e-gépész online szaklap

Négyszög befúvó oldalarányának kapcsolata a légvezetési rendszerrel

| | |  1 | |

A négyszög keresztmetszetű befúvószerkezetek igen elterjedtek a légtechnikai rendszerekben, ami egyrészt belsőépítészeti, esztétikai okokkal magyarázható, másrészt pedig áramlástechnikai szempontból kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek. A négyszög befúvók egyik gyakran alkalmazott típusa a rés, amely lehet egy-, két-, három-, esetleg négysoros kivitelű. A résbefúvó oldalaránya a szerkezet hosszának és szélességének a hányadosa, ami fontos tervezési paraméter.

A cikk a Magyar Épületgépészet 2018/11. számában jelent meg, melynek tartalomjegyzéke itt letölthető.

A változó oldalarány hatással lehet a helyiségbe vezetett szellőztető légsugárra és a légsugár által a tartózkodási zónában kialakított áramlásra is. Cikkünkben egy kisterű irodahelyiségben vizsgáljuk az egysoros résbefúvó szerkezet oldalarányának hatását egy érintőleges légvezetési rendszerre.

A kisterű irodahelyiség, mint a zárt terek egy típusa, igen elterjedt világszerte. Éppen ezért nem meglepő, hogy több hazai, illetve nemzetközi európai szabvány ad meg irányértékeket a belső levegő komfort tervezéséhez kisterű irodákra vonatkozóan. A komfort kifejezés egyszerű, ugyanakkor rendkívül komplex jelentéssel bír, amely magában foglalja a belső levegő minőségét, a hő- és huzatérzetet, az akusztikát, a világítást, vagy akár a belső építészet esztétikáját is. Légtechnikai szempontból a huzatérzetnek nagy jelentősége van, hiszen meghatározza a szellőztetett helyiségben tartózkodók egészségi állapotát, munkavégző képességét, valamint az épület energiafelhasználását is. A huzatérzetre számos fizikai, fiziológiai tényező gyakorol hatást. Épületgépészeti, pontosabban fogalmazva légtechnikai szempontból a három legjelentősebb komfortjellemző: a levegő időbeli átlagsebessége, az átlagos légsebesség időbeli ingadozása és a légsebesség módusza (leggyakrabban előforduló értéke). Jelenleg a legtöbb szabvány a helyiség teljes tartózkodási zónájára határozza meg a légsebesség és turbulencia-fok javasolt értékeit, figyelmen kívül hagyva a zóna egyes részeit, illetve a befúvási jellemzők légsebességre gyakorolt hatását. Mindezek a hiányosságok kijelölik azokat a kutatási célkitűzéseket, amelyek megvalósításának eredményeiből jelen cikkben szeretnénk néhányat bemutatni. A kutatásaink során kapott eredmények hozzájárulhatnak a huzatkomfort pontosabb tervezhetőségéhez.

A levegő mozgás és a tartózkodási zóna komfortjának összefüggése

A megfelelő belső levegő komfort biztosítása ma már alapvető követelmény az épületek átadásakor-átvételekor. A huzathatás az egyik legzavaróbb diszkomfort tényező, amely amellett, hogy egészségügyi kockázatot rejt, növelheti az épület energiafelhasználását a megemelt belső hőmérséklet révén. A helyiségben várhatóan kialakuló huzathatás becsülhető az Európában alkalmazott és elfogadott Fanger-féle huzatmodellel. Ennek alapján a huzathatással várhatóan elégedetlenek százalékos aránya az alábbi összefüggéssel számítható az ISO 7730 szabvány szerint:

Egyenlet (1)

Az (1) egyenletben tátlag a levegő időbeli átlaghőmérséklete egy adott pontban, vátlag a levegő időbeli átlagsebessége az adott pontban, míg Tu a levegőmozgás turbulencia-foka. Az egyenlet 34 °C bőrhőmérséklet mellett érvényes és alkalmazási feltételei az ISO 7730 szabvány szerint a következők:

20 ≤ tátlag ≤ 27 °C,
0,05 ≤ vátlag ≤ 0,5 m/s,
10 ≤ Tu ≤ 60%.

A tartózkodási zónában egy-egy ponton elhelyezett mérőszonda időben sztochasztikusan változó légsebességet mér. E tény nem meglepő, hiszen turbulens áramlásról lévén szó, közismert, hogy a légsebesség mindig tartalmaz egy átlagos (vátlag) és egy fluktuáló v’(τ) tagot:

v(τ) = vátlag + v’(τ).

A légsebesség átlaga a (2) egyenlet alapján számítható. A fluktuáló sebesség komponens ebben a formában nem használható fel a számításokban, mivel ez a paraméter időben állandóan változik. Jellemzésére vezették be a fluktuáló sebesség (vRMS) négyzetes, integrál középértékét, amelyet a (3) összefüggés mutat.

Így a sztochasztikusan változó levegő sebessége ezzel a két értékkel már jellemezhető.

Egyenlet (2)

Egyenlet (3)

ahol T a mintavételezési időtartam, τ pedig az idő.

A várható huzatérzet összefüggésében megjelenik egy harmadik változó: a turbulencia fok.

A levegőmozgás turbulencia-foka az előzőekben definiált két sebességnek – a fluktuáló sebesség középértékének és az átlagsebességnek – a hányadosa:

Egyenlet (4)

Az (1) egyenletben látszólag a turbulencia fok a belépő harmadik változó. Valójában azonban az átlagsebesség és a turbulencia fok szorzata (vátlag·Tu) a valódi változó, ugyanis ez jellemzi az emberi test felületén lezajló fizikai folyamatot.

A levegőben minden testet az áramló közeg határrétege vesz körül. A határréteg ebben az esetben úgy viselkedik, mint egy hőszigetelés. A rajta átmenő hőáram nagymértékben függ a határréteg jellemzőitől, mint például annak vastagságtól, vagy a jellegétől (lamináris, vagy turbulens). Köztudott, hogy ezekre a jellemzőkre hatással van a test körül áramló közeg (jelen esetben a levegő). A fiziológiai kutatások kimutatták azt, ha magas az áramlás (v’(τ)) fluktuáló sebesség komponense, akkor az elősegíti a fokozott hőleadást a határrétegen keresztül. Ezt egyrészt a szigetelő lamináris határréteg vastagságának a csökkentésével, másrészt a turbulens határréteg uralkodóvá válásával éri el. Mindkét esetben növekszik a hőátadási tényező értéke, ami a testfelület lokális túlhűléséhez vezet, ezt nevezi a szakirodalom huzathatásnak:

(vátlag·Tu) ~ vRMS.

Az átlagsebesség és a turbulencia fok szorzata (vátlag·Tu)  pontosan az előbbiekben vázolt hatást fejezi ki azzal, hogy a fluktuáló sebességkomponens jellemzésére bevezetett vRMS értéket tünteti fel az (1) összefüggésben.

A méréses vizsgálat tárgya és célja

Az (1) és (4) egyenletekből látható, hogy a levegő időbeli átlagsebessége (vátlag) és annak időben ingadozó összetevője (vRMS) jelentősen meghatározza a várhatóan kialakuló huzatérzetet. Itt lényeges megjegyezni, hogy az (1)-(4) egyenletek a helyiség egy pontjában és nem a teljes helyiségre számítandók, hiszen értékük pontról pontra változik a térben.

Cikkünkben jelen esetben a helyiség szellőztetését szolgáló részleges korlátozott légsugár tapadási távolságát, a levegőmozgás időbeli átlagsebességét, az RMS sebességkomponenst és a légsebesség móduszát vizsgáljuk, figyelembe véve a befúvószerkezet oldalviszonyának hatását a fenti mennyiségekre érintőleges légvezetési rendszerre, lásd a következő 1. ábrát.

1. ábra. Érintőleges légvezetés részlete

A részlegesen korlátozott légsugarak egyik nagyon fontos jellemzője az ún. tapadási pont, amely elválasztja egymástól a fali- és a részlegesen korlátozott légsugarakat, ezáltal meghatározza a helyiségben kialakuló áramképet is.

A feltapadás folyamata a következőképpen foglalható össze. Az 1. ábrán látható s0 szélességű résből v0 sebességgel kiáramló légsugár és a fal közötti recirkulációs zónában a környezetihez képest kisebb nyomás alakul ki, hiszen a légsugár a fal felől nem injektálhat levegőt. Ennek eredményeként jelentkezik a Coanda-hatás, majd a levegősugár feltapad a felületre és innentől fali légsugárként áramlik tovább. A tapadási pont helyzete yt , ennek értékét osztva a résbefúvó névleges befúvási szélességével (s0) kapjuk a relatív tapadási távolságot (yt/s0). A tapadási pont helyzetének meghatározási módszeréről korábbi cikkeinkben már részletesen írtunk [Goda-Both 2013; Both-Szánthó 2016].

A helyiség szellőztetését szolgáló részlegesen korlátozott légsugár tapadási pontjának helyzete, azaz a tapadási távolság hatással van a tartózkodási zónában kialakuló légsebességre.

Az oldalarány (AR, aspect ratio) négyszög keresztmetszetű befúvószerkezeteknél a befúvó hosszának és szélességének a hányadosa:

Egyenlet (5)

ahol L a befúvószerkezet hossza az 1. ábrára merőlegesen, s0 pedig a befúvó névleges szélessége.

A vonatkozó szakirodalom rövid áttekintése

A turbulens komfortjellemzőkkel az elmúlt évtizedekben több hazai és nemzetközi kutató foglalkozott.

Fanger és Pedersen viszonylag korán felismerte, hogy az áramló levegő sebességének időben ingadozó összetevője és az időbeli átlaga együttesen jelentősen hozzájárul a szubjektív huzatérzet kialakulásához [Fanger 1977]. Hanzawa és Melikov [Hanzawa 1987] 20 különböző helyszínen végzett méréses vizsgálatot, amelynek eredményeként arra jutottak, hogy az időbeli átlagsebesség 0,05 és 0,40 m/s között változott a terekben, és a leggyakoribb értéke 0,1 m/s volt. A méréseket négy releváns magasságban végezték el a padlóhoz viszonyítva: 0,1 m (boka); 0,6 m (derék); 1,1 m (ülő ember fejmagasság) és 1,7 m (álló ember fejmagasság), irányfüggetlen sebességmérő szondával, több, mint 500 mérési pontban. A vizsgált helyiségek között megtalálható egy kisebb méretű irodahelyiség 13 m2 alapterülettel, azonban az ebben működő légvezetési rendszer kialakítása különbözik az általunk alkalmazott felső, oldalfal mellett elhelyezett befúvás-elszívás elrendezéstől. A kutatások megállapították, hogy az időbeli átlagsebesség növekedésével annak szórása is nőtt.

Kovanen és munkatársai [Kovanen et al. 1989] irodahelyiségekben, különböző légvezetési rendszerek alkalmazása mellett mérték többek között a levegő sebességét négy releváns mérési magasságban, Hanzawa kutatásaihoz hasonlóan. A vizsgálatokat kisméretű irodahelyiségben is elvégezték (10 m² alapterület), a befúvás és elszívás elrendezése azonban itt is különbözött az általuk alkalmazott érintőleges légvezetési módtól. A mért sebességek 0,05 és 0,30 m/s között változtak a vizsgált helyiségekben. A leggyakoribb sebességérték a 0,05-0,1 m/s tartományban volt.

Magyar [Magyar 1993] méréses módszer alkalmazásával vizsgált egy érintőleges légvezetési rendszerben kialakuló sebességeloszlást állandó befúvási térfogatáram mellett. A befúvás környezetében és a helyiségek határoló szerkezetei mentén (a primer légáramban) jellemzően nagyobb sebességeket mért, mint a helyiség közepén (szekunder légáramokban).

Rutten [Rutten 1998] egy 18 m2 alapterületű és 2,5 m belmagasságú irodahelyiségben végzett sebességméréseket numerikus szimulációval kiegészítve. A mért légsebességek intervalluma 0,05 ÷ 0,3 m/s volt belső hőforrás alkalmazása mellett. Aziz [Aziz 2012] méréssel és numerikusan vizsgált kör és négyzet keresztmetszetű befúvók által keltett helyiségáramlást kismintamodellen elsősorban a hőkomfortra vonatkozóan. Vizsgálta a sebesség változását a helyiség magassága mentén. Kutatásaiban arra az eredményre jutott, hogy az örvényes- és a négyzet alakú befúvók esetében a befúvási térfogatáramnak nincs hatása a helyiségben kialakuló átlagsebességre, míg azonban a kör alakú befúvónál a sebesség lineárisan nő a térfogatáram függvényében. Utóbbi eredmény összehangban van más nemzetközi kutatás eredményével is [REHVA 2013].

Fan és munkatársai [Fan et al. 2013] méréssel és numerikus szimuláció alkalmazásával vizsgálták egy valós méretű és alacsony belmagasságú, 21 m2 alapterületű irodahelyiség szellőzését, mennyezeti diffúz befúvót alkalmazva. A vizsgálatokat négy magasságban végezték el: boka, derék, ülő- és álló ember fejmagasság. Bemutatták a sebesség változását a belmagasság függvényében 0,02 és 0,30 m/s tartományban.

Goda disszertációjában [Goda 2014] az általunk is vizsgált kisméretű irodahelyiségben végezett méréses vizsgálatokat. A légsebesség eloszlását a teljes tartózkodási zónában ábrázolta a helyiség hossza mentén különböző befúvási térfogatáramoknál. A vizsgált érintőleges légvezetési rendszer közel egyenletes sebességeloszlást eredményezett a padlószint közelében. Luck [Luck 2014] nagyméretű ipari térben vizsgálta a légsebesség eloszlását. Ezek szerint a légsebesség szórása (vagyis időben ingadozó összetevője) exponenciális trend szerint változott a helyiség hosszának függvényében egy állandó térfogatáram mellett. Az ipari méret miatt a mért sebességek 0 és 4,5 m/s között változtak.

Hurnik [Hurnik 2015] méréssel és numerikus szimuláció alkalmazásával elemzett egy helyiségáramlást full-scale modellen, különböző – főleg vízszintes – befúvási konfigurációkra. A mért légsebességek 0,05 és 0,4 m/s között változtak.

Mérési terv

A kitűzött kutatási célokat szabványos laboratóriumi mérések alkalmazásával valósítottuk meg a BME ÉPGET Légtechnikai Laboratóriumban kialakított valós méretű irodahelyiség modellben. A mérőkamra alapterülete 9 m2, névleges belmagassága pedig 2,7 m. Izotermikus befúvást alkalmazva és időben állandósult, kiegyenlített szellőzést vizsgálva mértük a levegőmozgás sebességének időbeli átlagértékét, annak ingadozását (RMS komponens) és turbulencia-fokát. A „ház a házban” szerkezetű mérőhelyiségben függőleges irányú befúvást és elszívást alkalmaztunk érintőleges légvezetési rendszerben. A beépített résbefúvó szerkezet névleges hossza 1000 mm, szélessége 12 mm volt (AR = 83,3 oldalarány). A mérőhelyiségben átlagosan 24 ± 0,5 °C levegő hőmérsékletet, 45 ± 2% relatív páratartalmat, és 1023 ± 15 mbar légnyomást mértünk. A vizsgálatok során változtattuk az alkalmazott egysoros résbefúvó hosszát (L0 = 550 ÷ 1000 mm → AR = 41,7 ÷ 83,3), miközben minden mást állandó értéken tartottunk. A résbefúvó szerkezet hosszának változtatása során a befújt szellőző levegő térfogatáramát állandó értéken tartottuk.

Méréseinket irányfüggetlen, forrógömbös szondákat alkalmazva végeztük el boka (0,1 m), derék (0,6 m), ülő ember fejmagasságban (1,1 m) és álló ember fejmagasságban (1,7 m) a 2. ábrán látható helyiségben.

2. ábra. Kisterű irodahelyiség valós méretű modellje a BME ÉPGET Légtechnikai Laboratóriumban

A mérőszondák elrendezése a négy magasságban a 3. ábrán látható.

3. ábra. Irányfüggetlen, forrógömbös szonda és elrendezése a mérési magasságokban

Mind a négy mérési magasságban 29 pontot vettünk fel minden beállításnál, ez a teljes tartózkodási zónában összesen 116 mérési pontot jelentett, pontonként 200 másodperces mintavételezési idővel. A mérési eredményeket különböző statisztikai próbák alkalmazásával értékeltük 95%-os megbízhatósági szinten.

A résbefúvó oldalarányát két alesetre vizsgáljuk. Az elsőnél a befúvási sebességet tartjuk állandó értéken a befúvási térfogatáram kompenzálásával, míg a másodiknál állandó térfogatáram mellett változtatjuk a rés hosszát. A változó réshossz változó befúvási sebességet eredményez a folytonossági tételből adódóan.

A mérési eredményeinkből a légtechnikai tervező a korábbiaknál pontosabban veheti figyelembe az oldalarány változását, amelynek elsősorban ott van jelentősége, ahol belsőépítészeti megfontolások miatt változó hosszúságú résbefúvókat építenek be.

Mérési eredmények

Az állandó befúvási sebesség ellenőrzéséhez szükség van annak mérésére a résbefúvó anemosztát hossza mentén. A rés 1000 mm-es hosszán összesen 25 darab mérési pontot vettünk fel egymástól 40 mm távolságban. Minden pontban 5 darab időbeli átlagsebességet mértünk, így összesen 5 × 25 = 125 mérési pontot kaptunk, amelyeket a 4. ábrán mutatunk be.

4. ábra. Az egysoros résbefúvó szerkezet hossza mentén mért befúvási sebesség nagysága

A 4. ábrán látható pontokat a kétoldali Abbe-próbával elemeztük 95%-os megbízhatósági szinten, aminek eredményeként a légsebesség átlaga a befúvószerkezet hossza mentén állandó.

Az oldalarány elemzésének második esete, amikor a befúvási térfogatáramot tartjuk állandó értéken. A térfogatáram számítása a mérőperemen mért nyomáskülönbségen (∆pmp) alapul. Ahhoz, hogy a befúvási térfogatáram értéke állandó legyen, alapfeltétel a nyomáskülönbség állandósága is. Az íriszes légmennyiség-szabályozóval rendelkező mérőperemen mért nyomáskülönbség-értékeket az 5. ábra mutatja.

5. ábra. A mérőperemen mért nyomáskülönbség értékei

Az 5. ábrán látható pontokat a kétoldali Abbe-próbával elemeztük 95%-os megbízhatósági szinten, amelynek eredményeként a nyomáskülönbség átlaga a befúvószerkezet hossza mentén állandó. Az állandó befúvási térfogatáram követelménye az oldalarány hatásának vizsgálatához ezzel teljesült.

A részlegesen korlátozott légsugárban mért sebesség maximuma minden mérési magasságban megállapítható. A maximum sebességeket ábrázolva a falfelülettől mért távolság függvényében megállapítható a tapadási pont helye, amelyből számítható a relatív tapadási távolság [Goda-Both 2013; Both-Szánthó 2016]. Utóbbi mennyiség változását a résbefúvó anemosztát oldalarányának függvényében a következő oldalon látható 6. ábra mutatja.

6. a) ábra. Állandó befúvási sebesség alkalmazása esetén a relatív tapadási távolság és az oldalarány kapcsolata

6. b) ábra. Állandó befúvási térfogatáram alkalmazása esetén a relatív tapadási távolság és az oldalarány kapcsolata

A relatív tapadási távolság és a résbefúvó oldalarányának kapcsolatát az Abbe-próbával elemeztük kétoldali ellenhipotézist vizsgálva. Ennek alapján az érintőleges légvezetési rendszerű helyiségben a szellőztetésre alkalmas részlegesen korlátozott légsugár falfelületre való tapadási helye nem függ az alkalmazott egysoros résbefúvó szerkezet oldalarányától az AR = 41,7 ÷ 83,3 m/m tartományban (95%-os megbízhatósági szinten). Az épületgépészeti gyakorlatban az utóbbi oldalarány tartomány azt jelenti, hogy a résbefúvó hossza 0,5 és 1,0 m között változik (az s0 résszélesség 12 mm).

A következő oldalon látható 7. ábra a tartózkodási zóna négy releváns magasságában számolt síkbeli átlagsebességet mutatja a résbefúvó anemosztát oldalarányának a függvényében.

7. a) ábra. Állandó befúvási sebesség alkalmazása esetén a tartózkodási zónában kialakuló időbeli átlagsebesség és az oldalarány kapcsolata

7. b) ábra. Állandó befúvási térfogatáram alkalmazása esetén a tartózkodási zónában kialakuló időbeli átlagsebesség és az oldalarány kapcsolata

A 7. ábrán látható, hogy az érintőleges légvezetési rendszerrel szellőztetett helyiség tartózkodási zónájában, a huzatérzet szempontjából meghatározó magasságokban (boka, derék, ülő és álló ember fejmagasság), ha a befúvási térfogatáram értéke állandó, miközben változik a résbefúvó szerkezet oldalaránya (AR = 45,8 ÷ 83,3 m/m tartományban), akkor csökken a légsebesség nagyságának síkbeli átlaga az oldalarány függvényében. Ennek magyarázata a folytonossági tétellel függ össze, hiszen ha növeljük a résbefúvó hosszát, akkor állandó befúvási térfogatáram mellett csökken a befújt levegő sebessége. Ezzel szemben állandó befúvási sebesség alkalmazása mellett a légsebesség síkbeli átlaga a négy magasságban állandó (kétoldali Abbe-próba, P = 95%, N = 10 darab/magasság).

A légsebesség nagyságának módusza a teljes tartózkodási zónára számítva megadja az ott leggyakrabban előforduló légsebesség értéket, ami azután összehasonlítható az MSZ CR 1752:2002 és az MSZ EN ISO 7730:2006 szabványok sebességre vonatkozó ajánlásaival. A módusz kapcsolatát a résbefúvó anemosztát oldalarányával a 8. ábrán mutatjuk be.

8. a) ábra. Állandó befúvási sebesség alkalmazása esetén a tartózkodási zónában kialakuló sebesség módusza és az oldalarány kapcsolata

8. b) ábra. Állandó befúvási térfogatáram alkalmazása esetén a tartózkodási zónában kialakuló sebesség módusza és az oldalarány kapcsolata

A 8. ábrán látható, hogy az érintőleges légvezetési rendszerrel szellőztetett helyiség tartózkodási zónájában a légsebesség nagyságának módusza nem függ a résbefúvó anemosztát oldalarányától (kétoldali Abbe-próba, P = 95%, N = 10). Állandó befúvási térfogatáram mellett a módusz várható értéke 0,16 ± 0,04 m/s (95%-os megbízhatósági szinten). Ha a befúvási sebesség állandó, a módusz várható értéke 0,10 ± 0,02 m/s (95%-os megbízhatósági szinten). Összehasonlításképpen, az MSZ CR 1752:2002 szabvány maximum 0,18 m/s sebességet, míg az MSZ EN ISO 7730:2006 szabvány maximum 0,12 m/s sebességet javasol egy „A” kategóriás helyiség huzatkomfortjának tervezéséhez.

A légsebesség nagysága mellett a másik lényeges sebesség összetevő az időben ingadozó komponens, vagy idegen nevén RMS sebesség. Ennek jelentősége abban áll, hogy ez a sebességkomponens az egyik fő felelőse a huzatérzet kiváltásának (ld. 1-4 összefüggések). Az RMS sebesség kapcsolatát a résbefúvó oldalarányával a 9. ábra tartalmazza.

9. a) ábra. Állandó befúvási sebesség alkalmazása esetén a tartózkodási zónában kialakuló időben ingadozó sebesség és az oldalarány kapcsolata

9. b) ábra. Állandó befúvási térfogatáram alkalmazása esetén a tartózkodási zónában kialakuló időben ingadozó sebesség és az oldalarány kapcsolata

A 9. ábrán látható, hogy érintőleges légvezetési rendszerrel szellőztetett helyiségben a négy releváns magasságban kialakuló RMS sebességkomponens síkbeli átlaga nem függ a résbefúvó anemosztát oldalarányától, sem állandó befúvási térfogatáram, sem pedig állandó befúvási sebesség esetén az AR = 45,8 ÷ 83,3 m/m tartományban (kétoldali Abbe-próba, P = 95%, N = 10 darab/magasság).

Összegzés

Cikkünkben bemutattuk a légtechnikai gyakorlatban elterjedten alkalmazott egysoros résbefúvó anemosztát kapcsolatát a huzatérzetet meghatározó néhány mennyiséggel.

A helyiség szellőztetésére alkalmas részlegesen korlátozott légsugár falfelültre való tapadási pontjának helyzete meghatározza a tartózkodási zónában kialakuló légsebesség eloszlását. A résbefúvó oldalarányának változása nem befolyásolja a tapadási pont helyzetét.

A részlegesen korlátozott légsugár által a tartózkodási zónában kialakuló légsebesség nagysága, időben ingadozó összetevője és a módusza (a leggyakoribb érték) lényeges jellemzői a huzatérzetnek. A mérési eredményeinkből a légtechnikai tervező a korábbiaknál pontosabban veheti figyelembe az oldalarány változását, aminek elsősorban ott van jelentősége, ahol belsőépítészeti megfontolások miatt változó hosszúságú résbefúvókat építenek be.

Irodalom

  • Alekseenko, S. V.; Markovich, D. M. 1997. Reattachment of a plane turbulent jet to a wall upon injection and suction. Journal of Applied Mechanics and Technical Physics, Vol. 38. No. 3, pp. 417 – 422.
  • Aziz, M. A.; Gad, I. A. M. et al. 2012. Experimental and numerical study of influence of air ceiling diffusers on room airflow characteristics. Energy and Buildings, Vol. 55, pp. 738–746.
  • Goda, R.; Both, B. 2013. Érintőleges légvezetési rendszerek síksugarainak vizsgálata. Magyar Épületgépészet, LXII. évf. 2013/6. szám, pp. 4-7.
  • Both, B.; Szánthó, Z. 2016. Experimental and Numerical Investigation of an Offset Jet Using Tangential Air Distribution System. Periodica Polytech. Mech. Eng., Vol. 60, No. 3, pp. 129-136. DOI: 10.3311/PPme.8017
  • Both, B., Szánthó, Z., Goda, R. 2016. Air velocity and turbulence distribution in a slot - ventilated room. Szerk.: Heiselberg, P. K. (Ed.) CLIMA 2016 - Proceedings of the 12th International REHVA World Congress, CLIMA 2016 Aalborg, Dánia, 2016.05.22-2016.05.24. Aalborg University, Department of Civil Engineering
  • Both, B., Szánthó, Z., Goda, R. 2016. Objective draught comfort investigations in a single office model room. Proceedings of the 4th International Scientific Conference on Advances in Mechanical Engineering (ISCAME 2016), 13-15 October 2016, Debrecen, Hungary. ISBN 978-963-473-944-9, pp. 70-76.
  • Chow, W. K.; Wong, L. T.; Fung, W. Y. 1996. Field measurement of the airflow characteristics of big mechanically ventilated spaces, Building and Environment 31 (6) pp. 541–550.
  • EN 13182:2002. Épületek szellőztetése. Szellőztetett terek légsebesség-mérésének műszerezettségi követelményei.
  • EN 13779:2007. Nem lakóépületek szellőztetése. Helyiségek szellőztető és légkondicionáló rendszereinek teljesítménykövetelményei.
  • EN ISO 7726:2003. A hőmérsékleti környezet ergonómiája. A fizikai mennyiségek mérőeszközei.
  • EN ISO 7730:2006. A hőmérsékleti környezet ergonómiája. A hőkomfort analitikus meghatározása és megadása a PMV- és a PPD-index kiszámításával, valamint a helyi hőkomfort kritériumai.
  • Fan, J.; Hviid, C. A.; Yang, H. 2013. Performance analysis of a new design of office diffuse ceiling ventilation system. Energy and Buildings, vol. 59, pp. 73–81.
  • Fanger, P. O.; Pedersen, C. J. K. 1977. Discomfort due to air velocities in spaces. Proc. of the meeting of Commission B1, B2, E1 of the IIR, Belgrade, 4, pp. 289-296.
  • Goda, R. 2014. Tartózkodási zóna huzatkomfortjának hatásvizsgálata, különös tekintettel az érintőleges légvezetési rendszerre. Doktori értekezés, BME.
  • Halász, G.; Varga, R.; Till, S. 2013. Műszaki és gazdasági adatok elemzése. Egyetemi jegyzet, BME.
  • Hanzawa, H.; Melikov, A. K.; Fanger, P. O. 1987. Airflow characteristics in the occupied zone of ventilated spaces. ASHRAE Trans., Vol. 93, Part 1, pp. 524-539.
  • Hurnik, M.; Blaszczok, M.; Popiolek, Z. 2015. Air distribution measurement in a room with a sidewall jet: A 3D benchmark test for CFD validation. Building and Environment, Vol. 93, Part 2, pp. 319–330.
  • Korpás, A. (szerk.). 1996. Általános statisztika I. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, ISBN 9789631955071.
  • Korpás, A. (szerk.). 1997. Általános statisztika II. Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest, ISBN 963 19 0861 5.
  • Kovanen, K.; Seppänen, O.; Sirén, K.; Majanen, A. 1989. Turbulent air flow measurements in ventilated spaces. Environment International, Vol. 15, pp. 621-626.
  • Luck, B. D.; Davis, J. D.; Purswell, J. L. et al. 2014. Effect of Measurement Density on Characterizing Air Velocity Distribution in Commercial Broiler Houses. Agricultural and Biosystems Engineering. Vol. 57(5), pp. 1443-1454.
  • Magyar, T. 1993. Helyiségek légvezetési rendszerei és a hőérzeti méretezés kapcsolata. Ventilation Symposium, Budapest, May1993, pp. 16–43. Budapest University of Technology and Economics.
  • Magyar T. 2008. Laboratóriumi kísérletek a huzathatás mérésének továbbfejlesztésére. Magyar Épületgépészet. LVII. évf. 2008/5. pp. 3-8.
  • Nasr, A.; Lai, J. C. S. 1998. A turbulent plane offset jet with small offset ratio. Experiments in Fluids 24 (1998), pp. 47 – 57, Springer-Verlag.
  • REHVA Guidebook. 2013. Editing Dirk Müller. Mixing Ventilation. ISBN: 978-2-930521-11-4; Forssa Print, Finland.
  • Rutten, P. G. S. 1998. The Measurement and Simulation of Indoor Air Flow. Technische Universiteit Eindhoven. ISBN 90 6814 085 X.
  • Sarma, S., Jakhar, O. P. 2016. Computational analysis of impact of the air-conditioner location on temperature and velocity distribution in an office-room. International Research Journal of Engineering and Technology Volume: 03 Issue: 09, pp. 595-601.
  • Shakouchi, T.; Kuzuhara, S. 1982. Analysis of a Jet Attaching to an Offset Parallel Plate. Bulletin of the JSME, Vol. 25, No. 203, pp. 766 – 773.

Magyar Épületgépészet

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2018. dec. 13.

Összegzés tervezői szemszögből: A valóság az, ha nem lennének belső építészek, akkor józan eszű gépésztervező soha nem tervezne be résbefúvót. Ráadásul a vizsgálat egysorosról szól, ami a valóságban soha nem elégséges, mindig kellene legalább 2 vagy 3 soros befúvó, hogy a szükséges levegőt be lehessen juttatni. És a többsoros már alapvetően másképp működik - még rosszabbul -. Azaz nyugodt szívvel csak olyan helyen lehet a résbefúvókat alkalmazni, ahol nincs komfort zóna és csak kezelt frisslevegőt akarunk befújni. Fan-coil befúvásra teljesen alkalmatlan a résbefúvó.

Facebook-hozzászólásmodul