e-gépész online szaklap

Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó kombi

| | |  0 | |

Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó kombi

Abszurd, kicsit groteszk, de nagyon valóságos élethelyzetet mutat be színdarabjában a Katona József Színház Kamra, ahol egy fűtésszerelő mester gyilkossági ügybe keveredik. A mű szenzációs, és olyan szakmaisággal mutatja be a munkájának élő, elhivatott, szakzsargonban beszélő gázkészülék-szerelőt, mintha mindannyian ismernénk.

Ennyire valóságos, magyar karaktereket ritkán lehet színpadon látni. Sőt a mikrokörnyezetet a díszletekben, a jelmezekben, a szöveg minden sorában átérezzük, és olykor annyira ismerősnek tűnnek, hogy felfedezünk ismerős karaktereket. Mintha a mi szomszédasszonyunkról mintázták volna Wágnernét és mintha a mi feleségünk szavait hallanánk vissza egy tűzhely melletti családi vitában.

Bognár Pétertől, a színdarab írójától megtudtuk, hogy a történet múzsái igenis valós személyek voltak. Vonaton utazott, amikor fültanúja volt egy fiatal pár beszélgetésének, ahol azon vitáztak, hogy a bojler az kazán vagy cirkó? Innen már egyenes út vezetett a fűtésszerelő családi drámájának megalkotásához. Elsőre azt gondoltam, hogy biztos szakember az író, olyan mély szakmaisággal és pontosággal foglalta versbe a kondenzációs kazán működését. Kiderült, hogy tévedtem, szakembernek szakember, csak a szakmája a költészet. Kutatómunkájában az internet volt a támasza, ahol néhány katalógus és műszaki leírás, talán pont a vgfszaklap.hu volt a forrása.

Nem árulunk el a cselekmény kapcsán nagy meglepetéseket, viszont nem lehet elmenni a megnevezett készülékmárka mellett, ami néhány percenként elhangzik a színpadon. „A »Junkers« márka még gyerekkoromból volt ismerős, annyira emlékeztem, hogy az egy nagyon drága, nagyon jó minőségű kazán volt, ami nekünk nem lehetett”, meséli Bognár Péter, mikor arról faggatom, miért pont ezt a márkát választotta. A sors iróniája, hogy Junkers már nem kapható kereskedelmi forgalomban hazánkban, mégis az elmúlt évtizedekben meghatározó presztízsmárka volt a szakmában, ami összecseng az író megérzésével.

A díszletek tervezésével is igyekeztek valós, jelenkori lakások enteriőrjébe varázsolni a nézőket. A rendező, Gothár Péter ehhez fotókból igyekezett ihletett meríteni, de sajnos a valóság néha annyira lehangoló, depresszív volt, hogy a darabhoz igazítva kicsit még fel is javította látványt. A gázkészülék-szerelő lakásában számtalan háztartási kisgépet láthatunk a színen, akár csak az Épületgépészeti Múzeumban. Biztos vagyok benne, hogy bármelyik vérbeli készülékszervizes kolléga lakásában is találunk ilyen rejtett kincseket.

A színdarab dinamikája magával ragadó, az elején lassan, kis káoszból indul a karakterek felépítése, ami szépen összeszövődik, és a végére válik kerek egésszé, és kiderül, hogy mindennek van jelentősége. Vagy éppen nincs. A klasszikus bűnügyi krimi, egy komédia, egy dráma, egy tragikomédia, egy társadalomkritika és néhány táplálkozási jótanács (Ön szerint a kagylótól magasabb lesz az ember?) is megjelenik a két és félórás színdarabban.

Garantált a jókedv, pontosabban az önfeledten nyerítve hörgő nevetés. Csak a darab végén érezzük, hogy ez a szörnyű valóság és a néha abszurd szexjelenetek, a szexuálisan vonzó kazánok és a pitbullok fergetegében ez az egész mégiscsak rólunk szól, ezek mi vagyunk. A valóság terhe belenyom a színpadi székekbe, és percekig nem enged felkelni.

Az előadást 16 év alattiak nem látogathatják – bár, ha engem kérdeznek, én minimum 18 évnél húznám meg a határt, hiszen a fűtésszerelők napi szakzsargonjába beletartozik egy-egy durva vulgaritás is. De ezeket is olyan kontextusba teszi az író, hogy ha nem ismernénk a szavak pontos jelentését, akár egy verseskötetben is megállnák a helyüket.

Ha Ön fűtésszerelő, gázszerelő, klímaszerelő, netán épületgépész, és idén csak egyszer fog színházba eljutni, akkor nem kérdés, hogy erre a színdarabra kell jegyet vennie! (A színdarab aloldala a Katona József Színház honlapján.)

Vers a kondenzációs kazánhoz

Hol van valami tünékenyebb, hangtalanabb annál,
mikor egyetlen csepp hideg pára
napfényt gyűjt, és visszaemlékezik a nyárra,
és árnyék jön, és csak a helye van már.

Talán csak az gyengédebb és ámulatosabb, 
mikor egy bojler eléri a kívánt hőfokot, 
és a bimetál átkapcsol, 
és a test hűlni kezd, és csend van.

Vagy az, mikor az áram először érint meg egy kazánt,
és a kazán megérzi azt a teljesítményt, amire képes,
és a hulladékhő, ami valójában a kazán tudásának a maradéka az életről, 
kicsapódik, páraként, a kondenzátorban.

(Bognár Péter)

Forrás: www.vgfszaklap.hu

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul