e-gépész online szaklap

A szén-dioxid-kibocsátás szabályozása

2019. december 20. | Szilágyi Zsombor okl. gázmérnök, c. egyetemi docens | |  0 |

A légkörbe kerülő szén-dioxidot tekintjük a klímaváltozás fő okának. Évtizedek óta több nemzetközi szervezet hívja fel a figyelmet a klímaváltozás következményeire. Az ENSZ mozgósította a világ minden országát, de az egyes országok az adottságaik alapján különböző súlyú és tartalmú akciókat indítottak a légkör védelmére. Az EU egyik hatékony eljárását mutatjuk be a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére.

A cikk a Magyar Épületgépészet 2019/12. számában jelent meg, melynek tartalomjegyzéke itt letölthető.

A szén-dioxid-kibocsátás kezelése egyik lehetőségének áttekintését elsősorban a vállalati/fűtőművi energetikusok figyelmébe ajánljuk. Napjaink legjelentősebb globális problémái – az extrém időjárási jelenségek, a vízhiány, élelmiszerhiány, a túlnépesedés és népvándorlás – összefüggésben vannak a klímaváltozással, a Föld átlaghőmérsékletének emelkedésével [7]. Hazánkban is megfigyelhetjük a légkör hőmérsékletének emelkedését. Némi hullámzással értük el a 2018. évi szintet. Az éves átlaghőmérséklet alakulását az 1. táblázat mutatja [2].

1. táblázat. Az éves átlaghőmérséklet alakulása [2]

Év 2005 2010 2015 2017 2018
°C 9,79 10,20 11,51 11,66 11,99

A táblázat adataihoz megjegyezzük, hogy ma még felmérni sem lehet, hogy például 2050-ig további 0,5 °C átlaghőmérséklet emelkedésnek milyen hatása lehet. Azt már tudjuk, hogy 1900-tól napjainkig a 2 °C emelkedés mit eredményezett. Valószínűsíthető, hogy a további légszennyező gáz kibocsátás emelkedése életünk olyan területeit fogja károsan befolyásolni, amire eddig nem is gondoltunk.

A szén-dioxidot tekintjük ma a klímaváltozás első számú okának, azért is, mert ennek jelentős része az emberi tevékenység következménye, és éppen az ember tehet a legtöbbet a csökkentése érdekében. A légkör átlagos szén-dioxid tartalma 1958-ban még 310 ppm körül volt, 2019. május 12.-én a hawaii szigeten lévő Mauna Loa Obszervatórium már 415,26 ppm koncentrációt mért. 2018-ban a koncentráció átlagosan 1,7 ppm-mel nőtt [3].

A légkörbe kerülő szén-dioxid 50-200 évig nem bomlik el. Szerencsére a csapadék kimossa a szén-dioxid nagyobb részét, de a szénsavassá váló csapadék szennyezi a talajt és az élővizeket is. A másodlagos szén-dioxid kibocsátásban a talaj és a tengerek is jelentős szerepet töltenek be.

A növények képesek a levegő szén-dioxidját megkötni, az abból kivont szenet a szervezetükbe beépíteni. Ez a folyamat az asszimiláció. Ha a növény, vagy egyes részei a természetben porladnak el, akkor a megkötött szén a talajba kerül, vagy ismét szén-dioxiddá oxidálva a légkörbe.

Összességében a növényzet gyérítése árt a légkörnek. A világ szén-dioxid kibocsátásának növekedése szorosan összefügg a fosszilis tüzelőanyagok használatának változásával, amit a 2. táblázatban mutatunk be.

2. táblázat. A fosszilis tüzelőanyag felhasználás a világban (Mtoe) [1]

  Szén Kőolaj Földgáz
2008 3503 4143 2578
2010 3610 4201 2714
2012 3797 4298 2852
2014 3864 4385 2917
2016 3710 4548 3052
2018 3772 4662 3309

Mindhárom fosszilis energiahordozó felhasználása nőtt az utóbbi években. A 3. táblázatban a szén-dioxid kibocsátás alakulása látható a BP adatai alapján [1].

3. táblázat. A szén-dioxid kibocsátás (millió tonna) a BP adatai alapján [1]

  Világ EU Magyarország
2008 30 336 4149 54,4
2010 31 057 3941 48,8
2012 32 316 3754 45,9
2014 32 844 3458 42,3
2016 32 913 3514 45,5
2018 33 890 3479 47,7

A légszennyezés csökkentése érdekében az EU országok tettek a legtöbbet a múlt évben is. Ebben a csökkenésben sok tényező játszik szerepet, de talán a legfontosabbak: az emberek tudatosságának erősödése, a növekvő hőmérséklet miatt csökkenő fűtési igény, az energiafelhasználás hatékonyságának növelése és az egyes kormányok anyagi lehetősége a hatékony intézkedések megtételére.

