Gondolatok a kéményseprői-ipari tevékenység kapcsán
2023. október 25. | Fazakas Miklós| | 2 |
A közelmúltban adtunk hírt az égéstermék-elvezető berendezések tervezési, kialakítási és üzembe helyezési szabványainak bevezetéséről, amely kapcsán Blazsovszky László fogalmazott meg reakciót. A témában Fazakas Miklós is kifejtette a véleményét.
Előzmények:
- Égéstermék-elvezető berendezések tervezési, kialakítási és üzembe helyezési szabványai
- Reakció az égéstermék-elvezető berendezések szabványai kapcsán
Sosem szabad megfeledkezni arról, hogy a kéményseprő-ipari tevékenység célja a gázipari, a tűzvédelmi és az építőipari jogszabályok égéstermék-elvezetővel kapcsolatos követelményeinek betartása.
Szabványok érintettsége esetén a nemzeti szabványosításról szóló törvény is része annak a jogszabályrendszernek, amelybe a kéményseprő-ipari tevékenység szempontjából legfontosabb jogszabályok tartoznak. A nemzeti szabványosításról szóló törvény előírásait a felsorolt jogszabályokkal összeolvasva, egyetlen jogszabályrendszerként kell alkalmazni, a kéményseprői-ipari tevékenység során. Az említett gázipari jogszabályok közé tartozik a 2016/426/EU (március 9.) rendelet is, amely a tanúsítási körbe tartozó gázfogyasztó készülékek fordalomba hozatalának feltételeit szabályozza. A GAR hatálya alá tartozó gázfogyasztó készülékek azonosítása a későbbiek során is csak a GAR előírásai szerinti lehet. A felhasználói berendezésen belül a gázipari technológiai rendszert, a gyártó dokumentációjának megfelelően kell azonosítani. A szabványok viszonyát a jogszabályokhoz a nemzeti szabványosításról szóló törvény, különösen annak 6. § (1) és (2) bekezdései szabályozzák. Ezek szerint a szabványok alkalmazása önkéntes, továbbá abban az esetben, ha a jogszabály egy szabványra ebben az értelmemben hivatkozik, akkor a szabványnak megfelelő műszaki megoldást úgy kell tekinteni, hogy megfelelő. Az előbbieken kívül, más lehetőség a jogszabályok és egy szabvány viszonyában nem lehetséges. Nem létezik olyan indoklás, amely alapján egy szabvány alkalmazása legálisan bárkire rákényszeríthető. Ahhoz, hogy egy szabványnak való megfelelőség alapján megállapíthassuk a megoldás megfelelőségét az szükséges, hogy a jogszabály a szabványra ebben az értelemben hivatkozzon. A szabványra való hivatkozás egyértelmű kell legyen, azaz a szabvány azonosítóját és címét a jogszabályban meg kell adni. A kéményseprő-ipari tevékenységről szóló jogszabályok szabványokra vonatkozó előírásait értelemszerűen a nemzeti szabványosításról szóló törvény előírásaival összeolvasva kell alkalmazni, amiből az következik, hogy az MSZ 845 szabvány jelenleg még arra sem alkalmazható, hogy a jogszabályoknak való megfelelőséget az MSZ 845 szabványnak való megfelelőség kimutatásával igazolja valaki. Az előbbiek alapján az is könnyen belátható, hogy kizárt az a lehetőség, hogy valaki arra a következtetésre jusson, hogy a kéményseprő-ipari tevékenység során figyelmen kívül hagyhatók a gázipari jogszabályok előírásai. A végrehajtás során senki sem válogathat a vonatkozó jogszabályok között úgy, például, hogy kiáll az építőipari jogszabályok égéstermék-elvezetővel kapcsolatos követelményeinek betartása mellett, de ezzel egyidejűleg úgy dönt, hogy jogában áll a gázipari jogszabályok előírásait figyelmen kívül hagyni, arról saját hatáskőrben dönteni, hogy melyik vonatkozó jogszabályt kell betartani és melyiket nem. Az ilyen eljárás maga az anarchia.
Az eddigiek alapján felmerülhet, hogy a leírtak egy része nem kapcsolódik a cikkhez, de ez nem így van. A szakterület összes vitás kérdésének a legfőbb oka az, hogy egyesek a vonatkozó jogszabályok összességéből egy, vagy akár egyszerre több jogszabály előírásait is önkényesen – ki tudja, hogy alkalmanként milyen megfontolások alapján – kiválasztva ezeket az éppen negligálandó jogszabályokat, igen határozottan állítják és ennek megfelelően járnak el, hogy a negligálásra kiválasztott jogszabály előírásait nem kell betartani. Ennek a jelenségnek az egyik esete például, amikor valaki úgy gondolja, hogy a kéményseprő-ipart érintő területen nem kell betartani a szabványok önkéntes alkalmazására vonatkozó törvény előírásait. A másik esetben gázipari jogszabályokról állítják ugyanezt, miközben ugyanabban a kéményseprő-ipari eljárásban, ugyanaz a személy a jogszabályban számára biztosított hatáskőr minden lehetőségét kihasználva, minden képességét latba vetve síkra száll azért, hogy az építőipari jogszabályban előírtakat tartsák be. Nem hiszem, hogy ez magyarázható. A harmadik esetben a kéményseprő-ipari jogszabályok és a nemzeti szabványosításról szóló törvény előírását egyszerre hagyják figyelmen kívül. Ez tényleg maga az anarchia. Utóbbi esetre példa, amikor az MSZ 845 szabványnak azt az előírását kényszerítik ki, hogy az összekötő elemben legalább egy tisztítónyílást el kell helyezni a tisztíthatóság érdekében. Ugyanakkor a jogszabály hatályos változata szerint a kérdéses esetekben a tisztíthatóság az összekötő elem meglévő bonthatóságával biztosítható, azaz a kéményseprő-ipari jogszabály előírása fölé helyezték egy szabvány előírását. Az eljárás nemcsak a hatályos és a létesítéskor hatályos kéményseprő-ipari jogszabály előírásával ütközik, de a nemzeti szabványosításról szóló törvény 6. § (1) bekezdésébe ütköző törvénysértés is. Ráadásul nem a hatályos, hanem a létesítéskor hatályos előírásokat kellett volna alkalmazni. Amikor a kérdéses felhasználói berendezést létesítették, akkor még az MSZ 845 szabvány készítésére vonatkozó gondolat sem született meg. Ráadásul az összekötő elem alumínium elemeinek állapota az esetek döntő többségében köztudottan nem változik az idővel, így nem merülhetett fel az összekötő elem állagromlásának lehetősége sem.
A jelenség további félreértéseket generál abból következően, hogy ha a vonatkozó jogszabályok köréből egy vagy több jogszabályt önkényesen kivonnak, annak az lesz a következménye, hogy a többi megmaradt jogszabály előírásait is hibásan fogják alkalmazni. Például a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvény és a kéményseprő-ipari tevékenység ellátásának szakmai szabályairól szóló rendelet szabványok alkalmazására vonatkozó előírásai teljesen más jelentést kapnak abban az esetben, ha ezeket az előírásokat összeolvassuk a nemzeti szabványosításról szóló törvény vonatkozó előírásaival, mint abban az esetben, amikor ezt nem tesszük meg, mert a jogszabályok előírásainak összeolvasása esetén kiderül, hogy a megfelelőség kimutatására csak olyan szabvány alkalmazható, amelyik a vonatkozó jogszabályban a törvény 6. § (2) bekezdése szerint hivatkozott, és így már nem létezik magyarázat arra, hogy egy szabvány alkalmazását törvénybe ütközve, valakire rákényszerítsék.
A jelenség legsúlyosabb következménye az, hogy a telepítések tervezői a tervet úgy készítik el, hogy a terv a gázipari, tűzvédelmi és az építőipari jogszabályok égéstermék-elvezetővel kapcsolatos követelményeinek feleljen meg. Ezzel a tervvel kapcsolatban, ha a telepítés során égéstermék-elvezető létesül, olyan kéményseprő-ipari szakmai nyilatkozat születik, amelyik arra alapozva állapítja meg a tervezett megoldás nem-megfelelőségét, hogy az nem felel meg az MSZ 845 szabvány valamelyik követelményének, amit gyakran kiegészül azzal a követeléssel is, hogy a tervezői nyilatkozat adattartalma ne a vonatkozó jogszabályban, hanem az MSZ 845 szabványban előírt legyen.
Ez az az ütközés, amelyet 20 éve nem tudunk feloldani. Ha mindenki megértené azt, hogy az összes vonatkozó jogszabályt egyetlen összeolvasott jogszabályként kell alkalmazni, ha kéményseprő-ipari tevékenység ellátója a szakmai nyilatkozatát a tervezővel szinkronban a gázipari, tűzvédelmi és az építőipari jogszabályok égéstermék-elvezetővel kapcsolatos követelményeinek fényében fogalmazná meg, akkor a szakterület neuralgikus problémáinak meghatározó része megszűnne.
Kapcsolódó
Hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
Keszthelyi István | 2023. okt. 27.
Sajnos a Föld nevű bolygón nincs ilyen elméleti tudású ember a kéményseprők között, és nem is lehet, hiszen nem élünk olyan sok évet, hogy egyszerre tudjunk megülni professzionális szinten több lovat is. Ráadásul a kéményseprő fejében a szabvány előírások, a piacon lévő megoldások, a szokások, és az ökölszabály szintű elméleti ismeretek jól össze is vannak keveredve. A tevékenységére vonatkozó jogszabályok szövege alapján úgy érzi, hogy Ő a terület tökéletes ismerője, szakértője kell legyen, és az élet- és vagyonbiztonság Őreként döntésétől sokak jóléte függhet. Korábban pl. a kéményseprői nyilatkozatot szakvéleménynek hívták, ami azt sugallja, hogy a kéményseprő valójában egy szakértő. Vagy egy másik példa, hogy a 21/2016. BM rendelet 8. § (3) szerint a kéményseprő-ipari tevékenységet ellátó a tervezett vagy a tervezéssel érintett égéstermék-elvezető műszaki megoldásának megfelelőségével összefüggő, megrendelés alapján végzett tervfelülvizsgálatról a megrendelést követő öt munkanapon belül a megrendelőnek szakmai nyilatkozatot ad ki. Ha például gázkészülékről van szó, ez éppen annyira jogszabályellenes, minthogy szakvéleményt adjon, mert: 1. a GET 89. § (1) A csatlakozóvezeték és a felhasználói berendezés kiviteli tervét a gázfogyasztó készülékcsere kivételével (készülékcsere esetén a tervező felelőssége kizárólagos) – a kivitelezés megkezdése előtt – műszaki-biztonsági szempontok szerinti felülvizsgálatra be kell nyújtani a földgázelosztóhoz. A GET felhatalmazása alapján kiadott 3/2020. (I. 13.) ITM rendelet értelmében a tervező által készített kiviteli terv felülvizsgálatát tervező végezheti 1. melléklet 1. 53. Tervfelülvizsgáló: a kiviteli terv műszaki-biztonsági szempontból történő felülvizsgálatát végző tervező, 1. melléklet 1. 51. Tervező: az a személy, aki a csatlakozóvezeték, a felhasználói berendezés és a telephelyi vezeték megvalósításához szükséges tervezési feladatokat elvégzi, a tervezői nyilatkozatot adja, és aki a tervezési feladatnak megfelelő, az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Korm. rendelet szerinti szakirányú tervezési jogosultsággal rendelkezik. 2. Később persze magából a rendeletből is kiderül, hogy ez nem tervfelülvizsgálat, mert a BM rendelet 1. melléklete VIII. szerint: A tervezett vagy a tervezéssel érintett égéstermék-elvezető műszaki megoldásának megfelelőségével összefüggő, megrendelt tervfelülvizsgálatot kéményseprőmester végzi, aki a BM rendelet 2. § (3) értelmében a kéményseprőmester és kéményseprő szakképesítéssel rendelkező szakember (a továbbiakban együtt: szakmunkás) 3. Végül, a BM rendet 5. melléklete szerinti nyomtatványból kiderül, hogy csak az égéstermék-elvezetőről nyilatkozhatna, és ott is csak 3 kategóriában. „A bemutatott terv kéményseprő-ipari szempontból: • megfelel • módosítva megfelel • nem felel meg” Az ellentmondásosan fogalmazott jogszabályok mellett maguk az eljárások is sokszor nélkülözik a jogi alapot. Ugyanis a „nem alkalmas”, „nem megfelelő” minősítés esetében azonosítani kellene konkrétan a megsértett követelményt a gázipari-, tűzvédelmi- vagy építőipari jogszabályok égéstermék-elvezetőre vonatkozó követelményei közül. Közlekedési példával élve: Nem indítható bírságolás egy „lehetséges gyorshajtás” alapján.
Keszthelyi István | 2023. okt. 26.
Előre kell bocsátanom, hogy elvileg fontosnak és hasznosnak tartom a kéményseprés intézményét. Egyrészt a kémény valóban egy speciális épületelem, amelynek felderítése, vizsgálata, tisztítása legtöbb esetben speciális szaktudást, eszközöket, készségeket igényel. Mivel a kéményseprők mindennapjaiban ezek a feladatok szinte mindig megjelennek, nyilván óriási rutint szereznek benne, és hatékonyan végzik. Aki például már látott éles üzemben kéménykamerát, tudja, hogy mennyire nem egyszerű dolog erős elhúzásokban végighaladni vele, azt a hosszú kábelt kezelni, árnyékos helyet találni egy tető felett, hogy a képernyőből egyáltalán valamit lássunk, vagy pl. egy bekötést észrevenni a képen, pozícióját meghatározni, kiszúrni, ha egy faszerkezet beépült a kéményszerkezetbe. Tehát megbecsülni való tudásról, tapasztalatról van szó. Másrészt a jogszabályok által előírt kéményseprői nyilvántartás, kataszter tényleg fontos lenne. Tervezőként például nagyon örülnék, ha abból megbízható adatokat lehetne kivenni egy tervezéshez. Megjegyzem, hogy a Lajtán túli kéményseprőknél ez így is van. A kéményseprőmester úgy ismeri a területét, hogy még a korát, állapotát is tudja a készülékeknek, és azt is, melyik kocsmában időzik legszívesebben a tulajdonos. Harmadrészt a lakosságnak is jó lenne, ha évente, kétévente egy megfelelően kiképzett ember hasznos adatokat adna neki a tüzelőberendezése hatásfokáról, biztonságáról, a tüzelőberendezés működtetésekor nála konkrétan felmerülő valós kockázatokról, adott esetben megelőző akciókkal megmentené őket egy épülettűztől, vagy CO mérgezéstől. A kéményseprés tehát egy szolgálat, amellyel a fogyasztókat céljaik megvalósításában támogatjuk egy speciális épületelem működésének szakszerű ellenőrzésével, karbantartásával illetve üzemeltetésével. Néha, ha a kotrásnál kincset talál (és át is adja a tulajdonosnak) szerencsét is hoz. Sajnos a kéményseprés gyakorlata messze nem erről szól, sőt néha éppen az ellenkezőjéről. Miklós nagyon elvontan ezzel kezdte a cikket: a kéményseprő-ipari tevékenység célja a gázipari, a tűzvédelmi és az építőipari jogszabályok égéstermék-elvezetővel kapcsolatos követelményeinek betartása. Azaz nem a jogszabályok általános betartatása, hanem a kéményseprésre vonatkozó jogszabályok szerint pusztán az égéstermék-elvezetőre vonatkozó követelmények betartatása. A gyakorlatban mégis azt tapasztaljuk, hogy a jogszabályi feladat- és felelősségi körnek való megfelelés helyett önkéntes rendőrként, de meglehetősen véletlenszerűen bármilyen jogi, elvi, szabványossági, építésügyi, villamossági, vagy akár fiktív szempont is felmerülhet egy „kémény” kapcsán, és megakadályozhatja a megfelelő minősítés megadását. Ebben valószínűleg az játszik szerepet, hogy a kéményseprő azt gondolja, hogy Ő, mint szakember felelős a rendszer elvi működéséért, és minden általa ismert jogszabály minden pontjának betartásáért. Ha egy szakkivitelező egy durva tervhibát szó nélküli kivitelez, tényleg felelősségre vonható. Ha azonban jelzi a tervezőnek aggályát és az ragaszkodik a terv végrehajtásához, már mentesül a felelősség alól. A kéményseprőnek viszont nem kiviteleznie kell, hanem egy elég szűk szempontrendszer szerint az adatokat, a környezetet és a működést ellenőrizni. Igazán őrjítő néha a helyzet, mikor egy egyértelműen helyes rendszerkialakítást nem lehet elfogadtatni egy tévhit, vagy fiktív indoklás miatt. Mivel a kéményseprő nem folytat általános tervezői gyakorlatot, jellemzően kevés fogalma van a teljes kéményáramkör elemeinek pontos működéséről, jellemzően még egy kémény elvi működéséről sem. Nem róhatjuk ezt fel Neki, hiszen a „kémény”, egyszerűsége mellett időben változó, háromdimenziós, legtöbbször többfázisú anyagtranszportot szolgál, igen bonyolult hőtani és áramlástechnikai feltételek mellett. Korrekt tudományos leírását akadémiai szinteken sem várhatnánk el, és egy jó tervezői szinten is pusztán azt, hogy jól ismeri a szoftvereket, és azok korlátaihoz illeszkedően megfelelő egyszerűsítéssel képezi a számítási modellt, helyesen ítéli meg a felsorolhatatlanul sok és változó paraméter hatásait, legalább felületesen, de ismeri a készülékparamétereket. Ahhoz, hogy idáig valaki eljusson, kell megfelelő műszaki érzék, jó fej, alapos felsőfokú elméleti képzés és évtizedes, gyakorlatias tapasztalat, és a napi szintű tanuláshoz megfelelő alázat és szorgalom. Összeadva ez egy szupertehetségnél is 10-15 év felkészülést jelent. Sajnos a Föld nevű bolygón nincs ilyen elméleti tudású ember a kémén
