e-gépész online szaklap

Az épülegépészet passzivistái

| | |  1 | |

Az épülegépészet passzivistái

Szerencsére sok szakmaszerető önkéntes aktivista van ma Magyarországon, akik szellemiségükkel mindig a megoldást keresik. Szemükkel a jövőt fürkészik, mindig segítőkészek a kollégákkal. Ők azok, akik rendszeresen megosztják tudásukat, tapasztalatukat, akár egy konferencián, akár egy szaklap hasábjain. Az ő lelkiismeretes hozzáállásuk mozdítják elő annak a gépezetnek a kerekeit, amik működtetik és fejlesztik a szakmánkat. Ebben a cikkben nem róluk lesz szó!

Sajnos, mindig van a gépezetben olyan ember, aki csak fékezi a rendszert. Sokan csak nemtörődömségükkel, hanyagságukkal rombolnak, de mások még erőfeszítést is tesznek a többiek meggátolására. Amíg a gép halad, amíg a szakma fejlődik, ezek az élősködők elférnek a rendszerben, de vannak olyan esetek, olyan időszakok az életben, amikor komoly kárt tudnak okozni.

Különböző indokaik lehetnek ezeknek a passzivistáknak: lehet magánéleti problémájuk van vagy belefásultak a munkájukba, esetleg a multicégnél jellemző lassú döntési mechanizmus-e az oka – igazából ez nem is annyira lényeges. A fontos az, hogy mit tesznek, pontosabban, amit nem tesznek! Mit adnak vissza ők a szakmának? Mennyire tisztelik meg korábbi tanáraikat, szüleiket, mentoraikat azzal, hogy visszaadjanak eredményeikből az épületgépészetnek?

Pedig vannak pozitív példák is az életben. Mikor az ötszörös olimpiai bajnok kajakos, Kozák Danuta önkéntesen vesz részt utánpótlás rendezvényen, segít a sportágválasztásban egy kisgyerek számára, ott látom a hivatástudatot és szeretetet, képes legfelülről is lehajolni és segíteni. Ezzel szemben a piacvezető cégek munkatársai meg saját kollégáikat is gáncsolják, visszahúzzák, annyira enerváltak, hogy rombolják a cégeket is, amiben nem csak dolgoznak, de sok esetben vezetik is azokat.

A napokban beszélgettem a kiskunhalasi járványkórház projektvezetőjével, aki meggyőződésem, hogy egy nagyon erős szakmai aktivista. Egy olyan ember, aki tolja a szekeret és képes a lehetetlent is megvalósítani, egy kórházat kéthét alatt felépíteni a nulláról. Ő mesélte, hogy volt egy olyan nagynevű légtechnikai gyártó, akitől az első nap kért sürgős árajánlatot, amiben jelezte, hogy ez egy komoly, társadalmi jelentőségű ügy, mondhatjuk közérdek. Meg is kapta az illetékes passzivistától az ajánlatot, csak sajnos a kórház felépítése és átadása után. Nem tudtam hirtelen, hogy sírjak vagy nevessek ezen a történeten. Hiszen papíron minden rendben volt, kapott egy ajánlatkérést, azt kidolgozva visszaküldte a kolléga, mégse lett belőle megrendelés, ő nyilván úgy könyvelte el, hogy valaki más volt a hibás, a rendszer, a felettese, akárki, mindig lehet találni más felelőst.

Sajnos az utóbbi években sok tiszteletreméltó hivatás veszített régi fényéből, legalábbis a társadalmi megítélés szempontjából. Néhány évtizede a tanítóknak, tanároknak a presztízse, az elismertsége sokkal erősebb volt, hiszen a közösségek kiemelkedő tudorai voltak, akik nem csak elméleti tudásukkal, de viselkedésükkel, moráljukkal is példát mutattak. A keménykalapos mérnökök is hasonló tiszteletnek örvendtek és nem véletlenül került már megszólításukba is az úr kifejezés, azaz mérnök úr! Öltözködésükben, etikettben, protokollban is betartották az íratlan szabályokat. A szakmai fegyelmüket és precizitásukat az élet minden területén alkalmazták. Hiszen, aki már egy tárgyaláson, egy személyes egyeztetésen sem tart be illemszabályokat, attól az embertől, hogyan feltételezzük, hogy munkájában megbízható lesz?

Mindeközben a tervezők felelősségi köre egyre jobban bővül. A mérnökökre egyre nagyobb teher kerül és sokkal nagyobb a személyes kockázatuk. Egy épületgépész-tervező saját hatáskörben, tervezői felelősséget vállal egy gázkészülékcsere esetén, amivel rábízzuk családok életét, a nélkül, hogy bárki ellenőrizné őket. Ehhez a hivatáshoz komoly, megbízható emberekre van szükség, hiszen a munkájuk megköveteli a fegyelmezettséget. De nincs ez másként a gyártóüzemekben dolgozó mérnökök esetén sem, hiszen az ő megbízhatóságuk szintén emberéletekben mérhetők. Egy hibásan konstruált épületgépészeti termék nagyon komoly károkat tud okozni. A szakmánkban úgy érzem, szükség van az egymás és önmagunk iránti tiszteletre. Ha még egy szakmai közösségen belül sem tartjuk meg egymás megbecsülését, akkor hogyan várhatnánk ezt el másoktól?

Ez a tisztelet nem csak a mérnökökre vonatkozik, éppen ugyanannyira egy gázszerelő-mesterre, fűtésszerelőre vagy egy kéményseprőre. Hiszen nem elég azoknak a terveknek pontosaknak lenniük, ha a gázszerelő trehány és figyelmetlen, akkor is ott a baj. A gáz veszélyes üzem, és aki ebben a szakmában dolgozik, be kell tartania szabályokat és tisztelettel kell kezelnie magát, a munkáját és szakmatársait. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne vitázni, hogy ne lennének véleménykülönbségek. Sőt, ezek fejlesztik, viszik előre a szakmánkat, de ezt tegyük méltósággal, a szakmai etikett betartásával.

Sajnos, sok szakcikket kap szerkesztőségünk, ahol egy érdekes szakmai téma hamar átfordul a személyes sértettségek bosszúhadjárataiba. Erre jönnek a válasz „szakcikkek”, ahol előfordul, hogy a szakmai szerkesztés alatt a karakterek közel felét kell kitörölnünk, mert nem a szakmáról szól, hanem egymás sértegetéséről. Ennek nincs helye egy szakmai lapban és nincs helye egy szakmai vitafórumon sem. Ott érvek, ellenérvek, logika és szakértelem szükséges, nem annak van igaza, aki hangosabban kiabál!

Sokszor értetlenül állok az előtt, mikor a szakmában dolgozó mérnökök, hatalmas gyárak képviselői az alapvető emberi kommunikációra is képtelenek. Nem veszik fel a telefont napokig. Több hívásra sem válaszolnak, inkább elkerülik a választ, mert nemkívánatos számukra a másik fél fogadása vagy egyéb teendőik olyan elfoglalttá teszik őket, hogy kizárják a külvilágot. Ez különösen meglepő, mikor egy multicég értékesítési vezetője ignorálja a vevőit vagy a sajtó képviselőit. Egy nemzetközi légtechnikai cégtől kértem a minap egy árajánlatot és kezdeményeztem egy együttműködést, ahol az e-mailemre hetekig nem kaptam választ, árajánlatot, majd többszöri kérésem után annyi válaszra méltatatott az épületgépész-mérnök kolléga, hogy nem volt ideje még az e-mailem elolvasására sem. Remélem, sok másik ajánlatkérést fogadott, de nagyon elszomorított, hogy nem is tisztelt meg válasszal, nem egyeztetett velem és lerázott, miközben szakmai segítségért és vásárlási szándékkal fordultam hozzá, ráadásul a szaksajtó színeiben.

Ez sajnos jellemző a szakmánkra, kivitelezői szinten még inkább, ahol még az évek óta jól ismert fűtésszerelő is képes napokra, hetekre eltűnni. Persze vannak vis major helyzetek, de ekkor is úgy gondolom elvárható, hogy értesítjük a másik felet, a megrendelőt, hogy nem érkezünk meg a megbeszélt időpontra vagy nem fejezzük be nála a szerelést, mert más fontos elfoglaltságunk keletkezett. Ennyire túlterheltek a piac résztvevői, ennyire sok a munkájuk és ennyire nem képesek menedzselni időbeosztásukat, hogy már telefont sem tudnak használni, nem válaszolnak az e-mailekre és elvállalt munkákra sem mennek ki a megbeszélt időpontban?

Megértem, hogy kellemetlen elnézést kérni, de ha minden kollégánkkal és ügyfelünkkel így kommunikálunk, akkor ezzel nem csak az önmagunk, hanem a szakmánk becsületét is romboljuk. Nem azt fogják mondani, hogy a Kovács Józsi egy link alak, hanem hogy ezek a fűtésszerelők milyen megbízhatatlanok.

Sajnos itt még a munkánk minősége, az általunk nyújtott szolgáltatás nem is került értékelésre, mert már a viselkedésünkkel romboltuk a szakmánk tekintélyét, de attól félek, hogy akik ilyen stílusban élik és vezetik a vállalkozásukat, a munkájuknak sem tudnak több odafigyelést szentelni és előbb-utóbb elkezdenek hibázni.

Pedig a szakmánk nívójának magasan tartása annyira fontos, hogy az egész iparágunkra hatással lehet akár egy generációváltás alatt. Hiszen ki az az iskolaválasztó szülő vagy diák, aki olyan területre jelentkezik, ami számára is visszataszító. A mai világban annyira sok és olyan érdekes szakma közt kell versenyeznie az oktatási intézmények szakágainak, hogy eleve hátrányos helyzetben vagyunk a mi kis gépészeti berendezéseinkkel. Hiszen lehet tanulni robotikát, informatikát, de rengeteg népszerű szakma van, ahol azt látják a fiatalok, hogy trendi benne dolgozni. Vajon trendi ma épületgépészetben dolgozni?

Ez a szakmát gyakorlók felelőssége. Az épületgépészeknek kell a szakmánkat vonzóvá tennie a fiatalok számára, mintákkal, olyan életpályamodellekkel, amiben mi magunk élünk. Akar majd a fiam, a fiam osztálytársa olyan életet, mint az enyém? Ehhez nem elég betartanom az általános viselkedési normákat, ehhez nekem sokkal többet kell tennem, jó példát kell mutatnom!

Miért van az, hogy a szakmai rendezvényeken zömében ugyanaz az 500 ember fordul meg? Hol vannak a szakmában dolgozó tízezrek? Miért nem képzik magukat ezeken a gyártói továbbképzéseken, hiszen napról-napra változik a szakma, amit tegnap csináltam, mára elavult.

Miért nem tagja minden mérnök a kamarának és miért nem vesznek részt mindannyian a kamarai eseményeken? A szakmai szervezetekben, miért nincs tízszer ennyi tag? Hogyan lehet, hogy ma piacvezető épületgépész gyártók vezetői nem olvasnak szaklapokat? Még sokszor azok sem, akik hirdetnek benne! Elképesztő, hogy annyit nem szán néhány cégvezető „szakember” önmaga és szakmájnak a fejlesztésére, hogy havonta átolvasson egy szakkiadványt. Persze másik oldalról azt sem értem, hogy egy többmilliárdos árbevételű cég keretébe miért nem fér bele egy 7500 Ft-os éves előfizetési díj és ingyen követeli a lapot, mert szerinte az jár neki.

Személy szerint nagyon örülök, hogy van egy évben több szakmai kiállítás is, kezdve az egyetemi rendezvényektől a Hungarothermig. De fáj a szívem, amikor azt látom, hogy mind a szakcégek, mind a kiállítók érdektelenségébe fullad. Sajnos még azt is tapasztaltam, hogy vezető szakmai szövetség képes üresen hagyni a standját. Ez milyen képet fest a szakmáról, mikor egy betévedt látogató azt látja, hogy teljesen üres a stand. Nyilván a kolléga nem akart hétvégén dolgozni, megértem, de ettől még a szakma képviselete megbukott. Pedig óriási jelentősége van az ilyen találkozásoknak, ahogy például az év végi gálaestnek. Meggyőződésem, hogy az év végi épületgépész bál az egyik legjobb szakmai lehetőség, ahol emberi kapcsolatokat is tudunk építeni.

A mostani online világban, amikor világjárványok további bezárkózásra kényszerítenek minket, talán elfelejtjük azokat viselkedésnormákat, amiket a szüleinktől tanultunk? Remélem nem így lesz és bízom benne, hogy ezeket a negatív élményeimet kompenzálja az a sok barát, akiket az épületgépészeti szakmában ismertem meg, és akiket tisztelek, munkájukért, teljesítményükért, de kiváltképpen hozzáállásukért. Ők a szakma aktivistái, akik biztosítják, hogy a gépezet zakatoljon tovább!

Szilágyi László
Media12 kiadóvezető

ÉpületgépészetSzakmakörnyezet

Kapcsolódó

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Ponty Ferenc | 2020. máj. 24.

Nem nekem kéne reagálnom, villamos ember vagyok, nem gépész. Olyan érzésem van, mint amikor az osztályfőnök kiabált velünk, hogy mennyi iskolakerülő van. Nekünk ordította, akik bejártunk, a megcélzottak nem hallották. Egy hírlevélben két ledorongolás is akad: a kamara is villámot szór. Egyetértek: sok a nemtörődöm dolgozó. Ilyen könnyen még soha nem lehetett információhoz jutni, de ez is hidegen hagyja az ”ígyszoktukmikéremeztcsinálni” képesítéssel rendelkező munkatársakat. A munkáltatótól sem várhatunk csodát, ha a főnök lenyúlás és eltűnés tantárgyakból diplomázott. Nem tudok megoldást. Köszönet azoknak, akik nem tartoznak e kategóriába.

Facebook-hozzászólásmodul