A levegő védelmét szolgáló műszaki megoldások próbáinak sorát éljük napjainkban. Minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a kisebb energiafelhasználás csökkenti a légkör szennyezést. A lakások, épületek hőszigetelése, az energiatermelés, mindenekelőtt a fűtés korszerűsítés biztosan csökkenti a levegőbe kerülő CO2 mennyiségét. A háztartási és kommunális hulladék szelektív gyűjtése és részleges újra hasznosítása szintén a levegő védelmét szolgálja.

A nemzetközi szervezetek már az 1990-es években egyre többször foglakoztak a légkör védelmével [11]. 1997. decemberben jött létre az ENSZ Éghajlatvédelmi Keretegyezmény, amit röviden Kiotói Jegyzőkönyvnek szoktunk hívni. A jegyzőkönyvben az aláíró országok vállalták, hogy 2008 és 2012 között az üvegház hatású gázok kibocsátását általuk meghatározott ütemben csökkentik az 1990-es szint alá. A jegyzőkönyv hatályba lépett, mert legalább 55 ország aláírta, amely országok a világ ÜHG kibocsátásának több, mint 55%-át képviselték. Az USA 2001-ig mérlegelte a jegyzőkönyv aláírását, de 2001. márciusában bejelentette, hogy nem vesz részt ebben a programban. Az EU viszont határozottan kiállt a kibocsátás csökkentése mellett, és a tagországaira önálló szabályrendszert dolgozott ki. Ebben a tagországok közti karbon kereskedést nyitotta meg.

Az EU 2005-ben indította el a szén-dioxid kibocsátás mennyiségi korlátozását, és ugyanakkor a szén-dioxid kvóták kereskedelmét, az Európai Parlament és Tanács 2003/87/EK irányelve alapján [5]. Az EU fő vállalása az volt, hogy a 2008-2012-es évekre az 1990-es kibocsátási szintet átlagában 8%-kal csökkenti. A vállalás az EU egész közösségre vonatkozott, az egyes országok tényleges vállalásai eltértek ettől a szinttől. Az alapvető cél az volt, hogy anyagi ösztönzést kapcsoljanak a kibocsátás csökkentéshez, a nagy kibocsátókra vonatkozzon elsősorban, és az egész EU-ban egységes legyen [6]. 2005-2007 volt a tanulási időszak, 2008-2012 már éles szakasz volt, ma a 2013-2020 közötti harmadik szakaszt éljük, és készülünk a 2020-2030 közötti negyedik kereskedési szakaszra. A kibocsátási kvóta szabályozást nyilván csak a nagyipar tudja kezelni, és itt érhető el a legnagyobb kibocsátás csökkentés is.

Az EU szintű kibocsátás-kereskedelem alatt a környezetvédelmi szabályozásnak azt a módját értjük, amelyben nem az egyes szennyező létesítmények számára határoznak meg egyedi határértéket, hanem egy adott ország maximális szennyezőanyag kibocsátását írják elő, és gazdasági ösztönzőkkel segítik a kibocsátás csökkentését [9].

Az EU a kvótarendszer indulásakor az energetikai tevékenységet, a vas- és acélipart, az ásványanyag ipart, a papíripart vette fel a szabályozott kibocsátási rendszerbe. Az EU rendszerben a tagállam szervei kezelik az ország fő széndioxid kibocsátó cégeinek (engedélyesek) kvótáit. Ha az érintett cég a kiszabott kvótát túllépi, akkor pénzügyi szankcióval büntetik: a 2005-2007 időszakban a bírság 40 Euró/tonna volt, a 2008-2012 években már 100 Euró/tonna.

A kiosztott, de igénybe nem vett kvótákat a meghatalmazott állami szerv értékesítette a lipcsei Európai Energiatőzsdén (EEX). Például a magyar Nemzeti Fejlesztési Minisztérium 2012. decemberben 1,25 millió tonna kvótát értékesített 6,63 Euró/tonna áron. Azok a cégek, amelyek nem tudják az engedélyezett kvótával lefedni a kibocsátásukat, ugyanezen a tőzsdén, vagy másik engedélyestől vásárolhatnak szabad kontingenst.

A kvótakereskedelem az EU-ban több, mint 11 ezer erőművet és gyárat érint. Egyenként meghatározták a korlátozásba bevont cégek évenkénti kibocsátási normáit. A norma túllépés veszélye esetén az érintett cég más kvóta szabályozás alatt álló vállalkozástól kibocsátási kvótát vásárolhat. Ez a vásárlás nemzetközi is lehet. A kvóta kereskedelem rendszerét ETS rendszernek nevezik. A kibocsátási egység: 1 tonna szén-dioxid [8].

Az EU az emisszió szabályozását több alkalommal módosította. Most is napirenden van a kibocsátási kvóták szűkítése.

A szén-dioxid kvótákkal a karbonpiacon kereskednek, a kötelező karbonpiacon karbonkvótákkal, az önkéntes piacon karbonkreditekkel lehet kereskedni. A kvóta kötelezett cég igazolja, hogy az eladásra felajánlott kvótát nem bocsátotta ki, és piaci áron ezt értékesítheti. Általában múltbeli igénybe nem vett kvóták kerülnek a piacra, de előre is lehet eladni és venni kvótákat. A kvótakötelezett cégek közötti kereskedés mellett működik az önkéntes piac is, amely az állami szabályozáson kívüli cégek között alakulhat ki. A két piac között van átjárhatóság [9].

Az EU kibocsátásának kb. 45%-át fedi az ETS, a szabályozott szén-dioxid kereskedelmi rendszer [4]. A szabályozás a kibocsátás folyamatos szűkítését tekinti célnak, és időszakonként felülvizsgálják a kvótarendszer eredményességét. Ilyen felülvizsgálat indult el 2018-ban, a 2021-2030 időszakra vonatkozóan. A szabályozások célja, hogy 2020-ra 21%-kal csökkenjen a kibocsátás 2005-höz képest, és 2030-ra már 41%-kal.

A kvótarendszer fontos eleme a térítésmentes kiosztás, amelynek alapját eddig a 2005-2008 közötti, vagy a 2009-2010 közötti időszak tényleges kibocsátása képezte. Ezt a kiosztási elvet is korrigálni kell a piaci változások miatt, ezért a most következő kereskedési időszakban két ciklust határoznak meg, a piac gyorsabb követése érdekében: a 2013-2017 közötti és a 2018-2022 közötti időszak lesz a térítésmentes kvóta kiosztás alapja. A kiosztást úgy tervezik, hogy a kvóta jogosult évente csökkentse a kibocsátást. Az eddigi évi 1,74%-ról 2,2%-ra emelik a leszorítás mértékét. 2024 után várhatóan 2,4% lesz az éves csökkentési norma. A kibocsátási normákat összekapcsolják a gyártott termék mennyiségével is. A kvóta szabályozás további, tervezett módosítása  tekintettel lesz arra is, hogy a kvótákkal erősen lehatárolt vállalkozások ne kerüljenek a külpiacokon hátrányba azért, mert ezen a piacon az EU-n kívüli országokból származó, versenyző termékek is vannak. Ezeket a cégeket növelt térítésmentes kibocsátási kvótával kompenzálnák [4].

Amennyiben a kibocsátási egységek kínálata szűkös, azaz kevesebb egység van a piacon, mint amennyire a szennyező vállalatoknak szüksége lenne, létrejön a kibocsátási egységek piaca, és az egységeknek folyó ára alakul ki. Ez az ár beépül annak a terméknek az árába, amely a kibocsátást előidézi, vagy csökkenti a kibocsátó cég költségeit, ha a kontingensből meg tud takarítani. A kialakult rendszer megfelelően ösztönöz a kibocsátás csökkentésére. A kvóta rendszer bevezetése különösebb állami támogatásokat vagy banki pénzforrásokat nem igényel, a szabályozott vállalat maga gondoskodhat az adottságai átalakításáról. A kvóta szabályozás több cégnél termékváltást, vagy egyes termékek előállításának megszüntetését is eredményezte.

Az eddigi tapasztalatok alapján a rendszer módosítására van szükség, mert az érintett cégek egy része jelentős kibocsátás megtakarítást ért el, és a kvóta kereskedelemben kínálati többlet keletkezett: 2013-ban 2,1 milliárd tonna, 2015-ben 1,78 milliárd tonna, 2016-ban 1,69 milliárd tonna, jelenleg pedig 1,7 milliárd tonna többletnél tartunk. A kínálati többlet levitte a szén-dioxid piaci árát, és a szabályozás elértéktelenedését idézte elő.

Ennek kezelésére az EU fokozatosan csökkenti az érintett vállalkozások kvótáinak értékét, a kvóta egy részét tartalékba helyezteti, ezzel a cégeket újabb kibocsátás megtakarításra szorítják. A kvóta árfolyama ezzel emelkedik és valódi, kiegyensúlyozott szén-dioxid piac alakulhat ki. Az EU két pénzügyi alapot hozott létre a vállalatok fejlesztési kényszerének támogatására: az innovációs alapot elsősorban a megújuló energiahordozókra átállás segítésére, a modernizációs alapot pedig a hátrányosabb helyzetű államokban működő kvóta limit alá eső vállalkozások támogatására.

A szén-dioxid kibocsátási kvóta szabályozás 2006-ban indult el Magyarországon. Mint minden új szabályozási rendszer esetében, a kvótarendszer indulásakor sem hazai, sem nemzetközi tapasztalatok nem álltak rendelkezésre. Az EU is három évet adott a rendszer véglegesítésére, az első egy-két év tapasztalatai alapján. A 4. táblázatban a kvótarendszer indulásakor a magyar gazdasági ágazatoknak kiosztott díjmentes kvótákat mutatjuk be.

4. táblázat. Magyarországon induláskor térítésmentes kvótát kapott ágazatok

Meglévő létesítmények Kibocsátási egység (tonna CO2/év)
Áramtermelés 16 927 857
Távhőtermelés 2 267 091
Saját célú tüzelőberendezések 2 100 160
Cukoripar 431 479
Kőolaj-feldolgozás 1 383 170
Kokszolás 264 233
Vas- és acélgyártás 2 643 354
Cementgyártás 2 390 321
Mészgyártás 464 575
Üveggyártás 295 420
Tégla- és kerámiagyártás 865 447
Papírgyártás 203 059
Összesen 30 236 166

Az új belépő vállalkozások részére 633 218 tonna emisszió tartalékot képeztek. Meghatároztak 791 ezer tonnás kontingenst is, a térítésköteles kiosztásra.

A kvóta szabályozás alá vont iparágak lényegében nem változtak, de számtalan részletkérdés módosult az elmúlt években [10]. Ma a táblázat szerinti iparágakban a kvóta kötelezettség csak meghatározott gyártási kapacitás vagy a hőtermelő berendezések teljesítménye felett áll fenn.

Például:

  • Vas vagy acél termelése 2,5 tonna/óra kapacitás felett,
  • Vas és színesfémek feldolgozása 20 MW feletti technológiai berendezések esetén,
  • Cement vagy mészgyártás 50 tonna/nap kapacitás felett,
  • Tégla és tetőcserép gyártás 75 tonna/nap felett,
  • Papírgyártás 20 tonna/nap kapacitás felett.

A próbaévek után a légijárművek is bekerültek a szabályozásba, az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban résztvevő államok területén lévő repterekre érkező és onnan induló repülőgépekre.

A részletes és alapos kvótaszabályozásnak része az egyes energiahordozók használatánál alkalmazott kibocsátási tényezők (tonna CO2/TJ) meghatározása is. Például:

  • lignit: 110
  • tüzelőolaj: 74
  • földgáz: 56
  • kohógáz: 260
  • biogáz: 0

A kvótakötelezett vállalkozásnak évente 30…400 ezer forint összegű, ún. számlavezetési díjat kell fizetni az állam ellenőrző szervezetének.

A kvótaszabályozás legfontosabb elemei:

  • A kvótaszabályozás alapvetően azonos minden EU tagországban.
  • Az adott ország kormánya jelöli ki az illetékes hatóságot a kvótaszabályozás kialakítására, a szabályok részteteinek kidolgozására és az ellenőrzésre. Ma az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) Klímapolitikáért Felelős Helyettes Államtitkársága irányítja a rendszert. A felelős hatóság a Nemzeti Klímavédelmi Hatóság (NKH).
  • A kvótarendszerre kötelezett cégnek kibocsátási engedélyt kell kérni az NKH-tól.
  • A kvótakötelezett köteles a tényleges kibocsátást hiteles eszközökkel mérni.
  • Nyilvántartást kell vezetni a felhasznált forrásanyagokról.
  • A kvótakötelezettnek évente jelentést kell készíteni a mért kibocsátásról és a termelés/forgalom adatiról. A jelentést akkreditált hitelesítő szervezettel kell ellenjegyeztetni. Évente kell igényelni az ingyenes kvótát is.
  • Jelenteni kell a következő évre tervezett változtatásokat is.
  • A kvótamódosítást az ITM-től kell kérni, aminek elbírálásához kikérik az Európai Bizottság egyetértését is.

Induláskor Magyarországon 229 létesítmény kapott kvótát. Időközben több vállalkozás megszűnt, álalakult és újak is létrejöttek. Ma 176 vállalkozás kötelezett a kvóta betartására [4]. A 176 kvóta kötelezett vállalkozás közül 120 jelentős tüzelőanyag égető cég, és ezek a cégek kapják a csökkentett ingyenes kvóta mennyiség 70%-át. Ugyanezek a cégek jelennek meg a kvóta tőzsdén vásárlóként, eladóként is. A kvóta kötelezett társaságok adhatnak-vehetnek kvótát a kvótára nem kötelezett cégektől is, külföldről is. A következő oldalon látható 5. táblázat a kvóta rendszer egyes szakaszainak eredményét mutatja be.

5. táblázat. A kvóta szabályozás eredményei Magyarországon [6]

 

  Bruttó kibocsátás Nettó kibocsátás
1985-87. 109 ezer tonna CO2 107 ezer tonna CO2
1990. 93 ezer tonna CO2 91 ezer tonna CO2
2016. 61 ezer tonna CO2 57 ezer tonna CO2
Csökkentés 1985-2016 között
43,9% 47,1%
Csökkentés 1990-2016 között
34,5% 37,5%

A kvótaszabályozás alatt álló cégek 2017. évi kibocsátása 22,6 millió tonna volt, 2018-ban 22,3 millió tonna. A hazai kvóta kereskedelem 2017-ben 13,6 millió tonna volt, 2018-ra 13,2 millió tonnára csökkent. A kínálat szűkülése magával vonta a kvóta kereskedelmi árának emelkedését: a 2017. évi átlagos 5,84 Euró/tonna ár 2018-ban már 16 Euró volt [4]. Az ár 2019. október 18.-án 25,64 Euró/tonna volt. Ma már a hazai kvóta kereskedelem elég aktív, és általában kvóta hiány van. A felszökő kvóta árak a hiánnyal küzdő vállalkozásokat nehéz helyzetbe is hozhatják. Ez a helyzet az EU további kvóta szigorításával komoly gazdasági hátrányt hozhat.

2018 elején az Európai Parlament elfogadta a kvóta kereskedelem 2021-2030 időszakra vonatkozó irányelv módosítását, ennek lényege az előzőekben leírt szigorítás lesz.

2018-ban a világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátó országai: Kína, USA, India, Oroszország adták a teljes kibocsátás 55%-át [1]. Ugyanezek az országok szinte semmit sem tesznek a kibocsátás csökkentéséért.

Hivatkozott irodalom

  1. BP Statistical Review of World Energy 2019
  2. KSH adatok
  3. www.portfolio.hu 2019 05 13
  4. www2.deloitte.com/hu/hu/pages/energia-energaihordozok/  articles
  5. https://hu.wikipedia.org/wiki/kibocsataskereskedelem
  6. Gulyás-Béky Ágnes: A magyarországi emisszió-kereskedelmi rendszer hatósági feladatai. Környezetvédelmi és Iparbiztonsági Konferencia Visegrád, 2019. május 23.
  7. Bakó Gábor: Mit tesz a világpolitika bolygónk védelméért? https://ng.hu/blog/jovonk-zaloga/2018/0913
  8. Fazekas Dóra: Szén-dioxid piac az Európai Unió új tagállamaiban. Magyarországi empirikus elemzés PhD értekezés. Budapesti Corvinus Egyetem 2009.
  9. Kibocsátás kereskedelem. https://hu.wikipedis.org/wiki/Kibocsataskereskedelem
  10. 410/2012. (XII. 28.) Korm. rendelet az üvegházhatású gázok közösségi kereskedelmi rendszerében és az erőfeszítésmegosztási határozat végrehajtásában való részvételről szóló 2012. évi CCXVII. törvény végrehajtásának egyes szabályairól
  11. Lesi Mária és Pál Gabriella: A szén-dioxid emisszió kereskedelem elméleti alapjai és Európai Uniós szabályozása. Pénzügyminisztérium Kutatási füzetek 11. szám. 2005.

Magyar Épületgépészet

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul