A magyarok harmada nem tudja, milyen ivóvízvezeték van az otthonában
2025. szeptember 23. | e-gépész| | 0 |
A magyarok többsége csapvizet iszik, de a megkérdezettek harmada nem tudja, milyen vezetéken keresztül érkezik a poharába a legfontosabb természetes folyadék – derült ki egy kutatásából. Pedig nem mindegy, hogy azbesztcementből, gyengébb minőségű PVC-ből készült, vagy esetleg hő- és vegyszerálló, többrétegű cső fut a falakban.
A szakértő tippjei a jelenlegi, vagy a megvásárolni kívánt ingatlan csöveinek meghatározásában is segítenek, a WavinVodcast legújabb epizódjában pedig a kutatás további eredményeire is fény derül.
Tiszta vizet a pohárba – de honnan?
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság ajánlása szerint a férfiaknak átlagosan 2 és fél, a nőknek pedig 2 liter vizet kellene inniuk naponta. Azonban a magyar felnőtt lakosság az ideális mennyiségnél jóval kevesebb vizet fogyaszt: a 18-34 éves korosztálynak a napi másfél liter sem “jön össze”, a 65 év feletti nők pedig alig 9 deciliter vizet isznak naponta. Most a Wavin és az Ipsos friss kutatásából az is kiderült, hogy a magyarok többsége, 64 százaléka csapvizet iszik, ám a válaszadók 35 százaléka nem tudja, milyen típusú ivóvízcsövek vannak az otthonában.
A csapvíz minőségét számos tényező befolyásolja, többek között a vízbázis tisztasága, a vízkezelés technológiája és nem utolsó sorban az ivóvízhálózat vezetékeinek állapota. Bacsinszky Tibor anyagmérnök szerint az épületek kora támpontot adhat a csövek anyagára vonatkozóan, hiszen az adott korszak technológiai lehetőségei és szabályozásai nagymértékben befolyásolják, hogy milyen típusú vezetékeket rejthetnek a falak. Magyarországon az 1950-es és ’60-as években a tartós, ám egészségügyi kockázatokat rejtő, az akkor elérhető, korrózióra hajlamos azbesztcement, acél és horganyzott vas vezetékrendszerek terjedtek el az ivóvízhálózatok kiépítésénél. Az épületen belüli alkalmazásoknál a ’70–’80-as években elsősorban az antibakteriális tulajdonságairól ismert, ám drága és korródálódó réz, illetve gyengébb minőségű PVC csöveket építettek be. Csak a kilencvenes években jelentek meg, és a kétezres években terjedtek el a legszigorúbb egészségügyi előírásoknak megfelelő, több rétegű csövek (úgynevezett multilayer csövek). Ez a hő- és vegyszerálló kombináció ötvözi a fém stabilitását és a magas minőségű műanyag előnyeit.
Az említett felmérés szerint bár a válaszadók harmadának nincs információja az otthona ivóvízcsöveiről, a megkérdezettek 21 százalékához műanyag csöveken, 27 százalékához pedig fém csöveken érkezik az ivóvíz, 16 százalékuk pedig a kombinált rendszereket jelölte meg. A multilayer csövek aránya a jövőben várhatóan tovább növekszik, hiszen nem csak biztonságosak, hanem a szerelésük is gyerekjáték a hagyományos rendszerekhez képest.
Rejtett veszélyforrás a falak mögött és a padló alatt
Bár a lefolyórendszerek minősége az ivóvízcsövekéhez képest kisebb figyelmet kap, ez az ingatlan állapota és környezetvédelmi szempontok miatt sem elhanyagolható. “A régi vezetékek sokszor nem bírják a mai életvitelünk okozta megterhelést. Elég arra gondolnunk, hogy pár évtizede az esetek többségében legfeljebb 40 fokos víz távozott az épületekből például a kézi mosogatás után, manapság viszont a mosó- és mosogatógépekből a rendszerbe jutó víz ennél lényegesen melegebb, ezért a hő- és vegyszerállóság az egyik legfontosabb szemponttá vált” – magyarázza az anyagmérnök. A lefolyócső rendszerek hibái – a szivárgás, dugulás, vagy visszafolyás – sokszor csak akkor derülnek ki, amikor már penészedik a fal vagy megsüllyedt a padló.
A Wavin kutatásából az is kiderült, hogy a válaszadók nagy többsége, 86 százaléka szerint a zajszint sem elhanyagolható szempont, a legtöbben (63%) társasházakban, szállodákban tartanák előnyösnek a halkabb lefolyórendszert, de az éjszakai vízhasználat (44%), a gyerekek napközbeni alvása (26%), az otthoni munkavégzés (12%), illetve a nyugdíjasok vagy betegek ápolása (11%) esetén is fontos lehet a halkabb lefolyórendszer. Ma már léteznek olyan speciális, zajcsillapító műanyagból készült csövekből és pontos illesztésekből és a zajcsillapító rögzítési rendszerekből álló lefolyórendszerek, melyek megakadályozzák a zajok és rezgések kialakulását. A magas minőség egyben kevesebb lerakódást, nagyobb hő- és vegyszerállóságot is jelent.
Bár a prémium minőségű csőrendszerek anyagköltsége magasabb lehet, a befektetés hosszú távon megtérül, hiszen megelőzhetők velük az akár sokszoros javítási költségek. A Wavin kutatásának eredményei azt mutatják, hogy a vásárlók ezeket a várható költségeket már figyelmbe veszik jövőbeli otthonuk kiválasztásakor: a válaszadók 85 százaléka, hajlandó lenne többet fizetni egy olyan ingatlanért, amely modern és biztonságos ivóvíz- illetve lefolyórendszerrel rendelkezik – minden negyedik válaszadó akár nagyobb árkülönbség esetén is.
Csőkvíz az otthonunkban
Bacsinszky Tibor anyagmérnök szerint, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy miből készültek az ivóvíz, vagy lefolyócsöveink, az alábbi pontok segíthetnek az anyag meghatározásában:
- A csövek felületén keressük meg a kötelezően feltüntetett feliratot.
- Az építkezési, felújítási dokumentáció is támpontot adhat, itt érdemes az építés évét is figyelembe venni.
- Forduljunk a közös képviselőhöz, vízóra-leolvasóhoz, ők gyakran tudják, mikor és mire cserélték legutóbb a csöveket.
- A cső felülete alapján is sokszor sejthető, miből készült: az azbesztcement például szürke, kemény, hideg.
- Legpontosabb eredményt laborvizsgálattal kaphatunk: egyes szaklaborok bevizsgálják a vízmintákat a csőanyagból származó nehézfémekre és azbesztre is.
A kutatás eredményeiről bővebben a WavinVodcast-ban beszélgetnek szakértők.
Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
