e-gépész online szaklap

Létezik esztétikus megoldás is az átkötőszakaszos korszerűsítéshez

2020. szeptember 10. | Csiha András | |  3 |

Létezik esztétikus megoldás is az átkötőszakaszos korszerűsítéshez

Hozzászólás a „Ronda, de hatékony – Fűtéskorszerűsítés átkötőelem beépítésével” című cikkhez és a hozzáfűzött kommentekre.

Az előzményként szolgáló, egy olvasói levél alapján íródott cikk arról szólt, hogyan korszerűsítettek egy régi átfolyós egycsöves fűtést termosztatikus radiátorszelepet és elzárót tartalmazó H-idom beépítésével átkötőszakaszossá. A cikk szerzői és a hozzászólók konszenzusos véleménye összefoglalóan jónak minősítette az alkalmazott megoldást, de voltak esztétikai és műszaki korszerűségi kifogások is.

A meghajlított átkötő szakaszt lehet ugyan egyöntetűen rondának minősíteni, de ennél a bemutatott konkrét megoldásnál sajnos nem lehetett mellőzni – ennek az okát és szükségességét egyértelműen megmagyarázta a cikkíró és a hozzászólók.

Igazán egy másik kifogásról szeretnék részletesebben szólni, amit „Zoárd” hozzászóló tett, joggal vitatva a megoldás műszaki korszerűségét, egyben a régóta ismert háromjáratú (kétutú) szelepes megoldás mellett érvelt. Konkrét Oventrop szerelvényt is megnevezett példaként, megemlítve, hogy más gyártóknak is van ilyen szelepük.

Az Oventrop szelep és beépítésének katalógusukból vett képei a borítófotón láthatók (a kiegészítő elemekre itt most még nem térek ki). Meg kell jegyeznem, ez a kialakítás felső elosztású egycsöves fűtésre kidolgozott, tehát a háromjáratú (kétutú) szelep itt nem keverő, hanem elosztó üzemmódban dolgozik. Ez a műszaki megoldás kétségtelenül korszerű: hőtechnikai, áramlástechnikai és szabályozástechnikai szempontból is jobb a cikkben bemutatottnál, ráadásul még sokkal esztétikusabb is.

A katalógusban van egy hivatkozás: „Beépítési méretek a volt NDK szabvány (TGL 43 191) szerint.” Ez a háromjáratú szelepes, egycsöves fűtési megoldás ugyanis egy régi NDK specialitás volt, legjobb tudomásom szerint máshol nem alkalmazták anno. Náluk viszont igen elterjedten, elsősorban a tömeges lakásépítésben (de például szállodákban is), a szocialista időkben még termosztátfej nélkül.

A rendszerváltozás után persze előbb-utóbb ott is elkezdték az ilyen fűtési rendszerek korszerűsítését. Ehhez természetesen az összes nagy szerelvénygyártó palettáján megjelentek a helyettesítő gyártmányok, hiszen nagyon nagy üzlet volt ez a rekonstrukció.

2010-ben részt vettem egy tanulmányúton Drezdában és környékén a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara szervezésében, ahol többek között felújított panelépületeket is megmutattak, természetesen a bennük lévő korszerűsített fűtési rendszerekkel együtt. A következő képek ott készültek (a másodikon a termosztatikus szelep a beépítés helye miatt táv-hőérzékelős).

A korszerűsítés két módon történt: vagy a régi szelep termosztatikusra cserélésére és termosztátfejjel felszerelésére szorítkozott, vagy a radiátorral együtt kicserélték a teljes kötést is. Ekkor a hegesztett csatlakozótoldatokat levágták és az új kötést behegesztették – hiszen ott ezeket a rekonstrukciókat komplex felújítás részeként, lakatlan épületekben végezték.

(Csak egy zárójeles megjegyzés: egy komplex épületrekonstrukció részeként a fűtési rendszer egyszerűen, bár költségesebben, átalakítható lakásonként mérhető egy- vagy kétcsöves rendszerűvé is. Arányt nem tudok írni, volt ahol ezt megcsinálták és volt ahol nem, a mérés alapján történő elszámolást ezeken a helyeken fűtési költségmegosztókkal biztosítják.)

Ennek keretében a szükséges hőszigeteléseken, nyílászárócserén túlmenően sok helyen átalakítottak-összevontak lakásokat, a magas épületekről emeleteket bontottak le, zöldtetőt készítettek, önálló tartószerkezetű nagy erkélyeket létesítettek, a földszinti lakásokhoz kertet kapcsoltak – szóval jóval emberibb, élhetőbb lakókörnyezetet alakítottak ki, ahogy ezen a két jellemző külső képen látható.

No de térjünk vissza a fűtéshez. Ezeket a háromjáratú szelepeket és a komplett szerelési szetteket még ma is gyártják, az Oventrop például NÁ15 és NÁ20 méretben, 600 és 1000 mm magas lapradiátorokhoz illesztett átkötő szakasz hosszal – de külön kérésre szállították már kifejezetten a RADAL radiátorok csonktávolságához illesztett mérettel is. Vagyis Magyarországon is lehet a fűtési rekonstrukcióknál ilyen megoldást alkalmazni, eladtak már néhány ezer darabot ezekből a szettekből. Az egység beköthető a csőhálózatba akár bal-, jobbmenetes karmantyúkkal, de volt ahol dupla hollandis csatlakozásokat használtak. A komplett kötés „robbantott” ábrája itt látható (a stranghoz csatlakozó darabok nélkül).

A komplett kötés tartalmaz alul egy esztétikus mini elzáró gömbcsapot a fűtőtest kiszakaszolásához, és az úgynevezett „termofék”-et is a zárt termosztátszelep melletti gravitációs belső áramlás (és nem kívánt minimális fűtés) megakadályozására a radiátorban – ennek többféle kivitele is van.

Nemcsak elvi lehetőség tehát, de a gyakorlatban is egyszerűen megvalósítható ilyen korszerű, műszakilag teljesen korrekt és egyben esztétikus korszerűsítés Magyarországon is. Akkor hát miért van belőlük mégis olyan kevés?

A teljes korszerűsítésre szoruló átfolyós egycsöves fűtések túlnyomó többsége távfűtött lakóépületekben található (vagy volt található), legalább 80-85%-ban. Itt a fűtési átalakításra a helyi távhőszolgáltatók konkrét tervezési követelményeket írnak elő, egymástól teljesen függetlenül, amik a jóváhagyás feltételéül szolgálnak. Azt biztosan tudom, hogy Debrecenben a mai napig egyetlen háromjáratú szelepes átalakításra sem adtak be jóváhagyatni terveket, de gyanítom, hogy talán máshol sem. Ha az itt ismertetett megoldást jónak találnák (szinte 100%-ban biztos vagyok benne), akkor sem adnának ki rá típusengedélyt, hanem minden egyes épületnél újra megvizsgálnák a helyi sajátosságok figyelembe vételével. Ez a bürokratikus eljárás azonban szerintem nem lehet az elterjedés gátja.
Ha az épület nem távfűtött, például tetőtéri gázkazánházas, ilyen szigorú engedélyezési eljárás nincs, csak a megrendelő döntésétől függ a választott megoldás. Azért nem véletlen talán, hogy az általam ismert háromjáratú szelepes korszerűsítések mind ilyen épületekben történtek.

A robbantott ábrán látható kialakítás anyagköltsége ~21 000 Ft+áfa, ami biztosan drágább, mint a „Ronda, de hatékony” megoldásé – na de micsoda különbség van közöttük minden tekintetben! Kár, hogy ez az érvelés pénzszűke esetén nem nagyon hatja meg a megrendelőket. Nem gagyi barkácsmegoldásokra szeretnék senkit sem rábeszélni, de egy-egy adott esetben, a feladatot jól átgondolva, lehet a költségeket igen, de a műszaki tartalmat nem csökkentő és mégis esztétikus kompromisszumos megoldást találni.

Ha csak a háromjáratú szelepes megoldás ismeretlensége lett volna az elterjedés eddigi akadálya, talán segíthettem valamit ezzel a cikkel.

Köszönet az információkért Kovács Zsoltnak, a Debreceni Hőszolgáltató Zrt. szolgáltatási igazgatójának és Dr. Okányi Sándornak, a Project Comfort Kft. ügyvezető igazgatójának.

Csiha András
épületgépész mérnök
ny. főiskolai docens

FűtéskorszerűsítésPanelházRadiátor

Kapcsolódó

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2020. okt. 6.

Nem akartam tovább tolni ezt a témát, de az Andrással csak egyet érteni tudok.


Csiha András | 2020. okt. 5.

Kedves Tamás, már évtizedek óta ismerjük egymást, megpróbálom röviden, a lényeget írni. - ad 2) Nem állítottam, hogy „igen elterjedten” alkalmazzák nálunk ezt a megoldást, a mondat egyértelműen Németországra vonatkozott. - ad 6) A távhőszolgáltatókról csak azt állítottam, hogy típusengedélyt nem adnak erre a megoldásra, mint ahogy semmilyen másra sem, minden korszerűsítésti-átalakítási megoldást egyedileg vizsgálnak és engedélyeznek. - 7 lépcsőben előbeállítható a háromjáratú szelep kvs értéke, pl. DN20 szelepnél 2.5…2.7 között (a radiátorkört is beleértve), vele a beömlési tényező 15…55% között, ezekkel az értékekkel tökéletesen leméretezhető a fűtési strang, például a jól ismert WinWatt programmal is. - Az előbeállítással (változó beömlési tényezőkkel) kiküszöbölhető, hogy felül túlfűtés lent pedig alulfűtés legyen méretezési állapotban, de ez nem feltétlenül szükséges, hiszen a termosztatikus szelepeket éppen a helyi automatikus szabályozásra találták ki. Egycsöves körben mindig az első radiátor van a legkedvezőtlenebb helyzetben, hiszen fix belépő hőmérsékletű fűtővizet kap, míg a kör végén lévő radiátoroké minden előttük lévő fűtési igény csökkenéssel (a termosztátszelepek zárásával) csak emelkedni fog a méretezési állapothoz képest, így hőleadásuk is. - A teljes fűtési rendszer gondos újraméretezése esetén az esetek túlnyomó részében nem szükséges radiátorcsere, én tervezésim során végigbogarásztam jó néhány tucatot és sehol sem kellett. Azok nem háromjáratú szelepes átalakítások voltak, de vállalom a kijelentést, hogy ebben az esetben sem várható nagyon más eredmény. - A rekonstrukcióknál szivattyúcserére a legtöbb esetben szükség volt, de igazán nem a hidraulika megváltozása miatt, hanem mert a régi és energiafaló szivattyúk amúgy is cserére érettek voltak. Mindezek miatt továbbra is állítom, hogy bár tényleg nem a magyar rendszerekhez lett kitalálva ez a háromjáratú szelepes megoldás, nyugodt szívvel és szakmai meggyőződéssel tudom ajánlani mindazoknak, akik az átalakításnál korszerű és egyben esztétikus megoldásra vágynak, valamint ennek a plusz költségét hajlandók, és meg is tudják finanszírozni.


Székely Tamás | 2020. szept. 17.

Igyekeztem, de sajnos nem tudtam megállni, hogy hozzá ne szóljak ehhez a számomra kedves témához, ugyanis nagyon sok ilyen egycsöves fűtési endszer átalakítást számoltam egy időben. Az itt mutatott megoldáshoz a következő megjegyzéseim lennének: 1) Valóban a korabeli NDK-ban használtak 3 járatú szelepeket szinte kizárólag. Azok a rendszerek ehhez a szelepkonstrukcióhoz lettek tervezve, méretezve 2) Ha találunk is ilyen szeleppel szerel vagy átalakított egycsöves rendszereket Magyarországon, azt azért túlzás lenne mondani, hogy „igen elterjedten” 3) Magyarországon mind a mai napig a „hagyományos” rendszer átalakítás fut, amit az eredeti cikkben is láthattunk 4) Egy egycsöves rendszer átalakításánál elsődleges a szelep kapacitása/ellenállása (kvs érték) ellenőrzése, valamint a kialakuló/beállítható beömlési tényező (radiátor hányad = alfa). 5) Egy új rendszert (csőátmérő, radiátor méret, szivattyú, stb.) a kiválasztott szelep paraméterek alapján tervezhető (mint ahogy tették annak idején az NDK-ban), azonban meglévő rendszerek esetén, a lecserélendő vagy beépítendő szelep jellemzői a már meglévő rendszerhez kell illeszkedjen! 6) Egyetértek a cikknek azzal a mondat kezdésével, hogy: „Ha az itt ismertetett megoldást jónak találnák…” (sem engedélyeznék a távhőszolgáltatók), de a folytatásával sajnos már nem, ugyanis elsősorban nem adminisztrációs okokból nem használják ezt a megoldást! Hanem egyszerűen azért, mert a meglévő magyar rendszerekhez nem jó! Ugyanis: - A szelep kvs értéke túl kicsi, nagy ellenállást okoz, szivattyúcserét tehet (tesz) szükségessé - A beömlési tényező túl magas, ami a beépített radiátoroknál a kör elején (felül) túláramot és túlfűtést eredményez míg az alsó radiátoroknál alulfűtést a túlságosan lehűlt víz miatt - DN 25 méretre is nagyon sokszor szükség van, ami ennél a szelepnél nem elérhető - Gondos „újra” tervezére szükséges, ami gyakran radiátorcserét is implikál - (meglehetősen drága) Egyébként a cikkben bemutatott 3-járatú szelep megoldás zseniális, minden egycsöves fűtési rendszernél felléphető problémára megoldást ad, mint a beömlési tényező beállítása, a „back-flow” (alsó csövön beáramló meleg víz akkor is fűti a radiátort, ha el van zárva a szelep) kizárása, „hanging” radiátor (fordított U csöves rendszereknél előfordul, hogy a felszálló ágak radiátorai nem indulnak be hiába nyitjuk a szelepet – gravitációs rendszer hatás miatt), esztétikus (?), flexibilis. Az egyetlen probléma, hogy nem a mi (magyarországi) rendszereinkhez lett kitalálva ☹! Székely Tamás (Danfoss)

Facebook-hozzászólásmodul