e-gépész online szaklap

Mennyi levegő kell?

2013. március 13. | e-gépész | |  23 |

Érdekes levélváltás a témában.

Tisztelt Gázipari Műszaki Szakbizottság!

A Miton-M kft. ügyvezetője vagyok, több, mint 40 éves energetikai tapasztalattal, erőgépész mérnöki végzettséggel. Saját tapasztalatom alapján teszem meg észrevételem, miután házat vásároltam, ahol a gázellátást is újra kellett tervezni. Így találkoztam az alábbi előírással, amit észrevételezek.

Az alábbi GMBSZ 4.3.2. előírása, amit itt alul idézetként beillesztettem, műszaki meggondolásból túlzott, emiatt javasolom az idézett előírás megváltoztatását.

4.3.2. Égéstermék elvezetés nélküli (nyílt égésterű), „A” típusú gázfogyasztó készülékek helyiségének levegő-ellátása, szellőzése.....
A szellőzőlevegő-térfogatáram meghatározása fajlagos érték alapján
A szellőzőlevegő térfogatárama a gázfogyasztó készülék egyidejű hőterhelésére vonatkoztatva legalább

12 [m3/h/kW] legyen.

A lakossági fogyasztónál felszerelt gázfogyasztó készülék egyidejű hőterhelését [kW] az adattábla szerinti névleges hőterhelés [kW] és az alábbi egyidejűségi tényezők szorzataként kell kiszámítani:
3-4 főzőhelyes tűzhely: 0,5
1-2 főzőhelyes gázfőző: 0,65
egyéb gázfogyasztó készülék: 1,0

Nem lakossági felhasználó készülékeknél az egyidejűségi tényező: 1

Véleményem szerint a 12 (m3/h/kW) helyett a 2 (m3/h/kW ) is elegendő, amit az alábbi egyszerűsített számolással is alátámasztok. (Természetesen a részletes műszaki számítás pontosabb eredményt ad, de ez a nagyságrendet nem befolyásolja.)

1 m3 kereskedelmi földgáz eltüzeléséhez nagyjából 10 m3 levegő szükséges. Kétszeres mennyiséggel 20 m3-el számolva már ez eléggé biztonságos mennyiség, figyelembe véve a forgalomban lévő gázkészülékek 1,2÷1,4 légfelesleg tényezőjét.

Tehát 1m3/h gázhoz 20 m3/h levegő biztosítása már eléggé nagy biztonságot ad.

A kereskedelmi földgáz fűtőértéke 33-36 MJ/m3, így 1 m3/h gáz maximum10 kW teljesítményt reprezentál.
Vagyis 10 kW teljesítményhez 20 m3/h levegő biztosítása elegendő, ebből következik az általam elegendőnek tartott 2 m3/h/kW érték a 12m3/h/kW helyett.

Mivel jelenleg a gázkészülékek levegőellátását a 12 (m3/h/kW ) érték alapján tervezik, számolják és valósítják meg, a többletlevegő szükségtelenül hűti a fűtött helységeket, ami szükségszerűen energiapazarláshoz vezet.

A fentiek miatt tartom szükségesnek az előírás mielőbbi megváltoztatását, és a már megvalósult létesítmények ilyen szempontból való felülvizsgálatát.

Tisztelettel, Müller József


Tisztelt Cím!

A GMBSZ 4.3.2. előírásaival kapcsolatos észrevételére a következőkről tájékoztatom.

Az „A” típusú gáztűzhely helyisége légellátásának meghatározásakor abból kell kiindulni, hogy a gáztűzhely nagyon erős szennyezőforrás a helyiségben, amelynek üzemeltetése során az egészségre veszélyes égéstermék összetevők és a károsanyagok (pl. a nitrogénoxid) koncentrációja gyorsan az egészségre káros tartományba emelkedhetnek.
Ez az oka, hogy az „A” típusú gázfogyasztó készülékek helyiségének levegőellátását a következő alapelv alapján kell meghatározni:
"Az „A” típusú gázfogyasztó készülékek biztonságtechnikai és egészségügyi szempontból kifogástalan üzemének biztosítása céljából gondoskodni kell a helyiség olyan légcseréjéről, ami az égéstermék és a használat során keletkezett egyéb szennyezőanyagok koncentrációját az egészségügyi követelményeknek megfelelően korlátozza." (GMBSZ 4.3.2. pont első mondat.)
A szellőzőlevegő térfogatáramot valójában az MSZ CR 1752-ben leírt modell szerint kellene számítani, a károsanyag intenzitás és az egészségre káros koncentráció, valamint a külső levegő károsanyag-tartalmának figyelembe vételével. Mivel ez a számítás a GMBSZ első kiadásának kidolgozásakor bemutatott mintaszámítások szerint 200-300 m3/h szellőzőlevegő-áramot eredményezne, és eltekintve attól, hogy az "A" típusú gázkészülék helyiségét komforttérnek tekintsük, született még akkor az a kompromisszumos megállapodás, hogy legyen a fajlagos szellőzőlevegő-térfogatáram 12 m3/h/kW (amiből pl. 10 kW tűzhely hőterhelést, 0,5 egyidejűségi tényezőt tekintve 60 m3/h levegő térfogatáram adódik).
Kétségtelen, hogy ilyen mennyiségű szellőzőlevegő bevezetése közvetlenül a szabadból energetikai szempontból igen kedvezőtlen, azonban itt nem az energetikai szempontok az elsődlegesek, hanem az egészségügyi szempontok.
Ha valaki ragaszkodik az „A” típusú gázkészülékhez, és energetikai szempontból is elfogadható megoldást akar, akkor hővisszanyerős szellőztetés alkalmazása a megoldás.
Jelen válasziratomban foglalt tájékoztatás kizárólag szakmai álláspontként kezelendő. Felhívom a figyelmét, hogy a szakmai vélemény semmiféle kötelező tartalommal nem bír, jogi ereje nincs. Ennek megfelelően az ilyen típusú tájékoztatás nem használható fel semmilyen hatóság, illetve bíróság eljárásában.

MKEH szakmai tanácsadó

Tisztelt X Úr!

Köszönöm megtisztelő válaszát, de továbbra sem tartom megfelelőnek a jelenlegi szabályozást, amellett hogy az egészségügyi indokokat fontosnak tartom.
- Ellentmondást látok az utóbbi évek légtömör nyílászárók alkalmazásának államilag is támogatott reklámozásában az energia megtakarítás érdekében és a 12 m3/kW előírása között. A feleslegesen bevezetett 10 m3/kW levegő 8%-al növeli a lakótér energiaszükségletét. (-5 °C külső és 20 °C belső hőmérsékletet figyelembe véve.) Akkor a fürdővízzel kiöntjük a gyereket is!
- Az előírás egyáltalán nem tekinti mérvadónak a helyiség légköbméterét, holott nyilvánvaló a veszélyes koncentráció kialakulása nagyban ettől is függ.
- A veszélytelen alkalmazás feltétele nem csak a szükséges levegő belépésénél fontos, hanem az égéstermék eltávolításánál is. A GMBSz ugyan a légcseréről ír, de ezt általában a bevezetésre értik, az égéstermék távozásának feltételeit nem említik külön, holott ez ugyanolyan fontos.
- A feleslegesen szigorú jogszabályok általában az ellentétes hatást váltják ki, sok vitás helyzetet eredményeznek, "helyzetbe" hozzák a gázszolgáltatókat, akik visszaélhetnek az előírásokkal. (És vissza is élnek, erről legutóbb az Origón nyílt vitafórum, de a netes felületen is találkozni lehet hasonló kérdésekkel. Pl. Bakos András 2007.03.29.15:41-kor megjegyzések a GMBSz IV fejezetéhez)
- Ha egyszer a gázszolgáltató átvette a gázrendszert, a lakó úgy alakíthatja a berendezést, szellőztetést, ahogy jónak látja, ezt már nem ellenőrzik, így azután veszélyhelyzetet is teremthetnek. Ellenőrzi a kéményt viszont a kéményseprő, de az csak a kéménnyel foglalkozik.
Nyilván van még megfontolni való, de ezzel én befejezettnek tekintem a vitát, remélve az előírás megváltoztatását.

A neten keresve az angol szabályzatot találtam nagyon jónak ajánlom figyelmükbe.(BS 5440-2:2009.) Rövidített PDF változatát itt csatolom. (EU szabályzást ilyen irányban nem találtam, a 2009/142/EC direktíva ex-90/396/EEC a készülékekkel foglalkozik.)

Üdvözlettel
Müller József

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2013. máj. 6.

Kedves Béla! Teljesen igazad van. Az egész egy agyrém! Sajnos a gázterv jóváhagyót, a meost és minket tervezőket is köt a jogszabály bármekkora baromság. Az egész eszement probléma szerintem onnét indult, hogy készült a gáztűzhelyekről egy olyan tanulmány, ahol az Nox-t is mérték, és a "nagy okos tanulmányban" azt hozták ki, hogy akármit is csinálnak, akkor is átlépik az egészségügyi határértéket, az Nox tekintetében. A tanulmány csak azt nem vette figyelembe, hogy az egészségügyi határérték és a zárt térben megengedett Nox koncentráció között nagyságrendi különbség van. Pontosan az NO2-re 100 mikrogramm/m3 a környezeti megengedett határérték, zárt térben (25/2000 EÜ rendelet) 9 miligarmm/m3, ami 9000 mikrogramm/m3. Azaz 90-szer akkora a megengedett érték 8 órás munkaidőben, mind kint a kertben. Ennek okát most nem részletezném, őszintén nem is tudom az okát, legfeljebb gyanítom, hogy összetettebb környezetvédelmi megfontolásokról van szó. Minden esetre Én zárt térben az EÜ rendeletet tartom mértékadónak.


Lakatos béla | 2013. máj. 6.

A hatályos GMBSZ már előírja a háztartási tűzhely esetén is a reteszkapcsolatot a szagelszívóval, és mérési jegyzőkönyvet is a méretezett légbevezető mellet. Ezt túlzásnak érzem, a magyarnál lényegesen fejletlenebb németországi előírás /DVGW-TRGI 2008 április/ 11 Kw-nál nem nagyobb teljesítményű tűzhelyek esetén , ha a helyiség légtere nagyobb mint 15 m3, és van bármekkora nyílászárója a szabad tér felé, nem tartalmaz semmilyen feltételt a telepítéshez./Sajnos nem lehet ide be-szkenelni./ Az egész GMBSZ szabályozás túlbonyolított, egymásnak is ellentmondó, teljesíthetetlen feltételeket támaszt. Lakatos Béla tervező


Fázmán József | 2013. márc. 22.

Ki kellene dolgozni a részleteket, aztán integrálni a GMBSZ-be! FJ


Chiovini | 2013. márc. 22.

Nem hiszem, hogy most megtalálnám, de élénken emlékezem Keszthelyi István javaslatára. Lényege, hogy a külső levegőt légcsatornában a tűzhelyhez vezetjük. Így a hideg levegő nem okoz kényelmetlenséget a konyhában (helyiségben).


Zoárd | 2013. márc. 21.

Kedves Béla! Tévhit, hogy a tűzhely levegőpótlását biztosító berendezést csak a főzéskor kell használni. Az elszívó ernyőre igaz lehet ez – bár semmi garancia nincs a használatára -, de a levegőpótló elem akkor is növeli a lakás filtrációját, ha nem főzünk. Márpedig átlagos lakásban a főzés üzemideje igen csekélyke. Azaz, ha egy korrekt szellőzéssel reteszelten üzemelne a konyhai gázellátás, akkor bizony energetikailag és levegő minőségben is előre lépnénk, csak az a kérdés mibe kerül ez. Egyébként lakó épületben nekem a FőGÁZ-nál nem fogadták el azt a megoldást, hogy a konyha gázellátása mágnes szeleppel reteszelt, pedig az épület nem egy kis lakás volt, hanem egy 600 m2-es villaépület, amiben volt egy olyan professzionális konyha, aminek a szerepe szerintem csak fogadáskor lépett előtérbe, profi konyhásokkal. Igaz ez elég régen volt. A megoldás persze a B típusú fűtőkészülékek megszüntetése, vagy a lakástól leválasztott fűtőhelyiségbe száműzése. Igaz a kandalló probléma még akkor is felmerül, bár egy új épület célszerű hőszigetelése mellett szerintem a kandallónak is befellegzett, illetve már léteznek zárt égésterű kandallók.


Nagy Gábor | 2013. márc. 21.

Kedves Béla! Egyetértek az Ön által írtakkal, egyetlen pontosítás azonban feltétlenül szükséges, mégpedig azért, mert veszélyes tévhit van forgalomban, amivel sokszor találkozom: A páraelszívók, többszáz m3/h levegőt szívnak el, még a gyengébbek is 30-40 Pa nyomáskülönbséget létesítve. Nincs az a mennyiségű légbevezető szerelvény, amelyeken ne lenne akkora nyomásesés, amely már a gravitációs kémények működését leállítaná és vissza ne fordítaná. Ilyenkor csak az a megoldás, ha a páraelszívó működést vagy azonos teljesítményű befúvó ventilátorral kényszerkapcsolatban működtetik , vagy ablaknyitás érzékelőről elektromosan reteszelik. Az már egy külön problémakör (ködtelenítés), hogy télen hogyan vezessünk be a konyhatérbe -15 fokos levegőt akár befújva, akár a nyitott ablakon keresztül. Tűzhely fölötti páraelszívóval elszívott levegő esetén a gáztűzhely hőtermelése a marhapörköltön kívül szinte csak a távozó levegőt melegíti bármilyen közel is van a légpótlás a gáztűzhelyhez. Így a gáztűzhely hőtermelésének helységlevegőre gyakorolt jótékony hatását megfelelő intenzitású szellőzés esetén erősen kétségbe vonnám. NG.


Ács Béla | 2013. márc. 21.

Kedves Kollégák! Fel szeretném hívni a figyelmet a FőGÁZ tervellenőrzési gyakorlatára, miszerint ha a lakáson belül - tehát légtérkapcsolatban, így nem légtömör ajtókkal összekötve - "B" típusú gázkészülék van, gáztűzhely fölé elszívóernyő felszerelést nem engedélyeznek. Az utólagos felszerelés tilalmára még tervfelirattal külön ki is kell térni. Ez különösen igaz légtömör nyílászárókkal épített házak/lakások esetére. Erről a terven nyilatkozni is kell. A 12 m3/h/kW légcsere mértéket nem tartom túlzottnak, hiszen azt - mivel ez a mostani eszmecsere szempontjából a gáztűzhelyek elhelyezésére értendő - csak a készülék működésének időtartamára kell biztosítani. Gondoljon mindenki a saját tapasztalatára, hogy akár egy nagyobb létszámú családi ebéd előállítása mennyi időbe - tehát a tűzhely működésére - telik. Egy négylángú/sütős gáztűzhely egyidejűséggel számolt hőterhelése 5,1 kW, ennek megfelelően a biztosítandó levegőmennyiség 61,2 m3/ó. Ha elszívóernyő van, ezt még a legegyszerűbbek is biztosítani tudják, ha megvan a megfelelően működő légutánpótlás (nyílás-záró/légbevezető szerelvény). Igaza van "Zoárd" kollégánknak, az elégetett gáz hőtartalma a bevezetett levegőt fel tudja melegíteni, így tényleges energiatöbblet nem jelenik meg, hiszen a hőteljesítmény egyben marhapörkölt előállítására is fordítódik.


Nagy Gábor | 2013. márc. 20.

Tisztelt Chiovini! A kérdés feltevés nem pontos, mert nagyjából teljesen mindegy, hogy egy helyiségben, vagy egy légtérben van-e, azonban az utóbbi szám mindenképp jóval magasabb, a problémaforrás viszont ugyanaz. Számukat csupán szakmai rutinom alapján min. 300ezer fölé becsülöm. Hozzáteszem még, hogy veszélyességét tekintve közel duplája ez a szám, ha gázkészülékek helyett tüzelőberendezéseket helyettesítünk a kérdő mondatba (hozzátéve, hogy a szilár és gáztüzelésű kombináció még veszélyesebb az ott élőkre). Ami pedig a lakóterek biztonságát illeti, szerintem nekünk épületgépészeknek kell minden létező fórumon a szavunkat hallatni; a fokozott légzárású nyílászárókkal bezárt terek azok közel folyamatos szellőztetésének biztosítása nélkül merénylet a használói ellen, kimeríti a gondatlan veszélyeztetés fogalmát. A tragikus bizonyítékot a szénmonoxid mérgezési statisztika adhatná meg, ha készülne egy valóban objektív elemzés. NG


Chiovini | 2013. márc. 20.

Tisztelt Hozzászólók! Véleményük szerint jelenleg hány olyan lakás van Magyarországon, ahol egy helyiségben van A- és B-típusú gázkészülék?


Zoárd | 2013. márc. 20.

Kedves Benedek! A problémának több vetülete van. 1. A tervnek műszakilag egzaktnak kell lennie, valamint egységes elvek mentén kell elkészülnie az országban, ezért a kérdés tisztázása mindenképen fontos. 2. A tulajdonosok rendeltetésszerű használata valóban nehezen ellenőrizhető, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene a lehetőségekhez képest korrekt, elfogadható ellenőrző rendszert kiépíteni - ha van ilyen felhasználni. 3. A probléma megoldásában egy igen fontos aspektus, hogy amit tervezünk, az a használók számára életszerűen kezelhető legyen. Ez a legnehezebb feladat ebben a témában. Azt ma már mindenki tudja, hogy egy 230v-os kopasz vezetéket nem okos dolog fogdosni. De sajnos az ablakok légtömörségének következményeivel nincsenek tisztában, aki pedig már pórul járt az rendszerint már nem tudja elmondani, mit kellett volna másképp csinálni. Az életszerűségen van itt a legnagyobb hangsúly! Lehet lakásszellőzést úgy tervezni, hogy nincs filtráció és szellőztess két-három óránként, csak éppen józanésszel nem várható el, hogy éjjel-nappal valaki két-három óránként nyitogassa a lakása ablakait. 4. A gáztűzhellyel történő fűtés szerintem túllépi ennek a problémának a körét, mivel az már annyira nem rendeltetésszerű használat, hogy nincs is miről beszélni, ennyit már tudnia kell az embereknek, ez életszerűen elvárható. Én is jártam már olyan lakásban – Budapest, I kerület kiemelt területén – ahol döbbenten láttam, hogy egy szoba-konyhás lakásban nem volt fűtés. Az előszoba-konyha helyiségében a falak már matt feketék voltak, de az idős néni, aki ott lakott remekül érezte magát, pedig már 80 felett járt és a gáztűzhellyel fűtött.


Bõti Benedek | 2013. márc. 20.

Kedves Mindnyájan, Amennyire én emlékezem, régen előfordult, hogy a konyhában felállított ágyon alvó nénike mérgezést szenvedett, mert a gáztűzhelyével fűtötte a helyiséget. Természetesen nem tudok minden mérgezésről, de igen ritkán (én azóta nem ) hallani efféléről. Ennek megfelelően egy kicsit túlzott az A besorolású gáztűzhelyek körüli "pontosabbnál pontosabb" szabályozás, aminek egy igen fontos eredménye, hogy bármilyen balesetnél megállapítható legyen: sem a tervező, sem a kivitelező, sem a szolgáltató meós kolléga nem követett el szabálytalanságot, tehát nem felelős. Azt, hogy a páraelszívót bekapcsolják-e, vagy nem, a légbevezetőt eltömik vagy nem, folyamatosan nem lehet ellenőrizni. Amint most bevezetésre kerül, a kéményseprő kolléga ellenőrzi a friss levegő bevezetést is, fel is hívja a figyelmet, ha valami szabálytalan, ennél többit nem tehet ő sem.


Zoárd | 2013. márc. 19.

Némi energetikai megjegyzés még a gáztűzhelyszellőzéshez. 1 kW gázteljesítmény 82 m3/h levegőt tud felmelegíteni -13°C-ról +22°C-ra. Azaz, ha valaki ennél kevesebb szellőző levegőt szív el, akkor hőterhelést visz be a konyhába. Azaz a 12 m3/h/kW-os előírás önmagában az üzemidő alatt, nem hogy energia veszteséget okoz, de hőterhelést eredményez. Arra számíthatunk, hogy az év egy jelentős részében jóval több szellőző levegőre lesz szükség a felesleges hőterhelés elkerülése végett, mint amit a kötelező előírás elvár. Igaz ez már komfortkérdés, nem biztonsági kérdés.


Zoárd | 2013. márc. 19.

Kedves Fazekas Miklós! Azt hiszem gondolataink egy sínre kerültek, tulajdonképpen nincs is mit hozzá tenni utolsó hozzászólásodhoz.


Fazakas Miklós Feren | 2013. márc. 19.

Kedves Müller József! Az előbbi blokkban az első mondatot korrigálom: 2 m3/h/kW levegőellátás és folyamatos főzés esetén elméletileg a helyiség maximális széndioxid tartalma hosszabb idő után 6% körül állna be. Fazakas Miklós


Fazakas Miklós Feren | 2013. márc. 19.

Kedves Müller József! 20m3/h/kW levegőellátás és folyamatos főzés esetén elméletileg a helyiség maximális széndioxid tartalma hosszabb idő után 6% körül állna be. Az ember csak maximum 4% széndioxid tartalmú légtérben tud létezni, ugyanis 4% CO2 felett a vérből nem tudjuk eltávolítani a CO2 tartalmat, s-ez, blokkolja az oxigén cserét. Nem beszélve arról, hogy egy gáztűzhely valahol 1-2% légtéri CO2 tartalom között átvált jelentős szénmonoxid termelővé. Egyébként a tűzhelyek lángja is leszakad a légtér 2% CO2 tartalma környékén. A kérdés csak az, hogy a láng leszakadása előtt termel-e a készülék annyi szénmonoxidot, hogy meghal-e valaki, vagy sem. Így 12m3/h/kW légcserénél kisebb légcsere esetén csak abban reménykedhetünk, hogy a főzés nem tart olyan sokáig, hogy 1% fölé menjen a helyiség CO2 tartalma. Egy GMBSZ erre nem alapozhat! A nagy különbség egy gáztűzhely és például egy gázkonvektor között az, hogy a gáztűzhely egy olyan nagy térben helyezkedik el, hogy az égésterméke keveredik a felállítási helyiség légterével és újra az égőhöz jut. Ezért nem lehet a CO2 tartalom 1-2% feletti. Egy gázkonvektorban az égéstermék nem jut vissza az égőhöz, hanem maradéktalanul felfelé áramlik, így lehet elérni 7-8% körüli CO2 tartalmakat. (Megjegyzem, a láng a gázkonvektorokban legtöbbször akkor szakad le, ha mégis előfordul, hogy az égéstermék valahogy visszajut az égőhöz). Fazakas Miklós


Zoárd | 2013. márc. 19.

Kedves Fazekas Miklós A cikked végén említed, hogy az elszívó ernyővel kialakított rendszerekben késleltetést és egyéb vizsgálatokat kellene végezni, hogy jól működjön a szagelszívós rendszer. Ipari konyhák szellőzését remekül meg tudjuk tervezni, azaz nem érzem olyan nagy problémának egy lakás gáztűzhelyének –netén villanytűzhely párátlanító szellőzésének – megtervezését műszaki szempontból problematikusnak. sima ügy. Igaz ipari konyháknál a hőterhelés olyan mértékben mértékadó, hogy a CO2, vagy az Nox probléma fel sem merül. Ebben a témában a legnagyobb problémát ott látom, hogy a jelenlegi lakossági konyhai elszívó ernyőpiac, méretezési szempontból használhatatlan. Azaz, ha ebbe a témában el akarunk merülni, akkor a kereskedelmi forgalomba hozatal feltételeit kell először rendbe rakni, ez pedig sajnos messze vezet. De az is kérdéses, hogy ha van egy központi hővisszanyerős szellőzésem egy lakásban, vajon akkor egyáltalán kell-e reteszelt elszívás gáztűzhely fölé és akkor itt térünk vissza a Nagy Gábor komforttér szellőzés felvetésére. Nox megengedett terhelés tekintetében véleményem szerint hibás volt egy két korábbi tanulmány, melyekben a külső térre megengedett Nox értékhez viszonyítottak. Munkahelyekre van 0,5 órás és 8 órás Nox megengedett értékünk, ez lenne szerintem zárt térben a mértékadó és ezek az értékek nagyságrenddel megengedőbbek. Az erről szóló jogszabályok ráadásul egyenértékű szennyező anyagterhelésnek megfelelést ír elő, azaz az Nox és a CO2 összegzett terhelés/megengedett értéknek kell 1-nél kisebbnek lenni. Szerencsére a GMBSz megalkotói is túltették magukat ezeken a tanulmányokon, különben be is lehetett volna tiltani a gáztűzhelyeket.


Fazakas Miklós Feren | 2013. márc. 19.

Kedves Gábor! Komfort miatt szükésges szellőző levegőre vonatkozó előírást a GMBSZ biztonsági szabályzatként nem taralmazhat. A megoldásról az épületgépésznek kell gondoskodnia. Egyetértünk abban, hogy az „A” és a „B” típusú készülék egyidejűleg semmiképpen nem fér meg egy légtérben. A GMBSZ érvényes verziója ezt írja elő, akkor is, ha a látszat az,hogy az „A” típust előnybe helyezi a „B” típussal szemben, hiszen a tervező választhatja az „A” típusú készülék megszűntetését és ekkor nem lesz szükség mesterséges légcserére. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene teljesíteni a „B” típusú készülék telepítésére vonatkozó feltételeket. Valójában a körülmények eredményezik azt, hogy szinte minden esetben a „B” típusú készülék lesz a „vesztes”, az „áldozat”. A soproni társasház esetén is logikus lépés volt, hogy a „B” típusú vízmelegítőket és gyűjtőkéményeiket cserélték villanybojlerekre akkor, amikor a pályázati támogatás utolsó részeltének lehívása érdekében megpróbálták beszerezni a gáz-elosztói engedélyes szakvéleményét (szerencsére ez kötelező) arról, hogy az épület-energetikai felújítást követően minden rendben van. Kiderült, hogy semmi sincs rendben! A gyűjtőkémény olyan mértékű felújítása, hogy megfeleljen a követelményeknek kilátástalan lehetőség volt időben és költségében is. Ezért logikus lépés volt a gyűjtőkémények lefalazása és villanybojlerek telepítése a helyett, hogy a gáztűzhelyeket cserélték volna villanytűzhelyekre. A GMBSZ előírása logikus annak alapján is, hogy a Nyugat európai tapasztalatok egyértelművé tették, hogy a „B” típusú készülékeket tartalmazó épületek biztonsága a legszigorúbb ellenőrzés mellett sem tartható fenn. Több nyugati példa van már arra, hogy „B” típusú készüléket csak „C” típusra engednek cserélni, kivételként felsorolva néhány olyan esetet, amikor ez valóban kivitelezhetetlen. Ezekben az országokban felismerték, hogy túl sokáig tart, amíg a társadalom megérti, hogy nem szabad pénzt költeni a veszélyes „B” típusú épületek olyan felújítására, amikor fennmarad a„B”típusú épületfűtés, sőt a felújításra költött pénzzel mintegy további 20-30 évre konzerválják ezt a mára veszélyessé és a készülékfejlesztések fényényében jelentős mértékben energia pazarlóvá vált megoldást. Szerintem a GMBSZ előírásából „A szellőzőlevegő térfogatárama a gázfogyasztó készülék egyidejű hőterhelésére vonatkoztatva legalább 12 m3/h/kW legyen.” egyértelműen következik, hogy gondoskodni kell a levegő utánpótlásáról is. A komfort levegő ellátásról ma már nem úgy kell gondoskodni, hogy a lakót lényegében a „B” típusú készülék levegő ellátó rendszerében (a lakásra gondolok) tartjuk. A váltás nem lesz egyszerű. A megoldáshoz értékelni kell, hogy hogyan lehet az épületben meglévő és a telepíthető függőleges járatokat felhasználni az égéstermékek elvezetésére és megfelelő minőségű levegő bejuttatására felhasználni. Ugyanis az épületállomány létesítése óta egy másik jelentős változás is történt az, hogy számos esetben az utcafrontról beszívható levegő minősége már nem megfelelő a gépjármű forgalom miatt. Azaz a lakás levegő utánpótlását inkább a tető felöl kellene megoldani. A használt levegő kivezethető a homlokzaton. Ez a megoldás azért is indokolt lehet, mert számos esetben kényszerülhetünk arra, hogy a veszélyes „B” típusú fűtést, nagyságrendekkel biztonságosabb homlokzati égéstermék elvezetéssel váltsuk ki, ha nincs lehetőség az égéstermék függőleges elvezetésére. Amiket leírtam az többnyire más országok tapasztalatira és döntéseire épül. Ezeket az érveket akkor mondták el nekem, amikor egy olyan "B" típus melletti javaslattal álltunk elő (A lengyel kollégával együtt), hogy tegyük biztonságosabbá a „B” típusú készülékeket úgy, hogy kiegészítőileg hozzunk létre egy B11CS készülék típust, amelyik nemcsak a kéményben bekövetkező elzáródás, de a visszaáramlás esetén is biztonsági kikapcsolást végez. A válasz az volt, hogy nem kívánnak egy n+1-ik kísérletet tenni a „B” típusú épületfűtés biztonságának helyreállításra, mert a megoldást a „C” típusra való áttérésben látják, amelyik miden esetben biztonságos, míg a mi javaslatunk ugyan jelentősen növelné a biztonságot, de nem megoldás például, amikor egy másik készülék égésterméke a készülékünk áramlásbiztostóján és egy gyűjtőkéményen keresztül jut be a lakásunkba. Továbbá nem tudják elfogadni azt sem, hogy a mi megoldásunk esetén fennmarad a „B” típusú fűtésből következő, az éves energia felhasználás 20-25% át kitevő energiapazarlás is. Végül be kellett látnom, hogy igazuk van. Szerencsés, ha az ország is hasznosítja más országok tapasztalatát. A fentiek fényében a mérleg nyelve valójában a körül billeg, hogy Magyarországon mikor hozzuk meg azt a döntést, hogy „B” típusú készüléket többé nem szabad „B” típusúra cserélni csak „C” típusra. Ebből következően az a feladatunk, hogy megoldásokat találjunk arra, hogy ilyen kiinduló feltételek között hogyan lehet biztosítani a korábban „B” típusú épületek megfelelő komfortlevegő ellátását. Fazakas Miklós


Zoárd | 2013. márc. 19.

Kedves Gábor! Mindig meg kell állapítanom, hogy amit első felindulásomban írok, azt Te nyugodtan végig gondolva, mindig kerek egésszé tudod tenni. Az Én írásom végén is volt egy olyan gondolatom, hogy gáztűzhelytől vajon hányan szenvedtek mérgezést és hányan B típusú fűtőkészüléktől, de végül nem vittem tovább a gondolatot. Saját tervezési gyakorlatomban már nagyon-nagyon rég óta csak zárt égésterű kazánokat tervezek - mindig sikerült a megrendelőt erről meggyőznöm, már legalább 15 éve - és gondolkodásomban már perifériára került a B típusú készülékek problémája. Ami nem jelenti azt, hogy ez ne lenne nagyon komoly probléma, sőt biztonsági szempontból jelenleg a legnagyobb probléma. Ettől függetlenül fenntartom, amit írtam, azzal a kiegészítéssel, hogy természetesen egy lakás szellőzését egészében kell vizsgálni és ha valami akadálya van az elszívó üzemeltetésének, akkor vagy nem szabad ilyet üzemeltetni, vagy meg kell szüntetni az akadályt – jelen esetben a B típusú gázkészülékeket.


Nagy Gábor | 2013. márc. 19.

Kedves Miklós! Szinte egyidőben született bejegyzésünk, a Tiédet elolvasva véleményem nem változott. Csupán annyit tennék hozzá, hogy a féloldalas szabályozás (légbevezető igen, de a légpótlásra, annak méretezési igényére már nincs utalás se) rosszabb, mintha semmilyen se lenne. Megismétlem azt, amit korábban is jeleztem: Az "A" és "B" típusú gázkészülék a komfort térrel kölcsönhatásban van ezért nem lehet a komfort követelményektől függetlenítve kezelni. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos esetekben ki kell zárni egy légtérben egyszerre "A" és "B" típusú gázkészülék üzemeltethetőségét. A GMBSZ szabályozásnak inkább ebbe az irányba kellene elmozdulnia. NG


Nagy Gábor | 2013. márc. 18.

Kedves Zoárd! A gáztűzhely kérdést és máshonnan közelíteném meg. Ott, ahol az ingatlan légterében nyílt égésterű kéményes tüzelőberendezés (nem csak gáz, hanem pl. fatüzelésű kandalló vagy cserépkályha, kemence stb.) üzemel, ott én a páraelszívót tiltanám (teljesen elhibázottnak tartom a GMBSZ gázkészülék koncentrikus megközelítését). A nagyobbik veszélyforrás ugyanis nem a gáztűzhely, hanem a megszívott légtér. Hozzáteszem, hogy elektromos tűzhelyhez is építenek be páraelszívót, annak légpótlását (többszáz m3/h légmennyiség) sem tudja semmilyen normális méretű szellőző nyomáscsökkenés nélkül (vákuum) pótolni. Véleményem szerint megint eljutunk a komfort terek levegőmérlegének megkerülhetetlenségéhez. Ahogy a komfort terek fűtésénél elengedhetetlen a hőigény számítása, ugyanígy a szellőzésnél minden esetben a levegőmérleg elkészítése kellene, hogy alapkövetelmény legyen, ráadásul a két paraméter energetikailag szorosan össze is függ, tehát együttes kezelést is igényelne. Ezt kellene már végre az épületgépész szakmának felismernie, és kikényszerítenie. Amíg ebben nincs egyetértés és együttes fellépés, addig a szakmánk valóban megmagyarázhatatlan a külvilág laikusai számára. NG


Fazakas Miklós Feren | 2013. márc. 18.

A GMBSZ előírása követi a gázkészülék szabványok előírásait, amelyek a helyiségben lévő CO2 tartalmat 1% körüli értékre korlátozzák. Ebből a levegőcsere szükséges mértékét számítással lehet meghatározni. Ha egy "A" típusú készüléket tételezünk fel, azaz azt, hogy az égéstermék a felállítási helyiségbe jut, nem pedig azt, hogy a készülék "B" típusú, amikor van egy készülékhez tartozó ernyő, amelyről igazolt, hogy az égéstermék normál áramlási viszonyok között nem jut be a lakótérbe, hanem az elszívó ernyőből, azaz az égéstermék-áramlásbiztosítóból a szabadba jut: 1m3 15 Celsius fokos földgáz (100% metánként számolva) fűtőértéke 9,45 kWh/m3,az elméleti levegő szükséglet 9,52 m3/m3,CO2max=11,74%. Így ha a helyiség levegőjének CO2 tartalmát 1% alatt kívánjuk tartani, 11,74*9,52/9,45=11,83 m3 levegő biztosítása szükséges minden 1kWh terheléshez. Tehát a 12m3/h/kW előírás megfelelő. Mindannyian jól ismerjük, hogy a gázkészülékek a helyiséglevegő 1 és 2% közötti CO2 tartalma közötti értéken válnak jelentős szénmonoxid termelővé, ha nincsenek elkoszolódva. A jól ismert SIESTA hősugárzók légtérőrének a helyiség levegő CO2 tartalmának 0,8-1,5% közötti CO2 tartalma közötti értéken kell leszakadnia (lásd EN 449) és így a készülék működését reteszelten megszűntetni. A szabvány megköveteli, a helyiséglevegő szénmonoxid tartalmának laboratóriumi kísérlettel történő ellenőrzését, a helyiséglevegő 2,1%-os CO2 tartalmánál is, ekkor a CO tartalom nem lehet nagyobb, mint 0,008 térfogatszázalék. Azaz a szabvány egy biztonsági sávot létesít az 1,5% és a 2,1% CO2 tartalom közé, hiszen, ha a légtérőrt nem iktatjuk ki, akkor a készüléknek legrosszabb esetben 1,5% CO2 tartalomnál kapcsol ki. Erre a biztonsági tartalékra többek között azért van szükség, mert a készülékek viselkedése használat közben megváltozhat, például az elkoszolódás hatására. A gáztűzhelyeket fent leírt szigorúságú ellenőrzését a vonatkozó EN 30 készülék szabvány nem írja elő, így az 1%-os CO2 tartalom megengedése, ráadásul az egyidejűségi tényezővel enyhítve, nagyon is megengedő (Mert a gáztűzhelyek működését nem olyan jelentős CO2 tartalmú légtérre tervezték, mint SIESTA kályhák működését). Más helyzet alakul ki, ha az égésterméket még az előtt el tudjuk szívni, hogy jelentős mértékben keveredne a helyiség levegővel, azaz nem átlagos CO2 taralmú levevőt szívunk el, hanem az ennél lényegesen magasabb CO2 tartalmú levegőt, a tűzhely fölül. Azonban az elszívó ernyők elhelyezése, kialakítása nincs közvetlenül hozzárendelve a gáztűzhelyhez, mint egy égéstermék áramlásbiztosító esetén. Az elszívó elhelyezése, mérete a fogyasztó belátása szerinti. Egy "A" típusú készülék esetén fel kell tételezni, azt, hogy az égéstermék a felállítási helyiségbe jut! Ha egy készülékhez kötött elszívó ernyőt használunk, amelyből normál üzemben nem lép ki égéstermék a helyiség felé, az valójában már egy "B" típusú készülék. Ekkor felvetődik az elvi kérdés, hogy egy ilyen "B" típusú készülék égésterméke kivezethető-e a szabadba úgy, mint egy szagelszívó által elszívott helyiséglevegő? Gondoljunk bele, itt homlokzatra vezetnénk ki "B" típusú készülék égéstermékét! A magam részéről azt választanám, hogy legyen elvezethető, de ez már nagyon messzire vezet. Teljesen más eredményre jutunk, ha nitrogénoxidok lakótérben megengedhető értékei szerint számolunk. A lakótérben az NOx értéket a tervezésre, vagy a szabadlevegőre érvényes NOx határérték alá kívánjuk korlátozni. Ekkor a GMBSZ-ben előírt légcsere több tízszeresére lenne szükség, ha gáztűzhelyt "A" típusú készüléknek ételezzük fel, nem pedig valami „A”és „B” típus közötti átmenetnek. Ez persze elfogadhatatlan mértékű légáramlásokhoz vezetne a konyhákban és elfogadhatatlan energia felhasználáshoz is, ha télen az előírt hőmérsékletet tartani kívánjuk a konyhákban. Mivel az elszívó ernyők valójában az átlagosnál koncentráltabb égéstermék tartalmú levegőt szívnak el, a légtér NOx tartalma feltételezhetően nem lesz sokszorosa az elfogadható értéknek, ha elszívó ernyőt használunk. Ebből is az következik, hogy a GMBSZ előírása a mai, inkább enyhe, mint túl szigorú, a 12m3/h/kW tekintetében. A készülék gázellátásának és az elszívó működésének reteszelése előírt feltétel, amiből következik, hogy az elszívás gyakorlatilag kikapcsolható arra az időre, amíg a készüléket nem használják. Nyilvánvaló, hogy az elszívó nem zúghat éjjel-nappal a konyhában. Indokolt lehet viszont az elszívás késleltetett kikapcsolása a gázkészülék kikapcsolást követő, mintegy 1/2 óráig. Nyilvánvaló, hogy további méréseket kéne végezni, az elszívó ernyők elszívásának hatékonyságára, a gáztűzhely feletti pozíciójuk és elszívó képességük függvényében. Csak ilyen mérési eredmények birtokában lehetne az előírásokat finomítani. Ekkor biztosan követelményeket kell támasztani az elszívó és a gáztűzhely közötti távolságra, és például arra, hogy az elszívónak teljesen le kell fednie a gáztűzhelyt. Fazakas Miklós


Zoárd | 2013. márc. 18.

Az egész tűzhely témában a legnagyobb félrevezetés, hogy a GMBSz azt feltételezi, hogy napi 24-ban üzemel n=0,5-ös egyidejűséggel egy gáztűzhely, ami a legenyhébb kifejezés esetében is finoman szólva is abszurd. Az igazi probléma, persze az, hogy ventilátor nélkül gyakorlatilag méretezhetetlen a tűzhely helyiségének szellőzése, hisz a különböző számításokban felvett peremfeltételek (hőmérséklet különbség, szélnyomás) vagy van, vagy nincs. Ezért a szakma kitalált valamit, amit, ha megvakarunk, akkor sehogy se lehet megmagyarázni, miért annyi az annyi. Gyakorlatilag egy korrekt megoldás van: Gáztűzhelyet csak ventilátoros, szabadba kivezetett elszívó ernyővel szabadna engedélyezni, és ekkor bizony lehetne minimális levegőpótló keresztmetszetet biztosítani, akár rúgós visszacsapó szeleppel is, hogy üzemszünet esetén ne legyen felesleges légcsere. Minden más megoldás gittrágás és a cikkben említett polemizálásokhoz fog vezetni, szakmánk pedig megint oda jut, hogy nem tudja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Innen egyébként csak részletkérdés, hogy a tűzhely gázellátása reteszelt lesz-e a szagelszívóval, vagy nem – ez emberi felelősség kérdése, amivel azért elég rosszul állunk kis hazánkban.


Quirin András | 2013. márc. 18.

Tisztelt Müller ügyvezető úr! Egyetértek a véleményével. Egy régebbi cikket ajánlok megfontolásra: Gáztűzhely helyiségének légállapota http://www.vgfszaklap.hu/cikkek.php?id=962 2006. 3. szám,VGF Online. Ha a tűzhely fölött el lehet szívni a füstgázt, akkor igaz a 2m3/h/kW, mivel biztonság kedvéért az egész helyiség hígitás utáni öblítését veszi alapul, szerintem ezért nem. Üdvözlettel Quirin András

Facebook-hozzászólásmodul