e-gépész szaklap

Igen, befejezem

Frissítve: 2017. május 15.

Hasznos volt Eddig 31 látogatónak tetszett

Tisztújító küldöttgyűlést tartott május 6-án a BME Dísztermében a Magyar Mérnöki Kamara, amelyen álló vastapssal köszönték meg Barsiné Pataky Etelka és az MMK Elnökségének munkáját. Interjú Barsiné Pataky Etelkával, az MMK leköszönő elnökével.

Az országos kamara tisztújításra készül, elnök asszony pedig nincs a köztestület irányítói posztjaira jelentkezők között. Befejezi?
Igen, befejezem. Izgalmas és nehéz nyolc év áll mögöttem.

Végleg búcsút int a mérnöki kamarának?
A szakmai önkormányzat irányításának természetesen. Azok közé tartozom, akik annak idején, a rendszerváltás hajnalán kezdeményezték a kamara újraalapítását. Tizenketted magammal ott voltam a legendás uvaterves ülésen, ahol útjára indítottuk a kamarát, országgyűlési képviselőként pedig 1996-ban a kamarai törvényt szavazhattam meg. Nagyon érdekes életpálya után tértem vissza 2009-ben a köztestülethez, mint az országos kamara elnöke. Mi, akik hajdanán elindítottuk a kamarát, a legjobb tudásunk szerint tettük a dolgunkat, de meggyőződésem, hogy eljött az idő a staféta átadására. Éspedig a fiatalabbaknak. Nem mintha a kor meghatározná, hogy valaki mit tud és mit tesz, csak éppen ez az élet rendje.

Európai parlamenti képviselőként érkezett a kamara élére. Emlékszik még arra, hogy akik nyolc esztendeje kapacitálták a feladatra, milyen képet festettek a szervezetről?
Emlékszem, persze. Elmondták például, milyen sok értékes ember dolgozik a kamarában szakmai értékközösségünkért, de nem rejtették véka alá azokat a problémákat sem, amelyek akkortájt feszítették a szervezetet. A mérleget végül az billentette abba az irányba, hogy vállaljam az elnökjelöltséget, hogy valóban rengeteg értékes ember szeretett volna itt a kamarájáért dolgozni. De még nem volt professzionálisan működő főtitkárságunk, anyagi körülményeink pedig kétségbeejtőek voltak. Amikor 2009-ben átvettem a kamarát, közel harmincmillió forintos hiány mutatkozott, és azt se tudtuk, a következő hónapban miből és hogyan fizetünk. Emellett éles törésvonal volt a kamarában a megyei és a tagozati szervezetek között, aminek nem lett volna szabad kialakulnia. 2008-ban ráadásul beköszöntött a gazdasági válság, ami aztán a következő esztendőben teljes erővel csapott le a mérnökökre is. A piacon nem volt munka, sokan eladósodtak, akárcsak a kamara. Nehéz időszak volt. 

Hatalmas lendülettel kezdett nagyszabású, átfogó reformokba.
Az akkori alelnöki testülettel részletesen feltártuk a megoldandó problémákat, a gondok gyökereit, s ebből a tudásból már nem volt olyan nehéz kijelölni a legfontosabb feladatokat. Pályafutásom során azért sok nagy szervezetet vezettem már, e tekintetben megfelelő „iskoláim” voltak. Az első feladat költségvetésünk szanálása volt, majd meg kellett teremtenünk működésünk alapjait. Két ilyen pillér volt: az alapszabály, amely rendezte működésünket, a másik pedig a költségvetés szerkezetének megújítása. Az új alapszabály megalkotását és elfogadtatását széles körű vita és egyeztetéssorozat előzte meg. Fel kellett állítani az egyeztetések új rendjét, többek között a küldöttgyűlések eljárási szabályzatait, a módosítások rendjét, ami a korábbi parttalan vitákat mederbe terelte. A 2010. évi küldöttgyűlés az új szabályok közepette fogadta el és ezzel megalkotta a kamara alapdokumentumát, az alapszabályt. Ez kisebb módosításokkal a mai napig érvényben van, és mint a kamara „alkotmánya” kiállta az idők próbáját. Egy alkalommal volt nagyobb módosításra szükség, a 2014. évi küldöttgyűlésen, amikor az időközben megváltozott országos jogszabályokat építettük be az alapszabályba. E dokumentum világosan rögzíti a kamara hármas egységét, amely az országos, a megyei kamarákból és a tagozatokból épül fel, alulról építkező demokratikus rendszer. A kamara 2010 óta ezen az alapon működik. A megyei kamarák állnak közvetlen kapcsolatban a mérnökkel, intézik a jogosításhoz, a továbbképzéshez kapcsolódó ügyeiket, szervezik szakmai közösségüket és tartják a kapcsolatot a helyi döntéshozókkal. Az országos kamara tagságát a megyei kamarák tagjai teszik ki, de személyes ügyeiket az országos kamara általában nem intézi. A Magyar Mérnöki Kamara országosan képviseli a mérnöki szakma érdekeit, bekapcsolódik a jogalkotásba, és a kamara politikáját küldöttgyűlési felhatalmazással képviseli. Tagozataink feladata a szakmaiság alakítása, képviselete. Munkájukat segítik az általuk létrehozott területi szakcsoportok, amelyek a megyei szakmai közélet műhelyei is egyben.

Vagyis nem felülről irányított szervezet a mérnöki kamara?
Nyolc év alatt egyszer sem volt az. Alulról építkező szervezet a miénk. A terepről, urambocsá, a tagjainktól érkeznek be hozzánk az információk. Ebben különbözünk egy kormányhivataltól, ettől lettünk valódi szakmai önkormányzat. Mert bár a kamara országos szervezet, szakpolitikájában és munkájában a megyékből és a tagozatokból jövő kezdeményezésekre, javaslatokra és információkra támaszkodik. Ennek a munkának egyik fontos eszköze volt a négypilléres cselekvési terv, amelyről az MMK elnöksége az évi rendszeres küldöttgyűlésen számol be. Nagy változás volt ez a kamara életében, mert a munkában az eseményeket követő rendszerről átálltunk egy országosan egyeztetett, a számunkra prioritást élvező feladatokra vonatkozó kezdeményező rendszerre.
Nagyobb és fontos témák esetében a munka megkezdésére a kamara bevezette a workshopok rendszerét, általában évente két alkalommal, ahol támaszkodva tagjaink tudására a szakmai párbeszédet, a kérdéskör feldolgozását tanácskozási keretben indítottuk. Ezeket a tanácskozásokat, ahova sok esetben egy-egy téma felvezetésére, a látókör szélesítésére külföldi előadókat is meghívtunk, 2014-re tagjaink számára már online, esetenként interaktív módon is elérhetővé tettük.

A mérnökpolitika meghatározásában, formálásában és képviseletében mennyiben jelentett előnyt, hogy ön nemcsak mérnök, hanem politikus is?
Amikor az első kamarai küldöttgyűlésen részt vettem, azt figyeltem meg, hogy mindenki beszél, véleményt nyilvánít, eredmény meg nincsen. Akkor behoztam azt a módszert, amit az Európai Parlamentben is használnak – ahol több mint hétszáz képviselő véleményét kell egyeztetni –, hogy előre kiküldjük azokat a javaslatokat, amelyeket az elnökség és a választmány megtárgyalt, majd megadjuk a lehetőséget minden küldöttnek, hogy tizenötöd magával módosító indítványt nyújthasson be. S ha vannak ilyenek, ezekről szavazunk. Többé már nem bekiabálásokkal döntöttük el, hogy egy-egy ügyben mi legyen a végeredmény. A politika nemcsak azt jelenti, amit ma Magyarországon gondolnak róla, hanem azokat a strukturált módszereket is, amelyeket igyekeztem meghonosítani a kamarában. 

A kérdés a „nagypolitikára” is vonatkozott... Elhangzottak olyan vélemények korábban, hogy elnök asszonyt azért (is) választottuk, mert előélete alapján hatékonyabban képviselheti a mérnöktársadalmat a kormánynál. Aztán ennek ellenkezője is hallható volt: a kormányt képviseli a kamarában... Kapott bármikor politikai utasítást?
Nem határozottan, nem A politikusok csak világosan felvázolták, hol húzódnak azok a falak, amiken a kamara nem tud átmenni. Vagyis mekkora az a mozgástér, amiben még eredményeket érhetünk el. S hozzáteszem, nagyon sok eredményt könyvelhettünk el. Lehet hőzöngeni, kiabálni, és lehet úgy is politizálni, hogy folyton a Parlament elé vonulunk, de amikor az ember harmincezer emberért felelős, akkor ezt senkinek sem tanácsolnám. Ugyanakkor 4000 tagunk aláírásával petíciót juttatunk el a Miniszterelnökséget vezető miniszterhez, az uniós forrásokból tervezésre jutó korlátok megemeléséről. A mérnöki kamara egyébként is olyan, mint egy nagy anyahajó, melynél egy rossz vagy hirtelen irányváltoztatás az egészet felboríthatja. Ha belegondolunk, nincs kőbe vésve, hogy van kamara.

Volt bármikor olyan veszély – maradva a hajós analógiánál –, hogy zátonyra fusson a kamara?
Voltak ilyen veszélyek. Például amikor egyik napról a másikra azzal szembesültünk, hogy a mérnökvállalkozásoknak ötezer forintos regisztrációs díjat kell fizetniük az iparkamarának. Akkor elmentünk a falig, de ezt a kettős regisztrációt és befizetési kötelezettséget minden tiltakozásunk ellenére sem oldotta fel a jogalkotó. Ellenpélda, hogy  amikor  megjelent a hírhedt 1731-es kormányhatározat, ami lényegében az uniós forrásokhoz kötődő beruházások terén burkoltan a mérnöki munka államosításáról szólt, megtaláltuk azt a formát, amivel ezt a kormányzati törekvést megakadályozhattuk. Tiltakozásunk eredményes volt, országosan nem történt meg a feladatok állami cégekhez történő átcsoportosítása, de esetenként sajnos előfordul.

Két cikluson át vezette a szakmai önkormányzatot, akárcsak elődje. Hogy látja, melyek ennek a nyolc esztendőnek a legfontosabb eredményei?
Amikor rendbe tettük az alapszabályunkat és a büdzsénket, az átalányfinanszírozásról átálltunk a feladatalapú költségvetésre, minden forintról tudtuk már, hogy mire adjuk ki. Megyei szervezeteink ugyanakkor látták, hogy forrásainkból nem marad pénzünk szakmai munkára, ezért 2010-ben többletforrásokat szavaztak meg, a híres Andor-képlet 15 százalékos bővítését, melyet elkülönítettünk, és feladatalapú tevékenységekre fordítottunk. Az évente megjelenő pályázati kiírás nyitott a tagozatok és szakcsoportjaik előtt. A szakmai munkát elősegítő pályázati rendszert az elnökségtől függetlenül eljáró FAP bizottság hirdeti meg és értékeli. A pályázati témáknak illeszkedniük kell a kamara éves cselekvési tervében megfogalmazott célokhoz is, de alapkövetelmény, hogy tagjaink számára a munkavégzésükhöz használható információkat – segédletek, útmutatók, kiadványok, példatárak, tervtartalmi követelmények formájában – szolgáltassanak. A feladatalapú finanszírozás és pályázati rendszer beváltotta a megfogalmazott elvárásokat, és a kamara fontos terméke – azt is mondhatjuk: tudástára – lett.

Válság idején zökkenőmentessé lehetett tenni egyáltalán a költségvetési átállást?
Nem, különösen a gazdasági válságot követő években nem. Esetenként szükség volt az elfogadott büdzsé egyes tételeinek évközi zárolására. A pénzügyi egyensúly érdekében sokan áldozatos, díjazás nélküli kamarai munkát végeztek. A rendszeres költségvetés-követés és az új szerkezet azonban meghozta a várt eredményeket. Az új pénzügyi elosztási rendszerben a kamara szolidaritási alapot hozott létre, hogy a legkisebb kamarákat az országos költségvetésből támogathassuk szakmai programjaik megvalósításában. A civiltörvény változásával lehetőségünk lett – korlátozott keretek között – vállalkozási tevékenység végzésére, amellyel bevételeinket egészíthettük ki. A kamara azonban csak olyan vállalkozási tevékenységet folytat, amely a tagjai számára nem jelent konkurenciát. További bevételi forrást jelentett az szja egy százalékának kamarai alapítvány részére történő meghirdetése, amelynek érdekében saját alapítványt is létrehoztunk. A kamarai tudásközpont felállításával pedig  továbbképzéseinket önfenntartó módon oldottuk meg, a kamarai költségvetésünkben elkülönítetten. A kamara ma már megfelelő tartalékkal és költségvetésében a cselekvési programban meghatározott feladatok elvégzéséhez szükséges forrásokkal rendelkezik évről évre. Mindezeket sikerként könyvelhetjük el. 

A szakmai továbbképzés minden európai mérnökszervezet legfontosabb tevékenysége. Elnöksége alatt ért véget a kreditpontvadászat korszaka.
Egy magára valamit is adó szakmai önkormányzat nem adhatja ki kezéből a továbbképzést. Megengedhetetlen, hogy ezt a feladatot a sok esetben ismeretlen szervezetekre bízzuk. Az egész rendszert újraalkottuk, de nehéz éveim mentek rá. Sok volt az ellenérdekelt, sok helyen ingyen adták a képzéseket, a multinacionális cégek pedig még ingyenebédet is kínáltak. Mi nem vagyunk multicég, de igyekeztünk korlátok között tartani a képzések költségeit. 

2014-ben a kamara megalkotta továbbképzési szabályzatát, amely a képzéssel összefüggő feladatokat rögzítette. Ennek keretében a jogi képzést távoktatás keretében az országos kamarához, a szakmai képzés tartalmi követelményeit, a törzsanyagok javaslatait a tagozatokhoz, a szakmai képzések lebonyolítását interaktív kontaktórás formában a megyei szervezetekhez rendelte. Döntött az ipari partnerek képzésbe történő bevonásáról.  Felállította az elnökségtől független és jogkörökkel felruházott Továbbképzési Testületet, létrehozta a végrehajtásért felelős Tudásközpontot, és a szakterületi törzsanyagokból és a FAP-munkákból létrejövő Tagozati Tudástárat. Elkészítette a Továbbképzési Kézikönyvet. A kamara honlapján megjelenik három-hat havi bontásban az éves képzési naptár, amely a tagjaink számára átlátható módon megadja a képzési programokból a számára tartalmilag és földrajzilag legmegfelelőbb kiválasztásának a lehetőségét. Szabályzatunk évente egy szakmai képzést ír elő kötelezően, de megyei szervezeteink nagy része a tagok számára fontos további képzést, fizetési kötelezettség nélkül, csak regisztrációhoz köti. 

Az ötévente kötelező jogi képzés hat témáját a jogosított, illetve tanúsított mérnök szabadon állítja össze az egyre bővülő és naprakészen kidolgozott kínálatból. A jogi képzések témamoduljai ötévente egyszer, de ha a mérnök úgy dönt, éves bontásban is elvégezhetők, így mindig a legfrissebb joganyag birtokába jut. A kamara figyelemmel kíséri a társszervezetek, tudományos egyesületek, egyetemek továbbképzéseit, amelyeket ajánlott képzésként szintén megjelenít a honlapján. Ezek az ajánlott képzések azonban nem részei a kötelező képzéseknek. Az új továbbképzési rendszer évről évre fejlődik, a tapasztalatok beépülnek a következő év programjába. 

Milyen változásokat hozott a 2013-ban megjelent 266-os kormányrendelet, amely a mérnöki szakmagyakorlás szabályait rögzítette? 
A rendelet megjelenését egyéves szakmai egyeztetés előzte meg. A jogosultság arról szól, hogy a mérnöki kamara hatalmazza fel, jogosítja mérnököt önálló munkavégzésre. Az új szabályzat sok adminisztratív megkötést is tartalmazott, de értéke, amit a kamaránknak sikerült elérnie, hogy a felhatalmazás nem mechanikus, hanem a kamara a képzettség – nem a végzettség – és a szakmai gyakorlat alapján jogosít. A jogszabály egyszerűbbé tette a korábbi sokféle jogosultság nehezen kezelhető rendszerét, ugyanakkor meglehetősen merev rendszer, ami a speciális tudást sajnálatosan nem jeleníti meg. A szabályozás további hiányossága, hogy a technológiai tervezési feladatokat, ennek – mint a mérnöki munka elengedhetetlen részének – szabályozását a kormányrendelet nem vette figyelembe. A kamara törekvése a továbbiakban az, hogy jogosultságon keresztül elismertesse a mérnöki technológiai tervezési tudást. 

Miért volt szükség arra, hogy a kamara tanúsítási rendszert vezessen be?
Az európai jogrend a szabályozott szakmák lehetőség szerinti csökkentését irányozta elő: egy sor területen jogszabály nem tette lehetővé a jogosítás visszaállítását, illetve bevezetését. A kamara ezért 2014-ben kidolgozta a tanúsítás rendszerét, amely számos szakterületen kiváltotta a megszűnt jogosítást, miközben a tanúsításhoz is hasonló feltételeket támasztott, mint a jogosítás esetében. A tanúsítás rendszere a speciális tudás köztestületi igazolására is szolgál. A tanúsítás 2015-től működik a kamarában. A kamara 2013-tól műszaki ellenőrök és műszaki vezetők kötelező tagság nélküli jogosítását, jogi továbbképzésüket, az idei évtől szakmai továbbképzésüket is végzi. Ebben az évben az építési hibákat fogjuk okulásképpen a különböző szakterületeken mérnökeinknek bemutatni. Együttműködve a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatallal, a kamara 2016-tól ellátja a szakmai feladatokat az auditorok jogosításában is. A kamara több ízben kezdeményezte a Miniszterelnöki Hivatalnál a különböző szakterületeken hivatalok által kiadott szakértői engedélyek vagy bejelentés alapján végezhető tevékenységek deregulációját, és a szükséges megtartandó esetekben ezeknek a kamarához történő telepítését. Sajnálatosan a kifejezetten bürokráciacsökkentő javaslatunkat eddig nem sikerült a kormányzattal elfogadtatni. A szakmagyakorlási rendelet továbbá lehetőséget adott a kamarának a „szakmai címek” megállapítására és odaítélésére. 
A korábbi és eltörölt címek újjáélesztése nem minden területen járt sikerrel. Mára azonban megvalósult a kamarai szabályozás egyértelműsítése, különösen a vezető tervezői címhez kapcsolódó tervellenőr meghatározását tekintve, amely  egyértelmű, átlátható és eredményes.

Apropó, informatika. Mekkora munkát adott a digitális átállás, az e-kamara megteremtése? 
2013-ban a kamara minisztériumi támogatással, de lényegében saját forrásból, hatvanmillió forintos ráfordítással új alapokra helyezte informatikai és ügyviteli rendszerét, amit megnyitott területi szervezetei számára. 2014 első fél évében elkészültek az új e-Mérnök rendszer alapmoduljai. A fejlesztés a rendelkezésre álló források függvényében minden esztendőben folytatódott. A fejlesztés eredménye az integrált informatikai rendszer, amely, összekötve a magyarorszag.hu kormányzati portállal, a mérnök számára biztosította – bármikor, bárhonnan külön felhasználónév és jelszó nélkül – az ügyfélkapus bejelentkezést, vagyis a www.mmk.hu kamarai portál elérését, ahol ügyeit a személyes dokumentumtárban online intézheti. Itt érhetők el a 2014-től bevezetett új szolgáltatások, a személyes portfólió- és referenciaoldal, QR-kódos mérnökigazolvány vagy a mérnökkereső platform. Az e-Mérnök rendszer segítségével megvalósult a továbbképzések és a vizsgák digitális átállása. Problémát jelentett a közhiteles nyilvántartás „digitalizálása”. A kamara, együttműködve a megyékkel, csaknem egy évig dolgozott azon, hogy a korábbi közhitelesnek nevezett nyilvántartást valóban közhitelessé tegye. Külön problémát jelentett a névjegyzéknek az új szakmagyakorlási jogosultságok szerinti átszerkesztése. A munkát elvégeztük, a névjegyzék mára naprakész és hiteles.

Essék szó a kudarcokról is...
A kamara felismerte a tagozatok közötti interdiszciplináris együttműködés szükségességét, ám az erre javasolt kollégiumi megoldás nem váltotta be a reményeket. Valószínűleg a túl bürokratikus eljárásrend miatt. Hasonló okokból többszöri próbálkozás után sem lett sikeres a vállalkozói kollégium. Feltehetőleg nem intézményi, hanem eseti feladatra szóló együttműködés célravezetőbb lenne. Elindítottuk az arge rendszer kidolgozását, ami egyfajta konzorciális együttműködést jelent. Nem igazán voltak vevők rá a mérnökök, pedig összefogás nélkül az elkövetkező időszakban nem tudnak talpon maradni.

Önt idézem: „A kamarát tagjai tehetik erőssé.” Erős már?
Erősebb, mint volt. Mérnökeink nagyon sokat küszködnek a piacon. Amit meg tudtunk tenni azért, hogy könnyítsünk a helyzetükön, meg is tettük. Például a közbeszerzés újraszabályozásánál. Bekerült a törvénybe, hogy a mérnöki munka vonatkozásában nincs áralapú versenyeztetés. Magyarul megszűnt az árspirál. A referenciákra vonatkozóan, bár az időkorlát nem változott, de elértük a műszaki egyenértékűség bevezetését, ami jelentős többletet hoz a bemutatható referenciák vonatkozásában. A kamara a Közbeszerzési Tanáccsal együttműködve elkészítette a minőségalapú kiválasztásra vonatkozó útmutatót, és dolgozik a műszaki egyenértékűségre vonatkozó útmutató kidolgozásán. Elkészítettük az ÉMTSZR-t, az új mérnöki tervezési rendszert. Megújítottuk  a tervek tartalmi követelményeiről szóló szabályzatunkat,  és elkészültünk a MÉDI után  az  új díjszámítási rendszerünkkel 

Mi volt a legfelemelőbb, legörömtelibb pillanata elnökként?
Talán hihetetlenül hangzik, de végig az volt. Dolgoztunk, rengeteg vitát folytattunk, kaptunk hideget-meleget. De elértük, azt, amivel 2009-ben indultam, hogy "nélkülünk ne döntsenek" Nem mindig tudtuk érvényesíteni törekvéseinket, de  munkánk eredménye sok országos jogszabályban  megjelenik. Elértük, hogy több részletszabályozás a kompetenciánkba került,  mint szakmai önkormányzat dönthetünk szakmánkat érintő egy sor kérdésről. Ezt úgy értük el, hogy ahogy ígértem, véget vetettünk a belső parttalan vitáknak, és mára megtanultunk a MÉRNÖK érdekében megyék, tagozatok, szakcsoportok együttműködni. Volt-e csúcspontja ennek a nyolc évnek? Vagy mire vagyok a legbüszkébb? Talán arra, hogy rendezett és megfelelő továbbképzési rendszer áll mérnökeink rendelkezésére 

Van hiányérzete?
A megyei kamarák nem tudták széleskörűen megtalálni a hangot a mérnökökhöz, így a mérnök az országos kamarához sem áll közel, de nem gondolom, hogy bárki hibás ebben. A gazdasági válság, a rohanás, a munkákért és a fennmaradásért folyó küzdelem mellett alig-alig marad idő arra, hogy műhelyszerűen egy-egy megyében együtt dolgozzanak. Anélkül pedig nincs szakmai önkormányzat. A szakmai továbbképzés nagy lehetőség a megyei elnökségek és szakcsoportok számára, sokkal közelebb kerülni a mérnökhöz, felismerni problémáikat, műhelyszerű képzéseket tartani 

Ön ellátja majd tanácsokkal az utódját?
Biztosan nem. Ha megkérdeznek valamiről, természetesen a kamara rendelkezésére állok, hiszen nyolc év alatt összegyűlt egy bizonyos tudás. De nem fogok kívülről bekiabálni.

Honnét merített energiát a napi harcokhoz, a 12 órás munkanapokhoz?
Szeretek dolgozni, ennyire egyszerű. Engem otthon munkára neveltek. Minden áldott reggel friss erővel jöttem be a kamarába, sosem jelentett nyűgöt.

Milyen feladatok várják majd? Mihez kezd májustól?
Őszintén mondom, nem tudom. Terveztem magamnak egy hosszabb pihenést, aztán majd meglátjuk.

Forrás: MMK.hu


Hasznos volt Eddig 31 látogatónak tetszett

Nyomtatható változat

Hozzászólások:

(Még nem érkezett hozzászólás.)

Hozzászólok a cikkhez:

Új hozzáférés:

Regisztrálok

Meglévő hozzáférés: