e-gépész online szaklap

Vajon mi épületgépészek jól alszunk?

| | |  6 | |

Vajon mi épületgépészek jól alszunk?

Nem tudom megállni, hogy megszólaljak, mert továbbra is a szellőzési megoldások kezelését tartom az épületenergetikai számítások, besorolások kezelése szempontjából a legnagyobb hibájának – kollégánk, Nagy Gábor gondolatai.

Végzett már valaki utóellenőrzést, mi történik pl. egy A, A+ vagy A++ besorolású lakás energetikai állapotával, ha nem épül meg az eredetileg szükséges és számítás alapját képező hővisszanyerős szellőzési rendszer? Vajon hány osztállyal kellene leminősíteni, ha korrekt újbóli számítást kellene elvégezni?

Megkockáztatom egy rossz pl. fix rácsos, pláne ablaknyitogatós megoldásnál akár megegyezhet, vagy magasabb is lehet a lakás szellőzés hőigénye a ”korszerű” lakás transzmissziós hőveszteségénél! Így aztán persze, hogy egy ”kurblis mercedes” típusú öszvért kap a majdani tulajdonos, aki nem is sejti mit kap korszerű, energiatakarékos lakás helyett.

Vajon hány építtető kap erről korrekt tájékoztatást? Hány tervező-beruházó vállalkozás tesz az építési ajánlatában szellőzési alternatívát az építtető elé? Pedig ha az építtető az A+ besorolású épületért fizet, akkor azt kellene kapnia. Nonszensznek érzem, hogy egy A+-os dohos, esetleg penészes lakás azonos értéket képviselne egy A+-os, de élhető friss levegős szellőzéssel rendelkező lakással.

Most, amikor ”csúcsra jár” az építési kedv, vajon valóban olyan komfortú lakások épülnek, amelyek megfelelnek korunk elvárásainak? „Az épületgépészet az emberi komfort tudománya, ezért az épületgépész mérnök felel az emberek komfortérzetéért...” mondta Macskássy professzor Úr. Szerintem ez a lakások egészséges levegőjének biztosítására is vonatkozik, nem csak az energiatakarékosságra! Vajon mi épületgépészek amúgy jól alszunk?

ÉpületgépészTervező

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2018. jún. 10.

Csak pártolni tudom Nagy Gábor hozzászólását. Rendbe kellene rakni a zárt terek légállapotával kapcsolatos követelményeket. Minden munkám azzal kezdődik, hogy el kell magyarázni az építész kollégának -sajnos nagyon ritka a kivétel- hogy a mai építéstechnológiában az ablaknak nincs komfortszellőzési funkciója! Abszurd, de elsősorban az OTÉK-ban, mert építész kollégáink onnan veszik a ”tudományt” és próbálják lesöpörni az épületgépészek felvetéseit, elvárásait. Gyakorlatilag új építésű épületnél nem szabadna a huzamos tartózkodású helyiségek szellőztetésére az ablaknyitogatást elfogadni!


Fazakas Miklós Feren | 2018. jún. 7.

Módosítani szükséges a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvény 1. § 5. pontját, amely szerint: „5. használaton kívüli égéstermék-elvezető: olyan égéstermék-elvezető, amelynek összes nyílását befalazták vagy nem éghető anyaggal tömören, vagy egyéb nem oldható szerelési technológiával (kötéssel) lezárták, valamint a lezárás megfelelőségét a kéményseprő-ipari szerv vagy a kéményseprő-ipari szolgáltató által kiállított dokumentum igazolja” Indoklás: A nyílt égésterű tüzelőberendezéseket, elsősorban a B11 típusú gázfogyasztó készülékeket kiszolgáló, nyílt égésterű, gravitációs huzat elvén működő kémények esetében a tüzelőberendezés átlagos kihasználtsága, még a legnagyobb hidegben is csak 10% és 20% közötti érték. Ez az állítás könnyen ellenőrizhető a szokásos gázszámlák alapján, ha kiszámoljuk, hogy mennyi is lenne a gázszámlánk egy hónapban, ha a gázfogyasztó készülékünk folyamatosan a névleges gázterhelésével üzemelne, és a kiderül, hogy a szokásos gázszámlánk 5-10-szeresét kapjuk eredményként. Ebből következik, hogy a régi ki-be kapcsolós üzemű gázkészülékek egy órán belül szokásosan legfeljebb 6 és 12 perc közötti ideig üzemelnek. A fennmaradó időben a kémény gravitációs szellőzőjáratként üzemel, mert az áramlásbiztosító nyílásán ilyenkor is akadálymentesen áramlik a helyiséglevegő a kéménybe. Azaz a gravitációs kéményeknek használat közben meg kell felelnie a gravitációs szellőzőjáratokkal szemben támasztott követelményeknek is! Tehát hiba előírni a használaton kívül helyezés feltételeként annak a járatnak a lezárását, amely eddig 10 -20%-ban kéményként, 80 – 90%-ban pedig szellőzőjáratként üzemel, mert így valós műszaki indok nélkül szüntetjük meg a lakás természetes szellőzését! Nincs mit csodálkozni azon, ha ezekben a lakásokban, a kémény lezárást követően jelentősen romlik a komfortérzet. Ezért a vonatkozó előírás helyett elő lehetne írni például, hogy a lakásban a bekötőnyílás helyett a szellőzőjáratokra jellemző kerámiarácsot kell elhelyezni. Továbbá tilos olyan megoldásokat alkalmazni, amelyek a járatban túlnyomást okozhatnak. Egyébként az épületszerkezeti járatok funkciójáról minden esetben a tulajdonos dönthet. A tulajdonosnak a tulajdonával kapcsolatos döntési jogát a törvény idézet paragrafusa indokolatlan mértékben korlátozza. Például ha egy szomszédos járat nélküli épületszerkezeti járattal kapcsolatban, amelynek funkciója eddig égéstermék-elvezető volt, a tulajdonos úgy dönt, hogy ezt követően szellőzőjáratként, vagy más célra fogja használni, akkor a kéményseprőnek ezen nincs mit ellenőriznie, mert ebben az eseten nincs olyan biztonsági indok, amely akár minimális alapot adna a tulajdonosnak a tulajdona feletti rendelkezési jogának korlátozására. A volt kémény a tulajdonos döntését követően már nem égéstermék-elvezető többé, hanem egy épületszerkezeti járat, amelyet már más célra használnak. A korábban leírtak szerint, ha a B11 típusú gázfogyasztó készülékek égéstermék-elvezetőivel kapcsolatban dönt úgy a tulajdonos, hogy a továbbiakban a járatnak az égéstermék-elvezető funkcióját nem, hanem csak az eddig is meglévő lakásszellőztető funkcióját kívánja továbbra is használni, akkor ebben az esetben sem merül fel olyan biztonsági ok, amely indokolja a tulajdonosnak a tulajdona feletti rendelkezési jogának korlátozását. Hiszen a járat szellőztető járatként eddig is használatban volt, amikor a tüzelőberendezés nem üzemelt, ami igazolja a járat szellőző járatként való alkalmasságát.


Németh Szabó László | 2018. jún. 7.

Helyesebben inkább: ”Nem tudom megállni, hogy megszólaljak.” Ha Gábor azt nem tudta volna megállni, hogy ne szólaljon meg, akkor ez a cikk nem született volna meg. :-)


Nagy Gábor | 2018. jún. 7.

Természetesen igaza van Zoárdnak, nem csak a lakások, hanem iskolák, óvodák, kórházak, hivatalok és egyéb munkahelyként és közszolgáltatásként egyaránt működő épületek esetében is hasonló, vagy még rosszabb a helyzet. Nemrégiben sajnos a korszerűnek mondott miskolci Csillagpont kórház folyosóin félnapos várakozások mellett tapasztalhattam meg mind a zárt terek fullasztó, oxigénhiányos, párás levegőjét (egyik alkalommal két beteget ájulás miatt soron kívül kellett ellátni) néha pedig az ablakszellőztetéses kényszer-megoldások okozta elviselhetetlen mértékű huzatot, ami az eleve beteg embereknek aligha a gyógyulást segítő légállapotot biztosít. A várakozó folyosókon a tervezett létszám többszöröse pedig sajnos a mai egészségügy mindennaposnak mondható állapotával hívja fel a figyelmet arra, hogy tervezési alapadatainkat sem biztos, hogy a normatívák alsó határértékeire alapozva szabadna a méretezések során felhasználnunk. Persze nem csak az energetikai előírások hibája az, ami az elkészült létesítmények szellőzéseire jellemző, ebben vastagon benne van az elavult ”OTÉK ” hivatalban tartásáért felelős ”szakmai közeg” is, mert rossz előírások miatt nem kényszeríthető ki jó megoldás. Hiába akar a tervező élhető épületet tervezni, a kivitelező pedig ugyanezt megépíteni, ha szabályozási környezet ennek az ellenkezőjére kényszeríti. Hányszor kell még ezt újra és újra leírnunk? NG


Nagy Gábor | 2018. jún. 7.

Természetesen igaza van Zoárdnak, nem csak a lakások, hanem iskolák, óvodák, kórházak, hivatalok és egyéb munkahelyként és közszolgáltatásként egyaránt működő épületek esetében is hasonló, vagy még rosszabb a helyzet. Nemrégiben sajnos a korszerűnek mondott miskolci Csillagpont kórház folyosóin félnapos várakozások mellett tapasztalhattam meg mind a zárt terek fullasztó, oxigénhiányos, párás levegőjét (egyik alkalommal két beteget ájulás miatt soron kívül kellett ellátni) néha pedig az ablakszellőztetéses kényszer-megoldások okozta elviselhetetlen mértékű huzatot, ami az eleve beteg embereknek aligha a gyógyulást segítő légállapotot biztosít. A várakozó folyosókon a tervezett létszám többszöröse pedig sajnos a mai egészségügy mindennaposnak mondható állapotával hívja fel a figyelmet arra, hogy tervezési alapadatainkat sem biztos, hogy a normatívák alsó határértékeire alapozva szabadna a méretezések során felhasználnunk. Persze nem csak az energetikai előírások hibája az, ami az elkészült létesítmények szellőzéseire jellemző, ebben vastagon benne van az elavult ”OTÉK ” hivatalban tartásáért felelős ”szakmai közeg” is, mert rossz előírások miatt nem kényszeríthető ki jó megoldás. Hiába akar a tervező élhető épületet tervezni, a kivitelező pedig ugyanezt megépíteni, ha szabályozási környezet ennek az ellenkezőjére kényszeríti. Hányszor kell még ezt újra és újra leírnunk? NG


Zoárd | 2018. jún. 7.

Valóban érthetetlen az energetikai jogszabályban, hogy nem kezeli elfoagdhatóan a légtechnikai rendszerek energetikai hatását. A problémák a következők: 1. Az ablaknyitogatással ”megtervezett” házat is úgy kell számolnunk, mintha pont annyi levegő menne be az épületbe, ami a szükséges komfort elvárás, ami teljességgel abszurd. 2. Egy páratartalom szabályozott depressziós szellőző rendszer alkalmazkodik a használathoz, azaz a valóságban még a jogszabály által ”ránkkényszerített” légmenyiségnél is kevesebb lesz a tényleges légforgalom, de ezt meg nem vehetjük számításba! 3. Hővisszanyerős szellőzés hasonló módon mint a pratartalom szabályozott szintén a valós komfort igényekhez illeszthető. De ezt sem preferálja a rendszer. És akkor itt csak a lakásokkal kapcsolatos problémákat vetem fel, mert iroda, vagy oktatási létesítményeknél még nagyobb a probléma.

Facebook-hozzászólásmodul