e-gépész szaklap

Apák és fiúk: a mesterség áthagyományozása

Frissítve: 2017. szeptember 04.

Hasznos volt Eddig 29 látogatónak tetszett

A magyar mérnökség elmúlt évtizedeire visszatekintő kiadvány, a „20 éves a Magyar Mérnöki Kamara” című könyv egyik fejezete az Épületgépészeti Tagozat három meghatározó képviselőjével és fiaikkal folytatott kerekasztal-beszélgetésnek van szentelve – ezt a szakaszt közöljük három részben az MMK engedélyével.

A cikk első része ide kattintva érhető el.

„Miután Zsolt a céghez került, kezdetben némileg tartottam a lehetséges súrlódásoktól” – árulja el Virág Zoltán. „Annak ellenére, hogy több egyetemen is oktatok, mégis azt szerettem volna, hogy fiamat más tanítsa, és az enyémtőleltérő feladatokat lásson el, más területekfelelőse legyen. Az apa-fiú kapcsolat – különösen egy közös munkahelyen – egészen más természetű, mint a megszokott családi környezetben. Amikor azonban láttam, hogy jól alkalmazkodik és kiválóan tudunk együtt dolgozni, eloszlottak az aggályaim. Hangsúlyozza azonban, hogy kisebb-nagyobb konfliktusok forrása, ha a szakmai feladatokat nem tudják megfelelően szétválasztani a magánélettől.

„Apaként nehéz megtalálnunk azt a pontot, hogy mikor engedjük el fiunk kezét” – veszi át a szót a Nagy Gyula. „Mindig bennünk van a természetes késztetés, hogy védjük őt a kudarcoktól – ez persze a munka során is megnyilvánul. Pedig, ha tudja, hogy mindig védőháló van alatta, az kontraproduktív lesz, hiszen úgy érezheti, bármit megtehet. Ezt az egyensúlyt egy munkakapcsolatban különösen nehéz megtalálni.” Chappon Miklós éppen ezért a kisebb balsikerektől nem is féltette Ákost.

„Azonban ha azt láttam volna, hogy a betonfal felé rohan, én is közbeléptem volna”– emlékszik vissza. Virág Zsolt szerint nekik sem volt egyszerű feladat bekapcsolódniuk a cég életébe. „Eleinte igen magasra tettem a lécet és sokáig úgy éreztem, hogy sokkal többet kellett nyújtanom, hiszena kollégák előtt is bizonyítani akartam, hogy nem vagyok kivételezett helyzetben azért, mert édesapám a cégvezető. A cég meglévő rendszerébe ugyanakkor nem volt könnyű beilleszkedni. Egyfelől igyekeztem minél önállóbb, és hasznosabb lenni, ugyanakkor a feladatok csapatmunkát követelnek meg, aminek természetesen meg kellett felelnem” – mondja, hozzátéve: „Meg kellett tanulnunk, hogy ne foglalkozzunk szakmai kérdésekkel a családi ebédeken.”

Chappon Miklós szerint sincs helye a kivételezésnek egy családi vállalkozásban. „A munkában a főnöke vagyok, nem az apukája. Úgy kezelem, mint más fiatal kollégákat: elfogadom a javaslatait, feltéve, ha meg tud győzni helyességükről. Ez fejleszti az érvelési technikáját, ami később a cég hasznára válik, hiszen, ha jól működik az együttműködésünk, akkor ő lesz a cég vezetője, amisokkal inkább jelentfelelősséget, mint hatalomgyakorlást. Felelősséget a munkatársakért, de különösen családjaikért." Ákos először azzal okozott édesapjának meglepetést, hogy még egyetemistaként raktároskéntkezdett el dolgozni a cégnél egy nyáron. „Az alapoktól akarta megismerni vállalkozásunk működését és számos, a rendszert illetőjavaslata bizonyult hasznosnak és ésszerűnek, ezt a gyakorlat igazolta. Nem mellékes az sem, hogy ezekkel elismerést is szerzett a kollégák között.” – mondja a cégvezető. A legnehezebb feladat Ákos szerint is az volt, hogy a cég munkatársainál „legitimizálnia” kellett magát. „Természetesen már korábbról jól ismertük egymást, de teljesen mást jelentett munkatársi viszonyba kerülni azokkal, akik gyerekoromtól fogva ismertek. Örömmel mondhatom, hogy szerencsére ez nagyobb döccenők nélkül sikerült.A családi összejövetelekről pedig továbbra sem tudjuk teljesen kizárni a céggel kapcsolatos kérdéseket, de erősen törekszünk erre” – teszi hozzá nevetve.

Nagy Gyula úgy véli, hogy egy saját vállalkozásbanaz egyik legnehezebb feladat a munkatársi, és a családi kapcsolat szétválasztása. „Különösen igaz ez a kezdeti időszakra, ami joggal nevezhető egyfajta tanulási folyamatnak is. Ennek során gyakran nehézmegtalálni a helyes arányt a főnök, és az apa szerep között. Felmerült már bennünk, hogy szerencsésebb lenne, ha fiaink egymás cégében töltenék az első néhány hónapot, hiszen így az előnyök megtartása mellett tudnánk kiküszöbölni a hátrányokat” – mondja derűsen. Fia, Bernát, ezt némiképp másként látja: „Felelősséggel és kötelességtudattal láttunk hozzá a munkához az első naptól kezdve” – szögezi le, kiegészítve azzal, hogy tudomásul kellett venniük, előttük más feladat áll. „Már nem kell felépítenünk egy céget az alapoktól kezdve. Ránk annak megtartása, fejlesztése, és hírnevének megőrzése hárul. A startup-ok korában a külső szemlélő nem látja, hogy ez legalább ugyanakkora kihívás, ha nem nagyobb, hiszen sok év szakmai tapasztalat hátrányából kell továbbvinni egy mára már magas szinten működő gépezetet.”

Innen folytatjuk!


Hasznos volt Eddig 29 látogatónak tetszett

Nyomtatható változat

Hozzászólások:

(Még nem érkezett hozzászólás.)

Hozzászólok a cikkhez:

Új hozzáférés:

Regisztrálok

Meglévő hozzáférés: