e-gépész online szaklap

Mennyezetfűtés és huzat együttes hatásának műszeres vizsgálata

2016. december 9. | András Balázs, Dr. Kajtár László | |  0 |

A középületek a hazai épületállomány tekintélyes részét képezik, és az utóbbi években az ilyen jellegű új épületek aránya számottevően megnőtt. Az új épületek esetében ugyanakkor előtérbe került a nagyobb üvegfelületek alkalmazása. Ezeknél nehezen egyeztethető a belső terek két alapkövetelménye: a hőkomfort és az energia-megtakarítás, mivel ezek eredő paraméterei ellenkező irányba mutatnak. E problémák megoldására vonatkozó kutatások az 1970-es években kerültek előtérbe, és az utóbbi években ismét a fókuszba.

A cikk a Magyar Épületgépészet 2016/12. számában jelent meg, melynek tartalomjegyzéke itt letölthető.

A komfortterek hőérzeti értékelésére kidolgozott módszer az emberek hőegyensúlyi alapegyenletén alapszik. Fanger professzor [4] és munkatársai ez alapján határozták meg a hőérzet értékelésére leginkább alkalmas PMV-PPD módszert, amelyet szabványok, különböző előírások is tartalmaznak (MSZ CR 1752 [1], MSZ EN 15251 [3], ISO 7730 [5]). Ez az egyetlen módszer, amely komplex módon, hat paramétert figyelembe véve határozza meg a hőkomfortot. Figyelembe veszi az ember tevékenységét és ruházatát, a körülvevő falak sugárzási hőmérsékletét, valamint a levegő hőmérsékletét, páratartalmát és sebességét.

1.1. Lokális diszkomfort tényezők

A PMV-PPD módszer kiegészítését jelenti az úgynevezett diszkomfort tényezők alkalmazása. Ezek teszik lehetővé a huzathatás, az aszimmetrikus sugárzás, a különböző mértékű hőmérséklet gradiens, valamint az eltérő hőmérsékletű határoló szerkezetek hatásának értékelését. Erre vonatkozóan méretezési diagramok is rendelkezésre állnak. Az aszimmetrikus sugárzás hatása az 1. ábra alapján értékelhető:

1. ábra. Az aszimmetrikus sugárzás hatása

A léghőmérséklet és a közepes levegő sebesség együttes hatása a 2. ábra alapján értékelhető:

2. ábra. A levegő sebesség és hőmérséklet hatása

A levegő sebessége egy-egy adott pontban nem állandó, ingadozik. A sebesség változása a turbulencia fokkal értékelhető. A turbulencia fok és a levegő sebesség együttes hatását szemlélteti a 3. ábra.

3. ábra. A turbulencia fok hatása a közérzetre

1.2. A lokális diszkomfort tényezők együttes hatása

Valós esetben a különböző diszkomfort hatások együttesen jelentkeznek. Erre vonatkozóan kutatási munkát végzett Barna Edit [2]. Ő a meleg padló és hideg fal által okozott sugárzási aszimmetriát vizsgálta. A diszkomfort tényezők közül a ma elterjedt klímatizálási megoldásokat alapul véve az aszimmetrikus sugárzás és a huzathatás együttes érvényesülése a leggyakoribb. Különösen igaz ez az irodák esetében. Kutatási munkánk során e diszkomfort tényezők együttes hatását elsősorban irodák esetében kívánjuk értékelni, hiszen komfort szempontjából az irodaterek a legérzékenyebbek. Az emberek hosszabb időt (8-10 óra), fokozott szellemi koncentráció mellett töltenek az irodákban. Ilyen szempontból teljesen más a helyzet a színházak, éttermek, koncerttermek esetében. A közös hatásmechanizmus leírására a hazai és a nemzetközi irodalomban sem létezik módszer, összefüggés.

Cikkünk a meleg mennyezet által előidézett sugárzási aszimmetria és a huzathatás együttes műszeres vizsgálatát mutatja be.

2. Alkalmazott módszerek

2.1. Az együttes hatás vizsgálati módszerei

A lokális diszkomfort mérések együttes hatásmechanizmusát több módszer összevolt használatával vizsgáljuk. A felhasznált módszerek a következők:
• numerikus, CFD (Computational Fluid Dynamics) szimuláció,
• műszeres hőkomfort mérések,
• élőalanyos mérések.

A kidolgozott fizikai és matematikai modell megoldását CFD szimuláció alkalmazásával végeztük. Az eredmények egyúttal alapadatul szolgáltak a laboratóriumi mérések tervezéséhez.

A különböző szimulációs eljárások közül az ANSYS-t használtuk. A tervezett hőkomfort szimulációnál a fizikai modell tartalmazza a 4x4 méter alapterületű laboratórium geometriáját, hűthető, fűthető falakkal.

A modell része a kezelt frisslevegővel történő szellőztetés. A vizsgálandó modellnél a határoló falak elsőfajú peremfeltételnek felelnek meg, hőmérsékletük állandó értéken tartandó. Az aszimmetrikus sugárzás alapeseteinek megfelelően a határoló felületek eltérő hőmérsékletűek.

Az élőalanyos mérésekre azért van szükség, mert a kiértékelésekből kapott szavazati értékek és a numerikus szimuláció, valamint a műszeres mérések eredményeinek összevetésével tehetünk megállapítást a hőkomfortra. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az alkalmazott élőalanyok száma 20 fő. Az elemzéshez a hétfokozatú hőkomfort skálát vesszük alapul, valamint az emberi munka hatékonyságát mérő vizsgálatokat is végzünk. A szubjektív hőkomfort kérdőívek eredményei és a numerikus eredmények, valamint műszeres mérések kapcsolatából összefüggés írható fel a huzathatás és a sugárzási hőmérséklet aszimmetria együttes hatására.

2.2. Műszeres hőkomfort mérés

Cikkünk bemutatja a huzathatás és a mennyezetfűtés által előidézett aszimmetrikus sugárzás együttes hatásának műszeres méréseit és a kapott eredményeket, valamint a levonható következtetéseket.

A méréseket a BME Épületgépészeti és Gépészeti Eljárástechnika Tanszék hőérzeti vizsgálókamrájában végeztük (4. ábra). A kamra határoló falai egymástól függetlenül hűthetők, illetve fűthetők, tetszőleges felületi hőmérséklet állítható be. A fűtő és klímatechnikai rendszer energiaforrása két levegő-víz hőszivattyú. Az 5. ábra a hűtő- és fűtő hőhordozó elosztó rendszert, a 6. ábra a hőérzeti mérőkamrába elhelyezett érzékelőket mutatja.

4. ábra. Hőérzeti vizsgálókamra

5. ábra. Hűtő- és fűtő hőhordozó elosztó rendszer

6. ábra. A hőérzeti kamra belsejében elhelyezett érzékelők, amelyeket látogatóknak mutatunk be

A hőérzeti mérőkamrában beállított paramétercsoportok jellemzői: levegő hőmérséklet, levegő sebesség, turbulencia fok, falfelületi hőmérsékletek.

A komfort értékeléshez a PMV komfortindexet, illetve a DR (Draught Rate) mutatót alkalmaztuk. Egy-egy beállított vizsgálati esetben a következő térbeli eloszlásokat értékeltük:
• a közepes sugárzási hőmérséklet eloszlása,
• a léghőmérséklet eloszlása,
• az átlagos légsebesség eloszlása,
• a PMV eloszlása,
• a PPD eloszlása,
• a DR eloszlása.

Célunk olyan esetek kiválasztása, amelyek ideális PMV értéket (PMV = 0) biztosítanak különböző aszimmetrikus sugárzás mellett. Az így vizsgált esetek a PMV modell szerint ideálisak. A lokális diszkomfort tényezők együttes hatása miatt azonban az élőalanyok várhatóan különböző szubjektív hőérzeti választ adnak az egyes esetekben.

A befúvási légsebesség kiválasztásánál szempont volt egy olyan érték beállítása a tér középpontjában, amely a legmagasabb komfortszintű irodaépületek téli maximálisan megengedett sebességértékét közelíti meg. Az 1. táblázat tartalmazza az ’A’, ’B’ és ’C’ kategóriájú kisterű irodaépületek esetén a hőkomfortot befolyásoló paraméterek szabványosított értékeit.

1. táblázat. Kisterű irodaépületek hőkomfort követelményei (MSZ CR 1752) [7]

2.2.1. A stacioner állapot biztosítása

A műszeres mérések során rendkívül fontos az időben állandó, stacioner állapotok megteremtése, hiszen a továbbiakban elvégzendő élőalanyos kísérletek során ugyanazokat a paramétercsoportokat kell beállítani. Ez azért lényeges, hogy az objektív, mért paraméterek és az élőalanyok által adott hőkomfort válaszok közötti kapcsolat megállapítható legyen. A műszeres méréseket tehát úgy kell megvalósítani, hogy ezek megismételhetőek legyenek, időben állandó paraméterek jellemezzék. Mivel a vizsgált mérőkamra egy belső térben felépített szoba, doboz a dobozban, nem jellemzi számottevő hőáram a környező tér felé. A hőmérsékleti aszimmetriák által generált pozitív vagy negatív hőáramot semlegesíteni kell az időben állandó állapotok elérése érdekében.

A lokális diszkomfort tényezők azokra az esetekre vonatkoznak, amikor a PMV érték a tér adott pontján zérus. A cikkünkben bemutatott esetekben a mennyezetfűtés és a huzat együttes hatását vizsgáltuk. Az embertől függő paramétereket az MSZ CR 1752 [7] szerinti állandó értéken tartottuk, ezek téli esetben, irodai munkára vonatkozóan az alábbiak:
• aktivitási szint: 1,2 met,
• a ruházat hőszigetelő képessége: 1 clo.

A páratartalmat 50%-os állandó értéken tartottuk, illetve a falakat és a padlót 22 °C-os hőmérsékletre szabályoztuk. Ilyen körülmények között a mennyezet által generált pozitív hőáramot a befújt levegő hőmérsékletével és sebességével tudtuk kompenzálni úgy, hogy a hőkomfort a tér közepén semleges legyen.

A kompenzálási léghőmérséklet különbségét az (1) összefüggéssel határoztuk meg:

ahol:
∆t – kompenzálási léghőmérséklet-különbség (K),
Q – a meleg mennyezet által a térbe közvetített hőáram (W),
V – a szellőző levegő térfogatárama (m3/h),
c – a levegő fajhője (J/kg,K).

2.2.2. Vizsgált esetek

A különböző befújt levegő térfogatáramok és a mennyezet beállított felületi hőmérséklete alapján adódnak az egyes vizsgált esetek. Jelen kutatásban két különböző befújt térfogatáram, három sugárzási aszimmetria és a hozzájuk tartozó kompenzálási hőmérséklet mellett kilenc esetet vizsgáltunk. A 2. és 3. táblázatok a vizsgált A11, A12,..., B33 eseteket mutatják.

2. táblázat. 200 m3/h térfogatáram mellett vizsgált esetek

3. táblázat. 350 m3/h térfogatáram mellett vizsgált esetek

Cikkünkben a B33 esetet részletezzük, mert mind a kilenc eset bemutatására a terjedelmi korlátok miatt nincs lehetőség. A többi tárgyalt esetben is hasonló a vizsgált paraméterek térbeli eloszlása. A sugárzási aszimmetria alapvetően befolyásolja a térben mért maximális és minimális paraméterek különbségét. A részletesen bemutatott esetben a vizsgált aszimmetria mértéke 5 °C, a szellőző levegő térfogatárama 350 m3/h, hőmérséklete pedig 19,5 °C.

3. Eredmények

A továbbiakban ismertetjük a 2.2 fejezetben felsorolt, hőkomfortot befolyásoló paraméterek eloszlását a hőérzeti mérőkamrában. A bemutatott diagramok az egyes paraméterek térbeli eloszlását mutatják. A vizsgált paramétereket a tér öt kiválasztott síkjában, minden sík 25 pontjában mértük. Az említett síkok és a padlószint közötti távolságok a következők:
10 cm (bokamagasság),
50 cm (térdmagasság),
110 cm (ülő ember fejmagassága),
170 cm (álló ember fejmagassága),
200 cm (a tartózkodási zónán kívül eső mért pont).

A továbbiakban ismertetett diagramok és értékelések a B33 esetre vonatkoznak, 110 cm magasságban. Ülő irodai munkát végző ember hőérzetét vizsgáljuk mennyezetfűtéssel ellátott irodában, huzathatás esetén.

3.1. A közepes sugárzási hőmérséklet térbeli eloszlása

A közepes sugárzási hőmérséklet a zárt teret határoló felületek hőmérsékletétől és a besugárzási tényezőktől függ. A besugárzási tényező jelöli, hogy a tér adott pontja milyen térbeli viszonyban van egy adott határoló felülettel. A közepes sugárzási hőmérséklet számítási összefüggése a következő [6]:

ahol:
φEF – a test súlypontjába helyezett függőleges felületelem és az egyes határoló felületek közötti besugárzási tényező,
tFi – a környező határoló felületek hőmérséklete (°K).

Ezt a hőmérsékletet a TESTO 480 multifunkcionális klímatechnikai mérőműszer gömbhőmérőjével mértük.

A mennyezet felületi hőmérséklete magasabb a többi határolószerkezet hőmérsékleténél, ezért a tér azon pontjaiban lesz magasabb a közepes sugárzási hőmérséklet, ahol a mennyezet és a gömbhőmérő közötti besugárzási tényező nagyobb. Ez a paraméter a szoba közepén maximális.

A 27 °C-os mennyezet és 22 °C-os padló, valamint falak esetén a tér középpontjában adódó maximális közepes sugárzási hőmérséklet 23 °C. A vizsgált térben a közepes sugárzási hőmérséklet eloszlásának jellege koncentrikus. Az érték középen maximális, a szoba falai felé csökken (1. diagram). Ez a koncentrikus jelleg valamennyi vizsgált paraméter eloszlására jellemző. A térben kialakuló maximális és minimális közepes sugárzási hőmérsékletkülönbség 0,2 °C. Ez az alacsony hőmérséklet-aszimmetriának köszönhető. Nagyobb aszimmetria esetén a térben hasonló eloszlás mellett nagyobb különbségek adódnak a vizsgált paraméterek szélső értékei között.

1. diagram. A közepes sugárzási hőmérséklet térbeli eloszlása

3.2. A léghőmérséklet térbeli eloszlása

A mérés során a stacioner, időben nem változó állapot elérése érdekében a mennyezet által bevitt hőmennyiség kompenzálását biztosítani kell. Ezt a 2.2.1 fejezetben bemutatott módszer alapján, a közepes sugárzási hőmérséklet értékénél kisebb hőmérsékletű levegő befúvásával értük el. A mérőkamra közepén található, terelőlemezekkel ellátott sávbefúvó használata azt eredményezte, hogy a térbe jutott légsugár a mennyezetre tapadt, majd az oldalfalakra tapadva jutott a tartózkodási térbe.

A befújt, hidegebb levegő hatása, illetve a felületek hőmérsékletének hatása egyszerre látható a 2. diagramon. A léghőmérséklet maximális értéke a tér közepén adódik. Az eloszlás ebben az esetben is koncentrikus, hiszen a felületek hőmérséklete a léghőmérséklet változására is hatással van. A sávbefúvó által létrehozott légsugarak irányára merőleges tengely mentén a levegő hőmérséklete nagyobb, hiszen a befújt hideg levegő itt kevésbé fejti ki hatását.

2. diagram. A léghőmérséklet térbeli eloszlása

A térben a leghidegebb és legmelegebb mért levegőhőmérsékletek közötti különbség 110 cm magasságban 0,66 °C. Nagyobb aszimmetria értékek esetén a stacioner állapot fenntartása érdekében, állandó szellőző levegő térfogatáram mellett hidegebb levegőt kell befújni, így a térbeli léghőmérséklet maximális és minimális értékei közötti különbség nagyobb lesz.

3.3. Az átlagos légsebesség térbeli eloszlása

A 3. diagram a vizsgált térben, 110 cm magasan kialakult légsebesség eloszlását mutatja. A befúvás jellegéből adódóan a sebességek átlagértéke a tér közepén a legalacsonyabb. Ez a paraméter is koncentrikusan növekszik a falak irányába. A műszeres mérés elvégzése során fontos szempont volt a tér középpontjában a 0,15 m/s-ot megközelítő érték beállítása. Ebben a pontban mért átlagos sebesség értéke 0,13 m/s, ez megközelíti az MSZ CR 1752 alapján, a legigényesebb irodai komfortkategória által megengedett sebességértéket. A tér középpontját koncentrikusan körbevevő, ettől 75 cm távolságra levő pontokban mért sebességérték átlaga 0,17 m/s, ami megközelíti az MSZ CR 1752 alapján, a ’B’ irodai komfortkategória által megengedett értéket. A falak közelében található sebességértékek átlaga ennél magasabb, ami a kiválasztott légvezetési rendszerből adódik.

3. diagram. Az átlagos légsebesség térbeli eloszlása

A mérés során cél volt az épületgépészeti gyakorlat szempontjából magas, megengedett határértékhez közeli vagy azt kissé meghaladó légsebesség és ezzel DR értékek előidézése. Ennek oka, hogy a meleg mennyezet hőkomfortra gyakorolt hatása mellett várhatóan nagyobb huzathatást is semlegesnek érezhetünk hőkomfort szempontjából. Másrészt a sugárzási hőmérséklet aszimmetria negatív hatása is várhatóan csökkenthető nagyobb légsebesség, ezáltal pedig nagyobb DR érték mellett.

3.4. A PMV és PPD értékek térbeli eloszlása

A lokális diszkomfort tényezők vizsgálatához feltétel, hogy a PMV matematikai modell alapján a tér adott, vizsgált pontján a hőkomfort ideális legyen, vagyis a PMV paraméter nulla, a PPD pedig minimális, 5%-ot megközelítő érték legyen. Saját fejlesztésű software segítségével kiszámoltuk a PMV és PPD értéket a tér adott pontjaiban. A PPD (Predicted Percentage of Dissatisfied) a PMV komfortindex függvényében számolható. A PPD számítási egyenletét a 3. összefüggés mutatja [6]:

A kapott PMV és PPD értékek az előző eloszlásokhoz hasonlóan koncentrikus jellegűek. A PMV maximális értéke a tér középpontjában adódik, itt a hőkomfort ideális. A falakhoz közelebbi mért pontoknál ez az érték csökken, a hőkomfort romlik, hidegérzet adódik.

A legrosszabb PMV érték sem alacsonyabb –0,24-nél, vagyis elmondható, hogy a pontok döntő többségében a hőkomfort megfelel a legmagasabb, ’A’ irodai hőkomfort kritériumnak.

A 4. diagram a PMV, az 5. diagram a PPD eloszlását mutatja. A PPD értéke ott a minimális, ahol a PMV szerinti hőkomfort érték ideális volt. A PPD maximális értéke a mérőkamra falai mellett adódik. A legjobb és legrosszabb mért PPD értékek közötti eltérés nem haladja meg az 1%-ot.

4. diagram. A PMV-értékek térbeli eloszlása

5. diagram. A PPD-értékek térbeli eloszlása

3.5. A DR térbeli eloszlása

A DR (Draught Rate) a huzathatással elégedetlenek százalékos arányát mutatja. A DR értékét a turbulencia intenzitás és a légsebesség befolyásolja (4. összefüggés):

ahol
ta – a levegő hőmérséklete az adott pontban (19 < ta < 27 °C),
ν – a levegő átlagos sebessége az adott pontban (m/s),
Tu – a turbulencia intenzitás az adott pontban (%) [7].

A turbulencia intenzitás meghatározása érdekében minden ponton három percig mértünk, egy másodperces mintavételezési gyakorisággal, ez összesen 180 adatpontot jelentett a tér minden mért pontján. A turbulencia intenzitást minden mért pontban meghatároztuk. A teljes mezőre mért turbulencia intenzitás átlagos értéke 51%.

A DR érték sebességtől való erős függését jelzi a DR mező alakulása is, amely a sebességhez hasonlóan koncentrikusan változik. A legkisebb érték a tér közepén található, itt a DR 15% (6. diagram). Jelen kísérlet kidolgozásánál az volt a cél, hogy a 1. táblázatban bemutatott, ’A’ iroda kategóriára megengedett huzathatás határértékét elérjük. Ennek megfelelően a tér közepén adódó DR értéke megegyezik a legigényesebb komfortkategóriájú kisterű iroda szerinti huzatkritériummal. A középponttól 75 cm-re található térrészek jellemző DR értékének átlaga 26%, ami a ’C’ komfortkategóriájú irodaépületek követelményével megegyező érték.

6. diagram. A DR értékek térbeli eloszlása

4. Értékelés, összefoglalás

Cikkünkben a sugárzási aszimmetria és a huzat együttes hatását vizsgáltuk. Célunk az együttes hatás laboratóriumi műszeres értékelése volt. A hőkomfort szubjektív jellegéből adódóan a probléma megoldása élőalanyos kísérletek alkalmazását is igényli, melyre később kerül sor. Az élőalanyos kísérletek kiértékelhetősége érdekében a vizsgált térben olyan mikroklímát kell előállítani, amely a PMV-modell szerint ideális hőkomfortot biztosít (PMV = 0). Ez objektív, műszeres méréssel állítható elő. A közepes sugárzási hőmérsékletet, léghőmérsékletet, légsebességet, PMV, PPD és DR mezőket vizsgáltuk.

A vizsgálat során az alábbi következtetéseket vontuk le:
• A hőkomfort a tér középpontjában ideális, itt a PMV közel zérus, a PPD érték pedig itt a minimális.
• A közepes sugárzási hőmérséklet a tér középpontjában a legmagasabb az adott pont és a mennyezet közötti besugárzási tényező maximális értéke miatt.
• A légsebességre erős hatással van a légvezetési rendszer, a maximális léghőmérséklet a tér közepén adódik.
• A léghőmérséklet alacsonyabb, mint a közepes sugárzási hőmérséklet, az utóbbi hőkomfortra gyakorolt hatásának kompenzálása érdekében.
• A légsebesség a légvezetési rendszerből adódóan középen a legkisebb, a terem szélein magasabb értékek fordulnak elő.
• A huzathatás és az aszimmetrikus sugárzás vizsgálata érdekében a huzathatást viszonylag magas értékre állítottuk (középen 15%, a falak mellett a 45%-ot is meghaladja).

A bemutatott esetben a padló és a mennyezet közötti hőmérsékletaszimmetria 5 °C volt, a térbe sugárzással bevitt hő kompenzálására befújt levegő hőmérséklete pedig 19,5 °C. Nagyobb hőmérsékletaszimmetria esetén a szellőző levegő hőmérséklete alacsonyabb a sugárzással bejuttatott nagyobb hőmennyiség kompenzálása miatt, azonban az eloszlások tendenciája hasonló.

Kutatómunkánk eredményeként meghatároztuk, hogy élőalanyos kísérletekkel milyen paramétercsoportokat kell lemérni a műszeres és az élőalanyos kísérletek közötti kapcsolat meghatározása érdekében. Ezeket a stacioner időben állandó eseteket a 1. és 2. táblázat rögzíti. A két táblázat átlóin található paraméterek esetén volt ideális a hőkomfort a tér középpontjában. Ennek megfelelően az A11, A22 és A33 valamint az B11, B22 és B33 eseteket kell élőalanyos kísérletekkel vizsgálni. Az ott kapott szubjektív kérdőíves eredmények és az itt mért esetek objektív eredményeinek összevetésével összefüggés írható fel a huzathatás és a hőmérséklet-aszimmetria együttes hatására.

Fontos megemlíteni, hogy a várt eredmények légvezetési rendszertől függetlenek, a lokális diszkomfort tényezők együttes hatását a sugárzási aszimmetria és a DR érték függvényében fogjuk meghatározni. Fontos továbbá, hogy minden mért adat tulajdonképpen egy valószínűségi változó. A valószínűségelméleti elemzésre a későbbiekben, az élőalanyos eredmények kiértékelése során kerül sor.

Cikkünkben a kutató munka eddigi eredményeit mutattuk be, ismertettük a folytatással kapcsolatos terveket.

Felhasznált irodalom
[1] CR 1752 Szabvány
[2] Barna, E.: A sugárzási hőmérséklet aszimmetria és a meleg padló együttes hatása a hőérzetre. PhD értekezés. (2012)
[3] EN 15251 Szabvány
[4] Fanger, P. O: Thermal Comfort. McGraw-Hill Book Company, Kingsport Press, 1982.
[5] ISO 7730 Szabvány
[6] Bánhidi, L.: Ember, épület, energia. Akadémia Kiadó. (1994)
[7] Bánhidi, L., Kajtár L.: Komfortelmélet. Műegyetemi Kiadó. (2000)

Abstract
The relation human-building-energy is continuously reevaluated due to the continuous evolution of ergonomics and psychology, and also because of the various new findings in other research fields, as well as due to the many influencing parameters.
One of the main conditions of the human comfort is the achievement of the thermal comfort. The local discomfort parameters are complimentary to the PMV model. The separate effect of the before mentioned parameters are known, but their combined effect is unknown.
The purpose of this paper is to analyse the combined effect of the draft and the hot ceiling. The goals of the paper are the following:
- The presentation of the measured parameter groups which influence the thermal comfort;
- The evaluation of the thermal comfort under various draft and radiant thermal asymmetry conditions;
- The determination of the parameter groups for the neutral thermal comfort.

Magyar Épületgépészet

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul