e-gépész online szaklap

Gondolkodjunk és tervezzünk fenntartható módon

Klaus Bollinger interjú

| | |  0 | |

Gondolkodjunk és tervezzünk fenntartható módon

A szakági mérnököknek és az építészeknek úgy kell együttműködniük, hogy egy most épülő házat az unokáink valami teljesen másra is használhassanak. Ehhez nagy, alátámasztás nélküli belső terek, relatíve kevés tartófal, és olyan szerelőjáratok és helyiségek kellenek, amelyek kellően rugalmasan alakíthatók azokhoz a jövőbeli technológiáknak a beépítéséhez, amelyeket még fel sem találtak – mondta el az MMK-nak adott interjúban Klaus Bollinger.

Professzor úr, az ön irodája elég sok helyen tervez a világban. Mi a tapasztalata, milyen főbb trendek érvényesülnek az építészetben ma?

Az egyik – ami a külsőt illeti – az az, hogy Európában kicsit konzervatívabban bánunk az új technológia nyújtotta lehetőségekkel, mint például Délkelet-Ázsiában vagy a Közel-Keleten. Ha ennél mélyebbre megyünk, egy sokkal fontosabb kérdéssel találjuk magunkat szembe: hogyan töltsük meg tartalommal a fenntarthatóság követelményét. Ez ugyanis nem egyszerűen a jó minőségű hőszigetelésről, azaz arról szól, hogy hogyan tartsuk bent a meleget az épületben, hanem arról is, hogy hogyan állítjuk elő ezt a hőt. Mindez hat az építészetre, annak formatervezési koncepciójára is; például a belső levegőáramlást, illetve a szél hatását is figyelembe kell venni az épület formájának meghatározásakor.

Mindez a szakágak közötti szoros együttműködést feltételezi. Hogyan működik ez Németországban?

Ezen még nekünk is dolgozni kell. Az lenne az ideális, ha a nulladik fázisban a szakági mérnökök és az építészek együtt leülnének és megalkotnák az épület koncepcióját, amelyen aztán párhuzamosan dolgoznának tovább. Az energy designert nem akkor kell felkérni az együttműködésre, amikor már kialakult a formaterv, és esetleg már a megrendelőnek is megmutatták azt. A már korai fázistól együttműködő csapattal lehetne igazán jó eredményeket elérni, de a hagyományos gyakorlatot egyelőre sokkal szélesebb körben alkalmazzák, vagyis az építész elkezd dolgozni, aztán sorba jönnek a szakmérnök, és kitöltik a nekik hagyott helyeket – szó szerint és átvitt értelemben egyaránt.

Prof. dr. Klaus Bollinger építőmérnöki tanulmányait a Technical University Darmstadt-on végezte, majd tanítani kezdett a dortmundi egyetemen Németországban. 1994-ben megbízást kapott a Bécsi Egyetem Strukturális Mérnöki Professzori állására, valamint az Építészeti Iskola és Iparművészeti Egyetem igazgatói állására. Az intézményt 1999 óta vezeti. 1983-ban Klaus Bollinger és Manfred Grohmann megalapították a Bollinger + Grohmann mérnökirodát, amelynek fiókirodái megtalálhatók Frankfurt am Mainban, Berlinben, Münchenben, Bécsben, Párizsban, Osloban, Rómában ás Melbourne-ben, mintegy 180 alkalmazottal.

Az iroda teljes körű strukturális tervezési szolgáltatásokat kínál az ügyfeleknek világszerte. Már évek óta sikeresen együttműködnek számos nemzetközileg elismert építésszel, és arra törekednek, hogy mindig a legjobb megoldást nyújtsák kreativitásuk és technikai kiválóságuk révén. Működési körükbe tartozik a kereskedelmi, kiskereskedelmi és kiállítási létesítmények megvalósítása, valamint olyan klasszikus építészet feladatok, mint például a hidak, tetők és tornyok építési szerkezeteinek kivitelezése, homlokzatának kialakítása.

Bollinger tervezőirodája olyan ikonikus épületek létrehozásában kapott szerepet, mint a müncheni BMW-Welt, a dessaui Bauhaus Múzeum, a grazi Kunsthaus, a bécsi DC Towers, a frankfurti Európai Központi Bank irodaház vagy a Lausanne-i Rolex oktatóépület.

A BIM megoldást jelenthet a kooperáció kiteljesítésére vagy ez egyszerűen csak egy technikai eszköz?

A BIM egy technikai eszköz, de arra kényszerít bennünket, hogy már a korai fázisban együtt gondolkozzunk. Nem egy mindent gyógyító csodaszer, hanem egy támogató szerszám.

Az ajtón kopogtat egy sor olyan új technológia, illetve anyag, amelyeknek akár radikális hatása is lehet az építészetre, valamint az építőiparra, de ahogy a BIM esetén is láttuk, a potenciális felhasználók nem kapkodják el az újdonságok adaptálását.

A BIM és egy sor egyéb technológia bevezetése előbb-utóbb kényszerhelyzetbe hozhatja a szakági mérnököket és az építészeket. Hiába volt valaki anno mestere a tusrajznak, nincs ma megrendelő a világban, aki elfogadna egy kézzel készített tervrajzot. A problémát nem az idősebb korosztály esetleges merevségében látom, a törésvonal sokkal inkább a kis, illetve nagy létszámú irodák között húzódik. Míg az utóbbiak kis szervezéssel meg tudják oldani, hogy egy, az újdonságokra nyitott kollégát elküldjenek egy továbbképzésre, addig a háromfős tervező-vállalkozások esetén egy fő kiesése is szinte megoldhatatlan gondot jelent a napi munkában. Nincs igazán jó megoldás, talán egyedül a nyitottság segít: jómagam is kipróbáltam egy-két újdonságot, de soha nem leszek olyan ügyes, mint azok a fiatalok, akik ezt a tudást már az egyetemről magukkal hozzák. Őket kell bátorítani, támogatni.

Magyarországon jelenleg építőipari bumm van, sorra húzzák fel az új házakat, de kimagasló építészeti értéket képviselő épületet nem nagyon találni köztük.

Ez nem csupán Önöknél van így, a beruházókat elsősorban a hozamráta alakulása érdekli, és azt sem bánják, ha a megtérülés után az épületet lebontják. A társadalom felelőssége, hogy fenntartható épületek épüljenek, amelyeknek a változó igények alapján le lehet cserélni a homlokzatát, és új funkcióval tölthetők meg. Bizonyára hallott róla, hogy Németországban lakásépítési konjunktúra van, aminek egyik mellékhozadéka, hogy elavult irodaépületeket is átépítenek lakóházzá, ami azért elég fáradtságos dolog. De közben nagyon sok hetvenes és nyolcvanas években épült épületet le is bontanak különböző okokból: nem divatosak, nem megfelelő az elhelyezkedésük, nem elegendő a belmagasságuk, nem jó az oszlopkiosztásuk. A 30-40 évvel ezelőtt tervező építészek nem tudták, hogy a ma emberének mire lesz szüksége.

És ma honnan tudhatjuk, hogy mire lesz szüksége a következő generációnak?

Nem lehet tudni, de a fenntarthatóság jegyében igenis törekedni kell arra, hogy eleve úgy tervezzünk meg egy épületet, hogy a szükséges átalakítások után különböző dolgokra – lakás, hotel, iroda – lehessen majd használni. Olyan funkciókra is gondolni kell, amelyek 100 vagy akár 200 év múlva lépnek be az életünkbe. A szakági mérnököknek és az építészeknek úgy kell együttműködniük, hogy egy most épülő házat az unokáink valami teljesen másra is használhassanak. Ehhez nagy, alátámasztás nélküli belső terek, relatíve kevés tartófal, és olyan szerelőjáratok és helyiségek kellenek, amelyek kellően rugalmasan alakíthatók azokhoz a jövőbeli technológiáknak a beépítéséhez, amelyeket még fel sem találtak. Azt üzenem a magyar statikusoknak, gépészeknek és építészeknek, hogy gondolkodjanak és tervezzenek fenntartható módon.

 A bővebb interjú a www.mmk.hu oldalon, ide kattintva olvasható el.

Magyar Mérnöki Kamara

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul