e-gépész online szaklap

Hogyan biztosítsunk családunknak tiszta, higiénikus csapvizet?

Az életre szóló ivóvízélmény!

| | |  0 | |

Többször találkoztam azzal a kérdéssel, hogy épületgépész mérnökként, egy világszintű gyártó cég vezető beosztásban dolgozó munkatársaként, melyek azok a szakterületek, kérdéskörök, amelyek szenvedélyesen érdekelnek, amiért lelkesedni tudok, amit ahol csak tehetem, szóba hozok, hogy a fontosságát hangsúlyozzam. Ez számomra nem más, mint a tiszta ivóvíz kérdése, azaz hogyan tudunk családunknak higiénikus csapvizet biztosítani? Az a meggyőződésem, hogy az ivóvíz a legfontosabb élelmiszerünk, azonban mégsem bánunk vele ehhez mérten. A következőkben, mintegy személyes vallomásként szeretném megosztani az én, mondhatni különleges kapcsolatomat az ivóvízzel.

A cikk a Magyar Épületgépészet 2018/7-8. számában jelent meg, melynek tartalomjegyzéke itt letölthető.

Közel negyven évesen 14-15 ezer liter vizet megittam már, de mindig is törekedtem rá, hogy az a lehető legkifogástalanabb állapotban legyen, gondolok itt a tisztaságára, hőmérsékletére, zamatosságára, persze azért voltak olyan időszakok is, amikor ez nem mindig alakult így.

Nagyon szerencsésnek mondhatom magamat, mert az első vízzel kapcsolatos élmény annyira jóra sikerült, hogy egész életemben meghatározóvá vált igazodási pontként etalonként számít mind máig.

Hogy mi is volt ez konkrétan?

Ez a megtapasztalás nem volt más, mint amikor gyermekkoromban, a 80-as években a nagyszüleimnél vidéken, egy zalai kis faluban a barátaimmal egy kiadós focizásból hazaérve csak úgy ledöntöttük a földre a kerékpárokat, odaszaladtunk az udvaron álló kerekeskúthoz, valamelyikünk felhúzott egy vödör vizet, kiemelte a kút kávájára és egymás után fölé hajoltunk és csak úgy a vödör tetején a vízből ittunk.

Az a víz kristálytiszta volt, zamatos és jéghideg. El se tudtam volna képzelni mást szomjoltásra.

Mielőbbi strangcserére lenne szükség a panelépületekben!

Mindezzel szöges ellentétben állt az az ivóvíz, amit abban a panellakásban ittam, ahol a szüleimmel éltünk, ahova 1980-ban költöztünk be.

Panelépületekről lévén szó, ezek a vízórák mindig a WC mögötti strangszekrényben voltak elhelyezve. Amikor az ember ennek az ajtaját kinyitotta, akkor onnan mindig tódult ki a meleg.

Ez annak volt ugye betudható, hogy az akkoriban használatos filc hőszigetelések lecsúsztak a csővezetéken, vagy éppenséggel elporladtak és nem voltak már jelen. Így, ha az ember egy jó pohár hideg vizet szeretett volna meginni, akkor jócskán ki kellett engedni a csapon a hidegvizet. Sajnos a kristálytisztaságával is voltak problémák, mivel a gyakori csőtörések és rossz minőségű horganyzott csőhálózat miatt gyakran barna víz folyt ki a csapból.

Ezzel az élménnyel persze nemcsak én voltam így, hanem az a több mint 2 millió ember is, aki abban a 800 ezer panellakásban él, amit 1960 és 1990 között építettek fel.

Tavaly készült egy vizsgálat, ami azt mondja, hogy ezek az épületek még jó 50 évet kibírnának, mert statikailag rendben vannak, az épületszerkezet nem korrodálódott el.

Azonban a benne lévő épületgépészeti berendezések, szerelvények, csővezetékek, amiket 15-20 éves időtartamra terveztek, mára elavultak, idejét múltak, és csak a minél előbbi cseréjük biztosíthatná a tiszta ivóvizet az ott lakók számára.

Az ivóvíz a legfontosabb élelmiszerünk!

Sajnos Magyarország nagyon rossz statisztikákkal rendelkezik a krónikus megbetegedésekkel kapcsolatban. Azt mondják, hogy hazánkban minden 250. ember valamilyen immunhiányos betegségben szenved és valljuk be, hogy sok az idős ember, akinek szintén leromlott már az egészségügyi állapota, rossz az immunrendszere.

Hogy miért is hozom ezt most szóba?

Nem tudom, tudják-e azt, hogy egy átlagos felnőtt ember, például mint én, egy év alatt 700 kg élelmiszert fogyaszt el. Ebből 200 kilogramm a zöldség és a gyümölcs, olyan 90 kg a hús és 160 liter a tej.

Egészségügyi szakemberek azt mondják, hogy a nőknek 2 liter, a férfiaknak pedig 2,5 liter folyadékot kellene naponta elfogyasztaniuk ahhoz, hogy a szervezetük egészségesen tudjon működni. Azt is mondják, hogy ahhoz, hogy a vérkeringésünk jó legyen, a tápanyag felszívódásunk hatékony legyen, valamint a testhőmérsékletünk jól legyen szabályozva, ahhoz szerencsés, ha ennek a folyadékbevitelnek a jó része az ivóvízből van megoldva.

Most csak egy gyors számítást elvégezve az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy ha ennek a folyadékbevitelnek a felét, mondjuk kb. 1 liter vizet számítjuk, akkor egy egyéves időszakra azt kapjuk, hogy 365 liter folyadékot iszik meg egy átlagos felnőtt egy évben.

Ha összevetjük az előző, a KSH-tól származó élelmiszer mérleg adatokkal, akkor azt gondolom, ki lehet jelenteni, hogy az ivóvíz a legfontosabb élelmiszerünk.

Maradva még az élelmiszereknél, hogy ha azoknak a jó minőségét, állapotát, frissességet meg akarjuk tartani, azt akarjuk, hogy ezek ne romoljanak meg, akkor hűtőszekrényben tároljuk, ahol kellően steril és kellően hideg környezetben tudjuk tartani.

Ez azért fontos, mert az ivóvíz esetében a víz mikroorganizmusokat tartalmaz és ezeknek a mikroorganizmusoknak nem mindegy, hogy milyen környezetben vannak.

Például ezek közül az egyik legveszélyesebb a Legionella, ami 38 és 45 °C között kiválóan érzi magát, kedvenc táplálékát a rozsdás csővezetékek falán lévő lerakódások valamint a különböző gumitömítések jelentik.

A Legionella baktérium nagyon súlyos légúti megbetegedésekhez vezethet és főleg azok számára, akiknek az egészségi állapota legyengült.

A sör is csak kiváló minőségű ivóvízből készítve válik különlegessé!

Az épületgépész mérnöki tanulmányaim során a korábbi megtapasztalásaim kiegészültek szakmai tudással.

Értettem, hogy miként kell megtervezni egy jó vízvezetéki rendszert, abban milyen sebességek, milyen ellenállások alakulnak ki. Tudtam, hogy milyen csőanyagot, milyen szerelvényeket válasszak ahhoz, hogy az jól funkcionáljon. De be kell, hogy valljam Önöknek, hogy abban az időszakban, amikor tanultam, a legfontosabb folyadékbevitelem a pécsi sör volt. Bár mindig nyugtatom magamat, hogy a sörnek a három fő alkotóeleme a maláta, ami árpa vagy búza, aztán a komló, ami az ízét adja, de ott van harmadikként az ivóvíz, ami 85 – 95 százalékot is kitesz a sör esetében. A pécsi sör vonatkozásában ez pedig a kristálytiszta mecseki karsztvíz.

Megint az a fránya horganyzott cső és az ólomkiválás!

Csaknem 10 évig éltem Budapesten egy több mint 100 éves társasházban. Amikor oda beköltöztünk, akkor egy kisebb műszaki felújítást végeztünk és annak részeként a vízmérő után beépítettem egy visszaöblíthető vízszűrőt. Gondoltam, hogy ezzel megoldom a tiszta ivóvíz kérdését, mivel a társasház vízbekötése ólomcső volt. Sajnos azonban nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy nem itt van a probléma, hanem a lakáson belüli horganyzott csőből készült hálózat van rendkívül rossz műszaki állapotban. Erre sem volt nagyon bonyolult rájönnöm, hiszen a csaptelepek végén lévő perlátorok állandóan kis rozsdadarabokkal voltak eltömődve, ezeket havonta tisztítottam, félévente újakat vásároltam, a fehér szaniter berendezések elszíneződtek, és este, hogyha a kávégép tartályát megtöltöttem vízzel, abban reggelre lerakódások voltak.

Rászoktunk így az ásványvízre. Megvásároltuk a szupermarketben a különböző összetételű ásványvizeket, aztán amikor kiürültek a PET palackok, mentem jó hétvégi programként a szelektív szemétgyűjtő szigetre.

Családunk egészsége, az ivóvíz higiénia helyileg is biztosítható!

Akkor állt be egy újabb változás az életemben, amikor megszületett az első kislányunk és így már apaként nemcsak a saját egészségemért, hanem az övéért is felelős voltam.

Így azt gondoltam, hogy újra a csapvízből oldom meg a tiszta ivóvizet és megvásároltam a piacon – azt gondolom, hogy a legjobb minőségű – mosogató alá építhető, átfolyós rendszerű, három szűrőegységből álló víztisztító berendezést. Ezt saját magam installáltam és a végén egy külön csaptelepen újra a lerakódásoktól mentes, nehézfémeket már nem tartalmazó ivóvizet biztosítottam az egész családom számára.

Ez azért volt számomra rendkívül fontos, mert a tanulmányaim során sokat olvastam arról, hogy az ólom nemcsak az ólom csővezetékekből tud az ivóvíz irányába kiválni, hanem a különböző fémötvözetek is felelősek ezért, valamint a rozsdás horganyzott csövek Ez különösképpen a csecsemőkre és a kisgyermekekre a legveszélyesebb, mert az ő szellemi, idegrendszeri fejlődésüket korlátozzák.

A megoldás kulcsa jórészt az épületgépészek kezében van!

A szakmánkról azt gondolom, az a rendkívüli benne, hogy az általunk tervezett, kivitelezett és gyártott rendszerekkel az emberek életminőségén tudunk javítani. Legyen az termikus komfort, amikor fűtést vagy hűtést biztosítunk a lakásokban, vagy az egészség komfort, amikor a legfontosabb élelmiszert szeretnék biztonságban a fogyasztókhoz eljuttatni.

A saját példámon keresztül szerettem volna azt érzékeltetni, hogy maga a forrás jó minőségű vizet tud adni. Az én esetemben ez volt maga a kút. Magyarország is jó hidrogeológiai adottságokkal rendelkezik, azonban a forrástól a vizespohárig az ivóvíznek rendkívül hosszú utat kell megtennie. 

Ha ezt két részre osztom, akkor beszélhetünk egy közműhálózatról meg egy épületen belüli szakaszról. A közművek esetében a szolgáltatókat rendkívül szigorú törvények kötelezik arra, hogy rendszeres ivóvízminőség vizsgálat mellett biztosítsák számunkra a tiszta ivóvizet. De valljuk be, amikor az épületekbe beérünk és azokról a csőhálózatokról beszélünk, amik oda beszerelése kerültek, akkor egy szürke zónában kerülünk.

Hogy miért is mondom ezt?

Erre egy példa az, hogy ha egy új építésű házról van szó, és át akarjuk adni a rendszert, akkor egy ÁNTSZ vízminőség vizsgálatot kell elvégezni. Ha ez negatív, örülünk, átadtuk az épületet. De sajnos se egy évre, se öt évre, se tíz évre rá senki sem vizsgálja, hogy azon a csaptelepen még kifolyik-e ugyanaz a tiszta, jó minőségű ivóvíz. Az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) vannak erre ajánlásai, hiszen ő célként tűzte ki azt, hogy az emberek számára tiszta ivóvizet kell biztosítani. S ő megfogalmazta a vízbiztonsági tervet, amit minden épület számára el kellene készíteni, hogy az üzembentartók el tudják végezni azokat a feladatokat, amik ahhoz kellenek, hogy az ott élők tiszta ivóvizet kaphassanak.

Itt gondolok arra, hogy hogyan kell védekezni a Legionella baktérium ellen például a termikus fertőtlenítésekkel, vagy egészen odáig, hogy egy lakástulajdonos, hogyha elmegy egy hosszabb üdülésre, egy kéthetes nyaralásra, akkor, ha hazaér, rögtön ne használja a vízhálózatot, hanem legalább 5-6 percig folyassa ki abból a vizet, hogy a pangó víz eltávozzon.

Kapóra jött a REHAU!

Milyen érdekes a sors, én 10 évvel ezelőtt REHAU-nál az épületgépészeti üzletágban kezdhettem el a munkámat és ott első termékként a csővezetékkel ismerkedhettem meg, amelyben a legtöbb idejét tölti az ivóvíz. Nálunk a RAUTITAN csőrendszer az a legmagasabb minőségű műanyagból készül, a térhálósított polietilénből. Nemzetközi tanúsító intézetek helyben, a saját gyárunkban igazolják azt, hogy betartjuk az ide vonatkozó gyártói előírásokat.

Az alkalmazott toldóhüvelyes kötéstechnika holttérmentes, ez hangozhat idegenül is a füleknek. Ez alatt azt értjük, hogy a cső belsejében a csőkötés környezetében nincsenek olyan terek, ahol ne mozogna a víz, aminek következtében a kedvezőtlen csíraképződések nem indulhatnak el. A vörösöntvény és a műanyag fittingjeinkkel tudjuk azt biztosítani, hogy az ivóvíz irányába ne legyen ólomkiválás.

Ezeket a rendszereket tudjuk használni felújításokhoz, mondjuk panelépületekben, amikor a strangvezetékeket akarjuk kicserélni, de ezek a rendszerek kiválóan alkalmasak természetesen új építésű házak esetében is.

Körvezeték = higiénikus ivóvíz!

Én arról vagyok meggyőződve, hogy tiszta ivóvizet ma körvezetékkel lehet megvalósítani épületen belül. Körvezetékről akkor beszélünk, amikor az egyes berendezési tárgyak, a mosdó, a kézmosó, a mosogató egymás után sorba fel vannak fűzve egy speciális idom, az átmenő falikorong segítségével, aminek kétoldali megtáplálása van. Amikor elérünk az utolsó berendezési tárgyhoz, az ágvezetéket visszakötjük a gerincvezetékbe, így kialakítunk egy hurkot.

Egy adott hurokban, ha kinyitunk egy csaptelepet, akkor mindkét irányból megindul a vízáramlás, állandóan mozgásban tartjuk a vizet, és esélye sincs annak, hogy pangó szakaszok alakuljanak ki. Mindig friss vizet tudunk vételezni.

Persze amit hidegen szeretünk, az maradjon is hideg: egyszerűen nem szabad, hogy rutinszerűen hőszigeteljünk. Az ide vonatkozó szabvány szerint kell eljárnunk, azaz tudnunk kell, hogy falhoronyban, vagy aljzatban vezetjük-e ezeket a csővezetékeket? Fűtési vezetékek mellett vagy éppenséggel cirkuláció vagy melegvíz környezetében?

Bármennyire is furcsán hangzik, én épületgépész üzletágvezetőként egy multinacionális vállalatnál nemcsak eladott cső folyóméterekben vagy eladott idom darabszámokban-forgalomban gondolkodom, hanem családokban is. 2000 óta, amikor a RAUTITAN csőrendszer Magyarországon bevezetésre került, mindmáig több mint 30 000 családnak tudtunk-tudunk tisztább ivóvizet biztosítani azáltal, hogy a mi vezetékeink kerültek beépítésre. Ezt a technológiát a RAUTITAN vonatkozásában a vállalatunk a REHAU 50 éves élettartamra tervezi. Azaz, ha valaki ezzel tervez, ezt építi be, ezt használja, akkor tényleg elmondható az, hogy egy egész életen át biztosítható a tiszta, higiénikus ivóvíz.

Ami számomra nem jelent mást, mint magát az Életelixírt.

Magyar Épületgépészet

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul