Együttműködésre vagyunk ítélve – és ez a legnagyobb erőnk
2026. január 7. | e-gépész | | 0 |
Az épületgépész szakma ünnepeiről és egy új díj jelentőségéről a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) Épületgépészeti Tagozata, egyben az OMÉN Koordinációs Bizottság elnökével, Gyurkovics Zoltánnal beszélgettünk.
Három évtized alatt az Országos Magyar Épületgépészeti Napok (OMÉN) és az azt lezáró – tavaly már a huszonötödik – Épületgépész Bál sokkal többé váltak egyszerű rendezvényeknél. Mindkettő a találkozásokról szól, a szakmai közösségi érzés megéléséről és megerősítéséről.
A mai épületgépészeti nagyrendezvények gyökerei egészen 1995-ig nyúlnak vissza, amikor a szakma egyik meghatározó alakja, Léderer András állt elő először azzal a gondolattal, hogy kell egy nap, amely kizárólag az épületgépészeké. „Azt szerette volna, hogy legyen legalább egy olyan alkalom minden évben, amikor nem munkáról vitatkozunk, nem elrohanunk egymás mellett, hanem találkozunk. Ez volt az első Épületgépész Bál szellemi alapja” – emlékezett vissza a kezdetekre Gyurkovics Zoltán.
Mint mondta, a rendezvény kezdetben egyszerű bálként indult, ám a szakma közösség iránti igénye, az egymásra utaltság felismerése idővel egyre több tartalmat és hagyománnyá nemesült újdonságot épített köré. A bálból a szakmai díjátadók természetes ünnepi kerete lett, és lassan kialakult a ma már ikonikusnak számító rendezvénystruktúra.
Gyurkovics Zoltán szerint az ünneplés mögött nem protokolláris szándék, hanem egy sokkal mélyebb szakmai tapasztalat áll. „Az épületgépészet csapatmunka. Ezt az egyet biztosan megtanultam az elmúlt évtizedekben” – foglalja össze ennek a tapasztalatnak a lényegét. Ez a szemlélet mára a szakmai rendezvények és díjrendszerek működésének is alapelve lett; minden a közös munkára, a közös felelősségvállalásra épül. Ő maga az OMÉN szervezéséért felel, az Épületgépész Bál koordinációját pedig Király Tamás irányítja, mint a bál szervezőbizottságának elnöke. Ehhez a munkához pedig a dr. Barótfi István kezdeményezése nyomán 2021-ben létrejött OMÉN Alapítvány biztosítja a szervezeti hátteret.
Ahogyan minden évben, 2025-ben is az Épületgépész Bálon adták át a szakma legrangosabb elismeréseit, az Év Emberei kitüntetéseket, valamint a MÉgKSZ Épületgépészetért díját és a MÉGSZ Meszlényi Zoltán-díját, továbbá az MMK Épületgépészeti Tagozata által adományozott Macskásy Árpád Életműdíjat és Macskásy Árpád Alkotói Díjat. (Aki szeretnék tudni, kik kapták idén ezeket az elismeréseket, olvassák el az erről szóló cikkünket).
Az idei évben az elismerések sora egy új kitüntetéssel, a kiváló oktatói tevékenységet honoráló Bánhidi László-díjjal bővült. Ezt elsőként Dr. Csoknyai Tamás, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezető professzora kapta – igaz, nem a bálon, hanem a Budapesti Műegyetemi Napon.
„Ennek a hátterében leginkább az állt, hogy a bál programja már amúgy is túlfeszített volt. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy a Budapesti Műegyetemi Nap méltó hátteret adott az eseménynek, különöseképpen, hogy a díjat velem együtt Dr. Charaf Hassan, az egyetem rektora adta át” – mondta ezzel kapcsolatban Gyurkovics Zoltán. Aki egyébként egy percig nem titkolja, inkább büszkén vállalja, hogy díj alapítása az ő ötlete volt, lévén, Bánhidi László megtisztelte atyai barátságával. „Sokat köszönhetek neki. Amikor elhunyt, világossá vált számomra, hogy a szakma tartozik neki egy maradandó emlék állításával. De nemcsak nekem jutott ez eszembe. Mivel Bánhidi László szolnoki születésű volt, felmerült egy megyei díj alapításának az ötlete is. Amikor azonban a professzor úr özvegye, azt mondta, jobban szeretne egy országos elismerést, bizonyossá vált, hogy a mi felelősségünk ezt végigvinni.”
A jövővel kapcsolatban Gyurkovics Zoltán most a mérték megtartásában látja a legnagyobb kihívást. „Sok jó ötlet van, de vigyázni kell, hogy a rendszer ne burjánozzon túl. A díjak száma, a rendezvények súlya, az ünnepi keretek mind csak akkor maradnak értékesek, ha tartjuk a fókuszt. Mai szóval élve: Ami működik, ne rontsuk el!” – mondta ezzel kapcsolatban, újfent kihangsúlyozva, hogy az ünnepek valódi jelentőségét a közösségépítés és a közösséghez való tartozás adja. „Három évtized alatt kialakult egy szakmai kultúra, amelyben nem egymást túlkiabálni akarjuk, hanem együtt kívánunk dolgozni. Ez látszik a bálon, a díjakon, a rendezvényeken, és az idei új elismerésen is. Ha valamit tovább kell adni a következő harminc évre, akkor az ez: Együttműködésre vagyunk ítélve – és ez a legnagyobb erőnk.”
A díj névadójáról
Bánhidi László (1931–2023) 1956-ban szerezte meg oklevelét a BME Gépészmérnöki Karán, mint épületgépész mérnök. 1956 és 1959 között tervezőként az Erőterv Csővezeték-tervező Osztályán, majd ezt követően 1989-ig az Építéstudományi Intézetben dolgozott, előbb, mint kutató, majd, mint tudományos tagozatvezető. Ebben az időszakban ismerkedett meg az Európában akkor újszerű és gyorsan kiszélesedő komfortelméleti kutatások eredményeivel. Az Intézet keretében Szentendrén komfortelméleti kutatásokra szolgáló laboratóriumot alakított ki és széles körű nemzetközi együttműködés keretében végzett kutatómunkát.
1989-ben pályázati úton elnyerte a BME I. Épületgépészeti Tanszék vezetését. Fontos feladatának tekintette a komfortelméleti oktatás – mint az épületgépész-képzés egyik alappillére – tematikájának és részletes tananyagának kidolgozását és oktatását. 1996-ban kérte nyugdíjazását, de ugyanakkor megkapta a professzor emeritusi címet. E minőségben vett részt a továbbiakban is a tanszék magyar és angol nyelvű oktatásában. 2004-ben Széchenyi Díjat, 2009-ben a Temesvári Egyetemtől díszdoktori címet kapott. Több nemzetközi szervezetnek volt a tagja.
Sok hazai és külföldi konferencián vett részt, 560 publikációja jelent meg angol, német, orosz, kínai, francia, dán stb. nyelven, ebből 12 könyv. Dr. Bánhidi László professzor az épületgépész szakterület meghatározó kutatója és oktatója volt.
ÉpületgépészetGyurkovics ZoltánOMÉN
Kapcsolódó
Hozzászólás
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
