e-gépész online szaklap

In Memoriam Takács Gyula

(1943–2021)

2021. február 15. | Gyurkovics Zoltán| |  2 |

In Memoriam Takács Gyula

Hosszantartó, súlyos betegség után Takács Gyula itt hagyott bennünket! Elment Takács Gyuszi, elhajózott az öreg tengerész! Élt 78 évet.

„Két ember így beszélget,
S míg halkan száll a szó,
Egy harmadikhoz érnek.

Egy harmadikhoz, aki elszakadtan
Tündöklik gondolataikban,
S azért jelenvaló,”

(Reményik Sándor: Valakit emlegetnek)

Küzdelmes, tartalmas élete volt. Technikumot – nem szakközépiskolát! – végzett. Épületgépész technikus lett! Néhány évre azonban szüneteltette a szakmát, hajóra szállt. Hajógépészként vállalt munkát. Járta a világ tengereit, óceánjait. Járta a világot, megismerte a világot, megismert embereket, megismert kultúrákat.

A kemény, fegyelmet követelő évek alatt is céltudatosan készült azonban szárazföldi életére. Partra szállt és elvégezte a műegyetemet, épületgépész lett.

Tervezőként ismertem meg harminc évvel ezelőtt! Munka kapcsán találkoztunk, a munka kapcsán kerültünk közel egymáshoz. Megismertem a határozott, nagy gyakorlattal, átadható tudással rendelkező tervezőt. A sok fiatalt pályára állító-, a pályán önzetlenül segítő mentort! Irigylésre méltó szakirodalmi ismerettel, hatalmas privát szakmai archívummal rendelkezett. Munkájára a pontosság, a fegyelem volt jellemző. A fegyelmezetlenséget kollégáitól sem tűrte el a magánéletében laza, kellemes társasági ember.

Tanulj jól, tanulj meg legalább két nyelvet, végezz el egy jó egyetemet, legyél jó modorú és jól öltözött, majd hitesd el, hogy a legjobbak között vagy a szakmában ... és ezt néha bizonyítsd is be!”  Ez volt a hitvallása, ezt szokta a fiatal kollégák figyelmébe ajánlani. Ezt hagyja most örökül az utánunk jövőknek!

Életműve hatalmas és változatos. Kifogyhatatlan energiával dolgozott. Hitt a csapatmunkában, a csapatmunka hatékonyságában. Azok közé tartozott, akik saját példájukkal igazolták, hogy a hivatás mellett kell és lehet időt szakítani társadalmi szakmai munkára is. Számára evidencia volt, hogy az alulról szerveződő Magyar Mérnöki Kamarában szerepet vállaljon, és végzett szakmapolitikai tevékenységet gyakorlatilag a haláláig. Egy olyan Kamara felépítése lebegett a szeme előtt, amelyről édesapjától hallott, amely a második világháború előtt működött, amely időszak írott emlékeit, időtálló szabályzatait, dokumentumait féltve őrizte.

A Macskásy Árpád Életműdíjat 2017-ben kapta meg.

Egymáshoz igazán közel a kamarában végzett munkák során kerültünk. Következetes, lelkiismeretes munkájára mindig számíthattunk akár a kötelező képzési rendszer 2013–2014-es átalakítási folyamata során, akár a minősítési munkában.

Tudtuk, hogy beteg. Betegségét nagyon szemérmesen kezelte. Beszélgetések során soha nem panaszkodott. Egy „Kösz, megvagyok!”-kal zárta le a kérdéseket. A várható is mindig várhatatlan. Erre felkészülni nem lehet. Tudtuk, hogy elérkezik a pillanat. Az a pillanat, ami váratlan lesz. Elérkezett és váratlan lett. Körülbelül három héttel a halála előtt azért hívott fel, hogy jelezze, nem vállalja, nem tudja tovább vállalni a kamarai tevékenységet. Vállalt feladatát lezárta, nem félbehagyta!

Büszke vagyok, hogy a barátja lehettem. Mi ahhoz a korosztályhoz tartozunk, akik igazi, nagy épületgépész klasszikusokkal, legendákkal kerülhettünk kapcsolatba. Népes társaság, amely társaság egyik kiemelkedő alakja volt Takács Gyula!

Reményik után szabadon: majd ha két ember beszélgetése során felmerül a harmadiknak a neve, felmerül Gyula neve, az nem lesz véletlen, mert bennük, bennünk mint „jelenvaló” él tovább!

Örök álmát vízközelben, a Balaton mellett alussza majd. Nyugodjon békében! Nyugodj békében!

Gyászhír

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Erdei István | 2021. febr. 19.

Hiányozni fog. Isten veled Gyuszi! :-(


Wagner Viktor | 2021. febr. 18.

Én sajnos nem ismertem ilyen hosszú ideig, de mind emberileg, mind szakmailag az egyik legkiválóbbak közül való volt. Isten nyugosztaljon Gyuszi bácsi

Facebook-hozzászólásmodul