Az ívóvíz = szabványos élelmiszer
2018. május 9. | e-gépész| | 1 |
Az épületen belüli higiénikus ivóvízrendszerek tervezésére, szerelésére vonatkozó legfontosabb szabályozások.
Az ivóvíz a legdrágább kincsünk. Emiatt a törvényhozók az elmúlt évek során egyre szigorúbb szabályokat hoznak az ivóvízminőség fenntartása érdekében. Ilyen az Európai Unió Tanácsának 98/83/EK számú irányelve, amelynek célja az emberi egészség megóvása az emberi fogyasztásra szánt víz szennyezettsége okozta káros hatásoktól, az egészséges és tiszta víz biztosítása révén. Az emberi fogyasztásra szolgáló víz minősége tekintetében a 98/83/EK irányelvnek való megfelelést szolgálja a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény, amelynek felhatalmazása alapján adta ki a magyar kormány a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendeletet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről. A rendelet az ivóvíz minőségére vonatkozó határértékeket állapít meg, amelyeket a rendelet 1. melléklete tartalmaz. A rendelet megfogalmazása szerint a víz akkor felel meg ivóvíz minőségnek, ha nem tartalmaz olyan mennyiségben vagy koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai vagy fizikai anyagot, amely az emberi egészségre veszélyt jelenthet.
Az épületen belüli, emberi fogyasztásra szánt vizet szállító vezetékekre és berendezésekre vonatkozó MSZ EN 806 szabvány sorozat már az európai irányelvek és előírások alapján készült. A szabvány szerint a vízminőség és a korrózió elkerülése szempontjából az ivóvízellátó rendszereket úgy kell megtervezni, hogy:
- elkerülhető legyen a vízpazarlás, a túlzott mértékű felhasználás, illetve az ivóvíz szennyeződése;
- elkerülhetők legyenek a túlzott áramlási sebességek, a csapoló szerelvények túlságosan kicsi vízátbocsátása, valamint a víz pangása a rendszerben;
- valamennyi vízvételezési helyen biztosított legyen a megfelelő nyomás, a csapolók vízátbocsátása;
- elkerülhetők legyenek a károsodások (például vízkő képződés, korrózió és bomlás), és a helyi környezeti hatások az ivóvíz minőségét ne veszélyeztessék;
- biztosított legyen a szerelvényekhez való hozzáférés, illetve azok karbantartása;
- a zaj keletkezése a lehető legkisebb legyen;
- a lehető legkisebb legyen a víz- és az energiafelhasználás.
A törvényi és szabványi előírások tekintetében az alábbi négy fő tényezőt szükséges kiemelni, amelyet a szakembereknek figyelembe kell venni a higiénikus ivóvízhálózatok tervezése és szerelése során.
- Vízcsere: A víznek folynia kell, és a pangást, stagnálást el kell kerülni, mert a víz mozdulatlan állapotban a mikroorganizmusok számára ideális növekedési, és szaporodási körülményeket teremt.
- Szabvány szerinti vízmennyiség a csapolási egységeken: az igényeket figyelembe véve ki kell szolgálni a hálózaton minden felhasználót.
- A vízhőmérsékleteket szigorúan be kell tartani: meg kell különböztetni a hideg-, és melegvíz hálózatokat. A fenti szabvány a 25°C-fok hőmérséklet alatti vizet nevezi hidegvíznek és az 55 °C-fok hőmérséklet feletti vizet melegvíznek.
- Helyes alapanyag alkalmazás: Ebben segítségünkre van az MSZ EN 12502 szabvány amely „Útmutató a vízelosztó- és tárolórendszerekben a korrózió lehetséges valószínűségének becsléséhez. A csőanyagok tekintetében minden esetben a gyártói adatok ismerete szükséges. Ismerni kell termékekre vonatkozó engedélyeket, amelyek tartalmazzák az ivóvízvezeték célú felhasználást, a vízhőmérsékleti határokat, a szerelési lehetőségeket.
Kapcsolódó
Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
Zoárd | 2018. máj. 11.
Érdekes problémát vet fel, hogy egyre jobban emelik az előírások a melegvíz hőmérsékletét. Nyílván a legionella probléma a fő ok. Csak éppen ehhez az emeléshez olyan kialakítás kell, ami megakadályozza a forrázásveszélyt, valamint kérdéses, hogy mi legyen a hőszivattyús melegvíz ellátó rendszerekkel, ahol már a 45-50°C-os melegvíz is problémás. A minimum 55°C-os melegvíz pedig hőszivattyúval meglehetősen költséges.
