e-gépész online szaklap

Több optimizmust!

| | |  1 | |

Több optimizmust!

A közelmúltban jelent meg az e-gépészen egy írás „Az épülegépészet passzivistái” címmel, amelyre több reakció is érkezett – ezúttal Mangel Zoárd írását tesszük közzé.

Érdekes véleményt formált Szilágy László az e-gépész-en. Nyilván sok csalódás érte és eltemette a keserűség.

Én optimista voltam világ életemben és minden baj ellenére most se látom rosszabbnak a saját szakmámat, mint volt 10, 20, vagy 30 éve.

Sajnos a cikkben említett problémák nem újak, ezek bizony ezer éve velünk élnek. Nyilván egy része az egyes gazdasági periódusokban felerősödnek, vagy enyhülnek, de jelentős változást én nem látok.

Lehet, csak szerencsém van?

Az elmúlt 30 évben rengeteget változott a világ. Ennek vannak pozitív és negatív oldalai is. Sőt ugyan azoknak a változásoknak is vannak pozitív és negatív oldalai.

A cikkben felvetettekkel kapcsolatban az jut az eszembe, hogy az idősebb generáció több ezer éve mondogatja, hogy ezek a mai fiatalok, ez a mai világ, borzasztó! Hová fog ez vezetni?

És lám még mindig itt vagyunk, semmivel sem vagyunk jobbak, vagy rosszabbak, mint 100, 500, vagy 1000 évvel ezelőtt. Természetesen volt egy reneszánsz és egy XVIII. századi felvilágosodás, ami azért sok mindent megváltoztatott, helyrerakott az emberek értékítéletében. Igaz ez a XX. századon nem igazán látszott meg. Ez persze már „politika”, hagyjuk.

Ahogy elnézem a 60-as, 80-as és 90-es évek épületeit, most, amikor a felújításra kerül a sor, sajnos régen se voltak jobbak a tervezések, kivitelezések – az anyagminőségről meg ne is beszéljünk –., akkor is meg voltak a szakmának a „passzivistái”.

A lehetőségeink és az ismereteink változtak meg és eközben a világ pedig összezsugorodott.

Kétségtelen, hogy ma egy katasztrófa az egész világot fogja érinteni, nem csak egy lokális, vagy regionális civilizációt. A történelem során számos civilizáció élte fel a környezetének a lehetőségeit egészen a totális összeomlásig, némelyik a teljes eltünésig.

Az elmúlt 30 évben a következő mértékadó változások voltak

  1. Elképesztően felgyorsult a világ.
  2. Az épületgépészet területe háromszor-négyszer olyan széles lett, mint volt 30 évvel ezelőtt.
  3. Az információtechnológia olyan dömpinget zúdított ránk, amit még nem tudunk elég jól a helyén kezelni.
  4. A technológia gyorsan változik, a változást a leggazdagabb országok multinacionális gyártói irányítják, generálják és ezek a változások alapvetően a leggazdagabb országok lehetőségeihez, értékrendjéhez igazodnak.
  5. Az elmúlt harminc évben komoly hullámokon ment keresztül az építőipar, ennek megfelelően az építőipart kiszolgáló tervezés is.
  6. A 90-es évek nyitásának természetes folyamata volt, hogy az agy-elszívás növekedett. Ma, aki külföldre megy annak nem kitaszított disszidensként kéne megélnie ezt.
  7. Összeomlott a szovjet tervgazdaságra épülő világ.

Ezeknek a következő eredménye lett

  1. Ma fele-harmad annyi idő áll rendelkezésre egy projekt megtervezésére. A cikkben említett két hét alatt egy korházat kellett volna felhúzunk, amit valószínű viccnek tartottam volna, és nem minden viccre szoktam válaszolni.
  2. Sajnálatos módon a Megrendelői oldal azt hiszi, hogy a számítógépes világ olyan okos, hogy amikor összeállítottunk egy koncepció tervet egy futsal edzőcsarnokra, akkor, ha a létesítményt nemzetközi kézilabda meccsre is alkalmassá kell tenni, akkor csak nyomunk a klaviatúrán egy „F7”-es gombot és láss csodát, ott is az új igényeknek megfelelő multifunkciós csarnok. „Sajnos” ilyen gomb nem létezik.
  3. Az információtechnológia rendkívül sok előnye mellett – mobiltelefon, internet – hátrányként lehet említeni, hogy a kivitelezői oldal is előbb kérdez a Tervezőtől, mint hogy átnézné és megérteni azt a tervet, amit meg kell szerelnie. Természetesen igaz ez a Tervezők és a Kereskedők közötti kapcsolatra is. Néha szégyellem magam, hogy az ötödik ajánlatot kérem ugyan arra a légkezelőre, mert a nagy sietségben és a menet közbeni változások miatt újra és újra át kell gondolni a feladatot. Mind ezt, harmad annyi idő alatt, mint a 80-as években.
  4. A piacgazdaság által kikényszerített hatékonyságnak meg van sajnos az a hátulütője, hogy sokkal gyakrabban fordul elő túlvállalás. Ez hozza azt a kényszert, hogy időnként kénytelen az ember „kikapcsolni” a világot, mert különben „elsüllyed” a feladatok között.
  5. Az elmúlt 30 évben olyan hullámvasúton volt az építőipar, hogy természetes a kapacitás és ennek következményeként a minőségi hullámzás ezen a piacon. Ez nem a mai fiatalság lelkén száradó probléma… A hullám alján 2011-ben volt olyan, hogy a 2003-as piaci ár negyedéért vállaltak el tervezési feladatot. Nyugdíjas ismerősöm, amikor azon háborgott, hogy elvették a 13 havi nyugdíját, mondtam neki, hogy igen jól járt. Nekem le kellett felezni az iroda létszámát – érthetőbben: eltanácsolni a kollégák felét – és ezen felül a saját jövedelmemből elment a 12., 11., 10., 9., és 8., havi is. 13 havi nem is volt soha. És ezek a hullámok növelték a szakember gárda kirajzását is. És ne legyenek illúzióink, elsősorban az ütőképesebb, jobb képességű szakemberekből ment el a többség.
  6. A régmúlt eleganciájával kapcsolatban pedig, csak annyit, hogy én a 80-as években egy nagy 1300 fős tervező irodában dolgoztam és egyáltalán nem éreztem ezt az eleganciát. Ebből egyébként látszik, hogy már sajnos én sem a hebrencs fiatalok közé tartozom, de nem érzem, hogy ez a világ rosszabb lenne, mint 20, vagy 30 évvel ezelőtt.
  7. Természetesen sok a probléma, de sok probléma volt régen is és lesz is. Végig se gondolnám azt az időt, amikor külker cégen keresztül lehetett egy külföldi berendezésre ajánlatot kérni. Mire három hónap múlva visszajött az ajánlat a „túrós lepényből” „mákos guba” lett. Vagy, hogy a nehezen megszerzett szakirodalmat egyes mérnökök dugdosták, mint valami titkot, hogy a fontosságukat bizonyíthassák, mert nem volt egyszerű szakirodalomhoz jutni. 1991-ben, tehát a rendszerváltás után is volt olyan magyar cég, hogy kéthavi fizetésnek megfelelő összegért kellett megvásárolni a katalógusukat (FŰTŐBER). Ma, néha úgy kell levakarni a kereskedőket magunkról.

És milyen jövő áll előttünk

  1. 3D-ben tudunk tervezni, olyan minőségi színvonalon, amit akár csak 10 évvel ez előtt is csak álmodhattunk.
  2. A tervezéshez kapcsolódó hardver – számítógépek, nyomtatók, teljes információtechnológia – ár-érték arányában a töredékéért esett a 30 év alatt.
  3. Olyan technológiák megfizethetők, amikről 15-20 évvel ezelőtt csak álmodozhattunk.
  4. Csak érdekességként, bár egy mai fiatal lehet nem is értheti a jelentőségét, a 80-as években egy mérnöki Rotring körzőkészlet a mérnök egy havi fizetésével ért fel, egy HP67-es mágneskártyával 224 lépésig programozható számológép egy mérnök kétévi fizetésével ért fel.
  5. Ma a műszaki, technikai, gyártói információkhoz, jogszabályokhoz, szabványokhoz pillanatok alatt online hozzáférünk.
  6. Olyan méretezési segédletek, szoftverek vannak, amiken pár perc alatt akár több változatot is lefuttathatunk, optimalizálhatunk. Egy ilyen számítás egyszeri elvégzése, még a segéd diagramokkal is fél-egy napot vett igénybe.
  7. Számos, korábban az installációs mérnök terhét növelő részegységeket, a mérnöki háttérrel rendelkező szakcégek kompletten, számításokkal, garanciával együtt biztosítani tudják a Tervezők részére (pl. kéményrendszerek, légkezelők, csapadékvíz-elvezetés stb.)
  8. Van egy Kamaránk, akár hogyan is használjuk. Nyilván lehet sokkal jobban. De legalább 30 év után van már egy műszaki dokumentációktól elvárható szabályzatunk is. Elég nehéz szülés volt. Kemény idők vannak láthatáron, és ez mindig így is lesz, ne legyenek illúzióink. A kamarában inkább idősebb kollégák tartják a frontot, illetve olyan nagy cégek tulajdonosai, emberei, akik tudnak időt szakítani a kamarai feladatokra. Sajnos, aki a magánpiacon küzd, annak kevés ideje jut ilyen „úri huncutságokra”. Amikor kevés a munka, lót fut a munkákért, kevés pénzt kap értük, és most amikor sok van, muszáj hajtani, mert jöhetnek a rosszabb időszakok és akkor mi lesz.
  9. Az oktatás nagyon fontos, de azért azt is látni kell, hogy a netről is komoly segédletek tölthetők le. Nekem az az érzésem, hogy ezeken az oktatásokon többet ad a kollégákkal történő kommunikáció, véleménycsere, mint amit az oktatás ad.

Összeségében nem rosszabb a mai világ, sőt véleményem szerint sokkal jobb, mint volt 10, 20, vagy 30 éve. Mások a kihívások, más a környezet, mások az elvárások. Alkalmazkodni kell, és meg kell tanulni, az új technológiákat használni.

Amúgy meg az építőipar területén (kivitelezés, beszállítás, tervezés) piacgazdaság van, ha van egy cég, aki a füle botját sem mozgatja, tovább kell állni, másikat kell keresni.

Az előttünk álló néhány – nem újkeletű – problémáról is legyen szó

  1. A beruházások előkészítő fázisai véleményem szerint nagyon gyenge minőségi színvonalon történnek.
  2. Van egy Kamarai díjszabásunk, de sajnos nagyon elmaradt a felépítése a mai kortól. 15-20 évvel ezelőtti felosztásokat tartalmaz. Ma egy épületnél számos olyan kihagyhatatlan szakértő és szakági tervfejezet van, akiket már a tervezési díjkalkuláció szerint is be kellene tudni árazni.
  3. A díjszabásban nyoma sincs a 3D és a BIM-tervezés költségvonzatairól.
  4. Naivnak tűnik a Kamra tervezési szerződés műszaki tartalmára vonatkozó elvárása. Olyan elvárásokat kíván befoglalni ebbe a dokumentumba, ami a tervezési folyamat alapján kerül meghatározásra, a szerződéskor ismeretlen.
  5. Nem tudtuk elérni, hogy közbeszerzéses munkáknál kiviteli tervre, vagy egyértelműen kiviteli terv szintű ajánlati tervre kerüljenek a tender kiírások.
  6. Probléma, hogy pályázatokhoz, amikor még csak koncepciószinten létezik a projekt, tételes, árazott költségvetést kérnek és a végén még tetézi a problémát, hogy a kiviteli terv elkészülte után nem értik miért lettek más költségvetési tételek.
  7. Nem tudunk előre lépni a szolgáltatók eljárási rendjének az ésszerűsítésében, sőt itt több helyen is visszalépést tapasztalunk.
  8. Jelenleg szakemberhiány van már több éve, bár ez az építőipari hullámzás miatt van, utóbbi 4 évben felmenő ágban voltunk, hogy most, a vírus után mi lesz, nem tudom.

Épületgépészet

Kapcsolódó

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Murányi Sándor | 2020. jún. 3.

Laci, ne csüggedj! Zoárd írása remek, én is nagyon hasonlóan látom. A feladatok 7. pontját nagyon figyelmébe ajánlom mindenkinek, mert már régen robotok fognak szerelni, de a gázszolgáltatók papíron fogják kérni a terveket három példányban, a kémény ügyekről meg ne is beszéljünk.

Facebook-hozzászólásmodul