e-gépész online szaklap

Kierőszakolt korszerűsítés vagy szemléletváltás?

2020-tól jönnek a KNE épületek

| | |  3 | |

Kierőszakolt korszerűsítés vagy szemléletváltás?

Az épület energiaigényét az összesített energetikai jellemző méretezett értékéhez viszonyítva legalább 25%-os mennyiségben olyan megújuló energiaforrásból kell biztosítani, amely az épületben keletkezik, az ingatlanról származik vagy a közelben előállított – fogalmaz a TNM rendelet. De mit is jelent ez a gyakorlatban? Mennyivel drágul meg majd az építkezés? Lesznek kibúvók, kiskapuk?

Amikor átadásra kerülnek az energetikai tanusítványok, gyakran elhangzik a kérdés: mégis kinek kell ez, kinek van rá szüksége? Mindenkinek.  A gyakorlatban azonban ha ingatlan adásvételről van szó, az eladónak már szinte mindegy, de sokszor a vevőnek sem fontos a lakás vagy ház energetikai osztálya. Később viszont egyre inkább rádöbbennek – elsősorban a vásárlói oldal –, hogy nagyon is fontos szempont  a ház energetikai besorolása. Képet kaphatunk a gépészet, elsősorban az épület állapotáról, a falak hőszigeteléseiről, a nyílászárók minőségéről, de még a havi fentartási költségekről is. Sőt, megtudhatjuk, hogy a jövőben mennyit kell majd az épületre fordítani, hogy az valóban korszerű legyen. Tehát nagyon is fontos, hogy mi áll benne. Az elmúlt 5 évben feltöltött tanúsítványok alapján kijelenthető, hogy Magyarországon az átlagos érték FF (vagyis átlagosnak mondható).

Energetika skála mutatja egy épület besorolását

Egy ilyen épület összesített energetikai mutatója 201-250 százaléka a viszonyítási alapként szolgáló épület összesített energetikai mutatójának, vagyis az energiaigénye primer energiában kifejezve kétszerese, két és félszerese egy, a korszerű (CC) és a közel nulla energiaigényre vonatkozó követelményeknek megfelelő (BB) energetikai osztály határán lévő épületnek. Tehát, ha a 2020. december 31-e utáni korszerűnek mondott állapotoknak szeretnénk megfeleltetni a jövőben lakásainkat, igencsak a pénztárcába kell nyúlni az átalakításokért. Egyre elterjedtebbek a BB és jobb besorolású új ingatlanok, melyek az átlagot felfelé húzzák. Országos szinten ezt az adatok is alátámasztják, ugyanis 2012 és 2015 között átlagosan a mai GG-nek megfeleltethető (átlagost megközelítő) energetikai osztályúak voltak, majd 2016-ban és 2017-ben ez FF-re (átlagosra) javult. Az évek során Budapest kivételével Közép-Magyarország, Észak-Magyarország, a Dél-Dunántúl és a Dél-Alföld jelentősebb részén nem mutatkozott komoly javulás. A 2017-es statisztika alapján még a zöldülő megyékben is csak FF (átlagos) volt a feltöltött energetikai tanúsítványok átlagos energetikai minősége. Egyedüli kivétel a főváros, ahol az új zöldberuházásoknak köszönhetően az átlagérték EE (átlagosnál jobb). Békés megyében a leggyengébb (II) a feltöltött tanúsítványok átlagos energetikai értéke, ugyanakkor a tanúsítványok energetikai osztálya az évek során mégis pozitív fejlődést mutat.

Mit is néznek a tanúsítók?

A megújuló energia használata egyre inkább terjed az egész világon, ehhez minden bizonnyal a hazánkba is életbe lépő TNM rendelet módosítása is hozzá fog járulni. Az épületekre vonatkozó előírások egy háromlépcsős elvárásrendszerben öltenek testet. Ennek lényege az, hogy konkrét minimumelvárások jelennek meg minden egyes fő épületszerkezetre nézve (falak, nyílászárók, tető, zárófödémek stb.) egy minimálisan elvárt hőátbocsátási tényező (U-érték, W/m2K) formájában. Ez az, amit egy laikus építkező is viszonylag könnyen értelmezhet. Elvárások fogalmazódnak meg arra nézve, hogy az összes határoló szerkezeten keresztül (falak, lábazat, tető, alap) együttesen mekkora lehet a maximális hőveszteség. Ebbe már sok egyéb szempont is belejátszik (pl. a hőhidak), ezt már csak szakember tudja kiszámítani. A teljes hőveszteséget az ún. fajlagos hőveszteség-tényezővel fejezik ki, a rendelet erre nézve is meghatároz egy minimumértéket. A legmagasabb szinten már megjelennek gépészeti szempontok is, azaz azt is figyelembe veszik, hogy mekkora hatásfokkal állítjuk elő a fűtéshez/hűtéshez szükséges energiát, mennyi megújuló energiát termelünk, mennyire használjuk ki a passzív energiaforrásokat. A végeredmény egyetlen mérőszám, az összesített energetikai jellemző (kWh/m2/év-ben mérik), ez jellemzi az épület fajlagos primerenergia-igényét. Erre is vannak elvárások, és ez képezi az energiatanúsítás során megállapított osztályba sorolás (A+, A, B stb.) alapját is.

 A fejlődés töretlen?

A 2015 szeptembere előtti időszakban a 2006-os követelménynek éppen megfelelő szint volt a besorolás referenciaértéke, ennek megfelelően számolták ki az adott épület összesített energetikai jellemzőjét, és ezt viszonyították a referenciaértékhez. Ha ez az érték 100 százalék alatti volt, akkor az épület C kategóriás, azaz a követelményeknek megfelelt. Ebből az összehasonlítási alapból alakították ki a skálát. A módszerrel a legnagyobb probléma az volt, hogy lakások esetén a besorolást a teljes épület felület-térfogat aránya alapján kellett elvégezni. Magyarul, ha valaki tanúsított egy lakást a négyemeletes társasház 3. emeletén, akkor az albetéten kívül az egész társasházi épület felület-térfogat arányát is meg kellett állapítania, mely igen nagy munkát jelentett, az esetek többségében erre igazán nem is volt mód. Az eljárás igazságtalan volt a lakástulajdonosokkal szemben is. A Műegyetem több vizsgálatot végzett el erre vonatkozóan: egy adott épület többféle elhelyezkedésű lakását vették górcső alá. Az egyik ilyen vizsgálatban a határoló szerkezeteket úgy vették fel, hogy a követelményeknek épp megfeleljenek, a gépészeti rendszereket pedig a sztenderd gépészet szerint. Bár a követelmény minden esetben ugyanaz – mert az épület azonos –, de végül teljesen eltérő lett a különböző elhelyezkedésű lakások besorolása. Ugyanez a vizsgálat azt is kimutatta, ha az albetétek hűlő felületének A/V-je alapján történne a besorolás, akkor sokkal igazságosabb eredményt kapnánk. Bár a vizsgálat eredménye meggyőző, a minisztérium végül azt írta elő, hogy fix legyen a referenciaérték a kategóriába soroláshoz. Jelenleg tehát a közel nulla követelményhez képest sorolják be az épületeket. Ennek a döntésnek azonban számos negatív következménye lett a nyilvánvaló előnyök mellett.
Amíg az A/V-től függött a követelmény, addig az azonos fogyasztású épületek nem feltétlenül kerültek azonos besorolásba. Ugyanaz az energiafelhasználás egy családi ház esetében sokkal jobb kategóriába sorolást eredményezett, mint egy nagy társasháznál. Jelenleg viszont két épület akkor kerülhet azonos kategóriába, ha a fajlagos primerenergia-felhasználásuk azonos. Fogyasztói szemmel ez könnyebben emészthető. Másrészről viszont ez azt fogja jelenteni, hogy ahhoz, hogy ugyanolyan kategóriába kerüljön egy családi ház, mint egy nagy társasház, sokkal jobb hőszigetelést és/vagy gépészetet kell alkalmazni, mert több a hűlő falfelület.

A megfelelő hőszigetelés biztosítása és a légtömör nyílászárók beépítése már alapkövetelmény

A hőszigetelésből a lábazat sem maradhat ki

Többre lesz szükség!

Ahhoz, hogy valaki közel nulla követelménynek megfeleljen, nem elég a 100 kWh/m2 év primerenergia-felhasználást teljesíteni, hanem szükség van arra, hogy ezt az energiát 25 százalékban megújulókból fedezze. Két probléma is felvetődik ezzel kapcsolatban. Ha a 25 százalék nem teljesül, lehet az épület akár majdnem nullenergiás passzív ház, akkor is csak maximum CC kategóriát fog kapni. Ezzel szemben, ha egy másik épület összesített energiajellemzője csak 99, de felhasznál 25 százalék megújulót, így már BB kategóriát fog kapni. Az első épület nyilvánvalóan jobb. Ez az anomália okoz feszültségeket, melyet a szakemberek jeleztek is az illetékes minisztérium felé. Alapvető hiba volt – a legtöbb uniós ország gyakorlatától eltérően – direkt módon előírni a megújulós részarány minimumértékét.

A másik probléma a megújulós részarány definíciója körül mutatkozik. Az épületben felhasznált megújulók részarányát az épületben felhasznált nem megújuló energiák részarányához képest határozták meg, nem pedig a teljes energiához képest. Ennek az a következménye, ha egy épületben 50 százalék megújulót használnak és 50 százalék nem megújulót, akkor a megújulós részarány 100 százalék. Ha pedig 70 százalék megújulót használnak és 30 nem megújulót, akkor a megújulós részarány 100 százalék feletti lesz. Ez így nem részarány! Amit a jogszabály definiál mint részarány, valójában a megújuló és a nem megújuló egymáshoz viszonyított aránya. A szakma szerint ez a módszer hibás.

Sok a homályos pont, főleg a megújulós részarány számítását illetően. Nincs megfelelően definiálva a számítási mód, ugyanis a jogszabály csonka, nem mondja meg például, hogy egy hőszivattyús rendszernél hogyan kell számolni a 25 százalékot. Vannak segédletek, de ezek nem pótolhatják a jogszabály hiányosságait, ugyanis ezeket a kiegészítéseket nem kötelező betartani.

Szinte a passzívházak tulajdonságainak kell majd megfelelni az új előírásoknek megfelelően minden új építésű háznak

A bűvös 25 százalék!

Jelenleg a rendelet egy ún. költségoptimalizált szintet határoz meg, ezek mellett az elvárások mellett lesz optimális 30 év alatt a megtérülés/befektetett összköltség (beruházás+fenntartás) arány. Egy tanulmány alapján a magyarországi épületállomány átlagánál ezek a hőtechnikai elvárások még viszonylag kis költségráfordítással elérhetőek. Ez azonban még nem biztosítja az Európai Unió által elvárt „közel nulla” energiafogyasztási szintet! A második szigorítási lépcső legkésőbb 2020. december 31-ét követően kötelező. Akkor lesz közel nulla energiaigényű egy épület az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról szóló kormányrendelet szerint, ha a költségoptimalizált szinten megvalósult vagy annál energiahatékonyabb épületben, a primer energiában kifejezett éves energiaigény legalább 25%-át olyan megújuló energiaforrásból biztosítják, amely az épületben keletkezik, az ingatlanról származik vagy a közelben előállított. A 25 százalék biztosítható a tetőn elhelyezett napelemből, beépített hőszivattyúval, napkollektorral, de akár szélkerékkel is. A napelem még mindig drága, de számtalan olyan, a piacon ma is kapható berendezés építhető majd be, amely a 25 százalék elérését segítheti. Ilyen lehet a hőszivattyús villanybojler. A napkollektorokról már sokan lemondtak, de előfordulhat az a forgatókönyv is, hogy ennek fényében újra keresett termék lehet. Ha megfelelően méretezett, és a feleslegesen termelt hőenergiát nyáron képesek vagyunk hasznosítani, a napkollektor is lehet egy jól működő rendszer hasznos része. Egy szó, mint száz, nem szabad megijedni az új rendelettől, hanem alkalmazkodni kell hozzá tervező és kivitelező szinten. A jövőben lényegesen fel fog értékelődni a gépész tervezők szerepe. Egy hőszivattyús, illetve megújuló energiával is működő lakást nem szabad tervező mérnök nélkül építtetni. Való igaz, hogy ma még a jogszabály nem követeli meg a gépész vagy villamos kiviteli terveket, de ezek nélkül nagy kockázatot vállalnak az építtetők! Számtalan rossz példa igazolja ma is ezt az állítást.

A cikk a VGF&HKL 2019. novemberi számában jelent meg, közlésea a kiadó engedélyével történt.

EnergetikaEnergetikai tanúsításKNE

Kapcsolódó

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2019. nov. 26.

Kedves Sós T. A hővisszanyerős szellőzés nem kötelező, a hővisszanyerős szellőzés megtakarítása nem számit megújulónak. Az már egy más kérdés, hogy a TNM rendelet szinte bünteti a hővisszanyerős szellőzést, mert azt az abszurd dolgot feltételezi, hogy ablaknyitogatással majd pont annyi levegőt eresztünk a lakásba, amennyi a megfelelő komforthoz kell. Csak érdekességként, egy átfolyós gázbojlernél 40% pocsékba ment hőenergiát számít, míg tárolós meleg vízellátásnál 10-20% körüli veszteséget, de az ablaknyitogatásnál 0% a veszteség. A szellőzésnél is büntetni kellene azt az esetet, ha csak ablaknyitogatással szellőztetünk, minimum 40% plusz légmennyiséggel. De érdekességként megemlíthető, hogy a hővisszanyerős szellőző rendszerek csak az elmúlt 5-7 évben fejlődtek arra a szintre, hogy egyáltalán energetikailag megelőzzék a TNM rendeletben az ablaknyitogatást. Ezt a hálózati ellenállás csökkentésével, EC motoros jobb hatásfokú ventilátorokkal és magas, 80-90%-os hatásfokú hővisszanyeréssel érték el. 10 évvel ezelőtt egy 200 m3/h-ás lakásszellőző hővisszanyerése 55-70% volt, ventilátorai 120-180 W villamos teljesítményt vettek fel, ezekkel az értékekkel nem volt jobb az energetikai eredmény, mint ablaknyitogatással! Sajnálatos módon az OTÉK még mindig értelmes szellőztetésnek véli az ablaknyitogatást!


Soós T. | 2019. nov. 25.

Én a rendelet elolvasása után sem lettem sokkal okosabb. Nekem úgy tűnik, nem kötelező a hővisszanyerős szellőztető. De ha van, akkor a visszanyert levegő hőtartalma beleszámít a megújuló 25%-ba?


Tóth István, Zehnder | 2019. nov. 13.

A TNM rendelet előírja a kötelezően lakásba juttatott friss levegő mennyiséget, ez a ”részletkérdés” fájó módon kimarad minden KNE témát érintő cikkből, legyen szó a szakmai közönségnek szóló anyagról, vagy a laikusokat tájékoztató újságcikkekről. Itt sincs erről szó, még utalás sem hangzik el. Halkan megjegyzem, a friss levegő biztosítása éppúgy kötelező, mint az u értékek betartása.

Facebook-hozzászólásmodul