e-gépész online szaklap

Változott az épületenergetikai és a tanúsítási rendelet

2023. július 10. | Dr. Csoknyai Tamás és dr. Szalay Zsuzsa | |  2 |

Az épületenergetikai rendeleteket illetően lényegi változásokra került sor. A változás jelentősen érinti a számítási módszert, a követelményeket és a tanúsítást egyaránt. Az új számítási módszer jelölésrendszerében és bizonyos mértékig logikájában is eltér a megszokott TNM rendelet módszertanától. Részlegesen átveszi az épületek energetikai teljesítményére vonatkozó európai szabványok jelölésrendszerét és az összehangolás miatt a jövőben lehetővé válik a szabványok részletes módszerként való alkalmazása.

A cikk a Magyar Épületgépészet 2023/5-6. számában jelent meg.

Az épületenergetikai rendeleteket illetően lényegi változások történtek. A változás jelentősen érinti a számítási módszert, a követelményeket és a tanúsítást egyaránt. A 7/2006. (V. 24.) TNM rendeletet felváltja az építési és közlekedési miniszter 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelete az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról [1]. A 200/2023 (V. 25.) Korm. rendelet [2] pedig a 176/2008 (VI. 30.) kormányrendeletben alkalmaz jelentős módosításokat, vagyis változnak a tanúsítás szabályai is.

A változás háttere

Bár a rendeleteket 2006-as, illetve 2008-as bevezetésük óta több mint tízszer módosították, ezeket mindig az uniós előírások változása kényszerítette ki vagy valamilyen szakmai érdekcsoport lobbitevékenysége. Szakmai szempontból érdemi, átfogó igényű változás egyszer sem történt, pedig rengeteg gyakorlati probléma, avulási kérdés merült fel az idők során. 2017-ben az MMK FAP pályázata keretében megvalósult egy átfogó tapasztalatgyűjtés, ami alapján egy ad-hoc munkacsoport elkészített egy módosító anyagot és eljuttatott az illetékes minisztériumhoz. 2019-ben minisztériumi oldalról a BME felé jött felkérés egy átfogó felülvizsgálat elkészítésére, amelynek indoka elsősorban a 2018-as EPBD irányelv módosítás, de kérték, hogy a szakmai észrevételeinket is vezessük át. A 2018-as irányelv módosítás számos egyéb eleme mellett bevezette az ún. EPB szabványrendszerhez való igazodás kényszerét a számítási módszerek tekintetében. Szerencsére nem tette kötelezővé a szabványok alkalmazását, de egyfajta átjárhatóságot, kompatibilitást írt elő. Ennek köszönhető az, hogy az új számítási módszer jelölésrendszerében és bizonyos mértékig logikájában is eltér a megszokott TNM rendelet módszertanától. Elkerülhetetlen volt az EPB szabványok jelölésrendszerének részleges átvétele. Valószínűleg ezt lesz a legnehezebb megszokni. Viszont az összehangolás miatt a jövőben lehetővé válik a szabványok részletes módszerként való alkalmazása, ha az egyszerűsített módszer csődöt mond, például egy nagyon komplex vagy speciális épület esetén. A szakmai háttéranyag 2020-ban készült el, azóta zajlottak azok a véget nem érő bürokratikus eljárások, amelyek eredményeképpen született meg 2023. májusában a két megjelent rendelet. Közben az anyag is átalakult, bár a szakmai részletek alapvetően nem változtak.

A 9/2023. ÉKM rendelet váltja fel a 7/2006 TNM rendeletet

Az új rendelet 2023. november 1-én lép hatályba, ami elegendő időt hagy a képzésekre és a szoftverfejlesztők felkészülésére. Az egyszerű bejelentéshez, illetve építési engedélyhez kötött építési tevékenységeknél 2023. október 31-ét követő bejelentések, illetve kérelmek esetén kell alkalmazni az új előírásokat. Ez azt jelenti, hogy hosszú évek halasztásai után végre valóban bevezetésre kerülnek a közel nulla épületekre vonatkozó követelmények, amelyeket az EU irányelv szerint 2020. december 31. óta kellene alkalmazni.

Alapvetően megváltozik a rendelet felépítése, ugyanis a számítási módszertan kikerül a rendelet fő szövegéből és az energiapolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium honlapján fogják közölni. A módszertan megjelenése a következő hetekben várható. A rendelet csak a törzsszöveget és mellékletként a követelményeket, a számítási módszer alapelveit, illetve a súlyozó tényezőket tartalmazza.

A legfontosabb változás a követelményeket érinti, ezen túl megváltozott és új fogalmakkal egészült ki a rendelet fogalomjegyzéke is. A követelményrendszer elemeinek nagy része megmarad, de a megújuló energia részarányt felváltja az életciklus alapú CO2-kibocsátás követelménye. A követelmények struktúrája kis mértékben átalakult: külön választották az általános követelményt, valamint a kifejezetten a közel nulla energiaigényű (KNE) új épületekre, illetve a jelentős felújításra vonatkozó követelményt (amelyre eddig a „költségoptimalizált” követelményszint vonatkozott). A követelmények felépítése tehát a következő:

  • Általános követelmények:
    • a hőátbocsátási tényező követelményértékei,
    • a nyári hővédelemre vonatkozó követelmény,
    • az épülettechnikai rendszerre vonatkozó előírások.
  • A közel nulla energiaigényű épületek külön követelményei:
    • fajlagos hőveszteség-tényező,
    • összesített energetikai jellemző,
    • fajlagos szén-dioxid kibocsátás.
  • A jelentős felújítás alá eső épületekre vonatkozó követelmények:
    • fajlagos hőveszteség-tényező,
    • összesített energetikai jellemző.

Hőátbocsátási tényezők

A hőátbocsátási tényezőkre vonatkozó követelmények nagyrészt változatlanok, csak néhány szerkezet esetében történt változás. Fa vagy PVC keretszerkezetű homlokzati üvegezett nyílászárók esetén 1,15-ről 1,1 W/m2K-re, üvegtetők esetén 1,45-ről 1,5-re, tetősík ablakok esetén 1,25-ról 1,3-ra, homlokzati ajtók esetén 1,45-ről 1,4-re módosult a követelményérték. Ez azért volt szükséges, mert a nyílászárók minősítési irataiban egy tizedesjegy pontossággal adják meg a hőátbocsátási tényező értékét.

A fűtött és fűtetlen terek közötti fal követelményértéke enyhébb lett (0,26 helyett 0,4 W/m2K), hiszen az eddigi elvárás a homlokzati falakéval közel azonos hőszigetelési vastagságot követelt meg indokolatlanul.

A legfontosabb változás a talajjal érintkező szerkezeteket érinti, amely ezentúl nemcsak a szerkezet ellenállását veszi figyelembe, hanem a talaj hatását is tartalmazó ún. „egyenértékű hőátbocsátási tényező”-re vonatkozik. Ez nagyobb épületek esetén enyhítést jelent, ugyanis a hőáramnak nagy vastagságú talajrétegen kell átjutnia, ami önmagában is jelentős hőszigetelő hatással rendelkezik. Egy minimális hőszigetelési vastagságot azonban ezután is alkalmazni kell, amelynek részleteit a rendelet tartalmazza.

A hőátbocsátási tényezők követelményértékeit az 1. táblázatban foglaltuk össze.

1. táblázat. A hőátbocsátási tényező követelményértékei

1 Épülethatároló szerkezet A hőátbocsátási
tényező
követelményértéke
[W/m2K] *
2 Homlokzati fal 0,24
3 Lapostető 0,17
4 Fűtött tetőteret határoló szerkezetek 0,17
5 Padlás és búvótér alatti födém 0,17
6 Árkád és áthajtó feletti födém 0,17
7 Alsó zárófödém fűtetlen terek felett 0,26
8 Üvegezés 1,0
9 Különleges üvegezés (magas akusztikai vagy biztonsági követelményű üvegezés) 1,2
10 Fa vagy PVC keretszerkezetű homlokzati üvegezett nyílászáró ( > 0,5 m2) ** 1,1
11 Fém keretszerkezetű homlokzati üvegezett nyílászáró ( > 0,5 m2) ** 1,4
12 Homlokzati üvegfal, függönyfal ** 1,4
13 Üvegtető 1,5
14 Tetőfelülvilágító, füstelvezető kupola ( > 0,5 m2) 1,7
15 Tetősík ablak ( > 0,5 m2) 1,3
16 Ipari és tűzgátló ajtó és kapu (fűtött tér határolására) 2,0
17 Homlokzati vagy fűtött és fűtetlen terek közötti ajtó 1,4
18 Homlokzati vagy fűtött és fűtetlen terek közötti kapu 1,8
19 Fűtött és fűtetlen terek közötti fal 0,4
20 Szomszédos fűtött épületek és épületrészek közötti fal 1,5
21 Lábazati fal 0,3
22 Talajjal érintkező fal (csak új épületeknél) *** 0,3
23 Talajon fekvő padló (új épületeknél) *** 0,3
24 Hagyományos energiagyűjtő falak (pl. tömegfal, Trombe fal) **** 1,0

* A követelményérték határoló szerkezetek esetében az adott épülethatároló szerkezet átlagos hőátbocsátási tényezőjére vonatkozik. Új épületek és felújítások esetén a tervezett szerkezeteket állagvédelmi szempontból is ellenőrizni kell.

** A nyílászáró szerkezetek esetében a keretszerkezet, a transzparens szerkezet (üvegezés), annak távtartói és hasonló funkciójú szerkezetek hatását is tartalmazó hőátbocsátási tényezőt kell figyelembe venni. Társított árnyékoló szerkezetek hővezetési ellenállásának többlet hőszigetelő hatása az elemi követelmények ellenőrzésekor nem vehető figyelembe.

*** A talaj hatását is tartalmazó egyenértékű hőátbocsátási tényező. Terepszint közelében vagy terepszint felett fekvő padló esetében a padló kerülete mentén vízszintes síkban legalább 2,5 m, vagy függőleges síkban a padlósík alatt legalább 1,5 m mélységig perem hőszigetelést kell alkalmazni, amely legalább 2,5 m2K/W hővezetési ellenállással rendelkezik. Ha a terepszint közelében fekvő padló tartalmaz legalább 2,5 m2K/W hővezetési ellenállású hőszigetelő réteget, perem hőszigetelésként elegendő a terepszint alatt 0,5 m mélységig függőleges síkban elhelyezni legalább 2,5 m2K/W hővezetési ellenállású hőszigetelő réteget.

**** A követelmény teljesítése elhagyható, ha a számítás igazolja, hogy az energiagyűjtő fal fűtési szezonra vetített energiamérlege jobb, mint a követelménynek megfelelő azonos méretű homlokzati fal energiamérlege.

Nyári hővédelem

A nyári hővédelem követelménye alapjaiban változik meg. Eddig a belső és külső hőmérséklet napi átlagértékeinek különbségére vonatkozott a követelmény nehéz és könnyű épület kategóriákban. Az új követelmény viszont az üvegezések napsugárzás elleni védelmére fogalmaz meg előírást, melynek alapja a TNM-ben az épülettechnikai rendszer előírásai között jelenleg is megtalálható előírás a gépi hűtés kapcsán.

Az új követelmény szerint a legnagyobb napsugárzásnak kitett K-D-Ny tájolású üvegezések napvédelméről gondoskodni kell, ami háromféleképpen biztosítható:

  • alacsony sugárzásátbocsátási képességű üvegezés választásával (ami a téli félévben viszont kedvezőtlen lehet),
  • társított szerkezetek alkalmazásával,
  • hatásos árnyékvetők betervezésével.

A követelményérték az üvegezések felülettel súlyozott sugárzásátbocsátási átlagértékére vonatkozik, de nem kell betartani a kis üvegfelületekkel rendelkező épületek esetén.

A követelmény pontos megfogalmazása: ha az épület határolásának az északi tájolástól legalább 45°-kal eltérő tájolású, vagy 45°-nál kisebb hajlásszögű transzparens szerkezeteinek összfelülete meghaladja az épület hasznos alapterületének 8%-át, akkor ezen transzparens szerkezetek és a társított árnyékoló szerkezetek együttes összesített sugárzásátbocsátási képességének, valamint a külső akadályok miatti árnyékoltsági korrekciós tényező szorzatának bruttó felülettel súlyozott megengedett átlagértéke:

ahol

Aü: a transzparens szerkezet felülete, az üvegezés mérete alapján számolva,
Aü,i: a transzparens szerkezet felülete, az üvegezés mérete alapján számolva i tájolás és hajlásszög esetén,
gH,i: a transzparens szerkezet összesített sugárzásátbocsátó képessége hűtés, valamint i tájolás és hajlásszög esetén,
gárny,H,i: az i tájolású és hajlásszögű transzparens szerkezet társított árnyékoló szerkezetének sugárzásátbocsátási képessége,
Fárny,i: a külső akadályok miatt összesített árnyékoltsági tényező adott i tájolás és hajlásszög esetén július hónapban.

Épülettechnikai rendszerek

Az épülettechnikai rendszerekre vonatkozó követelményekben is történtek változások. A félreértésekre okot adó komfortparaméterekre vonatkozó táblázatok kikerültek a rendeletből, helyettük ajánlásként megjelenik egy uniós szabvány. Változtak a fűtési és HMV elosztóvezetékek hőszigetelési követelményei. Pontosításra került a beszabályozásra és a cirkulációs szivattyú működtetésére vonatkozó előírás.

Talán a legfontosabb változás az alábbi előírás: „Épülettechnikai rendszer telepítésekor, jelentős mértékű felújítás esetén azok cseréjekor vagy korszerűsítésekor az épülettechnikai rendszer energiahatékonyságát felhasználási célok szerinti bontásban értékelni kell az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló kormányrendelet szerint is. Az érintett felhasználási célhoz tartozó megváltoztatott részrendszereknek meg kell felelniük legalább a „normál” kategóriának, beépített világítás esetén a „jó” kategóriának.”
(Ennek pontos értelmezéséhez lásd még a cikk tanúsításra vonatkozó fejezetét.)

Ez az előírás lényegében kikényszeríti, hogy ne kerüljenek alkalmazásra rossz hatékonyságú rendszerelemek, mégpedig úgy, hogy nem ír elő konkrét műszaki megoldásokat.

További lényeges változásként meg kell említeni az épületfelügyeleti rendszer kötelező alkalmazására vonatkozó 3.7. pontot is, amely nagyobb épületekben alkalmazandó és a 2018-as uniós irányelv direkt következménye.

Fajlagos hőveszteségtényező

A fajlagos hőveszteségtényezőre eddig közel nulla energiaigényű épületek esetén könnyű épületekre szigorúbb, nehéz épületekre enyhébb követelmény vonatkozott. Az új követelmény egységes minden új épületre, értéke pedig az eddigi két követelményszint között helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy „könnyű” épületek esetén valamelyest enyhült a követelmény, „nehéz” épületek esetén pedig kissé szigorodott (az eddig használt könnyű/nehéz kategóriákat ilyen formában már nem alkalmazzuk).

A fajlagos hőveszteségtényező megengedett legnagyobb értékét közel nulla energiaigényű épületek esetén a 2. táblázat és az 1. ábra mutatja.

2. táblázat. A fajlagos hőveszteségtényező megengedett legnagyobb értéke közel nulla energiaigényű épületek esetén

1 A/V ≤ 0,3 0,14 W/m3K
2 0,3 ≤ A/V ≤ 1,31 0,071 + 0,23 (A/V) W/m3K
3 A/V ≥ 1,3 0,37 W/m3K

ahol

A: az épület lehűlő felülete
V: az épület fűtött térfogata

1 A rendeletben tévesen jelent meg a felső határ, javítva lesz.

1. ábra. A fajlagos hőveszteségtényező megengedett legnagyobb értéke közel nulla energiaigényű épületek esetén

Jelentős felújítás esetén a követelményérték kissé enyhébb lett, ugyanis gyakori probléma volt, hogy nehezen teljesültek az eredetileg új épületekre meghatározott értékek.

Felújításoknál jellemzően nem vagy nehezen hőszigetelhető az alsó zárófödém, és gyakori eset, hogy a nyílászárók egy részét már kicserélték, de nem a mai elvárásoknak megfelelő minőségben. Ilyen épületek eddig csak nehezen elégítették ki a követelményeket és ezzel elestek a pályázatoktól, támogatásoktól.

A fajlagos hőveszteségtényező megengedett legnagyobb értékét jelentős felújítás alá eső épületek esetén a 3. táblázat és a 2. ábra mutatja.

3. táblázat. A fajlagos hőveszteségtényező megengedett legnagyobb értéke jelentős felújítás alá eső épületek esetén

1 A/V ≤ 0,3 0,18 W/m3K
2 0,3 ≤ A/V ≤ 1,3 0,078 + 0,34 (A/V) W/m3K
3 A/V ≥ 1,3 0,52 W/m3K

2. ábra. A fajlagos hőveszteségtényező megengedett legnagyobb értéke jelentős felújítás alá eső épületek esetén2

2 A rendeletben hibás ábra jelent meg, amely javítva lesz

Összesített energetikai jellemző

Fontos változás, hogy az új rendelet szerint csak lakó- és szállásjellegű épületre vonatkoznak számszerű összesített energetikai jellemző követelmények és ezentúl az oktatási és irodaépületek is az „egyéb” kategóriában tartoznak, ahol referenciaépület módszerrel kell meghatározni a követelményeket. A változás fő indoka az iroda- és oktatási épületek sokfélesége és a belső környezeti paraméterekre vonatkozó elvárások összetettsége. Ajánlott értékek viszont lesznek a tervezési adatokra, az eddiginél több épülettípusra is.

Lakóépületek esetében a követelményérték 76 kWh/m2év, ami egyezik TNM rendelet jelenlegi megnövelt energiahatékonyságú követelményértékével.

Jelentős felújítás esetén a jelenlegi követelményhez képest kis mértékben enyhültek az értékek: a nagy épületek esetén nem változott a határérték (110 kWh/m2év), a nagyobb felület- térfogat aránnyal rendelkező kisebb épületekre viszont 140 helyett 150 kWh/m2év lett a megengedett legnagyobb érték.

Az összesített energetikai jellemző fogalma pontosabb lett, az épület fajlagos nem megújuló forrásból származó primerenergia- igényét kell számítani az új primerenergia átalakítási tényezők figyelembe vételével. Az átváltási tényezők fosszilis tüzelőanyagok esetén 1,0-ről 1,1-re változtak, mivel már nem a földgázt tekintjük referenciának. Biomassza esetén az eddigi 0,6 mellett megjelent egy 0,2-es érték is, melyet csak a külön meghatározott feltételeknek megfelelő korszerű tüzelőberendezések esetén szabad figyelembe venni. A villamos energia váltószáma 2,3-ra csökkent, kikerült viszont a rendeletből a csúcson kívüli elektromos áram.

Lakó és szállás jellegű épületek összesített energetikai jellemzőjének követelményértékét jelentős felújítás alá eső épületek esetén a 4. táblázat és a 3. ábra mutatja.

4. táblázat. Lakó és szállás jellegű épületek összesített energetikai jellemzőjének követelményértéke jelentős felújítás alá eső épületek esetén

1 A/V ≤ 0,3 110 kWh/m2év
2 0,3 ≤ A/V ≤ 1,3 40 (A/V) + 98 kWh/m2év
3 A/V ≥ 1,3 150 kWh/m2év

ahol

A: az épület lehűlő felülete
V: az épület fűtött térfogata

3. ábra. Lakó és szállás jellegű épületek összesített energetikai jellemzőjének követelményértéke jelentős felújítás alá eső épületek esetén (nem tartalmazza a világítási energia igényt)

Szén-dioxid követelmény

A minimális megújuló energia részarányra vonatkozó követelmény kikerült az új rendeletből. Ennek oka nem az, hogy a megújuló energia hasznosítása nem fontos, hanem az ezt felváltó CO2 alapú követelmény nagyobb rugalmassága és az ország dekarbonizációs törekvéseinek támogatása. A megújuló energia részarány bizonyos, energiahatékony technológiákat hátrányosan kezelt (pl. hővisszanyerős szellőzés, hatékony távhő stb.), míg másokat indokolatlan nagy előnyhöz juttatott. A CO2-követelmény indirekt módon továbbra is kikényszeríti a megújuló energiaforrások hasznosítását, de egyenértékű megoldásként ismeri el az egyéb energiaigényt és emissziókat csökkentő technikákat. A felhasznált megújuló energia mennyiségét továbbra is szükséges számítani, de nem ez képezi a követelmény alapját.

Ahogy a szabvány fogalmaz, „az energiahatékony épületek célja nem az, hogy minél több megújuló energiaforrást használjunk, hanem az, hogy a lehető legkevesebb nem megújuló energiát fogyasszunk. Magasabb megújuló energia részarány ne eredményezzen rosszabb energetikai teljesítményt” [3].

A CO2-követelményt csak közel nulla energiaigényű épületek esetén kell alkalmazni, maximális fajlagos értéke 20 kg/m2év lakó- és szállás jellegű épületek esetén. Ennek kiszámításához a végső energiaigényt a rendeletben megadott CO2-átalakítási tényezőkkel kell szorozni (5. táblázat). Az átalakítási tényezők meghatározása az energiahordozók teljes életciklus alatti kibocsátása alapján történt egy nemzetközi adatbázis adatainak felhasználásával. Az értékek tartalmazzák az energiahordozó felhasználásához, kitermeléséhez, szállításához, valamint az infrastruktúra kiépítéséhez, üzemeltetéséhez kapcsolódó üvegházhatású gáz kibocsátásokat.

5. táblázat. A fűtőértéken számított végsőenergia igény súlyozó tényezői

1 Energiahordozó fnren fren ftot
fCO2eq
(g/kWh)
2
Fosszilis tüzelőnyagok
Szilárd 1,1 0 1,1 456
3 Folyékony 1,1 0 1,1 308
4 Gáz 1,1 0 1,1 297
5
Bio tüzelőnyagok
Szilárd 0,6 0,6 1,2 40
6 Szilárd* 0,2 1 1,2 40
7 Folyékony 0,5 1 1,5 70
8 Gáz 0,4 1 1,4 83
9 Villamos energia** 2,3 0,3 2,6 455
10 Távhő*** 1,38 0 1,38 374
11 Távhűtés*** 1,38 0 1,38 374
12 Hulladékhő 0 0 0 0
13 Napenergia
PV villamos energia
0 1 1 74
14 Termikus 0 1 1 25
15 Szél 0 1 1 12
16
Környezeti hő
Geo-, aero-, hidrotermikus
0 1 1 27
17
Exportált (kiváltott)
villamos energia
A hálózatba exportált
2,3 0,3 2,6 455
18
A rendelet által nem szabályozott
fogyasztóknak átadott
2,3 0,3 2,6 455

* Az értékek a 3. pont szerinti esetekben alkalmazhatók:

** Villamos energia termelő atomerőművek önfogyasztására vonatkozóan fnren=0, fren=0, ftot=0, valamint fCO2eq=0.

*** A távhőre és a távhűtésre vonatkozó értékeket a 8. melléklet szerint kell főszabály szerint meghatározni. A megjelölt értékek a 8. § (1) bekezdés szerinti kötelezettség elmulasztása esetén alkalmazandók.

A 200/2023 (V. 25.) Korm. rendelet módosítja a tanúsításról szóló 176/2008 (VI. 30.) kormányrendeletet

Kezdjük azzal, hogy mi nem változik. Nem változik a tanúsítás elszámolható költsége, annak ellenére, hogy erre a szakma nagyon számított. Nem sikerült áttörést elérni a tanúsítványok kötelező kifüggesztése tekintetében. Ez ugyan elő van írva, de továbbra sincsenek megfelelő kényszerítő intézkedések mellé rendelve. Az ingatlan hirdetések tekintetében előrelépés történt ugyan, minden esetben kötelező lesz feltüntetni a kategóriát, de itt sem látjuk a kényszerítő intézkedéseket. A nemrégiben felröppent sajtóhír ellenére nem igaz, hogy a tanúsítvány kiállítása önkéntessé válna, hiszen „(3) Az e rendelet hatálya alá tartozó épületnek vagy önálló rendeltetési egységnek ellenérték fejében történő tulajdon-átruházása vagy bérbeadása esetén – a (4) bekezdésben meghatározottak kivételével – az eladónak vagy a bérbeadónak a szerződés megkötésének napjáig be kell mutatnia a tanúsítványt vagy annak másolatát a leendő vevőnek vagy bérlőnek, és legkésőbb a birtokbaadás napjáig át kell adnia a tanúsítványt vagy annak másolatát a vevőnek vagy a bérlőnek.”

A változás annyi, hogy a HET-számot már nem kell beírni a szerződésbe. E tekintetben az unió által felállított minimum előírás valósul meg a jövőben.

Változtak nem elhanyagolható jelentőségű részletkérdések, mint a 10 éves hatály 5 évre csökkenése, eljárásrendi módosítások, történtek fogalmi pontosítások, vagy hogy QR kód került a tanúsítvány mintára. A módosítással megszűnik az energiafogyasztás mérésén alapuló tanúsítás lehetősége, mivel ez a gyakorlatban pontatlan értékelési adatokat eredményezhetett.

Szakmai szempontból nagy jelentőséggel bír viszont az, hogy a követelmények és a számítási módszer megváltozása elkerülhetetlenül maga után vonta a kategóriába sorolási szabályok és a skála megváltozásának szükségességét is. Mivel megszűnik a megújuló részarányra vonatkozó követelmény és megjelenik a széndioxid emisszió követelményértéke, az új kategóriába sorolás is ehhez igazodik. Eddig a „BB” volt a közel nulla követelmény, ezt a logikusabb „A2023” kategória váltja fel. Az eddigi egy skála helyett két skála lesz, az egyik skála a nem megújuló primer energiafelhasználást, a másik a széndioxid emissziót veszi alapul. A közel nulla szintnek megfelelő épület mindkét skálán teljesíti legalább az „A2023” kategóriát. A skála viszonyítási alapja továbbra is a közel nulla követelményszint, azt tekintjük 100%-nak, és az lesz az „A2023” kategória felső határa. A kategóriák betűjeléhez kapcsolt indexben található 2023-as érték jelzi, hogy az új skála szerint történt a besorolás, megszüntetve ezzel a dupla betűs jelölést. Megszűnik minden további besorolási kritérium (pl. részletes módszer vagy szimuláció, időjáráskövető szabályozás), ami többletmunkát eredményezett jobb kategóriák esetén, ezért sokszor nyilvánvalóan jobb épületek rosszabb kategóriába kerültek másoknál.

Ami a tanúsítvány felhasználói szempontjából várhatóan hasznos előrelépés, ugyanakkor némi többletmunkát eredményez a tanúsító oldalán, a rendszerelemek értékelési skálájának, valamint a részletesebb, kötött struktúrájú tanúsítási javaslatoknak a bevezetése. Ezután a fő szerkezeti elem- és gépészeti rendszertípusokat be kell sorolni egy ötfokozatú skálán. Például a külső falakat átlagos hőátbocsátási tényezőjük alapján, a fűtési rendszert a tényleges és a szabványos gépészethez tartozó hatásfokok viszonyszáma alapján kell besorolni. Ez a szoftverekkel nagyrészt automatizálható lesz. Többletmunka ott fog jelentkezni, hogy kétféle javaslatot kell tenni rendszerelemenként a „jó” és a „kiváló” szint megugrására. Várhatóan a szoftverek ehhez is jelentős támogatást nyújtanak majd, de a gépészetnél végső soron a tanúsítónak kell meghozni a döntést.

Továbbá, a jövőben elkerülhetetlen lesz a megfelelő részletességű és minőségű fotódokumentáció feltöltése, illetve egy ún. „felújítási útlevél” szövegmező kitöltése, ami már a következő EU irányelv módosítás irányába mutat. Ennek lényege, hogy javaslatot kell tenni a korszerűsítési intézkedések sorrendiségére, ha azokat egyszerre végrehajtani nincs lehetőség, illetve fel kell hívni a figyelmet azok kockázataira (pl. állagvédelem).

Végezetül meg kell említeni azt is, hogy sokkal szebb, felhasználóbarátabb lesz a tanúsítvány, mint eddig. Ugyan hosszabb lesz, mert különböző felhasználói célcsoportokat egyszerre szolgál majd ki. A részletes adatok a végfelhasználót kevésbé érdeklik majd, de nagyon hasznosak lesznek a szakma számára, segítik a tanúsítványok ellenőrzését. Ezáltal jelentősen bővül a rögzítésre kerülő számítási adatok köre. Így sokkal pontosabb és használhatóbb adatbázis jön létre a hazai tanúsított épületállományról, hiszen eddig ezen adatok többsége nem került adatbázisba, csak a számítási melléklet részét képezte.

Összefoglalás

Jelentős változások történtek az energetikai jogszabályok területén. Összességében nem lettek sem lényegesen szigorúbbak, sem lényegesen enyhébbek a követelmények, de sok apró változás történt, amelyek hatása épülettípusonként és műszaki megoldásonként változó mértékű lesz. Inkább ésszerűsítések történtek és nőtt a flexibilis választás lehetősége az alkalmazható megoldások tekintetében. A jelentős felújítások követelményei egyértelműen enyhültek.

A tanúsítvány esztétikusabb és felhasználóbarátabb kialakítású lesz és használhatóbb felújítási tanácsokkal fog szolgálni, ezért remélhetőleg javul majd a tanúsítványokról alkotott közvélekedés is. A hosszabb terjedelmű tanúsítvány egyes oldalai nem elsősorban a végfelhasználónak szólnak, hanem az ellenőrzést és az adatnyilvántartást segítik majd. Jelentősen bővül ugyanis a rögzítésre kerülő számítási adatok köre. Így sokkal pontosabb és használhatóbb adatbázis jön létre a hazai tanúsított épületállományról, hiszen eddig ezeknek az adatoknak a többsége nem került adatbázisba.

A szakma nagy kihívások előtt áll. November 1-ig le kell fejleszteni a tanúsítványkezelő rendszert és a számítási szoftvereket. A szakértőket tovább kell képezni, amiben fontos szerep jut a kamaráknak is. Ezek a folyamatok már megindultak.

A jogszabályok szakmai részének kidolgozása és a megjelenés között több mint 3 év telt el. Közben azonban az uniós jogalkotás sem állt meg, az újabb EPBD módosítás küszöbén állunk. A tervezetekből már látszik, hogy jelentős további változások várhatók, amelyek óhatatlanul mélyen érinteni fogják a rendeleteket is. Ennek ellenére az életbe lépett változások többsége az új EPBD irányába mutat, ezért bevezetésük mindenképpen előrelépésnek tekinthető.

Hivatkozások

  1. Az építési és közlekedési miniszter 9/2023. (V. 25.) ÉKM rendelete az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról
  2. A Kormány 200/2023. (V. 25.) Korm. rendelete egyes építésügyi tárgyú kormányrendeleteknek az épületenergetikai követelményekkel összefüggő módosításáról
  3. PD CEN ISO/TR 52000-2:2017 Energy performance of buildings – Overarching EPB assessment. Part 2: Explanation and justification of ISO 52000-1

Magyar Épületgépészet

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2023. júl. 21.

A leendő számítási eljárás továbbra is a hőszivattyút fogja erősen preferálni a fosszilis tüzelőanyagokhoz képest. Ha a földgázzal hasonlítom össze a táblázat adatait, akkor a CO2 terhelés szempontjából már egy 1,53-as COP hőszivattyú ekvivalens a gázkazánnal! Ilyen COP értéket még -20°C-ban is hoznak a hőszivattyúk! Ha az egyenértékű energia szempontjából hasonlítom össze, akkor 2,43-as COP értéknél kapok azonos értéket. Ezt az értéket is egy jobb hőszivattyú, +40°C előremenő fűtővíznél még -7°C-ban is hozza! Más kérdés, amiről a rendelet korábban sem számolt és a mai árhullámzás esetén nem is nagyon lehet mit kezdeni, az az energia számla forintosított értéke. Jelenleg a kedvezményes gázzal kondenzációs kazánnal 10,8 Ft/kWh, míg a 24 Ft/kWh-és téli H tarifa esetén 2,22-es COP értéknél van számlaegyezés. Jelenleg szinte nem lehet olyan rossz hőszivattyús rendszert telepíteni, ami ne hozna ennél sokkal jobb szezonális hatásfokot.


Zoárd | 2023. júl. 12.

Nem változott, hanem változni fog, talán november elsejével. A július 29. előadás alapján a korszerűbb számítási eljárás nincs kész és a jogszabályi határidő is kérdéses. Maga a jogszabály pedig nem tartalmaz számítási eljárást, csak elveket, hivatkozásokat szabványokra.

Facebook-hozzászólásmodul