalataikról, a berendezés szemrevételezése, fényképek készítése, illetve a mérések végrehajtása.

A mérésekhez rendelkezésre álló néhány óra nem tette lehetővé, hogy teljes körű képet kapjanak egy adott berendezésről. Ahhoz viszont elegendő volt, hogy a működés és a beszabályozás megfelelőségét értékelni lehessen.

2. ábra Mérési vázlat

A mért jellemzők (zárójelben a mérési pont száma):
- beszívott levegő hőmérséklete, relatív páratartalma (1),
- a központi szellőztető gépnél a be- és kilépő levegő hőmérséklete, relatív páratartalma, áramlási sebessége (2, 3, 4, 5),
- nyomáskülönbség a szellőztető gép be- és kilépő csonkjainál (2, 3, 4, 5),
- a szellőztető gép villamos teljesítményfelvétele,
- a helyiségekbe befúvott, illetve onnan elszívott levegő hőmérséklete, relatív páratartalma, áramlási sebessége (6, 7),
- a helyiségek levegőjének hőmérséklete, relatív páratartalma,
- zajszint a szellőztető gépnél.

Az adatokat három üzemállapotban, három terhelési fokozatban rögzítették.

A lakók tapasztalatai, véleménye
A lakók közül alig néhányan közölték, hogy nem folyamatosan használják a szellőző berendezést; jellemző az egész éves használati mód. Üzemzavarról nem számoltak be, pontosabban az előforduló kisebb problémákat gyorsan meg lehetett oldani. Karbantartásra, gyorsan elhasználódó alkatrészek cseréjére már került sor. A lakók 7%-a számolt be arról, hogy az üzembe helyezés után átalakítást kellett végezni.

Az eredmény összességében kedvező lett; a használók 80%-a nagyon jónak, illetve jónak értékelte a lakásukban működő központi szellőzést. A legtöbb kifogás a működéssel járó zaj miatt merült fel. A problémák elsősorban a nem megfelelő tervezési koncepcióra, a berendezések egyes elemeinek nem megfelelőségére és a szabályozási megoldásokra vezethetők vissza.

Az épület légtömörsége
A mesterséges szellőzés működésére zavarólag hat az épület minden olyan nyílása, rése, tömítetlensége, ahol spontán légcsere történik. Ennek kiküszöbölése a gondos kivitelezés feladata, és sikerességét méréssel lehet igazolni. Ez az ún. blower door teszt (fúvóajtós vizsgálat). Ennek lényege röviden az, hogy az épületben 50 Pa túlnyomást, illetve 50 Pa depressziót hozunk létre levegő-befúvással, illetve -kiszívással. Megmérve a fenti értékekhez tartozó térfogatáramot (m3/h), egy-egy légcsereszámot (1/h) képezhetünk.
A vizsgált lakások egy részénél a beruházáshoz támogatást vettek igénybe. Egyes osztrák tartományokban előírás, hogy a támogatás egyik feltétele a vonatkozó szabványok előírásainak való megfelelés igazolása. Ebből eredően a lakások egy részénél rendelkezésre álltak a korábbi blower door teszt eredményei. Az így vizsgált lakásokban, 50 Pa vizsgálati nyomáskülönbség mellett 0,45 és 1,5 közötti légcsereszámok fordultak elő.
Megjegyzendő, hogy ezzel a vizsgálati módszerrel nem lehet az épület természetes légcsereszámát közvetlenül meghatározni. A valóságban kisebb az a nyomáskülönbség, mely a spontán légcserét előidézi. Kisebb nyomáskülönbségek mellett a légcsere kisebb, mégpedig hatványozott mértékben.

Szellőzőlevegő-mennyiség
Szellőzésnél az egyik legfontosabb követelmény a személyenkénti frisslevegő-szükséglet (m3/h) kielégítése. Ezt 30 m3/h–ban határozták meg, azzal a megjegyzéssel, hogy ez az érték a szellőző berendezés normál üzemmódjára vonatkozik.
A vizsgált lakásokban azt találták, hogy a friss levegő feltétel szinte mindenhol teljesült. Lényegesen nagyobb értékeket kaptak az egylakásos családi házakban, mint a többlakásos épületekben, az átlag majdnem 60 m3/h/fő. Ebben szerepet játszik az is, hogy nagyobb, ám kevés személlyel lakott lakásban a szükséges légcsereszámhoz (1/h) viszonylag nagy fajlagos légforgalom (m3/h/fő) tartozik.

3. ábra A mért fajlagos szellőzőlevegő-mennyiség

A fenti adatok tükröződnek a lakók véleményében is. Nevezetesen az egylakásos családi házban élők lényegesen elégedettebbek voltak a szellőzéssel, mint a többlakásos épületben lakók.

A légcsatornák, szelepek méretezésének alapja a helyiségekhez tartozó térfogatáram. Követelményértékek:
- lakószoba 60 m3/h,
- hálószoba 50 m3/h,
- gyerekszoba 50/25 m3/h (két, illetve egy gyerek),
- konyha 60 m3/h,
- fürdő 40 m3/h,
- WC 30 m3/h.

A helyiségek szellőzőlevegő-forgalmát a lakók 96%-ban elegendőnek találták. Ez kissé meglepő, mert a mérések szerint számos helyen a tényleges értékek jelentősen kisebbek voltak a kívánatosnál.
Az egyes helyiségek tényleges levegőforgalmának mérési eredményei nagy szórást mutatnak. Ennek több oka van, és visszavezethető arra, hogy már a tervezésnél és kivitelezésnél bizonytalanság volt a kívánatos térfogatáramok körül. Egyes esetekben a beszabályozás is elégtelen volt. Máshol zajproblémák miatt csökkentették egy-egy helyiség légforgalmát. Ez utóbbi különösen a hálószobákra jellemző. Ugyanakkor több helyen panaszkodtak a hálószobák nem megfelelő levegőminőségére. Előfordult, hogy emiatt ablaknyitással igyekeztek jobb szellőzést elérni.

A számszerű mérési adatok szerint a helyiségenként mért térfogatáram-átlagértékek rendre kisebbek a vonatkozó követelményeknél:
- lakószobák: 60 m3/h helyett 48 m3/h,
- hálószobák: 50 m3/h helyett 23 m3/h,
- gyerekszobák: 25 m3/h helyett 20 m3/h.

4. ábra Lakószobák mért légforgalma

5. ábra Hálószobák mért légforgalma

6. ábra Gyerekszobák mért légforgalma

Megoldandó feladatként jelentkezik még a szellőző levegő elosztásának a változó igények szerinti rugalmas változtatása. Az össz-térfogatáram növelése nélkül kellene azokat a helyiségeket időszakosan több bevezetett levegővel ellátni, ahol a lakók huzamosabb ideig tartózkodnak. Vonatkozik ez elsősorban a lakószobákra és hálószobákra. A vizsgálatkor csak egyetlen olyan lakást találtak, ahol a lakók a légcsatornába beépített csappantyúkkal - kézi működtetéssel vagy kapcsolóóra útján - a helyiség közötti elosztást változtatni képesek.

Hasonló képet kaptak azoknál a helyiségeknél is, ahonnan a szellőző levegőt a szabadba vezetik. A mérési eredmények átlagai:
- konyha: 60 m3/h helyett 34 m3/h,
- fürdőszoba: 40 m3/h helyett 28 m3/h,
- WC: 30 m3/h helyett 22 m3/h.

7. ábra Konyha mért légforgalma

8. ábra Fürdőszoba mért légforgalma

9. ábra WC mért légforgalma

Más helyiségekben, ahol szintén elszívásos a szellőzés (pl. éléskamra, mosókonyha, szauna, tároló), nem mérték a helyiségenkénti térfogatáramot.

A mérési eredmények a szellőzés normál üzemmódjában lettek felvéve. Egyes lakásokban a fürdőszobában és a WC-ben a szellőzés jobb, mint amilyen képet a fenti adatok mutatnak. Ugyanis a világítás bekapcsolásával egyidejűleg a szellőző rendszer maximális üzemmódra vált át. Ezt a lehetőséget néhol megszüntették, mert az ezzel járó nagyobb zajszintet zavarónak találták.

Találtak olyan lakásokat is, ahol a szellőző berendezés üzembe helyezése óta a helyiségek funkcióját megváltoztatták. A helyiségek „cseréjét” a légcsatorna-hálózat módosítása nem követte. Így találtak olyan hálószobát, ahol frisslevegő-bevezetés nem volt.

Térfogatáram-állandósító elemek beépítése
Egyes berendezésekbe, bizonyos légcsatornákba térfogatáram-állandósító elemeket építettek be. Ez hasznosnak bizonyult ott, ahol a beépítés célja a lakótér egyes helyiségeinek átmeneti intenzív szellőztetése volt. A berendezés ilyenkor nem a normál, hanem maximális teljesítménnyel működik. A térfogatáram-állandósítók, mint áramláskorlátozók azokon a helyeken, ahol nem kell az átmeneti többletlevegő, tartják a szokásos légforgalmat. Ahol viszont nincs ilyen elem, ott erre az időszakra megnövekszik a térfogatáram.

Találtak azonban olyan berendezést is, ahol a beépített áramláskorlátozók szerepe csak annyi volt, hogy a levegőelosztás beszabályozás nélkül is a tervezett legyen. Ilyen berendezést azonban hiába kapcsoltak maximális teljesítményre, a légforgalom gyakorlatilag alig változott, a zaj viszont nagyobb lett.

Általános tapasztalat volt egyébként, hogy a lakók beszabályozási jegyzőkönyvet nem kaptak. Az egyes ágak tényleges áramlási sebességét, térfogatáramát nem ismerték. Utólagos beavatkozások, szelepállítások emiatt komoly aránytalanságokat okoztak. A beszabályozatlanságok hiányára utal az is, hogy mérőfuratok a légcsatornákon általában nem voltak találhatók.

Légcsereszám
Értékelték a lakások átlagos légcsereszámát. Az átlag 0,44 1/h, ami meghaladja a minimális követelménynek tekintett 0,3-et. E mögött azonban az a körülmény rejlik, hogy az értékek nagyon szórnak. Amíg a családi házaknál a helyzet kedvező, a többlakásos épületekben számos lakásban 0,3-nál is kisebb légcserét tapasztaltak. Ennek pedig egyik oka az, hogy zajcsökkentés végett a berendezést kisebb teljesítménnyel üzemeltették. Energetikailag nem kedvező, hogy voltak kiugróan nagy légcsereszámok (0,7-0,8) is. Télen ez fűtési költségtöbbletet okoz.

10. ábra Mért légcsereszám adatok

Huzatmentesség
A jó szellőzés egyik jellemzője, hogy huzatmentes. Ennek a tartózkodási zónában legfeljebb 0,1 m/s légsebesség felel meg. Betartása rendszerint nem okoz nehézséget, különösen akkor, ha a légbevezetők és légelvezetők helyét a helyiség bútorzatával összhangban választják meg. Inkább ott észlelhető jobban a légmozgás, ahol a befúvásos helyiségekből átáramlik a levegő az elszívásos helyiségekbe (pl. ajtó közelében).

A vizsgált lakásokban tapasztaltak megerősítették ezt. A helyiségbe bevezetett levegő okozta kellemetlen huzatérzetre a lakók alig panaszkodtak (7%). Ahol ez előfordult, ott ennek oka a légbevezető kedvezőtlen helye és célszerűtlen kialakítása volt. A légbevezető cseréjével ez a probléma megszüntethető vagy legalábbis lényegesen csökkenthető.

Szellőzőlevegő-hőmérséklet
A helyiségekbe bejutatott szellőző levegő hőmérsékletét is mérték. Követelményként alsó értéknek 17 oC-ot, felső értéknek 35 oC-ot határoztak meg. Ez utóbbi akkor lényeges, ha az épületben a szellőzőrendszer légfűtésként is szolgál, illetve ha a szellőzőgépben az utófűtés működik.

11. ábra Befúvott levegő hőmérséklete

A mérési eredmények szerint a bejuttatott levegő hőmérséklete általában a helyiséghőmérséklet közelében alakult. Ebben szerepe volt annak, hogy a szellőző berendezések mintegy kétharmada talaj-levegő hőcserélővel rendelkezett, a hővisszanyerés hatékonysága jól alakult, és a fűtött helyiségekben, a légcsatornák falán keresztül a levegő tovább melegedhetett. Kedvezőtlenül kis hőmérsékletek ott voltak mérhetők, ahol a szigeteletlen légcsatornák fűtetlen tereken vezettek át. Három lakásban 10 oC-nál kisebb értékek is előfordultak, ám ezt a berendezés műszaki hibája okozta.

A tapasztalatok szerint a légcsatornákban áramló és a környező helyiség levegője közötti hőcsere jelentős. Ez káros, ha a légcsatornában áramló melegebb levegő hőtartalma nem hasznosul. Ezzel szemben előnyös, amikor ez pótlólagos fűtésként működik.

Légszűrés
A szűrők a szellőzőrendszer fontos tartozékai. Megakadályozzák a külső szennyeződések (por, pollenek stb.) bejutását az épületbe, és a szerkezeti elemek (hőcserélő, ventilátor, légcsatornák stb.) felületén lerakódások kialakulását.

A nagyobb szűrőfelület kisebb áramlási ellenállást és hosszabb szűrőcsere-ciklust eredményez.
Követelmény: a beszívott, friss levegő szűrésére F6 osztályú finomszűrő, a kifúvott levegő esetében pedig G4 osztályú durvaszűrő beépítése. (Ez elsősorban a hővisszanyerő hőcserélő védelmét szolgálja.) A vizsgált rendszereknél a finomszűrés tekintetében ennek a követelménynek teljes mértékben csak 15% felelt meg. A rendszerek kicsit több mint felében lett finomszűrő beépítve, de F5 osztályú szűrési fokozattal. A kifúvás tekintetében azt állapították meg, hogy G4 osztályú szűrők használatának aránya 61%.

A beépített szűrők állapotát vizsgálva azt találták, hogy a szűrők tényleges szennyezettsége jelentősen különböző volt aszerint, hogy a csere esedékességét a készülék jelezte vagy sem. Ahol ez hiányzott, ott a szűrők lényegesen szennyezettebb állapotban voltak. A szűrőcsere esedékességét nagyobbrészt a szellőző berendezés kezelőfelületén megjelenő jelzés mutatja (45 berendezés). 15 esetben nem a kezelőfelületen, hanem a szellőztető gépen magán van a szűrőcsere-jelzés. De 51 berendezésnél ilyen figyelmeztető jelzés egyáltalán nem jelenik meg.

12. ábra Elszennyeződött táskás szűrő

Jellegzetes hibaforrásként észlelték a vizsgálók, hogy egyes szűrők fordított helyzetben is behelyezhetők. Számos esetben találtak ilyet. Az érintett lakó a szűrőt kiemelte, hogy ellenőrizze. Majd tévesen fordítva helyezte vissza, és így a szűrőn már összegyűlt szennyeződést a légáramlás a rendszerbe sodorta.

A szűrők cseréjével kapcsolatos információkat a vizsgálatot végzők nem érezték teljesen megbízhatónak. Tapasztalták, hogy a lakók a szűrőcserét tisztítással igyekeznek pótolni, elhalasztani, ám ez nem mindig szakszerű, teljes értékű.

Kondenzvíz-elvezetés
Ez a kérdés meglehetősen mostohán lett kezelve a vizsgált rendszereknél. Több esetben csak az üzembe helyezés után kerestek valamilyen megoldást a levegőből kicsapódó nedvesség csatornába vezetésére.

Két fontos követelményt kell egyidejűleg teljesíteni. A kondenzvíz elvezetése nem zavarhatja meg a rendszer nyomásviszonyait. A csatorna felől szifonnal kell a szagterjedést megakadályozni. Különösen ez utóbbi okozhat a gyakorlatban problémát, ha a szifon kiszárad. Volt olyan lakás, ahol csak kis szivattyú beépítésével, a kondenzvíz átemelésével tudták a problémát megoldani. Ez némi többlet villamos energiafogyasztást is jelent.

13. ábra Kondenzvíz szivattyú

Zajosság
Természetes igény, hogy a szellőző berendezés működése ne járjon kellemetlen zajjal. Erre vonatkozóan hat követelmény teljesülését vizsgálták meg.

Legnagyobb elfogadható hangnyomásszint az egyes helyeken:
- 23 dB(A) a hálószobában,
- 25 dB(A) a szobákban,
- 27 dB(A) a konyhában, fürdőben stb.
- 35 dB(A) a szellőzőgép felállítási helyén, ha az a lakótérben van,
- 40 dB(A) a szellőzőgép felállítási helyén, ha az nem a lakótérben van.

Kivételnek tekintették a hőszivattyús szellőző gépeket, és ezekre 45 dB(A) értéket is megengedhetőnek vettek, lakótéren kívül.

Helyszíni méréseket azonban csak a szellőzőgépeknél végeztek. A mért értékek átlaga 43 dB(A), és ez lényegesen nagyobb a vonatkozó követelménynél. A lakásokban ahhoz, hogy értékelhető és reális képet adó adatbázist kapjanak, olyan sok mérésre lett volna szükség, ami pénzügyileg nem volt megoldható.

14. ábra Szellőztető gépnél mért zajszint

A lakók kérdőíves és szóbeli véleményéből az a következtetés vonható le, hogy elfogadják a szellőzéssel járó zajt. Úgy is lehet mondani, hogy megszokták. Éppen a zajosság miatt egyes berendezéseket - folyamatosan vagy éjszakára - csökkent teljesítményre szabályozták le. A válaszolók 7%-a tartotta a működés alapzaját túl hangosnak.

A lakásban észlehető zajnak két fő okát azonosították: a nagy áramlási sebességeket és a nagy nyomásveszteségeket. A nagy nyomásveszteséget előidézte:
- túl hosszú, illetve túl szűk talaj-levegő hőcserélők,
- alulméretezett rácsok, szűrők, légcsatornák, szelepek,
- túl kicsi rések, nyílások az egyes helyiségek között,
- kedvezőtlen alaprajzból eredően nagyon hosszú légcsatornák,
- nagy áramlási ellenállású, hullámos belső felületű légcsatornák,
- elszennyeződés (rácsok, szűrők).

További zavaró zajforrások:
- zajos szellőző gépek,
- rezgéscsillapító nélkül szerelt szellőzőgépek,
- hiányzó rugalmas közdarab a szellőzőgép és a légcsatorna között,
- nem megfelelően rögzített szerkezeti elemek,
- a falazattal közvetlenül érintkező szerkezeti elemek.

A kellemetlen zajszint oka volt még, hogy egyes rendszerekben nem alkalmaztak vagy nem minden szükséges ponton alkalmaztak csőhangcsillapítót.

15. ábra Csőhangcsillapító

Gazdaságosság

Egy hővisszanyerési lehetőséget nyújtó központi szellőztető berendezés létesítése elvileg megtérülő beruházás. A pénzben kifejezett energia-megtakarítás szembe állítható az üzemeltetési költséggel. Az ilyen számítások eredménye nagyon függ az adott helyen érvényes energia áraktól. Általánosságban azonban azt mutatja a vizsgálat, hogy a megtérülés nagyon lassú. Amint ez a részletesebb vizsgálatokból is kiderült, a berendezés villamos energia fogyasztását a kedvezőtlen kialakítás és a helytelen üzemeltetés tetemesen megnövelheti. Még az is előfordulhat, hogy nem megtakarítás, hanem többlet költség keletkezik.

A használók is úgy nyilatkoztak, hogy elsődleges szempontjuk nem a költségcsökkentés volt. Inkább azért döntöttek így, mert ettől a szellőztetési rendszertől jobb komfortot vártak. Szempont volt az is, hogy az energia-megtakarítás környezetvédelemként is értékelhető.


Központi szellőztető gép

16. ábra Központi szellőztető gép

A központi szellőzés működtetése villamos energiát igényel. A megvalósított rendszerek gazdaságosságának egyik jellemzője a szellőztető gépbe beépített ventilátorok fajlagos villamos teljesítményfelvétele. Ennek elvárt értékét 0,45 W/m3/h-ban határozták meg. (Tiszta légszűrők mellett mérve.)

A vizsgálat során kapott értékek jelentősen eltérnek egymástól. A legjobb rendszereknél 0,3 W/m3/h-nél is kisebb, kedvezőbb eredmények keletkeztek. Az áramlástechnikai szempontból megfelelő rendszereknél még a talaj-levegő hőcserélővel rendelkezők is jó fajlagost értek el. A különösen rossz fajlagosok azzal is magyarázhatók, hogy azokban a szellőztető gépekben korszerűtlen villanymotorok voltak.

Ha a negatív tényezők (nagy áramlási ellenállások, rossz hatásfokú motorok) halmozódnak, összességében a rendszer villamos energia fogyasztása, pontosabban annak költsége meghaladhatja a hővisszanyeréssel elért hőenergia megtakarítás pénzben kifejezett értékét.

Egyébként a vizsgálat során megkérdezték a lakókat arról, hogy ismerik-e a szellőző rendszer működtetési költségét (energia, szűrőcsere). A válaszolók mintegy kétharmada még hozzávetőlegesen sem tudta megmondani, mekkora a rendszer működési költsége.

A hőszivattyús utófűtővel kialakított szellőzőrendszerek egy részénél a légcsatornákba is szereltek, villamos fűtőregisztereket. Ezek előnyösek abból a szempontból, hogy egy-egy helyiség külön-külön nagyobb hőmérsékletre is felfűthető. Ez azonban természetesen jelentős többlet villamos energiafogyasztással jár. A lakók nem mindig voltak tisztában azzal, hogy ez a nagyobb hőmérséklet aránytalan költséget okoz.

17. ábra Csőbe szerelhető villamos légfűtő

A talaj-levegő hőcserélővel rendelkező rendszereknél az utófűtőket gyakorlatilag nem kellett használni.
A központi szellőztető rendszerek szokásos kialakítása, hogy 3 teljesítményfokozat (légforgalom) választható. A max. fokozat az átmeneti légszennyezés gyors eltávolítását szolgálja. A min. fokozatot akkor célszerű beállítani, ha nem tartózkodnak otthon. A vizsgált rendszerek túlnyomó többsége (82 %) eszerint lett kialakítva. Érdekes megállapítása volt a vizsgálatnak, hogy elsősorban zajproblémák miatt sok helyen a teljesítményfokozatokat nem az eredeti rendeltetés szerint használták. A min. fokozat teljesítményét jelentősen megnövelték, és ez lett a tulajdonképpeni normálfokozat. A max. fokozat jellemzően csak egy adott időtartamra indítható, majd önműködően visszakapcsol. Ezt az automatizáltságot hasznosnak értékelték a lakók, mert így a nagyobb energia igényű fokozat tévedésből nem maradhat tartós üzemben.

Nyári üzem
A központi szellőztető gép hőcserélője teszi lehetővé, hogy a lakásból távozó levegő hőtartalmát a beszívott friss levegő előmelegítésével – részben – hasznosítsuk. Ennek azonban csak akkor van jelentősége, ha a beszívott levegőt valóban fel akarjuk melegíteni, azaz hideg évszakokban. Nyáron a külső levegő önmagában is túl meleg, további melegítése értelmetlen. Nyáron a friss levegőt nem kell átvezetni a hőcserélőn, hőcserélőre sincs tulajdonképpen szükség. Egy lehetséges megoldás, hogy átmenetileg eltávolítjuk a hőcserélőt, és egy ún. nyári betétet teszünk a helyére. További lehetőség a hőcserélő megkerülése, váltó csappantyú segítségével.

18. ábra Nyári és téli üzem működési vázlata

A vizsgálat alapján megállapítható, hogy a használók egyértelműen csak az automatizált by-pass megoldást tartják megfelelőnek. A lakók nem szívesen végzik a szükséges cserét vagy átállítást.

Frisslevegő-beszívás
Annak érdekében, hogy a szellőző rendszer ténylegesen tiszta, friss levegőt szívjon be, körültekintően kell a helyet és a módot megválasztani. A vizsgálat e téren is sokféle, kifogástalan és „barkács” megoldással szembesült. A gyártók ilyen célra megfelelő termékeket kínálnak. Ezek tetszetősek, ellenállnak az időjárás viszontagságainak, és a beépített szűrő is könnyen tisztítható.

19. ábra Légbeszívó torony

Feltehetően költségtakarékosságból egyes rendszerekhez házilagos kivitelű friss levegő beszívókat készítettek. A nagyobb baj, hogy az elhanyagolt, nem tisztított rácsok áramlási ellenállása már a rendszer működőképességét veszélyeztette.

20. ábra Házilagos kivitelű frisslevegő-beszívók

Találtak F7 osztályú pollenszűrőt, mely a csőkeresztmetszettel azonos mérete miatt több mint 200 Pa áramlási ellenállást jelentett. Más jellegű kellemetlenség forrása, ha a beszívási pont rossz helyen van, például a szomszéd kertben keletkező növényi hulladékok szokásos elégetési helyéhez közel.

Talaj-levegő hőcserélő
A talaj-levegő hőcserélő lényegében egy megfelelő hosszúságú, kellő mélységben fekvő cső vagy csőhálózat, melyen keresztül a friss levegőt átszívjuk. Működési költséget csökkent, mert télen a beszívott levegőt előmelegíti, nyáron pedig hűti. Megakadályozza a szellőztető gép hőcserélőjének eljegesedését.

21. ábra Talaj-levegő hőcserélő kivitelezése

A vizsgált rendszerek többségénél (68 %) van talaj-levegő hőcserélő. Általánosságban igaz, hogy kialakításuk inkább a helyi adottságok szerint, mint elméleti megfontolások és tervezés alapján történt.

A megfelelő kialakítás főbb jellemzői:
- a hőcserélő utáni léghőmérséklet legrosszabb esetben is fagypont feletti,
- az áramlási sebesség nem nagyobb 1,5 m/s-nál,
- a fektetési mélység legalább 1,5 m, lejtés legalább 0,15 %, párhuzamos csőszakaszok távolsága legalább 0,75 m,
- anyaga jó hővezetőképességű, belül sima felületű cső,
- jól megoldott a kondenzvíz-elvezetés,
- vízzáró kivitel, különösen talajvizes területen,
- a talaj megfelelő tömörítése csőfektetést követően.

A vizsgálatok kedvező és kedvezőtlen megoldásokat is találtak. Egy példa a szakszerűtlen kialakításra: a csővezetéket közvetlenül a ház alapja mellé fektették, és rossz hőátadású, durva szemcsés, törmelékkel kevert talajjal borították.

A csőátmérőből és a térfogatáramból számított áramlási sebesség értékek nagy tartományon belül oszlanak meg. A túl nagy sebességből eredő áramlási ellenállás jelentős energia költség többletet okoz.

Bizonyos időjárási körülmények mellett a talaj-levegő hőcserélő éppen a kívánatossal ellentétesen működik. Például a tél vége felé, tavasszal, amikor még tart a fűtési idény, ám a külső léghőmérséklet már napközben kedvező, a beszívást nem érdemes a talaj felől végezni. A még hideg talaj ugyanis lehűtené a friss levegőt. Ezért alakítanak ki egy közvetlenül a külső légtérből induló, kerülő (bypass) ágat. A két beszívási mód közötti választást egy csappantyú teszi lehetővé.

A kerülő ág kialakítása a vizsgált rendszereknél nem jellemző, a 64 talaj-levegő hőcserélőhöz csak 9 esetben készült ilyen kiegészítő megoldás. Télen ez nem különösebb hátrány. Sőt, a kerülő-csappantyú nem megfelelő zárása esetén a talajon keresztül jövő enyhébb levegőt még hűti is a közvetlenül bejutó falslevegő. Nyáron viszont kerülő ág hiányában nem lehet kihasználni a viszonylag melegebb talaj kikerülésével a kellemesen hűvös friss levegő ingyenes komfortjavító hatását.

A csappantyú lehet kézi vagy termosztatikus működtetésű. Az előbbi valószínűleg azzal jár, hogy nem fogják használni. Az automatikus változat viszont csak akkor működik megfelelően, ha mind télen, mind nyáron jól választják ki a kapcsolási, váltási pontokat, hőfokértékeket.

Légcsatornák
A légcsatornák méretezése jellegzetesen kompromisszum kérdése. Az áramlási sebesség korlátozása minél nagyobb méreteket kívánna. A kisebb helyszükséglet és a kisebb bekerülési költség érdekében addig célszerű a méreteket csökkenteni, amíg ezt a nagyobb áramlási sebességből eredő zajosság, illetve nagyobb nyomásveszteség engedi. Természetesen a hálózat hossza is lényeges; ennek érdekében célszerű már az építkezés kezdetén együttműködni az építész és épületgépész tervezőnek.

A vizsgálatoknál a gerincre 2 m/s, a leágazásokra 1,5 m/s áramlási sebességet tekintettek még megfelelőnek. Ennek a követelménynek tükrében a rendszerek túlnyomó része megfelelő. Túl nagy sebességet a vizsgált lakások 15, illetve 9 százalékában találtak.

Ezzel összhangban van az a megállapítás is, hogy a rendszerek teljes áramlási ellenállása - a mért nyomáscsökkenés - csak kis százalékban nagyobb a megfelelőnek tekintett 120 Pa-nál. (Ezt a határértéket a talaj-levegő hőcserélő nélkül kell érteni.)

23. ábra A teljes rendszer nyomásesése

A légcsatornák hőszigetelése kettős célú. Elkerülhető a nemkívánatos hőcsere; a hideg és meleg helyiségek hűtő, illetve melegítő hatása. Megakadályozandó a kondenzvíz lecsapódás, ami magára a csatornára és a környezetére nézve is elkerülendő.

Többféle hiányosságot is tapasztaltak. Voltak olyan rendszerek, ahol teljesen „megfeledkeztek” a hőszigetelésről. Elég gyakori volt, hogy a kondenzvíz-veszélyes szakaszokon nem megfelelő szigetelőanyagot használtak.

Magától értetődő, hogy a rendszer légtömör legyen. Különben ott is beszív vagy kifúj, ahol nem kellene. E téren főleg a rossz értelemben vett takarékosság, az anyaggal és munkaidővel való „spórolás” nyomai fedezhetők fel. Ezt még tetézi, hogy a beépített gyári egységek között is előfordulnak nem teljesen légzáró kivitelű darabok. Az ilyen hibák helyszíni javítása vagy megtörténik, vagy nem. Mindenesetre ajánlott a rendszer tömörségi vizsgálata az üzembe helyezés során.

Bár a rendszer, a légcsatornák szűrőkkel védve vannak, a hosszú használati idő következtében a belső szennyeződést kiküszöbölni nem, csak csökkenteni lehet. Idővel szükségessé válik a belső tisztítás.

A vizsgálatnál kiderült, hogy a tisztíthatóságra nem mindig gondoltak. Fokozza a problémát, hogy elég sok esetben hullámos belső felületű flexibilis csövek lettek beépítve. Ez mind a szennyeződés lerakódása, mind az eltávolíthatósága szempontjából kedvezőtlen.

Olyankor, amikor a központi szellőzés már építkezés során működött, és például az épület gyorsabb kiszáradása végett használták is, a rendszer már a beköltözésig alaposan elszennyeződött az építkezéssel járó piszoktól.

Belső cirkuláció

A központi szellőztető rendszer zavartalan működéséhez hozzátartozik a lakáson belüli cirkuláció; a kívülről friss levegővel ellátott helyiségekből (pl. hálószoba, nappali) a levegőt átvezetjük a többi helyiségbe (pl. konyha, fürdőszoba). Ugyan az egyes helyiségek között az ajtók gyakran nyitva vannak, de a cirkulációnak zárt ajtók mellett is káros mellékhatások nélkül kell megtörténnie. Kialakíthatunk akár a falakon, akár az ajtókon légáteresztő nyílásokat, elemeket. Megfelelő hézaggal rendelkező ajtó ugyanezt a funkciót töltheti be. Tekintettel kell lenni azonban arra is, hogy a szabad felületek egyúttal a fény és a hang terjedést is lehetővé teszik, ami viszont nem kívánatos.

A vizsgálatnál ezt a kérdést elsősorban a cirkuláció szempontjából értékelték. A levegő térfogatáram és a rendelkezésre álló felület egy adott áramlási sebességet határoz meg. Követelményként 1,5 m/s értéket vettek alapul. Azt találták, hogy a lakások 36 százalékában ennél nagyobb, rosszabb értékek adódtak. Ez másképp azt jelenti, hogy az egyes helyiségek között - zárt ajtók mellett - túl nagy az áramlási ellenállás.

A légáteresztés megvalósításának többféle módjával találkoztak. Fontos lenne, hogy az ajtógyártók nagyobb figyelmet szenteljenek ennek a sajátos igénynek, és teljes értékű megoldásokat kínáljanak az igényes vevőknek.

24. ábra Különböző kialakítású belső ajtók

Légbeeresztő és elszívó elemek

Ezek a rendszernek a lakást használókhoz „legközelebb” lévő részei. Több szempontból is fontos megfelelő megválasztásuk, elhelyezésük. Akkor működnek jól, ha észrevétlenül, azaz zajmentesen és huzatmentesen juttatják be a levegőt a helyiségbe.

E téren viszonylag sok hibát találtak a vizsgálatot végzők. Jellegzetes problémák: túl kicsi méret, rosszul beállított légszelep, túl nagy áramlási ellenállás. Ez utóbbival kapcsolatban kifogásolták, hogy az egyes helyiségek légforgalmának beszabályozására használt légszelep túl zajos volt. Kedvezőbb, ha a fojtást nem a légbeeresztőnél valósítják meg, hanem távolabb, a légcsatornába beépített pillangószeleppel.

Kifúvás a szabad légtérbe
A kifúvó nyílást lezáró rács látszólag jelentéktelen elem. De szerencsétlen esetben ez is igen nagy villamos energia pazarlást okozhat. Találtak olyan elszennyeződött rácsot, melynek áramlási ellenállása 180 Pa volt. Ez már akár 10 %-os áramszámla növekedést idéz elő.

Konyhai elszívóernyő használata
A vizsgált lakások 33 százalékában a konyhában, a tűzhelynél szabadba szállító elszívót találtak. Az eredeti elképzelés szerint ennek zavaró hatását a helyiségben kialakított légbevezetővel küszöbölték volna ki. A gyakorlatban, amikor az ezen beáramló hideg levegő kellemetlenséget okozott, a lakók ezeket a légbevezetőket kiiktatták, letakarták.

Viszont nem panaszkodtak azok a lakók, akiknél a konyhai páraelszívó a központi szellőzés kifúvó ágába lett bekötve. Tapasztalatuk szerint a konyhai szag nem jut be azokba a helyiségekbe (pl. fürdő), melyek még ugyanerre az ágra vannak rákötve. Kérdés azonban, hogy a konyhai szennyezett levegő az évek során nem szennyezi-e be a szellőző rendszert? Ehhez az elszívóernyő szűrőjének nagyon fegyelmezett cseréje feltétlenül szükséges!

Egyes lakásokban a konyhában nem alkalmaztak a tűzhelynél elszívóernyőt. Ezt a főzési szokásaikkal indokolták: nem keletkezik zsíros pára. Ennek ellenére indokoltnak látszik a központi szellőző rendszer konyhában lévő légelvezetőjénél alkalmas szűrő beépítése és annak rendszeres cseréje.

A konyhai elszívóernyők használata egy megoldandó kérdés. Ezek teljesítménye, légszállítása a központi szellőző berendezés légszállításának nagyságrendjével azonos, sőt nagyobb is lehet. Szabad légtérbe kifúvó üzemmód esetén megváltoztatja az épületen belül a légáramlásokat. Így például a WC légteréből a konyhába szívná a levegőt.

Különböző lehetőségek vannak a probléma megoldására. Ha meg akarjuk tartani a közvetlen szabadba kifúvó működést, akkor a depresszió ellensúlyozható egy külső légbevezető konyhai beépítésével. Ez azonban nem célszerű, több okból sem. Télen a beáramló hideg levegő kellemetlen hatású. A légbevezető gyenge pont az épületen a légtömörség szempontjából is. Nem tanácsolható az a változat sem, hogy a páraelszívó ventilátort bekötjük a központi szellőző rendszerbe. A rendszer kifúvó ágába torkolló pára-légcsatorna miatt ott a nyomásviszonyok megváltoznak, és ez felboríthatja az áramlási irányokat.

Ajánlható a páraelszívó belső, keringetett üzemmódú működtetése; amikor a szennyeződések leválasztása beépített szűrővel történik. Emellett természetesen szükség van a konyha megfelelő légcseréjére is. A gyakorlatban az a megoldás vált be, hogy amikor a konyhában intenzív a páraképződés és/vagy szageltávolításra van szükség, a központi szellőző rendszert - átmenetileg - maximális teljesítményre kapcsolják. Ez történhet akár úgy is, hogy a keringetett üzemű páraelszívó bekapcsolása váltja ki a központi rendszer teljesítmény növelését.
Hasonló kérdéseket vet fel a szárító helyiség elszívója is. Ez a probléma azonban könnyebben kezelhető. Az ezzel kapcsolatos levegőforgalom kisebb. Itt nem keletkeznek szennyező anyagok, csak vízpárát kell eltávolítani. A vizsgálat során nem találkoztak olyan esettel, hogy a szárító elszívója a központi szellőző berendezés működését károsan befolyásolta volna.

A központi szellőzés hatása a tüzelőberendezésekre
A nyílt égésterű, kéménybe kötött tüzelőberendezések működését a központi szellőző berendezés nem veszélyeztetheti. Ezek a tüzelőberendezések az égéshez szükséges levegőt a felállítási hely légteréből veszik. A helyiségben a kémény depressziót hoz létre, és ez biztosítja a friss levegő bejutását a szabadból a belső térbe. Ha a központi szellőzés kiegyenlített rendszerű, akkor az egyes helyiségekben a túlnyomás, illetve depresszió nem halad meg egy adott szintet. Előfordulhat azonban, hogy a befúvás nem működik, de az elszívás igen. Ez már a kéményhuzat megszűnését, és égéstermék-kiáramlást okozna. Ilyen életveszélyes állapot nem engedhető meg! A megoldás csak az lehet, hogy ha nem kerülhető el nyílt égésterű, kéménybe kötött tüzelőberendezés alkalmazása, akkor annak biztonságos működését, légellátását és égéstermék elvezetését meg kell tervezni. Erre tekintettel célszerűbb zárt égésterű tüzelőberendezés létesítése.

A vizsgálat megállapította, hogy a lakások mintegy negyedében nyílt égésterű, kéménybe kötött tüzelőberendezést is használtak. Még az is előfordult, hogy ez a konyhában, tehát szívott helyiségben volt. A lakó elmondta, hogy le kellett a szellőzést állítani, hogy a kályhát be lehessen gyújtani.

Nem okoz közvetlen életveszélyt, ha a tüzelőberendezés túlnyomás alatt álló helyiségben (pl. szoba) van. Ez a helyzet elvileg növeli a huzathatást. Ám előfordulhat, hogy leáll a szellőző gépben a befúvó ventilátor, miközben az elszívó tovább működik. Emiatt megváltozik a helyzet, a kémény nem képes az égésterméket eltávolítani, az a helyiségben marad! Ez történik többek között akkor, ha a hőcserélő eljegesedésének megelőzésére kapcsol ki a szellőző gép frisslevegő ventilátora. Ezt a lakók észre sem veszik, és életveszélybe kerülhetnek.

Egy lakásban a gázkazán füstcsövét bekötötték a szellőző berendezés hőcserélője elé azzal a szándékkal, hogy télen a friss levegő még nagyobb hőmérsékletre legyen felmelegítve. Ez roppant veszélyes megoldás, mert műszaki hiba következtében a kazán égésterméke nem a szabadba, hanem a lakótérbe jutna!

25. ábra Füstcső bekötés a szellőzésbe

Hasonló, de kevésbé kockázatos megoldás, amit két lakásban fedeztek fel, hogy a központi porszívó levegőjét nem közvetlenül a szabadba vezették ki, hanem a szellőző berendezés kifúvó légcsatornájába.

Összefoglalás
Összességében elégedett felhasználókkal találkoztak a vizsgálatot végzők. A feltárt problémák okai döntően nem a beépített termékek hiányosságaiban, nem megfelelő minőségében keresendők. Ha előfordult is kevésbé megfelelő termék alkalmazása, annak elsősorban a rosszul értelmezett takarékosság volt az oka.

Tapasztalták annak jeleit, hogy a kivitelező ismerethiány, gyakorlatlanság vagy hanyagság miatt nem kellő minőségű munkát végzett. Még gyakoribb volt, hogy a kivitelező a saját munkáját jól végezte, de nem ismerve a kölcsönhatásokat, a rendszer működése szempontjából már kisebb-nagyobb hibát vétett.

Nem túl jól sikerült rendszerek származtak abból, ha az építtető „menetközben” döntött a központi hővisszanyeréses szellőztető rendszer kialakítása mellett. Találtak példát arra, hogy a beköltözést követően átrendezték a lakást, ami miatt az egyes helyiségek nem a valódi szükségletük, szellőzési igényük szerint kapcsolódtak a rendszerre.

A kisebb-nagyobb elégedetlenség okai elsősorban a következő hibák voltak:

Zajosság: két alapvető okból. Áramlási zajok, melyeket a csövek, szűrők, légszelepek alulméretezettsége okoz. Hiányzó zajcsillapítók, melyek a terjedést lennének hivatva megakadályozni. Találtak viszonylag zajos szellőztető gépet is.

Kedvezőtlen belső cirkuláció: a tervezésnél nem kellő alapossággal kezelték ezt a kérdést.

Nem megfelelő légforgalom: egyes helyiségekben nem elégséges a légcsere. Részben tervezési hiba, részben a szükséges beszabályozás elmaradása az ok.

Konfliktus más épületgépészeti rendszerekkel: a konyhában, a tűzhely helyi elszívásának, illetve az épületben lévő, kéményes tüzelőberendezésnek és a központi szellőzésnek egymás zavarása nélkül kellene működnie. Ez elvileg is nehéz kérdés, de a választott, nem életszerű megoldások is kényelmetlenségre, sőt veszélyhelyzetre vezettek.

Kondenzvíz-elvezetés: mostohán kezelt terület. A kötöttségek miatt tervezéskor nagyobb figyelmet kell szentelni erre.

Nagy áramszámla: a ventilátormotorok sok áramot fogyasztottak. Egyik jellemző ok a rendszer (légcsatorna, légszelep, szűrő) nagy áramlási ellenállása. Másik ok, hogy rossz hatásfokú motorral gyártották a szellőztető gépet.

A hiányosságok olyan összefüggésben is szemlélhetők, hogy az egyes szakemberek együttműködése akadozott:
a faláttörések mérete elégtelennek bizonyult, a különböző munkák során romlott az épület légtömörsége, mert a hézagok tömítése elmaradt vagy felületes volt, nem gondoltak a kondenzvíz csatornába vezetésének megvalósíthatóságára, a légcsatornát villamos vezetékek befűzésére használták.

A tapasztalatok hasznosítása
Ausztriában korábban sikeres ki- és továbbképzéseket szerveztek a hőszivattyú és biomassza-tüzelés szakismereteinek elterjesztésére. A vizsgálatot végzők arra a meggyőződésre jutottak, hogy a megvalósított rendszereknél tapasztalt hibák nagyrészt megelőzhetők lettek volna, ha az érintett tervezők, kivitelezők magasabb színvonalú tudással rendelkeztek volna. Ezért javasolják, hogy szervezzenek képzést a központi hővisszanyerős szellőztető rendszerek vonatkozásában is.

A képzésnél egyrészt az ilyen berendezések számára kidolgozott részletes követelmény rendszerre, másrészt a vizsgálat során összegyűjtött tapasztalatokra lehet és kell támaszkodni.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Bakos Balázs | 2013. okt. 20.

Kedves jbnd-007! Komolyabb gyártóknál kérhető a szellőztető géphez úgynevezett entalpia hőcserélő, ezzel növelhető (egészségesebb szinten tartható) téli időszakban a beltér levegőjének páratartalma. Üdvözlettel: Bakos Balázs Ui.: tudom régi a kérdés, de hátha az újabb olvasóknak segítséget nyújt ez a válasz.


jbnd-007 | 2013. febr. 15.

Érdekes, hogy egy ilyen alapos elemzésnél egyetlen szó sem esik a páratartalom kérdéséről. Gondolom, nem csak nálam van télen 25-30%-os relatív páratartalom a szellőztető miatt.


Fûtésenergia | 2009. nov. 21.

Kedves olvasók! A cikkben a pypass résznél két helyen is félreértés, vagy félrefordítás van. A bypass üzemmódra akkor van szükség, amikor a külső levegő hőfoka megközelíti a belső megkívánt hőmérsékletet. Nyáron kell a hővisszanyerés, a belső elszívott levegővel visszahűti a beszívott meleg levegőt. A talaj-levegő hőcserélő csővel kifejezetten hűteni is lehet a nagy kánikulában. A képen látható talaj-levegő hőcserélő KPE cső valószínűleg nem szellőztető rendszeré hanem kis teljesítményű levegő levegő hőszivattyúé. Két fajta csövet ismerünk, a kék REHAU és a tekercsben kapható flexibilis rendszert. Az utóbbi olcsóbb. futesenergia.hu


Kékesi Lajos | 2009. nov. 19.

Sok érdekes felvetést, nézőpontot ismertem meg. Nem szakmabeli vagyok de magamnak én építem a szellőzőrendszeremet.Látom szakembereknek is lehetnek gondjaik amik ebből, abból adódhatnak és nem lesznek korrigálva.Én is szívesen résztvennék egy bemutatón Üdvözlettel Lajos


Darázs András | 2009. nov. 12.

Kedves Kollégák! Szeretném kérni szakmai segítségeteket, remélem valaki tud nekem segíteni. Építkezés közben vagyunk és szeretnénk egy hővisszanyerős, talajregiszteres szellőztetést megvalósítani az épülő házban. A probléma a talajregiszterrel van, pontosabban az általam eddig nézett antibakteriális csővek borsos árában (6 m = kb. 40.000 Ft). Tud valaki valamilyen alternatív megoldást erre? Szükséges mindenképpen az antibakteriális cső vagy van valamilyen más megoldás, amit jóval olcsóbban ki lehet hozni? Elérhetőségeim: dara@sfsintec.biz 30 7 485 402 Segítségeteket előre is köszönöm! Darázs András


hakapeszimaki | 2009. nov. 12.

szerintem nem sok cég tart ilyen oktatást. én meglátogattam egy ezzel foglalkozó céget, nekem elmondtak mindent de az sem kifejezett oktatás jellegű volt, de korrekül minden infot megkaptam.


Horváth Ernõ | 2009. nov. 11.

Szeretnék resztvenni egy bemutaton vagy tovább kébzésen.

Facebook-hozzászólásmodul