Szabvány felülvizsgálata kontra jogszabályalkotás

2022. szeptember 16. | Fazakas Miklós | | 0 |

A Kéménykonferencia ajánlásai érintették az MSZ 845:2012 szabványt, amelyre ez e-gépészen keresztül reagált az MSZT szabványosító műszaki bizottsága. Az ügy kapcsán Fazakas Miklós is kifejtette a gondolatait, miszerint a szabvány valóban felülvizsgálatra szorul, ám ezt meg kell előzze a kéményseprő-ipari műszaki követelményeket tartalmazó jogszabályok megalkotása.

Előzmények/kapcsolódó:

MSZ 845:2012 szabvány valóban felülvizsgálatra szorul, a helyes sorrend azonban az, hogy a szabvány felülvizsgálata előtt meg kellene alkotni a kéményseprő-ipari műszaki követelményeket tartalmazó jogszabályokat.

Ennek igazolására első lépésben tisztázni kell a szabvány funkcióját, amelyet célja szerint betölt. A szabványok szerepe a telepítés szabályozásában, hogy a szabványnak való megfelelés kimutatása legyen az egyik lehetőség – lehetőleg a legkisebb költséggel járó lehetőség – arra, hogy a vonatkozó jogszabály követelményeinek való megfelelést kimutathassa a kérelmező. Egy új létestés, vagy átalakítás kezdeményezése esetén a kérelmező a tulajdonos megbízásából eljáró tervező. A megfelelőség, vagy a nem-megfelelőség bizonyításnak terhét minden esetben a kezdeményező viseli. A szabványoknak ezt a szerepét a nemzeti szabványosításról szóló 1995.évi XXVIII. törvény 6. § (2) bekezdése biztosítja, amely szerint a vonatkozó jogszabályban ekként hivatkozott szabványnak megfelelő megoldást megfelelőnek kell tekinteni . A „kell” szó használata azt jelenti, hogy az előírása mindenkire vonatkozik, a hatóságokra is.

A törvény 6. § (1) bekezdése kizárja szabvány egyoldalú alkalmazásának lehetőségét arra vonatkozóan, hogy szabványt vélelmezett nem-megfelelőség bizonyítására használjon valaki. Ugyanis azzal hogy bizonyítjuk, hogy egy megoldás nem felel egy szabvány követelményének csak azt bizonyítottuk be, hogy az adott megoldás nem tartozik a szabvány alkalmazási területébe, azt nem, hogy megoldás nem–megfelelő. Belátható, hogy a tőlünk nyugatra már régen alkalmazott gyakorlat a helyes megoldás, amely szerint egy szabvány jogszabályban csak abban az estben hivatkozható a fenti, azaz 6. § (2) szerinti értelemben, ha igazolt, hogy a szabvány követelményeinek való megfelelés kimutatása esetén garantált, hogy a vonatkozó jogszabály valamennyi követelménye teljesül. Továbbá a CEN gyakorlata is helyes, amely szerint immár három éve, a jogszabályokban a 6. § (2) szerinti értelemben hivatkozott szabványnak meg kell felelnie annak a követelménynek is, hogy a jogszabály előírásaihoz képest a szabvány nem tartalmazhat többletkövetelményt. Ennek oka az, hogy azokban az esetekben, amikor a szabvány többletkövetelményt tartalmazott a jogszabályban megfogalmazott követelményeken túlmenően, többletköltségek keletkeztek a szabványok alkalmazóinál, ami az európai bíróságok döntési gyakorlata szerint elfogadhatatlan. Ezért a bíróságok a felpereseknek adtak igazat, akik erre való tekintettel kérték a bíróságtól a többletkiadásaik megtérítését az alperestől. Aminek az lett a következménye, hogy valamennyi jogszabályban hivatkozott szabványt át kellett dolgozni, hogy azok ne tartalmazzanak „többlet-követelményt”.

A fentiek alapján belátható, hogy a legjobb megoldás az, ha a jogszabály valamennyi szükséges követelményt tartalmazza, de csak az alapvető követelmények megfogalmazásának szintjén. A jogszabályban hivatkozott szabvány viszont részletesen tartalmazza azokat a követelményeket, amelyek teljesítése esetén a jogszabály alapvető követelményeit teljesítettnek kell tekinteni. Ezek szerint a szabványnak megfelelő megoldás az egyik lehetséges megoldás azok között, amelyek a jogszabály követelményeinek megfelelnek. Az előbbieknek megfelelő jogszabálynak jó példája a 2016/426/EU (március 9.) rendelet, amely magyarul is letölthető.

Az előbbiek alapján belátható, hogy az MSZ 845 szabvány esetében – a vonatkozó jogszabályok hiányában – egyszerűen nem állnak fenn azok a feltelek, amelyek között a szabvány megalkotható lenne. A jelenlegi állapot is ennek az exlex helyzetnek felel meg: Bármilyen meglepő, a kéményseprő-ipari jogszabályokban csak a kéményseprő-ipari tevékenység szabályozott. Ezek a jogszabályok csak nyomokban tartalmazzák a szükséges műszaki követelményeket. Ez akkor is így van, ha első látásra a követelmények műszaki követelményeknek tűnnek: Példa erre, hogy a vonatkozó BM rendeletben azonosított kéményseprő-ipari hibakódok nem a hibát, nem használó által megsérteni vélt jogszabályi helyet azonosítják, hanem tevékenységet azonosító kódok, amelyeket a vélelmezett hiba esetén az érintetteknek követnie kell. Például az 5-tel kezdődő hibakódokhoz a légellátás vélelmezett nem-megfelelőségének vélelme tartozik. A jogszabály előírja, hogy kinek mi a teendője abban az esetben, ha a kéményseprő-ipari tevékenység ellátója ilyen hibát vélelmez. Azonban a kéményseprő-ipari jogszabályokban annak a követelménynek a leírását nem találhatjuk meg, amely leírná, hogy milyenek kell lennie a légellátásnak.

Miért? Ennek oka a deregulációnak a jogszabályalkotásban történő érvényesítéséről szóló előírásokban keresendő, amely szerint, ami az egyik jogszabályban előírt, vagy értelmezett az egy másik jogszabályban nem írható elő sem azonosan, sem attól eltérően. Továbbá jogszabályok előírásainak hatóságok részéről történő értelmezése jogi ügyekben nem használható fel, mert különben az értelmezésnek jogalkotási hatása lenne, amivel ezek a hatóságok nem rendelkeznek. A légellátásra vonatkozó követelményeket gázfogyasztó készülék esetén a gázipari jogszabályok hiánytalanul és több mint fél évszázadra visszamenően hiánytalanul tartalmazzák. A 2016/426/EU rendelet pedig értelmezi a gázfogyasztó készülék, azaz a tüzelőberendezés fogalmát. Ennek megfelelően további jogszabályokban sem a gázfogyasztó készülékek légellátása, sem a 2016/426/EU rendelet hatálya alá tartozó tüzelőberendezések fogalma nem szabályozható, Más tüzelőanyagok esetére vonatkozóan viszont meg kell vizsgálni, hogy telepítést szabályozó jogszabályok rendelkezése állnak-e. A kéményseprő-ipari tevékenység ellátójának (a kéményseprő) tevékenységi területébe tartozó égéstermék-elvezető a felhasználói berendezésnek csak az egyik lehetséges tartozéka. A felhasználói berendezésen belüli struktúrában az égéstermék-elvezető ugyanúgy az egyik szükséges tartozék lehet sok más tartozék között, mint például egy gázcsap, vagy egy érintésvédelmi relé (Lásd a 2008. évi XL. törvény 3. § 18.) . Ennek megfelelően kell megállapítani, hogy mely követelmények tartoznak azoknak a jogszabályoknak a hatálya alá, amelyek a teljes felhasználói berendezésre vonatkoznak és melyek tartozhatnak egy olyan jogszabály hatálya alá, amely egy adott tartozék telepítésének feltételeit a teljes felhasználói berendezés telepítésére vonatkozó jogszabálytól elkülönítetten szabályozza. Például hő és áramlástani méretezés egy magában álló égéstermék-elvezető vonatkozásában nem végezhető el, mert a levegő és az égéstermék áramlási ellenállását a levegő-bevezető, a tüzelőberendezés és az égéstermék-elvezető áramlási ellenállásának együttese adja. Ezért a hő és áramlástani méretezéssel kapcsolatos kérdések szabályozása a felhasználói berendezés szintjére tartozik, azaz a gázipar területén a gázipari jogszabályok kertében kell megfogalmazni és megkövetelni a vonatkozó követelmények teljesülését. A kéményseprő-ipari tevékenység ellátója csak azt ellenőrzi, hogy a méretezés megtörtént és a méretezést egy jogosult tervező készítette el. Azaz az égéstermék-elvezető alkalmas lesz a kérdéses tüzelőberendezés kiszolgálására, mint tartozék.

A kéményseprő-ipari tevékenység ellátójától nem várható el, hogy légellátás, vagy az égéstermék-elvezetés méretezésével kapcsolatos kérdésekről érdemben nyilatkozzon,megjegyzem, hogy a sormunka során sem.. Mindezek azért érintik az MSZ 845 szabványt, mert a szabvány alkalmazási területe azonos kellene legyen a még nem létező kéményseprő-ipari műszaki követelményeket leíró jogszabályokéval.

Rendezni szükséges azt a kérdést is, hogy az MSZ 845: 2012 szabvány olyan követelményeket is tartalmaz, amelyeket európai szabványok is tartalmaznak. Az európai szabványosítása vonatkozó követelmények szerint, a hazai szabványok alkalmazási területébe nem tartozhatnak olyan követelmények, amelyek európai szabványok alkalmazási területébe tartoznak. Ma már az égéstermék-elvezetők létesítése egyáltalán nem jellemző úgy, mint 100 évvel ezelőtt, amikor a kéményt a házzal együtt építették, úgy, hogy a legtöbb esetben fogalmuk sem volt arról, hogy milyen tüzelőberendezést fognak majd csatlakoztatni a kéményhez. Ma már CE jel hatálya alatt forgalomba hozott égéstermék-elvezetőt telepítünk egy felhasználói berendezés részeként, terv szerint. Ebben az esetben a telepítésre vonatkozó jogszabályban nem minősíthetjük az égéstermék-elvezető megfelelőségét, mert annak megfelelőségét a rajta elhelyezett CE jel és a teljesítmény-nyilatkozat igazolja. Ilyen estben a CE jelet viselő égéstermék-elvezető környezetbe helyezésének feltétételeit kell szabályozni, továbbá, abban az estben, ha az égéstermék-elvezetőt, mint építési terméket a gyártója „készletként” hozta forgalomba, a tagállam telepítésre vonatkozó jogszabályának hatálya alatt kell ellenőrizni, hogy a készlet elemeit megfelelően szerelték-e össze. Ugyanis a készre szerelés megfelelősége „készlet”-ként való forgalomba hozatal esetén a termék forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabály hatálya alatt nem igazolt. Ellentétben, a gázfogyasztó készülékek forgalomba hozatalára vonatkozó európai jogszabály (2016/426/EU) nem teszi lehetővé, hogy egy gázfogyasztó készüléket a gyártó készletként adjon át a vevőnek. Gázfogyasztó készülék műszakilag csak teljesen készre szerelve és használatra alkalmas minősítéssel adható át vevőnek (A gyártó felhatalmazott megbízottja által végrehajtott, kötelezően előírt üzembe helyezéskor.) a forgalomba hozatalra vonatkozó jogszabály (a GAR) hatálya alatt. Ebből következően a gázfogyasztó készülékek helyszíni készre szerelésére vonatkozóan tagállami jogszabály nem készíthető és nem tartható hatályban, a deregulációra vonatkozó előírásokra tekintettel. A gázfogyasztó készülék készre szerelésére vonatkozó követelmények elkészítése a gázfogyasztó készülék gyártójának kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Kémény Szabványok