e-gépész online szaklap

Tervezői hibák az épületgépészetben egy igazságügyi szakértő szemével

| | |  1 | |

Szinte sportot űznek a beruházók az építőipar minden résztvevőjének a versenyeztetésével. Legyen az tervező, kivitelező, műszaki ellenőr, de legfőképpen a beépítendő anyagok-berendezések, az elsődleges szempont csakis az ár. Manapság nem érdekli a beruházót a pályázó referenciája, hogy megfelelő háttérrel (szakmai létszám, ISO minősítés, felelősség biztosítás, nullás adóigazolás stb.) rendelkezik-e a vállalkozó, az egyedüli szempont a vállalási ár.

Különösen érezhető volt ez a gazdasági válság kezdetétől, de azóta sem csillapodott a beruházóknak ez a versenyeztetési éhsége és árérzékeny mohósága. Azt azonban tegyük hozzá, hogy a minőséget megkövetelik. Ha a végén valami nem úgy működik, ahogy szeretnék, könnyen a bíróságon találják magukat a vállalkozók. Ott pedig gyorsan bemutatja a felperes, hogy ő pedig I. osztályú minőséget rendelt meg.

A tervezőmérnök felelőssége

A tervezőmérnöki munka komplexitása már önmagában sugallja mindazkat a veszélyeket, amelyeket a mérnöki szakma, a mérnöki munka magában hordoz. Egy rossz számítás, nem megfelelő anyagválasztás, a folyamatok ellenőrzésének hiánya – és még sorolhatnánk számtalan esetet – mind-mind káreseményhez vezethetnek.

A mérnök és a megrendelő jogviszonyát leggyakrabban egy, a felek között létrejött tervezési szerződés szabályozza. Tervezési szerződés alapján a mérnök műszaki-gazdasági tervezőmunka elvégzésére, a megrendelő pedig a megbízási díj megfizetésére köteles.

Amennyiben az elkészített mérnöki terv nem felel meg a tervezési szerződésben foglaltaknak vagy a szakmai követelményeknek, a tervezési szerződés hibás teljesítéséről beszélünk.

A vállalkozó hibásan teljesít akkor, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. Nem szerződésszerű, vagyis hibás teljesítés esetén a vállalkozót szavatossági felelősség terheli.

Hibás teljesítés esetén a megrendelő a fentebb már kifejtett jogosultságokkal rendelkezik: a munka kijavítását vagy az eredmény kicserélését kérheti. Amennyiben erre nincs lehetőség, megfelelő mértékű díjmérséklést követelhet, vagy a vállalkozói díj visszakövetelése mellett elállhat a szerződéstől.

A kijavítást vagy kicserélést megfelelő határidőn belül a megrendelőnek okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni.

Összefoglalva megállapítható, hogy az új építési termékrendelet látszólag lazább követelményrendszert támaszt a termék megfelelőségének igazolására, mint a korábbi jogszabály. A valóság azonban az, hogy a korábbiaknál lényegesen nagyobb felelősséget ró a tervezőre, akinek úgy kell megválasztania valamennyi szerkezeti elemet, hogy csak olyanokat építsenek be az épületbe, amelyek műszaki jellemzői nem befolyásolják hátrányosan az épület teljesítményét. Tehát a tervezőnek ellenőriznie kell, hogy a betervezett termék rendelkezik-e teljesítménynyilatkozattal és az abban meghatározott jellemzők az épület használhatósága szempontjából megfelelőek-e.

Ahhoz, hogy a tervek I. osztályúak legyenek (itt megjegyzendő, hogy az épületgépészetben nem létezik II. vagy III. osztályú munka, vagy jó a terv, vagy rossz), teljes mértékben kielégítse a szakmai szabályokat és a gazdasági követelményeket, egy időigényes tervezői munkára van szükség. Ezt a ráfordított mérnöki munkaidőt pedig a megrendelőnek ki kell fizetnie. Amennyiben nem tudjuk érvényesíteni a szükséges időnormát, a tervek összecsapottak, hiányosak, rosszabb esetben hibásak lesznek. A hiányos tervet szeretik a kivitelezők, hiszen ilyenkor nagy lesz a szabadságfokuk, a beépítendő berendezési tárgyakból az extraprofit érdekében a legolcsóbbat választják, ami pedig valószínűleg nem úgy működik majd, ahogy a megrendelő szeretné.

Ez esetben pedig könnyen bizonyítható, hogy mindezekért ki volt a felelős. A felelősség megoszlik a tervező, a kivitelező, de még a műszaki ellenőr (ha egyáltalán volt ilyen) között is.

Összefoglalva, ha akárcsak 1 Ft-ért vállaltuk el a tervezést, akkor is ugyanakkora a felelősségünk, mintha a tervezési díjunk az ajánlottak szerint lenne megállapítva. Így tehát kétszeresen is veszélyes az alacsony ár, egyrészről, mert nem fedezi a ráfordított munkaidőnket, másrészről pedig az így összecsapott terv hiányosságai miatt rajtunk követelhetik a hibák kijavítását.

Tudomásul kell venni, hogy az árak és értékek ellentétes kategóriák, az olcsóra nem jellemző a jó minőség, azonban a drága lehet akár rossz is. Tehát nagyon körültekintő módon lehet csak megválasztani a feladathoz illő szereplőket.

Sajnos minden szakmában, hasonlóan mint a berendezések esetén is, vannak gyengébb és jobb készülékek, illetve szakemberek. Tehát egy magas műszaki igényeket elváró létesítménynél olyan készülékeket és szakembereket kell választani, amik és akik képesek ezt teljesíteni. Ezek általában nem az olcsó berendezésekből és szakemberi gárdákból szoktak állni. Amennyiben az olcsó berendezés hasonló műszaki teljesítményeket nyújtana, mint a nálánál jóval drágább, akkor mindenki az olcsóbbat választaná és az azt gyártó lenne a piacvezető cég.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ami olcsó, az csak rossz lehet, de a beruházónak a szakemberek kiválasztásánál referenciákat kell kérnie a vállalkozók addigi munkájáról és kellőképpen ellenőrizte kell, hogy alkalmasak-e a megbízás teljesítésére.

Megjegyzendő, hogy a drága pénzen vásárolt berendezés és a magas árat szabó tervező/kivitelező sem garancia a minőségi munkára, viszont megnyugtató az a tény, hogy az ilyen berendezések és szakemberek idővel egyértelműen megbízhatatlannak nyilváníttatnak, és a forgalomból kikopnak.

Az alábbiakban néhány beruházásnál bemutatom az olcsó tervezést és annak eredményét.

Irodaház tervezése

A felperes beruházó elvárása az volt, hogy modern, a lehető legnagyobb költséghatékonysággal üzemelő irodaépület valósuljon meg, amely A+ kategóriájú energiabesorolást kapjon. Ennek megfelelően az épületet korszerű, megújuló, hőszivattyús energiaforrással, illetve rekuperátoros szellőzéssel kívánta megvalósítani.

A beruházó több mint egy éves üzemeltetési tapasztalata alapján nincs megelégedve az épület gépészeti berendezéseivel, több komoly kifogása van a működéssel kapcsolatban. Ezért peres eljárásban a bírósághoz fordult, jogos igényeinek megállapítását, illetve ehhez kapcsolódóan a feltételezett hibák kijavítását és a megfelelő kártérítést kérve. A fűtési szezonban az épület helyiségei 16 °C-nál magasabbra nem fűthetők, nyáron pedig az épület hűtési hőmérséklete az elvárttól messze elmarad.

A tervező a gépészeti koncepció kialakításánál nem tájékoztatta a beruházót azt illetően, hogy az általa javasolt mennyezethűtéssel akkora hőterhelést, amely a nagy üvegfelületeken (lásd az 1. és 2. képeken), valamint a tárgyalókban nagy létszámban jelen lévő emberek által keletkezik, a szabványban előírt hőmérsékletre lehűteni nem lehet.

1. és 2. kép: Nagyméretű, külső árnyékolás nélküli nyílászárók az irodaépületben

Hasonlóan nem tájékoztatta a gépész tervező a beruházót arról sem, hogy felülethűtés esetén a helyiségekben a relatív páratartalom magasabb lesz, így fülledtség-érzetet is okoz.

Az alacsony tervezési díj miatt a tervező nem szánt kellő munkaidőt a méretezésre, így az épület fűtési hőigényét, hűtési hőterhelését alulméretezte. Az így elméretezett számítások miatt a gépésztervező a méretezés közben nem vette észre, hogy az irodaházban a mennyezethűtési rendszer hőleadása messze elmarad az igényelt kapacitástól, ezért az ott nem alkalmazható.

Az alulméretezésből adódóan kicsi a hőleadók (mennyezeti sugárzóernyők) felülete és darabszáma. A darabszámot nyilván növelni nem lehetett, hiszen a mennyezet nagysága behatárolja a kiosztható kazetták számát.

A kevés hőleadó fűtő- és hűtővíz igénye kisebb, mint amit a jól méretezett rendszer igényelne, ezért kicsi a hozzájuk vezetett csővezeték átmérője, kicsi a keringető szivattyúk mérete és nem utolsósorban kevés a hőszivattyú teljesítménye.

A betervezett kazettás sugárzóernyőnek (mennyezeti fűtő-hűtőpanelek) nincs hőtechnikai (CE vagy ÉMI) minősítése. Ebből adódóan a gyártó tájékoztató adata a hőleadásról nem hiteles. Ellenőrizve a kazettás sugárzóernyőket (lásd a következő oldalon bemutatott 3. és 4. képen) jól látszik, hogy a sugárzóernyő felülről nincs hőszigetelve.

3. és 4. kép: A kazettás sugárzóernyő felülről (az álmennyezet felől) nincs hőszigetelve

Ebből kifolyólag a sugárzóernyő hője nemcsak lefelé sugároz, hanem felfelé is van hőleadása. Így a panel és a födém közti álmennyezeti teret fűti feleslegesen. Nyílván nem lehet azonos az ilyen, száraz technológiás rendszerű sugárzóernyő fűtési teljesítménye a nedves rendszerűjével. A vakolatba ágyazott fűtőcsőkígyóknál a hőleadás irányát a födémbe helyezett hőszigetelés határozza meg, így az csak lefelé sugároz.

A tervező nem tervezhet be minősítési engedély nélküli berendezéseket, legyenek azok hőszivattyúk, kazánok, radiátorok, csővezetékek, sugárzóernyők vagy bármilyen más szerelvények.

A tervező hidraulikailag hibás, nem működő kapcsolást alakított ki a terven.

A betervezett hőszivattyúk hűtőközeg/víz hőcserélői párhuzamos kapcsolásban – kaszkád rendszerbe – vannak a fűtési rendszerhez kötve (lásd az 5. képen).

5. kép: Fűtés-hűtés kapcsolási tervrészlet

A szekunder (víz) oldalon a két hőcserélőnek egy közös fűtési keringető szivattyúja van. Kis hőigény esetén, amikor csak az egyik hőszivattyú működik, a fűtővíz mindkét hőcserélőn átmegy. A fűtött hőcserélőn a fűtővíz felmelegszik, a hideg hőcserélőn pedig nem melegszik fel. Az előremenő fűtési vezetékben a két víz összekeveredésével a felfűtött vizet lehűti az álló készüléken keresztülment fűtővíz.

Hidraulikailag hibás kapcsolást tervezett a légkezelő fűtési és hűtési kaloriferének kötésénél is (lásd a 6. képen).

6. kép: Hibás a kapcsolás a légkezelő fűtési-és hűtési kaloriferének kötésénél is

A tervező mindkét kalorifer részére V’ = 1,77 m3/h fűtő-, illetve hűtővizet kívánt bevezetni. Amennyiben a két kalorifer vízigénye azonos lenne, elég lett volna 1 hőcserélőt beépíteni a szellőzőgépbe.

Míg a fűtési kalorifernél minőségi szabályozás kell és úgy is tervezték, a hűtési kalorifernél mennyiségi szabályozást kell tervezni és megépíteni, de a tervező ott is minőségi szabályozást tervezett. Mennyiségi szabályozás esetén a hideg állandó hőmérsékletű, de mennyiségében változó tömegáram kerül a kaloriferbe, mely hatására a hideg hűtővíz kicsapatja a nedves levegőből a párát. Ez is egyik oka a feldúsult irodai légtérnek.

Amennyiben igaz lenne, hogy a téli és nyári tömegáram azonos nagyságú és szabályozásuk is egyforma lehetne, akkor minek tervezett be két kalorifert külön szivattyúkkal és keverőszeleppel?

A használatimelegvíz-ellátás rossz megoldása

A tervező 150 literes, indirekt fűtésű használati melegvíztárolót tervezett be a gyártmány és típus megjelölése nélkül (lásd az 5. képen). A bojlerekbe épített fűtőcsőkígyók teljesítményét a gyártók kazánról fűtött, magas (70 – 90 °C közötti) primer fűtővíz-hőmérsékletre tervezték.

Az átadott hőmennyiség:

                                                           Q’ = F⋅k⋅Δtköz  [W]

ahol
F – a bojlerekbe épített fűtőcsőkígyó felülete [m2],
k – a fűtőcsőkígyó hőátbocsátási tényezője [W/m2,K],
Δtköz – a primer és a szekunder oldal közötti átlagos logaritmikus hőmérsékletkülönbség [W].

A használati melegvíztároló szekunder oldalán a vizet 10 °C-ról, min. 45 °C-ra kell melegíteni. Hőszivattyús fűtés esetén a csőkígyóban áramló primer fűtővíz 50 °C-ról 40 °C-ra hűl le. Tehát a primer és szekunder oldal közötti kis hőmérsékletkülönbség (Δtköz) – a fenti képlet alapján a szorzat egyik tényezőjének kis értéke – miatt kicsi a hőátadás teljesítménye, így ezek a sztenderd tárolók nem alkalmasak hőszivattyús fűtéssel való melegvíz készítésére.

Tekintettel arra, hogy a tárolókba épített acél anyagú csőkígyók hőátbocsátási tényezője azonos, az átadott fűtési teljesítmény (Q’) nagyságát csak a fűtőfelület növelésével érhetjük el. Ezért vagy egy erre alkalmas, növelt csőkígyóval gyártott indirekt fűtésű tárolót kell betervezni (gyártmány és típus megadásával), vagy külön erre a célra méretezett, külső hőcserélőt kell alkalmazni.

Szellőzési hibák

A tervező az álmennyezeti tér kis belmagassága miatt 40 mm magas légcsatorna gerinchálózatot tervezett (lásd a 7. képen). Ilyen kis magasságú légcsatorna alkalmatlan a légszállításra, mert ha kellőképpen merevítette a kivitelező a légcsatornát, akkor a keretek lezárják a levegő útját. Amennyiben elmaradnak a merevítések, a légcsatorna behajlik és lehajlása zárja le a légutakat.

7. kép: Földszinti alaprajz részlet a szellőzési tervből

A tervező az irodaterek, tárgyalók be- és elszívó anemosztátjainak a helyét rosszul határozta meg. A befúvó és elszívó légszelepek közel kerültek egymáshoz, így a levegő a két szelep között rövidre zár (lásd a 8. képen zöld nyíllal), nem öblíti át a teljes szobát és holt terek alakulnak ki (lásd a barna körökkel jelölt tereket).

8. kép: Az irodaterek szellőzése

A tervezési hibák felsorolása még hosszas lenne. Az eddig bemutatott hibák is elegendők voltak ahhoz, hogy a bérlők kiköltözzenek a rosszul működő irodaházból. A beruházónak így csak a bíróság adhat megnyugtató ítéletet, amely szerint a hibát okozó tervezőnek, kivitelezőnek és a hibákat fel nem ismerő műszaki ellenőrnek a 30 milliós átépítést ki kell fizetnie.

Ilyen és hasonló esetben a bíróság igazságügyi szakértő bevonásával folytatja le a bizonyítási eljárást.

Természetesen a hibákért nem egyszemélyben felelős a tervező, hiszen azok jórészét már észrevehette volna a kivitelező és a szakági gépész műszaki ellenőr is.

A tervező felelőssége, jogai

Az, hogy a tervezett épület megfeleljen a jogszabályi követelményeknek, elsősorban az építész feladata. Meg kell felelni például az építési törvénynek, az OTSZ-nek, az energetikai előírásoknak, az OTÉK-nek és a Helyi Építési Szabályzatnak is.

Az épületgépészet területén nem engedélykötelesek a fűtés-, hűtés-, vagy szellőzési tervek. Az engedélyköteles terveknél, mint pl. a víz-, csatorna- és gázterveknél sem mindig veszi észre a közműszolgáltató, ha valami nem jó. Az, hogy egy terv engedélyt kapott, majd ez alapján kivitelezik, még nem garancia arra, hogy minden szempontból jó, és a tervezőnek nincsen vele kapcsolatban további felelőssége.

A kiviteli terveknek is ugyanúgy meg kell felelniük a hatályos jogszabályoknak, illetve a Kamara Szabályzatának.

Ha átadták az épületet, a tervező felelőssége továbbra is fennáll. Ha sikerül bebizonyítani, hogy a terv hibája miatt károsodott a már rég átadott épület, szintén elővehetik, még akár évek múlva is.

A Ptk. így fogalmaz a 6:251 § (2) bekezdésében: „A tervdokumentációnak műszakilag kivitelezhető, gazdaságos és célszerű megoldásokat kell tartalmaznia, és alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére”. Ez egyértelműnek tűnik, de meg kell vizsgálni a részleteket is.

A gazdaságos és célszerű megoldások nemcsak azt jelentik, hogy az építkezés olcsó legyen, hanem azt is, hogy az elkészült épületnek üzemeltetés szempontjából is gazdaságosnak kell lennie.

Nem tervezhetünk be mondjuk egy olcsó kazánt, amivel aztán később aránytalanul drágán lehetne csak kifűteni a házat. Lehet, hogy a drágább kazán üzemeltetés szempontjából olcsóbb lesz. Tehát nemcsak a kivitelezés költségének kell minél alacsonyabbnak lennie, hanem a „célszerű és gazdaságos” megoldásokat hosszú távon kell nézni.

Alkalmasnak kell lennie a megrendelő felismerhető, a felhasználás céljából következő igényeinek kielégítésére. Ez röviden annyit tesz, hogy nemcsak a vonatkozó jogszabályoknak kell megfelelniük az épületnek, hanem a tervezőnek pontosan fel kell mérnie a megrendelő igényeit is. Ezt a tervezési programban kell megtennie. Ha nem így tesz, a tervnek lesznek hibái még akkor is, ha egyébként tűzvédelmileg, energetikailag stb. tökéletes.

A műszaki ellenőr felelőssége

A műszaki ellenőr az építtető embere, őt képviseli egy építkezésen. Tehát általában az építtető bízza meg, vele áll szerződésben. A műszaki ellenőr feladata az, hogy a kivitelezést ellenőrizze, hogy az

  • megfelel-e a jogszabályok előírásainak,
  • megfelel-e a terveknek,
  • megfelelő minőségű-e?

Nem minden esetben kell alkalmazni, de a hozzá nem értő, laikus építtetőnek valóságos kincs lehet egy ilyen ember, hiszen szakértelmével jelentős költségeket tud spórolni neki és megvédi a (néha csak évek múlva kiderülő) hibáktól.

A műszaki ellenőr nem irányítja a kivitelezést, ilyen joga nincs, ő az építtető képviseletében jelzi, ha valamit szakmailag nem talál megfelelőnek. Ha az észlelt szabálytalanságokat a naplóban rögzíti, mentesül a felelősség alól.

A jogszabályban meghatározott feladatain túl arra jogosult, amire az építtető írásban megbízza. Először is tehát mindenről értesítenie kell az építtetőt. De ha az építtető megbízza, bármit megtehet, amit az építtető tehet. Az építtető pedig le is állíthatja a kivitelezést, hiszen a megrendelőnek utasítási joga van, s a vállalkozó aszerint köteles eljárni. (Kivéve, hogy életet és vagyont nem veszélyeztethet, jogszabályt nem sérthet stb. Lásd: Építtető jogai, kötelessége, felelőssége fejezet).

Például előfordulhat, hogy a nem megfelelően képzett szerelők egy olyan mennyezeti fűtőpanelt építenek be, amivel nem lehet kifűteni a helyiséget, majd azt elkészült fűtési rendszernek nyilvánítják.

Ha a műszaki ellenőr ezt nem veszi észre és beépítik a rossz fűtőpaneleket, ki a felelős?

A fő felelősség a tervezőé, a kivitelező felelős műszaki vezetőjéé, azután a fővállalkozó kivitelezőé.

Bírósági eljárás esetén a szakértő azt ellenőrizheti, hogy a műszaki ellenőr kellő gyakorisággal ellenőrzött-e. Ezt az építési napló és a műszaki ellenőr helyszínen készített fényképei tudják bizonyítani. Ha bírósági ügy lesz egy ilyen esetből, akkor az is elképzelhető, hogy a bíróság osztott felelősséget állapít meg.

A műszaki ellenőr feladatai

1. Az építtető helyszíni képviselője

A műszaki ellenőrnek először is ellenőriznie kell a tervet, hogy megfelel-e a vonatkozó jogszabályoknak. Aztán megnézi, hogy az engedélyezési és kivitelezési dokumentációk megfelelnek-e egymásnak.

Ellenőrzi, hogy a tervek megfelelnek-e a minőségi és a tűzvédelmi előírásoknak, a műszaki megoldások megvalósíthatók és szakszerűek-e. Indokolt tervváltoztatásokra javaslatot tehet az építtetőnek. (Ha pl. az műszakilag vagy gazdaságilag indokolt.) Ha tervtől szeretne eltérést, akkor is ki kell kérnie a tervező véleményét, hozzájárulását. (Pl. mert a kis hőteljesítmény-leadás miatt nem szeretne felületfűtést/hűtést, hanem javasolja a fan-coil készülékeket, mert azok gazdaságosabbak és nagyobb teljesítményre képesek.)

Ellenőrzi, hogy a kivitelezéshez megvan-e minden szükséges szakági terv, és azok összhangban vannak-e egymással. Ha egy szakági terv hiányzik (pl. a tűzivíz), megnézi, ki a felelős érte. Ha a fővállalkozó szerződésében benne van a kiviteli terv készítésének a feladata, akkor rajta kéri számon. Ha nincs a szerződésben, akkor az építtető felé kell jeleznie, hogy mi a hiány.

Az építési engedélyben és a tervdokumentációban leírtakat betartatja a kivitelezés során. Már az építkezés kezdetétől a végéig figyeli az egész kivitelezést. Összeveti a kivitelezési tervdokumentációt a megvalósult munkálatokkal, s nem engedi az eltérést.

Kötelessége, hogy bármilyen hiba, hiányosság, eltérés felfedezéséről azonnal értesítse az építtetőt.

2. Az építés, szerelés szakszerűségének biztosítása

  • A műszaki ellenőrnek ellenőriznie kell, hogy a kivitelező rendelkezik-e felelős műszaki vezetővel.
  • Ellenőrzi, hogy a megfelelő teljesítményű építési termékek beépítése történjen meg, nehogy úgy építsék, hogy az épület működését veszélyeztesse, vagy életveszélyt okozzon, vagy egészséget károsíthasson.
  • Az eltakarásra kerülő munkákat eltakarás előtt minőségileg és mennyiségileg is ellenőrzi.

3. Építési napló

A műszaki ellenőr átvállalhatja az építtető építési naplóval kapcsolatos teendőit. Ilyen esetben annak készenlétbe helyezése is a műszaki ellenőr feladata.

  • Ellenőrzi az építési naplót, észrevételezi a bejegyzéseket, aláírja a jegyzőkönyveket, a kivitelező felhívására átveszi az eltakart szerkezeteket.
  • Az építési naplóba eseti bejegyzésként beírja az ellenőrzéseit, az észrevett hibákat, hiányosságokat, eltéréseket. Mindezt tudatja a fővállalkozó kivitelezővel, és az építtetőt is tájékoztatja. Ilyenkor szükség van az eltérés személyes egyeztetésére is, rendszerint a munkaterületen, az eltérés helyszínén. A hibát az eltérés mértékétől függően kell dokumentálni. Ezt a műszaki ellenőr dönti el. A javítást természetesen vissza kell ellenőriznie. Abban az esetben, ha a javítás nem sikerül, vagy a vállalkozó azt nem végzi el, a szerződés szerint jár el.
  • Ellenőrzi a beépítésre kerülő építési termékek teljesítmény-nyilatkozatainak meglétét az e-naplóban.
  • Beszerzi a használatba vételi engedélyhez szükséges felelős műszaki vezetői nyilatkozatokat. Figyel arra, hogy azok a naplóban benn legyenek és a hatóság rendelkezésére álljanak, mikor a használatbavételi engedély iránti kérelmet benyújtják.

4. Műszaki átadás-átvételi eljárások

Az átadás-átvételi eljárásoknál a műszaki ellenőr megjelenik és megvizsgálja a munkát. Megnézi, hogy azt mennyiségileg és minőségileg a szerződés szerinti műszaki tartalommal végezték-e el. Kiállítja a teljesítés-igazolást, átadja a fővállalkozónak. Ha hibát talál, javaslatot tehet a számlázható összegre – persze indokolnia kell, ha ez nem azonos a szerződésben rögzített vállalkozói díjjal. Mindezt az építési naplóban rögzíti és az elszámolást is ellenőrzi.

Az építkezésen dolgozó kivitelező felelőssége

A kivitelező feladata az, hogy megépítse azt, amit a tervező és a megrendelő megálmodott, és amire a hatóság rábólintott. Tehát a kiviteli terveknek és a hatóság által jóváhagyott műszaki dokumentációnak megfelelően építse meg az épületet és olyan építőanyagokat építsen be, amelyek teljesítik a terven szereplő elvárt teljesítményjellemzőket. Munka közben pedig folyamatosan vezesse az építési naplót. Ez minden olyan munkánál kötelező, amelyet csak kiviteli terv alapján lehet csinálni.

Az építkezésen dolgozó kivitelezőnek számos előírásnak kell megfelelnie, ráadásul, ha hibázik, nemcsak a megrendelővel szemben felel (például csökken a díja), de bizony tetemes bírságokat is kaphat. Lássuk, milyen előírásoknak kell megfelelni az építési munkák során.

Miért felel a kivitelező a munka során?

  • A kivitelezés szakszerűségéért
    Ez azt jelenti, hogy azt és úgy kell megépíteni, ami a kiviteli terven és a hatósági engedélyekben szerepel. A kivitelező felel azért, hogy az elvégzett szakmunkák eredményeként létesült szerkezetek, berendezések és épületek biztonságosan és rendeltetésszerűen használhatók legyenek. Ez utóbbi azt is jelenti, hogy a kivitelezésnek meg kell felelnie a jogszabályi (pl. tűzvédelmi, energetikai) követelményeknek, hiszen csak ekkor kap az épület használatbavételi engedélyt, tehát ekkor alkalmas a rendeltetésszerű használatra. Éppen ezért kell felelős műszaki vezető, aki valamennyi jogszabályt, előírást ismeri, tehát biztosíthatja azt, hogy a kivitelezés szakszerű legyen.
  • A beépítésre kerülő anyagok megfelelőek legyenek
    A kivitelező felel azért is, hogy csak olyan építési terméket építsen be, amely teljesítménynyilatkozata alapján megfelel
    • a tervben szereplő elvárt teljesítményjellemzőknek,
    • és a jogszabályi követelményeknek. (Étv. 41. §)

Csak olyan építési termékeket szabad beépíteni, amelyek megfelelnek az elvárt műszaki teljesítményeknek a teljesítménynyilatkozatuk vagy egyedi műszaki dokumentációjuk alapján. (Az egyedi műszaki dokumentáció csak a mikrovállalkozások által készített és forgalmazott építési termékek esetén helyettesíti a megfelelő minősítéseket. Így például egy függesztő szárról nem kell sokmilliós tanúsítást készíttetni, elég, ha a készítője nyilatkozik arról, hogy arra mekkora súlyú csövet lehet felakasztani.)

Elsősorban a tervező feladata, neki kell úgy megadni a teljesítményjellemzőket, hogy az megfeleljen a követelményeknek. De ha a felelős műszaki vezető észreveszi, hogy a betervezett termék nem jó, akkor azt jeleznie kell a tervezőnek és az építtetőnek.

Mikor felel a tervhibáért a kivitelező?

A nyilvánvalóan hibás vagy hiányos tervet a kivitelező nem hajthatja végre anélkül, hogy a megrendelő figyelmét felhívná a hibára (Ptk. 6:252. §). Ha mégis megteszi, akkor éppúgy felelősséggel tartozik, mint a hibás tervet kiadó tervező, de csak akkor, ha a hibát „a tőle elvárható szakmai gondosság mellett” észlelnie kellett volna, és a szerződéskötést megelőzően nem jelezte. (191/2009. Korm. rendelet 3. § (1) b)).

Tehát ha a terv olyan hibát tartalmaz, amit a kivitelező felismerhetett és erről nem szólt a megrendelőnek, akkor a megrendelő kérheti a hiba kijavítását vagy akár kártérítést is.

Mentesül azonban a kártérítési felelősség alól a kivitelező akkor, ha a tervhibát kellő szakmai gondosság mellett sem ismerhette fel.

Az, hogy mi számít elvárható szakmai gondosságnak, képlékeny dolog, aminek eldöntésében gyakran a bíróság mondja ki a végső szót. A bírói gyakorlat azt mutatja, hogy a kivitelezőtől elvárják, hogy a saját szakterületét érintő komolyabb tervhibákat felismerje, vagyis nem háríthatja el a felelősségét a terv hibájára hivatkozva akkor, ha azt a szakképzettsége, szakmai tapasztalata alapján észre kellett volna vennie. Például, ha egy helyiség hőterhelése 6 kW, de a terveken a tervező 600 W-ot tüntetett fel, a hibát a kivitelezőnek észre kell vennie.

Az üzletszerűen kivitelezéssel foglalkozóktól elvárható a rájuk vonatkozó szakmai és egyéb szabályok ismerete és betartása.

Így például a kivitelező azért is felelősségre vonható, mert az elkészült épület hőhidas lett, ami nyilvánvalóan tervhiba, de a kivitelezőnek szakmai tudása alapján észre kellett volna vennie. Tehát a megrendelő a kivitelezővel szemben is érvényesítheti szavatossági és kártérítési jogait.

Ha a hiba nem volt felismerhető, akkor a kivitelező nem vonható felelősségre, s nem lehet tőle kártérítést követelni. Az például biztosan nem tartozik a terv felismerhető hibájának kategóriájába, hogy a kivitelező észrevegye a hibát a statikai számításban.

Kell-e ellenőriznie a kivitelezőnek, hogy a tervező által megadott teljesítményjellemzők megfelelnek-e a jogszabályi követelményeknek?

Alapvetően a tervező feladata annak meghatározása, hogy milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük az épületbe kerülő berendezéseknek, s hogy ezt mely termék vagy termékek képesek teljesíteni.

A kivitelezőnek az a feladata, hogy az épüljön meg, amit a tervező megtervezett és a berendezések a terv alapján, a szakmai szabályok betartásával készüljenek el.

A kivitelező vállalkozónak nincs tervezői jogosultsága, s nem is biztos, hogy kellő szaktudással rendelkezik ahhoz, hogy a tervezési hibát észrevegye. Az tehát nem várható el tőle, hogy még a szerződés megkötése előtt jelezze, hogy a tervező nem jól adta meg az elvárt teljesítményjellemzőket (például a betervezett mennyezeti kazettás sugárzóernyő nem felel meg követelményeknek). A kivitelező felelőssége csak a felismerhető hibákra terjed ki.

Ha nem veszi észre, hogy a tervező nem jó követelményt adott meg, az nem róható fel neki, és nem is felelős érte. A kivitelező vállalkozó csak akkor tehető felelőssé, ha például a műszaki leírásban szerepelt az épület hőigénye, de a betervezett termék teljesítménye nem éri el az ott szereplő értéket. Ekkor már a vállalkozó felelőssége is a hiba jelzése.

A tervek átnézésekor tehát csak a felismerhető hibákért felel a vállalkozó. A kivitelezés során azonban már felelős lesz azért is, hogy az általa beépített termékek megfeleljenek a jogszabályoknak. Ezért kell a kivitelező munkáját a felelős műszaki vezetőnek felügyelnie. A felelős műszaki vezetőnek minden építési jogszabályt, előírást ismernie kell, s a kivitelezés során folyamatosan ellenőriznie kell azt is, hogy ne csak a terveknek, hanem a jogszabályi előírásoknak is megfeleljenek, amit csak a kivitelezés során kell ellenőriznie, nem előtte.

Milyen arányban felel a tervhibákért a tervező és a kivitelező?

A kivitelezés során már az építési vállalkozó felelőssége is lesz az, hogy a beépített anyagok megfeleljenek a jogszabályi követelményeknek (pl. tűzbiztonság, energiahatékonyság). Ezt a felelős műszaki vezetőnek ellenőriznie kell. Ha a tervező rosszul adta meg a követelményt, s ezt a FMV nem vette észre, nem jelzik a tervhibát, s emiatt az épület nem kapja meg pl. a használatbavételi engedélyt, akkor mind a tervező, mind a kivitelező felelősségre vonható.

Ilyen esetben a tervező és a kivitelező egyetemlegesen felel az okozott kárért. Azt, hogy milyen arányban osztozzék a felelősségen a tervező és a kivitelező, megállapodás hiányában a bíróság mondja ki. A döntésnél figyelembe veszik, hogy a károkozás milyen arányban róható fel egyik vagy másik félnek, vagy ha ez nem állapítható meg, akkor a kárt aszerint kell viselni, hogy milyen mértékben működtek közre benne az érintettek. Ha ez sem állapítható meg, akkor egyenlő arányban osztoznak.

A terv ellenőrzése a kivitelező érdeke is!

Ahhoz tehát, hogy a tervhibák költségeit ne lehessen a nyakunkba varrni, még a szerződés megkötése előtt alaposan át kell néznünk a tervet. A rendelkezésre álló terveket célszerű már az ajánlatadási időszakban átnézni, és az ellentmondásokat tisztázni kell az építtetővel és a tervezővel.

Így elkerülhetjük a pótmunkák nagy részét.

A szerző okl. gépészmérnök, igazságügyi szakértő, ügyvezető, VIZATERV Kft.
A szerző a fenti címmel előadást tartott a Magyar Épületgépészek Napja 2017. szakmai továbbképzése keretében. Kérésünkre összefoglalta előadásának lényeges pontjait.

A cikk a Magyar Épületgépészet 2017/12. számában jelent meg, melynek tartalma itt letölthető.

ÉpületgépészetSzellőztetés

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Szabó Péter épületgépész mérnök | 2018. márc. 4.

Nagyon jó az ismertető, és a szemléletes példa.

Facebook-hozzászólásmodul