Égéstermék-elvezető berendezések szabványai jelentek meg magyar nyelven
2022. június 8. | e-gépész| | 4 |
2022. június 1-jén a Magyar Szabványügyi Testület kiadta az égéstermék-elvezető berendezések tartozékaival foglalkozó szabványsorozat két részét, amelyek a hangtompítók és a tisztító- és ellenőrző nyílások követelményeivel és vizsgálati módszereivel foglalkozik.
Az MSZT 2022. június 1-jén meghirdette az égéstermék-elvezető berendezések tartozékaival foglalkozó szabványsorozat két részének,
- az MSZ EN 16475-1:2020 Égéstermék-elvezető berendezések. Tartozékok. 1. rész: Hangtompítók. Követelmények és vizsgálati módszerek
- és az MSZ EN 16475-6:2020 Égéstermék-elvezető berendezések. Tartozékok. 6. rész: Tisztító- és ellenőrző nyílások. Követelmények és vizsgálati módszerek
szabványok magyar nyelvű változatait, melyek kidolgozása részben európai pályázati forrásból, részben MSZT-önköltségre valósult meg. A dokumentum alapját képező európai szabványokat a CEN/TC 166 Kémények műszaki bizottság dolgozta ki és a CEN tette közzé 2020 áprilisában.
A szabványok alkalmazási területe
Az MSZ EN 16475-1:2020 a fémből készült égéstermék-hangtompítók követelményeit és vizsgálati módszereit határozza meg, amelyeket az égéstermék-elvezető berendezések zajszintjének csökkentésére szolgáló tartozékokként használnak. A szabvány az összekötő égéstermékjáratokban elhelyezett és az égéstermék-elvezető berendezés kitorkollására felszerelt hangtompítókra vonatkozik.
Az MSZ EN 16475-6:2020 a keretből és egy ajtóból vagy ajtókból álló tisztító- és ellenőrző nyílások követelményeit és vizsgálati módszereit határozza meg, amelyek hozzáférést biztosítanak az égéstermék-elvezető berendezés égéstermékjáratához ellenőrzés vagy tisztítás céljából.
A szabvány a legfeljebb 450 mm szélességű és legfeljebb 600 mm magasságú ajtónyílással kialakított tisztító- és ellenőrző nyílásokra korlátozódik.
Mire nem vonatkoznak a szabványok?
Az MSZ EN 16475-1 nem vonatkozik az égéstermék-elvezető berendezés szakaszaiba beépített hangtompítókra. Az aktív hangtompítók nem tartoznak a dokumentum alkalmazási területébe. Továbbá a szabvány nem vonatkozik a béléscsővel vagy a rendszer jellegű égéstermék-elvezető berendezéssel együtt vizsgált építőelemekre.
Az MSZ EN 16475-6 nem vonatkozik a 450 °C-nál magasabb névleges üzemi hőmérsékleten, túlnyomásos és nedves körülmények között üzemelő tisztító- és ellenőrző nyílásokra. Továbbá nem vonatkozik azokra a tisztító- és ellenőrző nyílásokra, amelyeket más rendszer jellegű égéstermék-elvezető termékekkel vagy más égéstermék-elvezető alkotóelemekkel, pl. égéstermék-béléscsövekkel együtt már vizsgáltak.
A szabad szellőzésű környezetben elhelyezett termékek nem tartoznak a szabvány alkalmazási területébe.
Mindkét szabvány meghatározza a termékek jelölésére, a gyártói előírásokra, a termékinformációra és az AVCP-információra (a teljesítmény állandóságának értékelése és ellenőrzése) vonatkozó követelményeket is.
A szabványok előírják, hogy a termékeket terméktájékoztató útmutatóval kell ellátni. Ezeknek az útmutatóknak az EU minden olyan országának nyelvén rendelkezésre kell állniuk, ahol a hangtompító, illetve a tisztító- és ellenőrző nyílás terméket forgalomba kívánják hozni.
A szabványok megadják azokat a minimális adatokat, amelyeket ezeknek az útmutatóknak tartalmazniuk kell.
Forrás: mszt.hu
Hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
Fazakas Miklós Feren | 2022. jún. 17.
Kedves Zorád, Mindenben egyetértünk. Annyit jegyeznék meg, hogy a jogszabályokban ekként hivatkozott szabványok esetében a tervező nem köteles vizsgálni azt, hogy a szabvány teljesíti-e a jogszabályban való hivatkozhatóság feltételeit, mert feltételezheti, hogy erről a jogalkotó már meggyőződött. A nemzeti szabványosításról szóló törvény nem teszi lehetővé, hogy valaki vitassa azt, hogy egy jogszabályban ekként hivatkozott szabvány szerinti megoldás megfelelő-e vagy sem, hanem azt írja elő, hogy a megoldást megfelelőnek kell tekinteni. Ezért nem írhatja elő egy másik a jogszabály például azt, hogy „c) műszaki követelmény: égéstermék-elvezető tervezésére és kivitelezésére vonatkozó műszaki tartalmú cb) harmonizált európai vagy nemzeti szabvány vagy azzal egyenértékű más műszaki megoldás” A nemzeti szabványosításról szóló törvény előírásából következik, hogy a jogalkotónak kell vállalnia annak felelősségét, hogy egy rendeletben ekként hivatkozott szabvány alkalmas a jogszabálynak való megfelelőség kimutatásra. Következőleg nem lehet az alkalmazókra bízni annak eldöntését, hogy egy szabvány alkalmazható-e az adott jogszabálynak való megfelelőség kimutatásra, különösen nem azon az alapon, hogy az alkalmazó a szabvány alkalmazási területének vizsgálata alapján dönt ebben a kérdésben. Így a megoldás csak az lehet, hogy a jogszabályokban az előbbiek szerint hivatkozott szabványokat az azonosítójukkal és címükkel azonosítják. A szabványok alkalmazása tekintetében nagy jelentősége van annak, hogy kit terhel a megfelelőség bizonyításának a terhe, vagy adott esetben a nem-megfelelőség bizonyításának a terhe. Egy új létesítés, vagy egy átalakítás esetén a megfelelőség bizonyításának terhe a tervezőn van. Tervező a megoldása megfelelőségét igazolhatja azzal, hogy kimutatja azt, hogy a megoldása megfelel egy jogszabályban ekként hivatkozott szabvány követelményeinek, amely estben mindenkinek fel kell tételeznie azt, hogy a megoldás megfelelő. Az előbbiekre alapozva a tervező úgy is igazolhatja a megoldás megfelelőségét, hogy kimutatja azt, hogy a megoldása ugyan eltér a szabvány szerinti megoldástól, de azzal egyenértékű, így logikai alapon bizonyítja be a megoldás megfelelőségét, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy utóbbi eljárás első lépése az, hogy a tervező önkéntes alapon választ egy szabványt. Azaz ebből következően itt is jelen van a szabvány önkéntes alkalmazása, mint lépés. Ebből az következik, hogy egy szabvány még a minimális követelmények megtestesítőjeként sem hivatkozható egy jogszabályban, mert ezzel kötelezővé tennénk a szabvány alkalmazását, és egy hatóság egy ilyen üggyel kapcsolatos döntése indoklásában azt kellene, leírja, hogy a megoldás azért nem megfelelő, mert nem egyenértékű ezzel vagy azzal a szabvány szerinti megoldással, ami kimeríti a szabvány alkalmazására való kötelezés tényét, amit törvény tilt, azaz el kell kerülni. Ha az alapvető követelmények a jogszabályokban szerepelnek, akkor az ilyen ügyekben eljáró hatóságok minden esetben meg tudnak jelölni egy olyan jogszabályi helyet, szabvány említése nélkül, amelyet valaki megsértett. A kéményseprő-ipari sormunka azért lehetetlenült el, mert ha kéményseprő a sormunka során nem-megfelelőséget észlel, akkor neki kellene a nem-megfelelőséget jogszabálysértésre visszavezetetten bizonyítania úgy, hogy egy megsértett jogszabályi helyre hivatkozik. Azonban a szabványok kizárólagosan önkéntes alkalmazhatóságának bevezetése után létesült, vagy átalakított felhasználói berendezések esetében, már nem hivatkozhat arra, hogy egy szabvány valamely követelménye nem teljesül az adott helyen. A kéményseprő-ipari műszaki követelményeket leíró jogszabály pedig hiányzik, csak a kéményseprő-ipari tevékenység szabályozott. A gondot az okozza, hogy ebben a rendszerben a kéményseprőt terheli a nem-megfelelőség bizonyításának terhe, ami egy unikum. Minden más esetben a jogszabályok azt írják elő, hogy a megfelelőséget használónak, vagy a tulajdonosnak kell igazolnia időszakosan, amely esetben a szabványok önkéntes alapon használhatók a megfelelőség bizonyítására.
Zoárd | 2022. jún. 14.
Kedves Ferenc! Mindig érdeklődéssel olvasom a hozzászólásaidat, amik rendkívül precízek és részletesek. Egyértelmű, hogy így lehet a problémát megvilágítani. De nekem a következő egyszerű lényeg jött le a leírásodból. Alapvetően a jogszabályokat kell betartani. A Tervező, ha egy szabvány szerint alakít ki valamilyen rendszert, akkor is első lépésben a jogszabálynak kell megfelelni, plusz a ”bevállalt” szabványnak. Természetesen itt vizsgálnia kell a Tervezőnek, hogy a kiválasztott szabvány megfelel-e a jogszabályi elvárások teljes körének, illetve nem mond-e ellent a jogszabály valamelyik feltételének.
Fazakas Miklós Feren | 2022. jún. 13.
Könnyen belátható, hogy nem szabad az alkalmazókra bízni annak eldöntését, hogy egy szabvány alkalmas-e arra, hogy a szabványnak való megfelelőség kimutatáséval igazoljuk a jogszabálynak való megfelelőséget. Erre vonatkozóan negatív példát találhatunk a kéményseprő-ipari jogszabályokban. A jogszabályban kell gondoskodni annak a rendszernek a felállításáról, amely jogszabály módosításai közötti időszakokban jogosult azoknak a szabványoknak a jegyzékét kezelni, amelyeknek való megfelelőség kimutatásával, az adott alkalmazási területen igazolható a jogszabálynak való megfelelőség. Arra is van már példa, hogy az előbbiek szerinti jegyzékből egyes szabványokat el kellett távolítani, vagy a szabvány alkalmazásának területét a jogszabálynak való megfelelőség igazolásának tekintetében korlátozni kellett, mert a gyakorlat során bebizonyosodott, hogy a termékek nem feletek meg a jogszabály követelményének, annak ellenére, hogy a szabvány követelményeinek megfeleltek. A hozzászólás kereteit meghaladná annak magyarázata, hogy miért helytelen, ha a jogszabályokban, az előbbiek szerinti értelemben hivatkozott szabványok többletkövetelményt tartalmaznak a jogszabályban előírtakhoz képest.
Fazakas Miklós Feren | 2022. jún. 13.
Az európai szabványosító műszaki bizottságok ülésein rendszeresen felhívják a jelenlévők figyelmét, hogy ne essenek hasonló hibába, mint amire ebből a cikkből is hibásan következtethet az olvasó: A szabványok alkalmazása az EU területén önkéntes, amelyet nálunk a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXXVIII. törvény 6. § (1) bekezdése ír elő. Ebből következően, idézem: „Ha egy műszaki megoldás nem felel meg egy szabvány valamely követelményének, akkor abból nem vonható le az a következtetés, hogy a megoldás nem-megfelelő. A szabványnak való nem-megfelelőségből teljes bizonyossággal csak az a következtetés vonható le, hogy az adott megoldás kívül esik a kérdéses szabvány alkalmazási területén.” Azaz, ha a kérdéses útmutatók nem tartalmazzák a szabványokban előírt minimális adatokat, abból önmagában nem állapítható meg, hogy az útmutatók nem megfelelőek. Szabványok szerepe az előbbiek értelmében csak az lehet, hogy abban az estben, ha a jogszabályban hivatkozott rend szerint a szabványra ekként hivatkoznak, akkor a szabványnak való megfelelőség kimutatásával igazolható a jogszabálynak való megfelelőség. Minden estben a vonatkozó jogszabálynak kell megfelelni, nem a szabványnak! A szabvány csak egy lehetséges eszköz arra, hogy jogszabálynak való megfelelőséget igazoljunk, a jogszabály követelményeinek megfelelő lehetséges megoldások egyikeként (a szabvány szerinti megoldásként), ami nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a jogszabály követelményeinek szabványtól eltérő megoldások is megfelelhetnek. Fel kell hívni a figyelmet a törvény 6.§ (2) bekezdésre is, amely szerint a jogszabályban hivatkozott szabványnak megfelelő megoldásokat úgy kell tekinteni, hogy a megoldás megfelelő. A „kell” szó mindenkire vonatkozik, azaz a megfelelőség értékékelésre kijelölt hatóságokra és egyéb szervezetekre is. Ebből következik, hogy a szabványok önkéntes alkalmazásáról szóló döntés joga a telepítendő felhasználói berendezések esetén a telepítés tervezőjét illeti meg. Ugyanez vonatkozik a szabványokban azonosított és a szakterületen közismert jelölések esetére is. Például, ha az M6-os jelöléssel a métermenet szabványára, vagy egy gázfogyasztó készülék forgalomba hozatala során egy MSZ EN 1749-2020 szabványban azonosított típusra hivatkozik a tervező. A szakterületen közismert jelölések alkalmazása esetén nincs szükség a szabvány azonosítójának megadására. Az előbbiekből következik, hogy a minimális követelményeket minden estben a vonatkozó jogszabálynak kell tartalmaznia. Az előbbi alapelvek alapján készülő jogszabályok jó példája a gázkészülék rendelet: A gáz halmazállapotú tüzelőanyag égetésével üzemelő berendezésekről és a 2009/142/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/426/EU rendelet (GAR), amely magyar nyelven is letölthető. A rendelet néhány oldalon tartalmazza a hatálya alá tartozó („a tanúsítási körbe tartozó”) gázfogyasztó készülékek forgalomba hozatalának alapvető feltételeit. Így abban az estben, ha egy gázfogyasztó készülék nem felel meg valamely alapvető követelménynek, az eljáró hatóság meg tudja jelölni azt a jogszabályi helyet, amelyet a termék forgalomba hozatala során megsértettek. Ezt a lehetőséget minden jogszabály esetén biztosítani kell. Ezért nincs (és, mint megoldás nem megengedett) szükség arra, hogy a termék, vagy megoldás nem-megfelelősége esetén az eljáró hatóság vagy a bíróság egy szabvány valamely követelménynek való nem-megfelelőségre kényszerüljön hivatkozni az elmarasztaló határozata indoklásában, megsértve ezzel a szabványok önkéntes alkalmazásának elvét. A fentiek így alapvető hatást gyakorolnak a jogszabályalkotásra is. Mint jeleztem a jogszabályban csak az alapvető követelményeket kell felsorolni, néhány oldalon. Ehhez képest a szabványok olyan megoldásokra vonatkozóan tartalmaznak részletes követelményeket, amelyek a jogszabálynak megfelelnek. Például gázfogyasztó készülékek esetén az égés biztosítása termo-elektromos az égésbiztosítóval is megoldható, amely az előírt időn belül elzárja a gáz útját, ha az égés megszűnik, vagy nem jön létre. Abból, hogy az adott gázfogyasztó készülék égésbiztosítása nem felel meg a termo-elektromos égésbiztosítóra vonatkozó európai szabványnak, hanem például ionizációs lángőrrel rendelkezik, nem következik, hogy a termék nem-megfelelő, mert az megfelel a GAR azon alapvető követelményének, hogy a gázfogyasztó készülékből veszélyes mennyiségű éghető gáz nem juthat ki. Könnyen belátható, hogy nem szabad az alkalmazókra bízni annak eldöntését, hogy egy szabvány alkalmas-e
