e-gépész online szaklap

Az MBSZ kritikája az EMKÉSZ-től

2016. május 10. | e-gépész | |  78 |

A 7/2016. (II. 22.) NGM rendelet részét képező Műszaki Biztonsági Szabályzat bizonyos előírásai üzleti és versenypiaci érdekek sértenek, műszaki szempontból aggályosak, a magyar háztartásokra nézve jelentős többletköltséget generálnak, esetenként kimerítik a veszélyeztetés fogalmát, ezért szükséges a rendelet felülvizsgálata.

Indokok a teljesség igénye nélkül:

• a jogszabály könnyítésekkel, eltérő eljárásrendekkel, szakmai terminológiába nehezen illeszthető megfogalmazásaival hátrányos piaci helyzetbe hozza a független kéményrendszer gyártókat, forgalmazókat, úgy hogy az ún. gázfogyasztó készülék részeként tanúsított égéstermék-elvezetők és a külön tanúsított égéstermék-elvezetők kivitelezése, szállítása, értékesítése és beépítése valójában teljes mértékben azonos, beépítésük során ugyanazok a biztonságtechnikai, ellenőrzési követelmények lennének irányadók,

• a lakosságot, versenyjogot sértő módon, hátrányosan érinti, hogy abban az esetekben, amikor egy olyan gázkészüléket kíván lecserélni a tulajdonos, amelyik nem rendelkezik C2, C4, C6, vagy C8 minősítéssel csak az azonos márkájú gáztüzelő berendezést választhatja, vagy többszázezer forintos költségért lecseréltetheti az égéstermék-elvezető berendezését is,

• nincs biztonságtechnikai, műszaki vagy egyéb indoka a gyári és a független kéményrendszerek közötti különbségtételnek,

• nem tekinthetők biztonságosabbnak az együtt tanúsított rendszerek, hiszen tipikusan ugyanaz a gyártója az együtt tanúsított és a külön tanúsított rendszereknek, sőt sok esetben ugyanaz a gyártmány együtt tanúsított és külön tanúsítottként is beépíthető,

• az égéstermék-elvezetők gyártók sok esetben mindkét tanúsítási eljárás alá vonják kéményrendszereiket, ezért technológiai szempontból nincs értelme a saját csatlakozó cső és a külön tanúsított cső közötti különbségtételnek,

• piaci szereplők számára alkalmazhatatlan a jogszabály szerinti különbségtétel, a gyakorlatban ugyanis nem állapítható meg, hogy melyek a gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék- elvezetők,

• a kivitelező a beépítés során csomagolt –jelöletlen- terméket lát, melynek alapján nem tudja ellenőrizni, hogy együtt tanúsított vagy külön tanúsított égéstermék-elvezető beépítésére kerül sor, sok esetben nem is kívánja az azonosítást megtenni, mert piaci érdekének megfelelően az olcsóbb részegységeket vegyesen használja fel, megtévesztve ezzel a műszaki biztonsági átadásban résztvevőket, veszélyeztetve a végfelhasználót,

• a jogszabály több ponton hivatkozik helytelenül fogalmakra, melyek más kapcsolódó jogszabályi területen, így a kéményseprő-ipari jogszabályokban kerülnek helyesen értelmezésre,

• a helytelenül hivatkozott, gyakran nem definiált fogalmak a műszaki biztonság területén nem megengedhetőek, hiszen alapvetően az élet- és vagyonvédelem a célja a szabályozásnak,

• az égéstermék-elvezető alapvetően építési termék, ezért függetlenül attól, hogy azt a gázkészülékkel együtt minősítették, vagy sem a 275/2013(VII. 16.) kormányrendelet előírásait be kellene tartani, ezen kötelezettség alól kívánnak a lobby érdekeknek megfelelően a jogszabályban történő differenciálással kibújni,

• amennyiben egy berendezés, készülék, részegység több irányelv, rendelet hatálya alá is tartozik, úgy mindegyik irányelvben, rendeletben előírt követelményeknek meg kell felelnie, ezt a megfeleltetést próbálják a jogszabályban tett differenciálással elkerülni

• egy jogszabály egy olyan együtttanúsítási eljárásra hivatkozik, aminek nem ismert a jogszabályi alapja (szabvány nem jogszabály),

• indokolatlanul diszkriminál eltérő CE jelzéssel ellátott égéstermék elvezető rendszereket,

• indokolatlanul hátrányos helyzetbe hoz olyan égéstermék-elvezető rendszereket, amelyek nem a gázkészülékkel együttesen kerültek forgalomba,

• a jogszabály eltérő eljárásrendeket fogalmaz meg részletesen az egyes égéstermék elvezető gyártmányok alkalmazása esetén, eközben szabványok, egyéb jogszabályok alkalmazását hagyja figyelmen kívül, illetve a gyártói előírásokat pozícionálja ezek fölé,

• a biztonsági szempontokat nélkülöző diszkriminálás, veszélyhelyzet teremtés is felismerhető a jogszabályban, hiszenaz égéstermék elvezetők gyártmány szerinti differenciálása igen veszélyes lehet. A szerelők, üzembe helyezők nyilatkoztatása nem lehet egyenértékű, nem helyettesítheti a független kéményseprő-ipari szolgáltatók, katasztrófavédelmi szerv műszaki vizsgálatait. A jogszabály előnybe nem részesíthet bizonyos gyártmányokat, nem adhat felmentést a kötelező, biztonságtechnikai kontrolltevékenységek alól, jelenleg mégis most ezt teszi,

• a piaci szereplők, kivitelező, üzembe helyező nem független, érdekelt a műszaki átadás sikerességében, mert anyagi érdeke fűződik hozzá, illetve a gyártmányát hiba esetén nem fogja alkalmatlannak titulálni, ezért a biztonsági szint amelyet ezen dokumentálások hivatottak képviselni minimálisnak tekinthetők.

Az MBSZ olyan területeket szabályoz, mely nem tartozik a hatáskörébe, az égéstermék elvezetéssel kapcsolatos jogszabályok előkészítése jelenleg a Belügyminisztérium feladatköre. A kormány döntése alapján a kéményseprő-ipari tevékenység ingyenes, de mindenki számára kötelezően igénybe veendő, az állam által garantált biztonsági szint fenntartását nem befolyásolhatják a jogszabályi keretek mögé bújtatott piaci érdekek.

Tekintettel a fentiekben felsorolt érvekre, észrevételekre szükséges a jogszabály felülvizsgálata, annak érdekében, hogy az állampolgárok életvédelme megvalósulhasson, a műszaki biztonság érvényesülhessen, a műszaki megoldások során a piaci verseny ne sérülhessen.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2016. máj. 25.

Már vártam, hogy Nagy Gábor mikor szólal meg! Az állam már megtette a káosz felé a lépéseit, meglehet nincs vissza út, mert annyira beletenyerelt a történetbe, ha most visszatáncolna, akkor is nehéz lenne bárkit rávenni, hogy ezen a területen vállalkozást indítson, hogy miért azt nem kell magyaráznom.


Chiovini György | 2016. máj. 25.

"Maszek kéményseprők majd akkor lesznek újra, ha a tisztességes munkáért tisztes jövedelmet tud számukra a szakma biztosítani." Jövedelmet a megrendelő tud biztosítani. Ez tartja fenn a magán orvost, magán iskolát. Ha a "kéménytulajdonos" úgy látja, hogy inkább fizet a "maszeknak", akkor nem az ingyenes szolgáltatásra alapozza a kéménye megfelelő műszaki állapotát. De ettől még nem tisztul a kép. Vannak megoldandó feladatok. Ki, miben illetékes? Legyen állami, legyen maszek. Kiérlelt gondolkodás, higgadt érvelés helyett marakodás a vélt vagy valós koncon. Akinek nem inge...


Nagy Gábor | 2016. máj. 25.

"Van magán egészségügyi szolgáltatás, vannak magán iskolák, lesznek maszek kéményseprők?" Kedves Gyuri! Voltak, ugyanis a maszek kéményseprők mentek tönkre a rezsicsökkentés miatt. Csak olyanok tudtak talpon maradni, ahol más üzleti tevékenységet is folytatva ki tudták gazdálkodni a kéményseprő ágazat veszteségeit. Az önkormányzati és állami költségvetésből támogatott kéményseprő cégekre ez értelemszerűen nem vonatkozott. Az ország valamivel több mint felében (Budapesten nem) alakultak magánvállalkozások, amikor az addigi önkormányzati cégek helyét pályázati úton átvehették azok a magánvállalkozások, amelyek megfelelő tőkével működőképes és a korábbitól kedvezőbb szolgáltatási feltételeket tudtak felmutatni. Ezek a magáncégek versenyre voltak kényszerítve, és 5 évente újra pályázniuk kellett, tehát a megfelelő minőségű és áru szolgáltatásban voltak érdekeltek, vagyis szakítottak a korábbi pénzbeszedési főtevékenységgel. Ezek a magán vállalkozások folyamatos fejlesztésben, korszerűsítésben voltak érdekeltek, mint ahogy minden piaci tevékenységnél ez természetes. Ezeket a cégeket lehetetlenítette el a "rezsicsökkentés" amely a feladatokat rendeleti úton még meg is növelte, egyidejűleg a piaci árakat gyakorlatilag megfelezte. Ezzel utólag bizonyította is, hogy ezek a cégek tisztességes üzleti magatartást tanúsítottak, mivel a diktált árak veszteségeit már képtelenek voltak kigazdálkodni, így tevékenységük rövid idő alatt ellehetetlenült. Maszek kéményseprők majd akkor lesznek újra, ha a tisztességes munkáért tisztes jövedelmet tud számukra a szakma biztosítani. Az ingyen kéményseprésből senki nem fog tudni megélni, és félő, hogy a szolgáltatás minősége is közelíteni fog a régi állami kéményseprő színvonalhoz.


Chiovini György | 2016. máj. 24.

El tudom képzelni, hogy mellette kialakul a fizetős "kéményseprés". Ahogy a reklám mondja. "Annak, aki komolyan gondolja." Olyan furcsa. Ingyenes az egészségügy. Az egészségügyi személyzet panaszkodik a túlterhelésre. Ingyenes az oktatás. A pedagógusok panaszkodnak a túlterhelésre. A kéményseprők már előre mondják. Van magán egészségügyi szolgáltatás, vannak magán iskolák, lesznek maszek kéményseprők?


Zoárd | 2016. máj. 24.

Tegyük hozzá, hogy az összkép, riasztó, de aki meg van elégedve, az ritkán írja le, aki meg pórul járt, az bizony alig várja, hogy valahol elmondhassa, hogy járt, ami lejött nekem az a következő: -Az eddigi rendszer elfogadhatatlan, nem is működik, bele van építve a korrupció. -Az állami se fog az országnak kevesebbe kerülni, nem is lesz jobb! -Sokan látják azt is, hogy ma már ez működhetne saját felelősségvállalással is.


Zöhls András | 2016. máj. 24.

http://www.origo.hu/gazdasag/20160518-kemenyseprok-nepszavazas-csendes-gyilkos.html vagy http://444.hu/2016/05/18/nepszavazast-kezdemenyeznek-a-kemenyseprok-az-evenkenti-kemenysepresrol Tegyük hozzá, hogy a józanabb hozzászólók tudják, hogy a kémény is egy olyan dolog, amit karban kell tartani, inkább a szolgáltatás és ügyintézés mai módszerével elégedetlenek. Azért az összkép elég riasztó.


Zoárd | 2016. máj. 24.

Az elmúlt 8 évben (2008-2015) talán ha 3 családi házat terveztünk. Most fél év alatt 6-t. Egyikben se lesz gázkazán. Kettőben talajszondás hőszivattyú, a többiben levegő-víz hőszivattyú. Minden esetben elmondtam, hogy - főleg a talajszondás rendszer - ötven év alatt se térül meg. A levegő-víz rendszer pedig csak akkor versenyképes, ha hűtést is tevrezünk a házba. Ennek ellenére egyik építtető akart se gázt, se kéményt. Az ORIGON volt egy cikk a kéménysperéshez köthetően. A hozzászólásokból - azért ezeket nem kell túl komolyan venni - kiolvasható, hogy az embereknek mi a vélemyéne kémény és gáztémáról.


Zöhls András | 2016. máj. 23.

Az egyik legörvendetesebb emberi tulajdonság az optimizmus. Ez enyém sajnos egy kicsit megkopott már. Kedves István, a szlovákiai szerelőnek mindenhez lehet tehetsége, kivéve annak a vonalkódos matricának a felragasztásához, amit a kéményseprők évente ellenőriznek. Egy kedves idős hölgyismerősöm a közelmúltban pont ezen bukott meg. Zárt égésterű kazánját cserélte egy ugyanakkora zárt égésterű kazánra, és a szerelő kihagyta a kötelező ellenőrzési köröket, majd elment külországba dolgozni. Az idős özvegyasszony híján van a gázos ismereteknek, még a problémát sem értette. Leméretezve a rendszert szinte minden megfelelt, így a hölgy megúszta öt hónapnyi utánajárással és olyan negyedmillió forint ilyen-olyan költséggel, amire mindenki mindent elfogadott. Kedves Zoárd, bármi is legyen a jelenleg érvényes MBSz-ben leírva, a gázosok most is ragaszkodnak a méretezett légbevezetőhöz. És a harc folytatódik. Nem tudom, olvastad-e itt a ”Jelentős hiba került a GMBSZ-be” című cikket. Ebben a Gázipari Műszaki Szakbizottság szakmailag hibásnak nevezi az MBSz égéstermék-elvezetés nélküli (nyílt égésterű), „A” típusú gázfogyasztó készülékek helyiségének levegőellátására, szellőzésére vonatkozó előírását. Hogy mi a baja vele, hogy a baj miért is baj, és mi lenne a helyes eljárás, persze nem közli, de élek a gyanúperrel, azt az eredeti, az atomerőmű szintű biztonsági szintet szeretné visszahozni, amit egy éve még megköveteltek. Izgalmas lenne, ha az ötleteikkel nyíltan kiállnának a nagy közönség elé is.


Szóláth István | 2016. máj. 23.

Kedves Kollégák! Az biztosnak látszik, hogy gyűjtőkémény esetén a rendelet alkalmazhatatlan. Miért nem tesz a módosítással kapcsolatban senki semmit? Miért lehet a gázfelhasználók ezreit lehetetlen helyzetbe hozni? Az a válasz sem elfogadható, hogy egy 9 éve épült társasházban egy három szinten áthaladó, befalazott tricox alu kéményre már nem lehet C62 turbós falikazánt cserélni, hanem idegen lakásokban bontsuk ki a kéményt és építsünk egy új pps kéményt. Mindezt pl. decemberi hónapban, amikor az eredeti kazán üzemeltethetetlenné vált. De egy élelmes kivitelező megjövendölte a megoldást: Párkány 40km, ott még évekig lehet venni B és Cx2-es falikazánt, és a szlovák kolléga eljön Budapestre beüzemelni, garanciája is lesz.


Zoárd | 2016. máj. 23.

Kedves András! A jogszabályi pontokat tekintve, igazad van, azaz válaszod a mezei felhasználó részére pontos. Én azt említettem, hogy a jogszabályalkotók rosszul értelmezték az egészet és tulajdon képen a forgalmazásra vonatkozik az Erp és nem az üzembe helyezésre. A jogszabály említi a típusengedélyt, de azt is rosszul értelmezi. Hiszen forgalomba hozni nyilvánvalóan csak a forgalomba hozatalkor érvényes előírásoknak megfelelő berendezést szabad. Azaz ennek a kitételnek sincs semmi értelme, ha a Fazakas érvelését elfogadjuk. Egyébként a kérdésem második fele is felveti a jogszabály ezen értelmezésének abszurditását. Néha az az érzésem, hogy a józanész elpárolog a jogalkotók fejéből. Érdekes, hogy a kémény sztoriban is mindig "forgalomba hozatalról" szól a történet és nem használatbavételről.


Zöhls András | 2016. máj. 23.

Kedves Zoárd! Néhány bejegyzéssel feljebb Szóláth István tett fel egy kérdést a készülékcserével kapcsolatban. Erre válaszolt SzT, aki - legalábbis a Leier gyűjtőkémény esetén - nyugtatta a kérdezőt. Ezzel kapcsolatban szóltam hozzá. A 65/2011 kormányrendelet szerint "10/A. § (2) 2016. július 1-ét követően – a típusengedély megszerzésének időpontjától függetlenül – nem vehető használatba egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználási helyen a) olyan fűtőberendezés, amely a 813/2013/EU bizottsági rendeletben foglalt szezonális helyiségfűtési hatásfokra, vízmelegítési hatásfokra és hangteljesítményszintre, b) olyan vízmelegítő, amely a 814/2013/EU bizottsági rendeletben foglalt vízmelegítési hatásfokra és hangteljesítményszintre vonatkozó előírásoknak nem felel meg." Tehát 2016. július 1. az a határidő, amikor a megfelelő engedélyek birtokában a kivitelező elvégezte a kazán cseréjét, azt az illetékesek megcsodálták, és áment mondtak rá, akkor vehető használatba. Ha most még a startvonalnál melegít a kérdező, van némi kétségem, hogy a hátralevő őt hét alatt minden akadályt leküzdve eljutna a célig. Hogy 2016. július 1. után ki nem veszi át tőle a nem kondenzációs kazánt, szerintem nagyjából mindegy. Izgalmas kérdés a kerámia béléscsöves gyűjtőkémények esete. A nem távoli múltban a társasházaknál népszerű volt ilyent használni, és ezek többsége nem kondenzációs üzemre készült. Aki a közeljövőben akarna kazánt cserélni, mikor már csak kondenzációs készülék jöhet szóba, annak meg kell győznie a többi lakótársat, aki ugyanarra a kéményre csatlakozik, hogy az egészet vissza kell bontani, és új füstelvezetést kell kiépíteni. Van, ahol ez aránylag könnyen megy, máshol ellenáll a szomszédság. Turáni átok, meg ilyesmi.


Zoárd | 2016. máj. 23.

Kedves András! Mondok még abszurdabbat! A lakó - avagy az iskola fenntartó - elbambul és nem fizeti rendesen a gázszámlát. Kikapcsolják nála a gázt. Lehet, csak 1-2 napra, vagy 1-2 hétre! Amikor újra visszakapcsolják, akkor műszaki értelmezés szerint üzembe kell helyezni a gázkészülékeket, bizony, azokat, amiket az Erp szerint már nem lehet forgalomba hozni. Azt hiszem senki se gondolhatja komolyan, hogy ez esetben előbb új Erp-s készüléket kell telepítenie a figyelmetlen tulajdonosnak!


Zoárd | 2016. máj. 23.

