Beszélgetés Nagy Gyulával, az MMK leköszönő elnökével
2021. május 11. | e-gépész| | 0 |

Készült egy nagyobb lélegzetű interjú a Magyar Mérnöki Kamara elnöki posztjáról leköszönő Nagy Gyulával, amely a Mérnök Újságban és a kamarai honlapon is megjelent – ebből a beszélgetésből közlünk részleteket.
Nem látom a nevét a köztestület irányítói posztjaira jelöltek között. Egy ciklus után befejezi? Miért?
Ha egy kicsit ironikusabban szeretnék válaszolni, akkor azt mondanám, mert betelt a füzetem. Ami valóban igaz is, mert van egy 2015 februárjában megnyitott füzetem, amiben a kamarai eseményeket dokumentáltam. Még tagozati elnökként kezdtem minden elnökségi ülésen, munkacsoporti megbeszélésen elhangzottakat, a feladatokat, minden hozzászóló mondanivalóját feljegyezni, értékes tartalma van. Ez a füzet ez év februárjában betelt, most még néhány pótlapot beletettem. Májusig kitart.
Egyébként a ciklus elején, amikor a terveimről kérdezett, azt válaszoltam, négy évre tervezek, ezt be is tartom. Nyilván a tervek maradéktalan megvalósítására a négy év kevés, ezért el kell ismernem, hogy még maradtak terveim, ötleteim, elvégzetlen feladatok, amelyek újabb négy évre is elegendőek lennének, de elfáradtam. Főtitkársági kollégáimmal sokat dolgoztunk. Amikor elnök asszonytól átvettem a kamara irányítását, egy jól szervezett csapatot örököltem, a kamara pénzügyi helyzete stabil volt.
Nem is kértem száz nap türelmi időt, azonnal folytattam a munkát, természetesen a saját programomnak megfelelően. Erről a novemberi választmányi ülésen az egyik tagozati elnök úgy nyilatkozott, hogy „eddig a fél év alatt több minden történt, mint a megelőző tíz évben”. Természetesen ez túlzás, de igyekeztünk.
Aztán ez a tempó megszokottá vált, és újra megkaptuk, hogy a kamarában nem történik semmi. Pedig történt, csak nem mindig vált nyilvánvalóvá. Ez alatt a négy év alatt nagyon sok időt szántam a munkára. A kamarai elnökség 24 órás szolgálat.
Néhány jellemző szám, ami tükrözi a négy év elfoglaltságát. 40 ezer e-mailt kaptam, aláírtam csaknem 3 ezer tanúsítványt, 800 szerződést, 300 oklevelet. Átadtam 130 díjat és 50 oklevelet. Részt vettem 80 szakmai rendezvényen, ahol bevezető köszöntőt mondtam vagy előadást tartottam. Vendég voltam 15 mérnökbálon, szakmai szervezet által rendezett 20 fogadáson, ünnepi rendezvényen. Vendég voltam 10 egyetemi diplomaátadón, szenátusi ülésen, évnyitón. A négy év alatt 40 elnökségi és 40 alelnöki ülést tartottam, levezettem 8 választmányi és 3 küldöttgyűlést. Részt vettem 50 tagozati és területi kamarai rendezvényen, elnökségi vagy taggyűlésen. Levezettem 25 munkacsoporti ülést. A kamara képviseletében 80 alkalommal egyeztettem különböző kormányzati és szakmai szervezetek képviselőivel. Részt vettem 40 szerkesztőbizottsági ülésen. A kamarában 90 alkalommal fogadtam különböző szervezetek és cégek képviselőit. Rész vettem 10 Mérnökszalon rendezvényen, valamint a V4 országok kamaráinak két találkozóján. Fogadtam az indiai mérnöki delegációt és a yorki herceget. Hirtelen más nem jut eszembe...
Végleg búcsúzik a hivatásrendi önkormányzattól?
Természetesen tag maradok, de tisztséget nem vállalok. Ha szükség lesz rám, akkor segítek, hiszen számtalan olyan feladat van, amelynek folytatódnia kell, az ezekhez tartozó információkat át kell adni. A lehetséges utódaimnak mondtam, hogy az átadás olyan lesz, mintha váltóverseny lenne, futás közben kell a stafétabotot átvenni, nem lesz idő száznapos készülődésre, a pálya vizsgálgatására. Úgy érzem, az utódoknak most is stabil háttér áll majd rendelkezésükre, és rám már nem lesz szükségük. Nem is szeretnék beleszólni a munkájukba. Én sem igényeltem.
Emlékszik még, négy esztendeje milyen elképzelésekkel és tervekkel vágott neki az országos kamara irányításának?
Nem olyan régen vettem elő a 2017-es interjúnkat, ahol erről beszélek. Meg kell állapítanom, hogy többségében teljesültek a terveim. Persze időközben változtak a körülmények, a fontossági sorrendek. Négy évvel ezelőtt nekem is feltették a kérdést: mit ad a kamara?
Akkor azt válaszoltam, hogy „Szerintem a kamara elsősorban lehetőséget ad. Lehetőséget például arra, hogy segítsünk magunkon.”
A négy évünk alatt ezt a lehetőséget próbáltuk kihasználni. A ciklus olyan kihívásokat is tartalmazott, amelyek korábban nem nehezítették a munkát, például a Covid-járvány, a kényszerű székhelyváltoztatás, a Mérnök Újság kiadásának átvétele. A tevékenységünk során eredményeket értünk el az érdekképviselet területén, megújítottuk a továbbképzési és vizsgarendszert, a szervezeti működést, bővítettük a szolgáltatásainkat, emellett megőriztük a gazdálkodás stabilitását, növelve a saját vállalkozási bevételek arányát a költségvetésünkben.
Beszéljünk kicsit bővebben is az eredményekről!
Az érdekképviselet területén elért eredmények között fontosnak tartom a kiváló munkát végzők elismerését kamarai és állami kitüntetések adományozásával. Több jogszabály-módosítást kezdeményeztünk, mint például a szakmagyakorlási rendelet, a beruházások szabályozására vonatkozó javaslat, az e-közmű-rendelet, a TNM-rendelet.Felülvizsgáltuk a mérnöki napidíjak rendszerét. A közbeszerzés terén közvetlen érdekképviseletet működtettünk. Elértük a kedvezményes szabványhoz jutást. Javaslatunkra megvalósult a mérnökvállalkozások eszközfejlesztésének kormányzati támogatása. Kibővítettük a partner szervezetekkel való együttműködést. A nemzetközi kapcsolatok terén elsőbbséget kapott az együttműködés a V4 országok kamaráival. Tagjai lettünk a FEANI szervezetének. Az ECEC-vel közösen szerveztük az Építőmérnök 200 rendezvénysorozatot. Támogattuk a fiatal mérnökök szakmai fejlődését.
Megújítottuk a vizsgarendszert, bevezettük a távoktatást és a kontakt jogi képzést. Szorgalmaztuk a képzési témák folyamatos frissítését, az ipari partnerek hatékonyabb bevonását. Sikeres mesteriskolák indultak, nagyszámú érdeklődés mellett. Több témában felkészítő workshopokat, konferenciákat szerveztünk. Kialakult egy új energetikai blokk, amelyen belül új tevékenységi területek felkészítését és vizsgáztatását végeztük. Megkezdődött a lakosság és a vállalkozások részére biztosított ingyenes energetikai tanácsadás.
Megújult a FAP rendszer, amelynek segítségével új minőségi szakmai és módszertani segédletek készültek. Továbbfejlesztettük a tanúsítások rendszerét. A működés területén felülvizsgáltuk és korszerűsítettük a kamarai szabályzatokat. 2017-ben 12 munkacsoport kezdte meg a kamara tevékenységének szervezeti és szakmai átvilágítását.
Megőriztük a költségvetés stabilitását, és növeltük a saját vállalkozási bevételeket. Ez tette lehetővé a tagozati munka pénzügyi többlettámogatását. Korszerűsítettük az igazgatási és pénzügyi adminisztrációt, és átszerveztük az informatikai üzemeltetést. Egységes és elektronikus iktatási rendszert alakítottunk ki. Folyamatos segítséget biztosítottunk a területi kamarák e rendszerekre való áttéréséhez. Eredményesen kezeltük a járványhelyzetből adódó feladatokat, az online munkavégzés, az online vizsgáztatás és képzés területén, a tagság folyamatos tájékoztatása mellett. Sikeresen lebonyolítottuk a székhelyváltást, az informatikai szolgáltató váltását.
A szolgáltatások területén bővítettük a kamarai kedvezményeket. Megváltozott a kamarai kommunikáció, hírlevelek, új weboldal, tevékenységi tájékoztató, új szemléletű és formátumú Mérnök Újság készült. Fokoztuk a médiákban a kamarai megjelenést. Kibővítettük a jogi és szakmai tanácsadást. A honlapon rendszeres tájékoztatást adtunk. A Mérnökszalon megrendezésével új szolgáltatást vezettünk be.
A képviselet területén bővítettük a kamarai részvételt a különböző kormányzati és más testületek munkacsoportjaiban. Folyamatos kapcsolatot tartottunk fenn a szakmai szervezetekkel. Rendszeres résztvevői voltunk az egyetemi szenátusi üléseknek, évnyitóknak és diplomadíj-átadóknak. Részt vettünk több pályázat bírálóbizottságában, tanulmányi versenyek zsűrijében. Részt vettem a Magyar Innovációs Szövetség választmányának munkájában, képviseltem a kamarát a Mesterséges Intelligencia Koalíció ülésein, részt vettem a Nemzeti Mintaterv Katalógus bírálóbizottságában, az ITM Energetikai Innovációs Tanács energiahatékonysági munkacsoportját vezettem.
Volt, ami nem sikerült?
Sajnos nem tudtuk megvalósítani a Tervezői Szolgáltatási Rendszer jogszabályba emelését. Ez akadályozta meg, hogy ki lehessen dolgozni a hozzá tartozó díjszámítást is. A mérnöki díjszámítás, a MÉDI átdolgozása sem történt meg. A szabályzataink közül lezáratlan maradt az alapszabály módosítása. A munkacsoport befejezte az előkészítést, de a járványhelyzet miatt a küldöttek még nem tudtak dönteni. Nem sikerült az etikai és fegyelmi szabályzat módosítása sem. Hogy miért? Ez egy újabb cikk témája lehetne.
Négy éve szerettem volna, ha fiatalok veszik át tőlem a kamara irányítását, ez, úgy tűnik, nem teljesen valósul meg.
Régi problémánk a székház ügye. Még Lázár János miniszterrel kezdtem tárgyalni az elhelyezésünk megoldásáról. Több ingatlant megnéztünk, több épületnél a megoldás közelébe jutottunk, de az ismert okok miatt ez a folyamat megszakadt. Én mindenképpen a BPMK-val közös elhelyezésben gondolkoztam, ez a területi és funkcionális igények miatt nehezítette a megfelelő ingatlan kiválasztását. Az új minisztériumi vezetés elvben támogatja a megoldást, de tényleges segítséget nem kapunk. Kezdettől fogva kértem a kamarai vezető kollégákat, ha tudnak lehetőségről, tájékoztassanak, megnézzük, mire tudunk jutni. Az ingatlanszakma közelében tevékenykedő számos vezető kolléga közül egyetlen volt, aki tett javaslatot. A székház valójában érzelmi kérdés, mivel volt saját építésű épületünk, de ha józanul gondolkozunk, nem biztos, hogy tulajdonosi minőségben van rá szükségünk.
Négy éve azt kérdezte, hogy a vezetésemmel négy év alatt hová juthat a kamara? Akkor azt válaszoltam, „meg fogjuk valósítani a szolgáltatói kamara vízióját, és négy év múlva már – reményeim szerint – senki sem teszi fel azt a kérdést: miért is van ez a kamara? Szerintem ehhez a megalapozó lépéseket megtettük.
Hogy mit tart az elnöki időszaka legfontosabb eredményének, mit nevezhetünk Nagy Gyula-hagyatéknak, hogy miként értékeli a saját elnöki teljesítményét, hogy miben nem sikerült négy év alatt előrelépést elérni, hogy mi volt a legörömtelibb és legfájóbb pillanata ebben a pozícióban kiderül a teljes interjúban, amit ide kattintva tud elolvasni.
Milyen feladatok várják majd, miután átadta a stafétát?
Tervező vagyok, megyek vissza az „eke szarvához”. Az elnökségi időm alatt keveset tudtam a tervezéssel foglalkozni, most következik újra az alkotás, a fiatal kollégáim segítése, és a pihenés is. Sok tervem van, amit szeretnék megvalósítani, hosszú a bakancslistám. Lehet, hogy a hetvenedik évhez közeledve nyugdíjba is kellene valamikor menni...
Magyar Mérnöki KamaraNagy Gyula
Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.