e-gépész szaklap

A Koordinációs Szövetség újragondolása

Frissítve: 2017. május 24.

Hasznos volt Eddig 21 látogatónak tetszett

Az új elnök, Barótfi István szakított az eddigi koncepcióval, a koordinációs szereppel, azaz azt inkább szélesebb távlatba, az épületgépészet szűkebb pátriájából az épületgépész környezetét jelentő műszaki és szociológiai térbe helyezte.

Az épületgépészeti szervezetek a szakmai és érdekvédelmi tevékenységükkel, saját fenntartásukhoz szervezett vállalkozói tevékenységükkel lefedik az egész szakterületet, a meglévő szakmai szervezetek mellett hiánykét jelentkező feladatok nem mutatkoznak, így ebben a térben működő szereplőkkel történő esetleges megegyezés, vagy kompromisszum sem jelent tartós és gondolati, gazdasági többletet nyújtó, tartalmas működési lehetőséget a szakterület számára. A MÉgKSz céljainak újragondolásánál teháta lehetőségeket az épületgépészet terén kívülre célszerű helyezni.

A szakterület aktuális tennivalóihoz elegendő a szakma belső kapcsolatrendszerében a megoldások megkeresése, de ebben az esetben tulajdonképpen kényszerpályáról, gyakran tűzoltásról van szó. Egy időpillanatban a megoldandó probléma vagy feladat, egy korábban hozott vagy nem hozott döntés következménye. Ahhoz, hogy egy időpontban döntési lehetőségünk legyen, ismerni kell a tendenciákat és azokat az összefüggéseket, melyek a tendenciákat befolyásolják, meghatározzák.  Az épületgépészet jövője szempontjából a háromdimenziós tér és a körülötte levő világ viszonyait kell vizsgálni. A MÉgKSz tevékenységének új célkitűzése, hogy tevékenységét ne az épületgépészet háromdimenziós terében,  hanem hangsúlyozottan a tér és a környezet közötti kapcsolatban fejtse ki. Azt kapcsolatot vizsgálja és építse ki, amelyik az épületgépészet és a gazdaság, a társadalom, a tudomány, a kormányzat, az élő világ és annak fenntarthatósága viszonyában a szakterületet érinti, jövőjére meghatározó hatással van. 

Az épületgépészet jövője szempontjából meg kell erősíteni a társadalmi beágyazottságát és ehhez fel kell tárni a szakterület megítélését a civil és kormányzati szféra részéről, elemezni és értékelni kell a tudomány eredményeinek, tendenciáinak hatását, az ebben rejlő lehetőségeket, és arra kell törekedni, hogy a szakterület ismertsége és elismerése növekedjék. Eddig az alapállás általában fordított volt, célként az fogalmazódott meg, hogy a szövetség a szakma hangja, az helyett, hogy a szakma meghallotta volna a világ hangját. Tudomásul kell venni, hogy nem az épületgépészet határozza meg a jövőnket, hanem az épületgépészetnek kell alkalmazkodni a változó világ kihívásaihoz. A jelenlegi szakmai bezártságot fel kell váltani a nyitottságnak, a befogadásnak és az együttműködésnek. Ennek azonban nem az az útja, hogy gondolkodásunkat, szakmai ismereteinek próbáljuk más területekre ráerőltetni, hanem meg kell ismerni, hogy miként vélekednek a szakterületről, milyenek az elvárások és mi hogyan tudjuk ezt kielégíteni. Általánossá kell válni annak a szemléletnek, hogy nem az a fontos, hogy én kit ismerek, hanem az, hogy engem ismernek-e?   

A szövetségnek az újragondolt célkitűzése alapvetően az épületgépészet és a környező világ közötti viszonyok értékelése, elemzése, stratégia kidolgozása és egyfajta tükör állítása, melyben a szakterület jól, reálisan látja magát, mozgásterét és tennivalóit. Ha ez a munka kellően szakszerű, számadatokkal, tudományos háttérrel alátámasztott, akkor ez kottaként szolgálhat a kormányzat törvényalkotó tevékenységéhez és a szakmai szervezetek és így az épületgépészet szakma különböző területein is a jövőbe mutató célok meghatározásához. Ezzel a tevékenységgel a szakterület elindulhat a végrehajtó, tűzoltó munkáktól az innováció irányába. Ezzel a tevékenységgel a szakmai szervezeteket kikerülhetnek abból a megalázó jelenlegi gyakorlatból, hogy nem szakemberek törvényalkotási folyamatában formálisan véleményt formálhatnak, hanem az épületgépészeti szervezetek kezdeményezhetik és formálhatják a szakterület szabályozását. Ez azonban csak akkor reális lehetőség ha a szakmai szervezetek előbbre járjanak, mint a kormányzati szervek és több és körültekintőbb szakmai megalapozottsággal rendelkeznek. A MÉgKSz újragondolt célkitűzéseiben tehát a lényeg, hogy ne a szakmát vigyük az épületgépészetből kifelé, hanem a világ társadalmi, gazdasági politikai és környezeti változásait közvetítsük az épületgépészetbe, az épületgépészet felé. Nem hagyhatjuk, hogy a szakterület mellett a világ elmenjen és mi csak állandóan kényszerkövető pozicióban bezárkózottan egymást emésszük. 

Fontos érzékelni, hogy a célkitűzésekben megfogalmazottak nem azt jelentik, hogy a szövetség konkrét törvénytervezeteket fog előkészíteni, vagy a szakterületen belül a különböző szakágak számára ajánlásokat a fejlesztésre, vagy innovációra, hanem azt, hogy az összefüggéseket igyekszik feltárni és ezzel hozzájárulni és elősegíteni az ilyen tevékenységeket. Az összefüggések feltárásában, bemutatásában általában a kapcsolatok kompetens közreműködőit, alapvetően tehát nem épületgépészeket kell megnyerni a munkához. Ilyen céloknál el kell felejteni azt a gyakorlatot, hogy épületgépészek írnak, vagy adnak tanácsot épületgépészeknek. A szövetség új célkitűzése: nyitottan a világra, hogy az épületgépészet annak aktív részesei lehessen és ne hagyja, hogy szakmai bezártsága következtében a világ el menjen mellette. 

Aktuális feladatok

Miközben a szövetség céljai újra megfogalmazásra kerültek, lényeges szempont a működés folytonosságának a fenntartása. Ezt az a meggyőződés is erősíti, hogy az értékeket egy új gondolatért nem feltétlen kell elvetni, nem kell mindig új gondolat esetén újra és előlről kezdeni mindent. A szövetséga múltban értéket hozott létre, volt olyan időszak, amikor progresszív volt, betöltötte az alapító elképzelése szerinti célját, de ezirányú törekvés mára már elfogyott, a cél kiürült és át kell alakítani. Ez az átalakítás sok munkával jár, de a szervezet tagjainak elvárása és a vezetés szakmai elkötelezettsége reménytkeltő. A feladatok között az új célokhoz új kapcsolatok, új támogatók megnyerése, a működési szabályok átalakítása mellett a korábban már elkezdett munkák folytatása, illetve a szövetség által kezdett, nevével összenőtt feladatok elvégzése fontos tennivaló. Ezek között talán az egyik legjelentősebb a Magyar Épületgépészet Napja megrendezése. Az elmúlt években ezzel kapcsolatban is nézetkülönbségek alakultak ki, de ezek korrekciója alapvető szándék.  

A MÉN a szakterület nagy seregszemléje dr. Léderer András ötlete alapján kezdődőt, majd a MÉgKSz rendezésébenaz ezredforuló óta november utolsó hétvégéjén kerül megszervezésre. A rendezvény célja a szakma képviselőinek találkozása és közös ünneplés. A rendezvény eredeti elképzelései nem változtak, de a programja folyamatosan bővült. A szövetség új elképzelései szerint a rendezvénynek a szakma legszélesebbkörűen értelmezett épületgépészeti rendezvénynek kell lenni. Ez alatt azt értjük, hogy a szakma valamennyi művelőjének a gyártótól a forgalmazókon keresztül a felsőfokú végzettségűek intézményi kötődésétől függetlenül találkozni tudjanak az ország bármely részéből is jöjjenek. Természetesen nem szeretnénk figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az épületgépészek találkozásának az országban Debrecenhez és Pécshez kötődően is vannak hagyományai, így ezt a rendezvényt egyúttal a budapesti egyetemi megjelenésnek is helyet adva kell lebonyolítani. A rendezvénynek tehát a kialakult hagyományokat követve az év legrangosabb és legszélesebbkörű részvételre számító épületgépészeti ünnepének kell lennie, mely színvonalas, emlékezetes, maradandó találkozást jelentsen a résztvevők számára.  Ennek érdekében bővült a 2017. évi MÉN rendezői köre, a MÉgKSz, MÉGSZ, MMK és a BME, akika feladatokat közösen vállalják, és tesznek meg mindet a siker érdekében. A rendezők a közel jövőben véglegesítik az ezévi elképzeléseket és a szervezők aktív munkájára számítva joggal remélhetjük a rendezvény sikeres megvalósulását.

A működés folytonosságának tartalmi kérdései mellett fontos feladat a likviditás biztosítása. Ennek legcélszerűbb módja az volna, ha a megváltozott célkitűzések ismeretében a szövetség taglétszámát növelni lehetne. Ehhez idő, szívósság de főként a célok világos, ugyanakkor vonzó megfogalmazása és elfogadtatása a potenciális tagok körében. Nehézséget főként az jelenti, hogy a célok hitelességhez ma még nincs megfogható igazolás, így marad a személyes meggyőzésem, eddigi életpályám és kemény munka, de bízom benne, hogy az erőfeszítések eredményre vezetnek és ez az egész épületgépészet javára fog válni.


Hasznos volt Eddig 21 látogatónak tetszett

Nyomtatható változat

Hozzászólások:

(Még nem érkezett hozzászólás.)

Hozzászólok a cikkhez:

Új hozzáférés:

Regisztrálok

Meglévő hozzáférés: