A szabványok alkalmazásáról
2022. június 13. | e-gépész| | 0 |
A közelmúltban beszámoltunk róla, hogy megjelent az égéstermék-elvezető berendezések tartozékaival foglalkozó szabványsorozat két új része. Ennek kapcsán fogalmazta meg gondolatait Fazakas Miklós kollégánk, a szabványok alkalmazásának körülményeiről.
Az európai szabványosító műszaki bizottságok ülésein rendszeresen felhívják a jelenlévők figyelmét, hogy ne essenek hasonló hibába, mint amire ebből a cikkből is hibásan következtethet az olvasó: A szabványok alkalmazása az EU területén önkéntes, amelyet nálunk a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXXVIII. törvény 6. § (1) bekezdése ír elő.
Ebből következően, idézem: „Ha egy műszaki megoldás nem felel meg egy szabvány valamely követelményének, akkor abból nem vonható le az a következtetés, hogy a megoldás nem-megfelelő. A szabványnak való nem-megfelelőségből teljes bizonyossággal csak az a következtetés vonható le, hogy az adott megoldás kívül esik a kérdéses szabvány alkalmazási területén.”
Azaz, ha a kérdéses útmutatók nem tartalmazzák a szabványokban előírt minimális adatokat, abból önmagában nem állapítható meg, hogy az útmutatók nem megfelelőek. Szabványok szerepe az előbbiek értelmében csak az lehet, hogy abban az estben, ha a jogszabályban hivatkozott rend szerint a szabványra ekként hivatkoznak, akkor a szabványnak való megfelelőség kimutatásával igazolható a jogszabálynak való megfelelőség. Minden estben a vonatkozó jogszabálynak kell megfelelni, nem a szabványnak! A szabvány csak egy lehetséges eszköz arra, hogy jogszabálynak való megfelelőséget igazoljunk, a jogszabály követelményeinek megfelelő lehetséges megoldások egyikeként (a szabvány szerinti megoldásként), ami nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a jogszabály követelményeinek szabványtól eltérő megoldások is megfelelhetnek.
Fel kell hívni a figyelmet a törvény 6.§ (2) bekezdésre is, amely szerint a jogszabályban hivatkozott szabványnak megfelelő megoldásokat úgy kell tekinteni, hogy a megoldás megfelelő. A „kell” szó mindenkire vonatkozik, azaz a megfelelőség értékékelésre kijelölt hatóságokra és egyéb szervezetekre is. Ebből következik, hogy a szabványok önkéntes alkalmazásáról szóló döntés joga a telepítendő felhasználói berendezések esetén a telepítés tervezőjét illeti meg. Ugyanez vonatkozik a szabványokban azonosított és a szakterületen közismert jelölések esetére is. Például, ha az M6-os jelöléssel a métermenet szabványára, vagy egy gázfogyasztó készülék forgalomba hozatala során egy MSZ EN 1749-2020 szabványban azonosított típusra hivatkozik a tervező. A szakterületen közismert jelölések alkalmazása esetén nincs szükség a szabvány azonosítójának megadására. Az előbbiekből következik, hogy a minimális követelményeket minden estben a vonatkozó jogszabálynak kell tartalmaznia.
Az előbbi alapelvek alapján készülő jogszabályok jó példája a gázkészülék-rendelet: a gáz halmazállapotú tüzelőanyag égetésével üzemelő berendezésekről és a 2009/142/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/426/EU rendelet (GAR), amely magyar nyelven is letölthető. A rendelet néhány oldalon tartalmazza a hatálya alá tartozó („a tanúsítási körbe tartozó”) gázfogyasztó készülékek forgalomba hozatalának alapvető feltételeit. Így abban az estben, ha egy gázfogyasztó készülék nem felel meg valamely alapvető követelménynek, az eljáró hatóság meg tudja jelölni azt a jogszabályi helyet, amelyet a termék forgalomba hozatala során megsértettek. Ezt a lehetőséget minden jogszabály esetén biztosítani kell. Ezért nincs (és mint megoldás nem megengedett) szükség arra, hogy a termék, vagy megoldás nem-megfelelősége esetén az eljáró hatóság vagy a bíróság egy szabvány valamely követelménynek való nem-megfelelőségre kényszerüljön hivatkozni az elmarasztaló határozata indoklásában, megsértve ezzel a szabványok önkéntes alkalmazásának elvét.
A fentiek így alapvető hatást gyakorolnak a jogszabályalkotásra is. Mint jeleztem a jogszabályban csak az alapvető követelményeket kell felsorolni, néhány oldalon. Ehhez képest a szabványok olyan megoldásokra vonatkozóan tartalmaznak részletes követelményeket, amelyek a jogszabálynak megfelelnek. Például gázfogyasztó készülékek esetén az égés biztosítása termo-elektromos az égésbiztosítóval is megoldható, amely az előírt időn belül elzárja a gáz útját, ha az égés megszűnik, vagy nem jön létre. Abból, hogy az adott gázfogyasztó készülék égésbiztosítása nem felel meg a termo-elektromos égésbiztosítóra vonatkozó európai szabványnak, hanem például ionizációs lángőrrel rendelkezik, nem következik, hogy a termék nem-megfelelő, mert az megfelel a GAR azon alapvető követelményének, hogy a gázfogyasztó készülékből veszélyes mennyiségű éghető gáz nem juthat ki.
Könnyen belátható, hogy nem szabad az alkalmazókra bízni annak eldöntését, hogy egy szabvány alkalmas-e arra, hogy a szabványnak való megfelelőség kimutatáséval igazoljuk a jogszabálynak való megfelelőséget. Erre vonatkozóan negatív példát találhatunk a kéményseprő-ipari jogszabályokban.
A jogszabályban kell gondoskodni annak a rendszernek a felállításáról, amely jogszabály módosításai közötti időszakokban jogosult azoknak a szabványoknak a jegyzékét kezelni, amelyeknek való megfelelőség kimutatásával, az adott alkalmazási területen igazolható a jogszabálynak való megfelelőség. Arra is van már példa, hogy az előbbiek szerinti jegyzékből egyes szabványokat el kellett távolítani, vagy a szabvány alkalmazásának területét a jogszabálynak való megfelelőség igazolásának tekintetében korlátozni kellett, mert a gyakorlat során bebizonyosodott, hogy a termékek nem feletek meg a jogszabály követelményének, annak ellenére, hogy a szabvány követelményeinek megfeleltek.
A jelen írás kereteit meghaladná annak magyarázata, hogy miért helytelen, ha a jogszabályokban, az előbbiek szerinti értelemben hivatkozott szabványok többletkövetelményt tartalmaznak a jogszabályban előírtakhoz képest.
Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