Kedves András! Ha jól értelmezem a Fazakas Miklós Ferenc okfejtését, akkor a gázszolgáltatónak SEMMI KÖZE az Erp-hez. Az Erp a gyártóra és az EU területére importálókra vonatkozik. Azaz, forgalomba hozni csak olyan berendezést szabad, ami az éppen aktuális előírásoknak megfelel. Egyébként légtechnikában is volt olyan esetünk, hogy a gyártó már csak 2016 január 1 után tudta volna leszállítani a berendezést és csak a drágább Erp gépet. Ha két héttel korábban rendelték volna a légkezelőt, akkor 2015 decemberében leszállítják Erp nélkül! Ez a gyártó normálisan értelmezte az Erp, azaz „a gyárkapun való kilépés” számít! És gondolhatod, hogy a decemberben leszállított légkezelő nem lesz decemberben üzembe helyezve! Azaz továbbra is igaz az, hogy a gyártás számít és nem a beépítés. Az egész "üzembehelyezés" kitétel abszurd és ellentmond a jognak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Gázszolgáltatók "haladva a korral" messze túlterjeszkednek a hatáskörükön. Egy másik jellemző példa volt, amikor a négy évvel ezelőtt engedélyt kapott lakóépületen az új OTSZ miatt visszadobták első körben a gáztervemet, azzal az indokkal, hogy nincs már olyan, hogy "D" tűzveszélyességű besorolás. Azt végül megértették, hogy a ház régebben kapott engedélyt és az engedély beadáskori OTSz alapján lett tervezve és az alapján lesz átvéve az épület. Ezek után, az volt a probléma, hogy miért nem az új OTSZ szerepel a tervezői nyilatkozatban, mintha a korábbi beszélgetést meg se értették volna. Az üzembe helyezés kitétel már csak azért is abszurd, mivel egy komolyabb alkatrész csere után a régi kazánt üzembe kell helyezni. Ha ezt szó szerint venné a szervizes kolléga, akkor Ö is mondhatná, hogy nem helyezheti üzembe a készüléket.


Zöhls András | 2016. máj. 22.

Én egy kicsit jobban aggódnék. Mai ismereteink szerint nem kondenzációs kazánt július 1.-től már nem lehet üzembe helyezni. A hátralevő alig több mint egy hónap, ismerve az ügyintézés sebességét, igen szűknek látszik. Amikor még december 31. volt a határidő, az E-ON és a Főgáz közleményt adott ki, amelyben arról tájékoztatták az ügyfeleit, hogy augusztus végétől nem fogadnak be olyan kiviteli terveket, amelyek a hagyományos kazántípus beépítésére vonatkoznak. Nem tudom, most hogyan állnak a kérdéshez, de hogy nem lesz könnyű meccs, annyi bizonyos. Ha marad a kondenzációs kazán, mint lehetőség, a füstelvezető anyaga saválló acél, PP, vagy furanflex lehet, az alumíniumot nem fogadják el. Sajnos a Leier, vagy a Schiedel samott bélésű gyűjtőkémények régebbi változatai szintén nem alkalmasak kondenzációs gázkazánokhoz. Ha az épület 8 éves, akkor félő, hogy ebbe a kategóriába esik, és ha most egy lakásnál valahogy még megoldható is a hagyományos készülék beépítése, mi lesz jövőre, amikor a következő lakás kerül sorra. Erre, azt hiszem még nincs igazi megoldás.


SzT | 2016. máj. 22.

Kedves István! Kérdésedre válaszolva "Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy egy 8 éve épült társasházi Leier gyűjtőkéménybe kötött turbo falikazánt lehet-e kicserélni,nem gyári idomokkal bekötve, július 1. után? A probléma napi szintű." Természetesen lehet, de a jelenlegi helyzetre való tekintettel válasszanak C6 besorolású gázkészüléket. Továbbá kelleni fog Hő és Áramlástechnikai méretezés és a Kéményseprők engedélye. "Másik kérdés, hogy mi a teendő olyan egyedi kémények esetén , amikor pl.tricox kéménybe C62 besorolású készülék van bekötve, a kémény három szinten halad keresztül, a tricox alu cső be van falazva, és szintén készüléket kellene cserélni. Az jogszabályi kérdéseket nem alábecsülve, számtalan konkrét probléma körvonalazódik. A válaszokat előre is köszönöm." Abból, hogy alu cső van a kürtőben a készülék valószínűleg nem kondenzációs, hanem Turbós. Így a cserét sürgősen, július 1.-e előtt el kell végezni, hogy még turbósra lehessen cserélni. De július 1-e után ha egyedi a kémény és turbós a készülék az égéstermék-elvezető meg alu, azokban az esetekben csak kondenzációsra lehet cseréni és az alu csövet PP (műanyagra, vagy savállóra kell cseréni) Mindkét esetben szükséges a Kéményseprők bevonása, hogy a jövőben semmi probléma ne legyen (még akkor is ha készülékcsere egyszerűsített eljárásban történik)


Chiovini György | 2016. máj. 19.

Vegyünk egy szabályt. Pl. személyautó biztonsági öv kötelező használata. Önmaga ellensége valaki, ha nem használja. Ellenőrizhetjük, akár VÉDA kamerákkal is. Az értelmes használni fogja. Más közúti példa. Egy faluban kitettek egy sebességkorlátozó táblát: max. sebesség 30 km/h. Forgalom semmi, látási viszonyok tökéletesek. Sok értelme nincs, hogy ilyen lassan menjek, de betartom, mert jól megbüntethetnek. Ha a szabály nekem segít, a józan ész azt diktálja, hogy betartsam. Ha egy szabály nyilvánvalóan túlzó, igyekszem kijátszani. És jönnek a szabály mögé bújó ügyeskedések. Esedékes volt nálunk a GMBSZ-ben előírt műszaki-biztonsági felülvizsgálat. Kíváncsian vártam, mi lesz a légellátással. Semmi. Nem is törődött vele a felülvizsgáló. De az "üzlethez" ragaszkodott. A 2-3 éve cserélt gázkészülékek előtt lévő, 2-3 éves golyóscsapokat cserélni kell! Ebből nem engedett. Neki 15 évre garantálni kell, hogy ne legyen gázszivárgás. Jött a szerelője. Cserélt. Közben megjegyezte, hogy amiket felszerelt, rosszabbak azoknál, amelyeket leszerelt. Azt akartam kifejezni, hogy az a bizonyos valóság, azért áll messze a műszakilag helyestől, mert a pénzszerzési érdek sok mindent felülír. A jó szabályoknál is. A vitatható szabályoknál különösen. Néha az az érzésem, hogy nem véletlenül lesznek vitatható szabályok.


Szóláth István | 2016. máj. 19.

Tisztelt Kollégák! Arra a kérdésre szeretnék választ kapni, hogy egy 8 éve épült társasházi Leier gyűjtőkéménybe kötött turbo falikazánt lehet-e kicserélni,nem gyári idomokkal bekötve, július 1. után? A probléma napi szintű. Másik kérdés, hogy mi a teendő olyan egyedi kémények esetén , amikor pl.tricox kéménybe C62 besorolású készülék van bekötve, a kémény három szinten halad keresztül, a tricox alu cső be van falazva, és szintén készüléket kellene cserélni. Az jogszabályi kérdéseket nem alábecsülve, számtalan konkrét probléma körvonalazódik. A válaszokat előre is köszönöm.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 19.

Megjegyzem, hogy a meghosszabbított, az üzemetetés helyínén részegységekből összeállított gáztüzelő berendezéseket ért korábbi magyarországi kritikák (Kéményseprő Egyeztető Fórum, valószínűleg nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma a GAR nagyon részletesen kitér a részegységekre és a cikkben is boncolgatott kérdésekre. Ez egy közös sikernek tudható be. Ezért van értelme az ilyen fórumoknak.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 19.

Megjegyzem, hogy a meghosszabbított, az üzemetetés helyínén részegységekből összeállított gáztüzelő berendezéseket ért korábbi magyarországi kritikák (Kéményseprő Egyeztető Fórum, valószínűleg nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma a GAR nagyon részletesen kitér a részegységekre és a cikkben is boncolgatott kérdésekre. Ez egy közös sikernek tudható be. Ezért van értelme az ilyen fórumoknak.


Zöhls András | 2016. máj. 19.

