e-gépész online szaklap

A MMK véleménye az építésgazdasági stratégiáról

| | |  1 | |

A MMK véleménye az építésgazdasági stratégiáról

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkára, Dr. habil Boros Anita kezdeményezésére 2020. augusztus 25-én online konferenciára került sor, amelyen a Magyar Mérnöki Kamara elnöke mellett a Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara, a Magyar Építész Kamara, a Magyar Ügyvédi Kamara, valamint az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége és elnökei vettek részt.

Mint ismeretes, a kamara már az év elejétől részt vesz a Nemzeti Fenntartható Építésgazdasági Stratégia 2020-2025 kidolgozásában. Ennek indításaként 2020. januárban és februárban bekérte szakmai tagozatai és a területi kamarák javaslatait, továbbá teljes körűen figyelembe vette a kamara által korábban kidolgozott, stratégiai elemeket.

Az online konferencia összegezte a stratéga előkészítése során megfogalmazott alapelemeket és a közreműködők véleményét.

Nagy Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke ismertette a kamara véleményét.

I.

A magyar mérnökök kiemelten érdekeltek abban, hogy létrejöjjön egy hosszútávra megalapozott, fenntartható építésgazdasági stratégia, amely az egész építésgazdaság kiindulópontját jelentő tervezés számára is megadja a megfelelő mozgásteret ahhoz, hogy tervezés betölthesse eredendő funkcióját, a fejlesztések megalapozását magas színvonalú tervekkel.
A Magyar Mérnöki Kamara javaslatainak központi eleme a – Magyar Építész Kamarával és az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségével közösen kidolgozott - beruházási folyamatok rendszerére vonatkozó koncepció (BFR). A három szervezet a koncepciót már 2017-ben eljuttatta a Miniszterelnökségre, majd – megalakulása után – az ITM építésgazdaságért felelős államtitkárságára.

A Beruházási Folyamatok Rendszere

  • világosan megfogalmazza a beruházási folyamat szereplőinek feladatát, felelősségét és az összeférhetetlenségi helyzeteket;
  • egyértelműen rögzíti a jóváhagyási terv, az engedélyezési terv és a kivitelezési terv tartalmát és funkcióját;
  • világossá teszi, hogy a gördülékeny és költségterveket tartó beruházás előfeltétele az alapos és részletes előkészítés;
  • kiemelt jelentőséget tulajdonít a terv minőségének, ezért kiáll a kötelező tervellenőrzés mellett;
  • szintén kiemelt jelentőséget tulajdonít a terv tényleges megvalósításának, ezért elengedhetetlennek tartja, hogy a tervező a megvalósítás egész folyamatát felelősséggel és megfelelő jogosítványokkal végig kísérje;
  • egyértelművé teszi, hogy a folyamatban meg kell jelennie tervező jelentősen megnövekedett terhelését arányosan ellentételező díjazásnak;
  • rögzíti a leendő üzemeltető bevonásának fontosságát.

II.

Hasonlóan kiemelkedő fontosságú a szakmagyakorlás szabályozásának felülvizsgálata.

Az MMK a szakmai tagozatok és területi kamarák javaslatai, az elmúlt több mint félévtized tapasztalatai alapján tett javaslatot a 266/2013 (VII.11.) Korm. rendeletnek a felülvizsgálatára. A MÉK-el együtt véglegezett javaslatot a két kamara ismételten benyújtotta a Miniszterelnökségnek azzal, hogy a felülvizsgálat nem csak a napi tapasztalatok alapján sürgető, hanem a piac követése, az új jogosultságok beemelése érdekében is. Már 2015-ben elfogadott kormányhatározat is előírta a piachoz igazodás követelményét, amikor például a beruházáslebonyolítói jogosultság visszaállítását rendelte el.
További probléma, hogy a szakmagyakorlás szabályozása nem egységes. A kamara már a Miniszterelnökséggel fél évtizede kötött együttműködési megállapodásban is rögzítette, hogy a 266-osban kell egységesíteni azokat a szabályozásokat, amelyekre ma más jogszabályok vonatkoznak (tűzvédelem, anyagmozgatás, geodézia, vízépítés stb.). Ez továbbra is fontos célkitűzés maradt.
A rendkívüli ütemű műszaki fejlődés folyamatosan bővíti a mérnöki szakmák számát is. Ezért a szakmagyakorlás szabályozás összefügg a kamarai taggá válásra vonatkozó szabályozással is. A kamara szorgalmazza, hogy a jelenleginél nyitottabb, az új szakterületeket és a valamennyi mérnöki tevékenységhez kapcsolódó informatikai szakterület képviselőit is befogadó törvényi szabályozást fogadjon el a jogalkotó.
Régi és egyre inkább valóra váló célkitűzése a kamarának, hogy a tanúsítások értéke a jogosultságokkal egyenlő legyen, hiszen szakmai tartalmát illetően valójában az is: a tanúsítás ugyanúgy a köztestület hitelességével bizonyítja az adott szakterülethez való hozzáértést, mint a jogosultság. Ezért – több nyugat-európai országhoz hasonlóan – egyre egyértelműbb a tanúsítás piaci elfogadása is. Örvendetes, hogy növekszik a kiadott tanúsítványok száma, bővül a tanúsítások alá eső szakterületek köre és szigorodnak a tanúsítások megszerzésének feltételei, fenntartásuk pedig a jogosultságokhoz hasonlóan rendszeres továbbképzéshez kötődik. E tendenciák fenntartására van szükség.

III.

A rendszerváltozás egyik alapvető következménye volt a nagy szaktervezői vállalatok privatizálása és ennek mentén a szaktervezői kapacitás sok kis-é mikro-vállalkozásra töredezése. Ma a kamara 6000-nél több tervező céget tart nyilván, amelyek zöme 10 – vagy éppen 5 – fő alatti létszámmal működik. Valójában zömében inkább mikro-vállalkozások és egyéni vállalkozók, mint kkv-k. Olyan új megközelítésre van szükség, amely e körülmény figyelembevételével segíti a versenyképesség erősítését.

Ehhez két fontos elemet kell szem előtt tartani:
• a gazdaságirányításnak figyelembe kell vennie ezt a tényt, amikor a tervező cégek versenyképességét segítő támogatások rendjét meghatározza, ezek körébe tartozó pályázatokat kiírja. Nem követhető tehát az eddigi gyakorlat, amely nem vette figyelembe a szaktervező cégek méretének jellemzőit, kizárta az 5 főnél kisebb vállalkozásokat és így nem erősítette a mikro-cégek és egyéni vállalkozók versenyképességét;
• a piacon szereplő egyéni vállalkozóknak és kkv-knak meg kell fontolniuk az összefogásban rejlő előnyöket, amikor egy-egy projektre vállalkoznak, a gazdaságirányításnak pedig különböző pályázatokkal, közbeszerzési kiírásokkal és szabályozással ösztönözni kell az egyéni vállalkozók, mikro és kisvállalkozások összefogását.

IV.

Több tényező sürgeti a tervezői díjak rendezését. Bár a díjak meghatározása versenyjogi okokból jogszabályban nem lehetséges, a kamara ajánlásainak a gyakorlatban jobban kell érvényesülni.

A terv az építmény lelke. Ezt általában és a jelenlegi, konkrét körülmények között is figyelembe kell venni

A díjak nyugat-európai szinthez közelítése elkerülhetetlen, mert
• a BFR szerint a mérnök a beruházási folyamat egészét végig kíséri, ez pedig lényeges többletterhelést jelent a mai helyzethez képest;
• jelenleg a tervezés hátrányára rendezett az európai uniós forrásokból finanszírozott fejlesztésekben a tervezésre fordítható költséghányad. Ezt a hátrányt az uniós forrásokra támaszkodó fejlesztések érdekében is rendezni kell;
• a tervezés alulfinanszírozása versenyhátrányt fokozó tényező, mert lehetetlenné teszi a technikai és tudásbéli megújulás finanszírozását.

V.

A mérnökképzést végző felsőoktatásnak még inkább figyelembe kel venni a piac és a minőségi tervezőmunka követelményeit.

Ehhez szükséges, hogy
• a képzés súlypontja az MSc végzettség biztosítására kerüljön;
• erősödjön a nappali képzés;
• a felsőoktatás kibocsátása – és az erre vonatkozó szabályozás – legyen teljes mértékben összhangban a szakmagyakorlási jogosultságra vonatkozó szabályozással, annál is inkább, mert ez utóbbi feladat, hogy minél teljesebben tükrözze a piaci követelményeket.

VI.

A kamarai továbbképzésnek több kihívásra kell választ adnia egyidőben. A továbbképzés fejlesztése magasabb minőségű tudás átadását, a korszerű eszközök alkalmazását és a piaci igényeknek való megfelelést szolgálja.

A hagyományos oktatási formák mellett gyors ütemben kell fejleszteni a távoktatást, az online képzés alkalmazását. A járványhelyzet következményeként a szakmai továbbképzésben megjelent az online képzés, amely kiegészíti a hagyományos képzéseket. Ezzel a módszerrel szükség esetén lényegesen szélesebb körben is teljesíthetők a továbbképzések. A jogi képzésben folyamatosan megújítjuk a távoktatáshoz használható szakmai anyagokat.
A nagy érdeklődés is bizonyítja, hogy sikeresek a kifejezetten piacorientált mesteriskolai képzések, amelyek magas színvonalát a felsőoktatásból és a piacon vezető szerepet betöltő cégektől felkért, aktuális gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező oktatói kar is biztosítja. A témameghatározás aktualitása is fontos elem, így került sor a mesteriskolai képzésben az informatikai projektellenőrök és a beruházáslebonyolítók képzésére. Ez utóbbi képzés harmadszori indítása mellett előkészítjük az új tervezési technológiákkal (BIM ) képzés, valamint a nukleáris létesítmények kiegészítő építményeinek tervezésével kapcsolatos képzés elindítását is.

VII.

Régóta megoldandó – lényegében a Beruházási Folyamatok Rendszeréhez kapcsolódó – feladat a költségbecslés-és számítás rendszerének és adatbázisának létrehozása. A kamara javasolt kötségszámítást – lényegében német mintára – a BKI (Baukosteninformácionen) rendszerének figyelembe vételével megoldani. A Kormány már 2015-ben határozott is a szükséges adatbázis és módszertan létrehozásáról. A feladat azonban továbbra is aktuális.

VIII.

Az új építésgazdasági stratégiának továbbra is garantálnia kell azokat az eredményeket, amelyeket a kamara a 2015. évi közbeszerzési törvény előkészítése során elért. Ezek különösen a minőségalapú kiválasztás, a Design and Build kivételessége és a műszaki egyenértékűség. Az utóbbi időszakban olyan törekvések is észlelhetők voltak, amelyek csökkenteni igyekeztek e szabályozások hatókörét. A kamara e törekvések ellen mind a szabályozás területén, mind egyedi ügyekben sikeresen lépett fel. Arra is szükség van azonban, hogy a tervezői tapasztalatokon alapuló útmutatókkal erősítsük meg a hatályos szabályozást.

IX.

Már 2015-ben döntött a Kormány arról, hogy a városi főépítész mellett létre kell hozni a városi főmérnök posztját is. Ez a mai, hatalmas és bonyolult „városüzemek” üzemeltetésének és fejlesztésének szakmai irányításához nélkülözhetetlen. A kamara a Kormány döntéséhez szükséges előterjesztést is elkészítette és benyújtotta. A városi főmérnök feladata rendkívül széleskörű, hiszen a város teljes közmű, közlekedési, vízgazdálkodási-és építési, valamint energetikai rendszerét átfogja. E munka természetesen a városi főépítésszel teljes együttműködésben valósítható meg.
Az új építésgazdasági stratégia egyik kiemelt feladata, hogy a városi főmérnök intézményét bevezesse és megvalósítsa.

X.

Rendkívül fontos célkitűzés a beruházásokra, építkezésekre vonatkozó szabályozás egyszerűsítse. Ez az építésgazdaság egésze és szereplői versenyképességének egyik kulcskérdése. A tapasztalatok alapján a kamara a megfontolt megközelítést javasolja az építésgazdasági koncepció előkészítésében.
A tervezői felelősség érvényesüléséhez csatlakozni kell a megfelelő szakmai felelősségbiztosításnak is. Ebben a kamara saját területén megtette a szükséges lépéseket, kedvezményes lehetőséget biztosít tagjainak, azonban az országos szabályozás még esetleges. A tervezői felelősség mellett szükség van a megrendelők felkészültségének erősítésére. Ebben a kamara széles szakmai bázis alapján vállalhat szerepet. Az építkezések minőségének hosszú távra szóló biztosításáoz azonban két elem még feltétlenül hozzá tartozik: a tervek minőségét szolgálja a kötelező tervellenőrzés visszaállítása és az építésügyi hatóság, az építésfelügyelet ellenőrzési rendszerének lényeges megerősítése.

XI.

Az építésgazdaság nem mentes bizonyos ciklikusságtól és váratlan hatások is eltéríthetik a kiszámítható piaci működéstől. Előbbire jó példa az európai uniós források szakaszos beáramlásának hatása, utóbbira a koronavírus járvány okozta helyzet.

Az építésgazdasági stratégiának tehát olyan elemeket kell beépíteni az építésgazdaságba, amelyek kiegyensúlyozó hatásukkal mérséklik ciklikusságból és a váratlan eseményekből adódó negatív hatásokat.

Ilyennek tekinthető például a panelfelújítás és az energetikai hatékonyságot szolgáló felújítások. Kamaránk már az előző választási ciklus végén részletes és megalapozott szakmai anyagot nyújtott be a Miniszterelnökséghez a panelfelújítással kapcsolatban. A kamara és tagjainak jelentős része komoly tapasztalatokkal rendelkezi az energia megtakarításhoz kapcsolód projektek és piaci munkák terén. Ezért a kamara javasolja, hogy az építésgazdasági stratégia e területeket is foglalja magába és indítsa el az ezekhez kapcsolódó döntési és megvalósítási folyamatokat.

XII.

A kamara kezdettől támogatja az ITM építésgazdaságért, infrastrukturális környezetért és fenntarthatóságért felelős államtitkára által irányított előkészítő munkákat. Az eddigiek során azt tapasztaltuk, hogy az építésgazdaságért felelős minisztérium nyitott a kamara javaslataira és igényt tart folyamatos közreműködésére. A Magyar Mérnöki Kamara természetesen továbbra is a tervező és szakértő mérnökök érdekeinek megfelelő stratégiai megoldásokban érdekelt, mert meggyőződése, hogy a mérnökök érdekei messzemenően egybe esnek az építésgazdaság többi szereplőinek érdekeivel.

ÉpítőiparMagyar Mérnöki Kamara

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2020. okt. 2.

Mindenki tudja, hogy kéne csinálni. Aztán, amikor a jó stratágia mentén kellene haladni, akkor minden ésszerű lépést felülír a vállalhatatlan ütemterv, amiben egyáltalán nem veszik figyelembe az egyes szakaszokhoz szükséges időt. Én az elmúlt 20 évben nem láttam egyetlen olyan ütemtervet, ami reális lett volna, azaz a fenti beruházási időfolyam belefért volna. Ha véletlenül volt is ilyen, akkor rögtön az elején elkaszálja a Megrendelői oldallal történő szerződéskötések időbeli elnyúlása. A leg szélsőségesebb esetem az volt, amikor egy 50.000 m2-es irodaépület kiviteli tervi határidőről ment a vita. November elején arról ment a nulla szinten álló munkáról a vita, hogy december 15, vagy december 31 legyen a határidő. Kolégám beszólását, hogy talán következő év május vége lenne a reális, meg se hallották a vitatkozó felek. És lás csodát, a terv természetesen következő és május végére lett kész. A kivitelezés közben tervezői részvétel pedig ma számos beruházásnál abban merül ki, hogy idővel kitiltják a tervezőt a projekt területéről, vagy egyszerűen fütyülnek az elvárásokra. Ennek oka, hogy állami beruházásnál az Építtető is olyan kényszer határidőkhöz van kötve, amit a Kivitelezők természetesen visszaélés szerűen kihasználnak. Fentiektől függetlenül tervezői oldalon is van bőven probléma. Nagyon egyet tudnék érteni a tervellenőrzéssel, de nem a mai formájában. Az ugyan is, hogy egy kész kiviteli tervet kell ellenőrizni, úgy, hogy a tervezési folyamatban nem volt benne a tervet ellenőrző, nem jó megoldás. Egész biztos, hogy egy tervezési folyamat ellenőrzését is csak a tervezési folyamat végi kisérésével lehet korrektül elvégezni, egészen a koncepciótól a kiviteli tervig. A végellenőrzés koncepcionális vagy jelentős kardinális problémákat nem tud javítani, csak vétózni tudna. Ilyenkor már nagyon fáj, ha kiderül valami komolyabb probléma. Nagyon sok projektnél látjuk, hogy az előkészítési és az engedélyezési tervezési folyamatba a szakági tervezők nem megfelelő súllyal vannak bevonva. Pedig ma az előkészítés épületgépész területen több feladatot is adhat, mint az engedélyezési terv. Ki kellene lépni abból a múltszázadi koncepcióból, hogy a vázlatterv csak építészetről szól.

Facebook-hozzászólásmodul