Csak egy apró kiegészítés az általam előbb leírtakhoz, csak kicsit lassú voltam. Gondolom Miklós angol beszélgetőtársa úgy vélte, hogy ők vannak középen, ők ülnek helyesen a lovon. Az egyesült királyságnak nagyjából négyannyi lakója van (65 millió), mint Hollandiának, és a halálos szén-monoxid mérgezések száma is négyszeres, évente átlag 40 esetről tudnak. http://www.nhs.uk/Conditions/Carbon-monoxide-poisoning/Pages/Introduction.aspx Persze három példából, és ilyen kis esetszámból nem lehet komoly következtetést levonni, de a fentiek szerint úgy tűnik, az ilyen balesetek száma nem a helyben illetékes hatóság szigorúságával függ össze. És a fenti számok az összes mérgezési esetre vonatkoznak, aminek elenyésző hányadát okozhatták a zárt égésterű kazánok. Ehhez képest mintha mi kicsit túllihegnénk a kérdést.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 19.

Idézek a 2016/426/EU rendelet (Európai Gázkészülék Rendelet, amelyre az angol elnevezése alapján GAR-ént szoktak hivatkozni) I. fejezet 2. cikk Fogalommeghatározások E rendelet alkalmazásában: 1. „berendezések”: főzésre, hűtésre, légkondicionálásra, légfűtésre, meleg víz előállítására, világításra vagy mosásra használatos, gáz halmazállapotú tüzelőanyag égetésével üzemelő berendezések, valamint légbefúvásos gázégők és ilyen gázégőkkel felszerelendő hőcserélők; 2. „részegységek”: azok a biztonsági, ellenőrző vagy szabályozó szerkezetek és az azokból álló részegységek, amelyek berendezésekbe történő beépítésre vagy berendezéssé való összeszerelésre vannak tervezve; I. Fejezet 7. cikk-ének (9) bekezdése: "A gyártók egy illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére kötelesek e hatóság rendelkezésére bocsátani – számára könnyen érthető nyelven – valamennyi olyan információt és dokumentációt, amely szükséges annak igazolásához, hogy a berendezés, illetve a részegység megfelel az e rendeletben foglaltaknak. A szóban forgó információ és dokumentáció papíron vagy elektronikus formában egyaránt átadható." 2, Fejezet 7. cikk. (3): A gyártók a műszaki dokumentációt és az EU-megfelelőségi nyilatkozatot a berendezés vagy részegység forgalomba hozatalától számított 10 évig megőrzik.. 2. Fejezet 7.cikk (5): A gyártók biztosítják, hogy berendezéseiken és részegységeiken fel legyen tüntetve olyan típus-, tétel- vagy sorozatszám vagy egyéb elem, amely alapján azok azonosíthatók, továbbá, hogy fel legyenek tüntetve a IV. mellékletben előírt feliratok. Ha a berendezés, illetve a részegység mérete vagy jellege ezt nem teszi lehetővé, akkor a gyártó biztosítja, hogy az előírt információk szerepeljenek a csomagoláson vagy a berendezéshez, illetve részegységhez mellékelt dokumentumban. 2. Fejezet 8. cikk: 8. cikk "Meghatalmazott képviselők (1) A gyártók írásbeli megbízással kinevezhetnek egy meghatalmazott képviselőt. A 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségek és a műszaki dokumentáció elkészítésére vonatkozó kötelezettség nem képezi a meghatalmazott képviselő megbízatásának részét. (2) A meghatalmazott képviselő a gyártótól kapott megbízásban meghatározott feladatokat látja el. A megbízatásnak lehetővé kell tennie legalább azt, hogy a meghatalmazott képviselő: a) a berendezés vagy a részegység forgalomba hozatalától számított 10 évig megőrizze és a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsássa az EU-megfelelőségi nyilatkozatot és a műszaki dokumentációt; b) egy illetékes nemzeti hatóság indokolt kérésére annak rendelkezésére bocsásson valamennyi olyan információt és dokumentációt, amely szükséges a berendezés vagy a részegység megfelelőségének igazolásához; II. Fejezet 11. cikk: Esetek, amikor a gyártók kötelezettségei az importőrökre és a forgalmazókra vonatkoznak Az importőrt illetve a forgalmazót e rendelet alkalmazásában gyártónak kell tekinteni, és a gyártóknak a 7. cikk szerinti kötelezettségei terhelik, amennyiben saját nevében vagy védjegye alatt hoz forgalomba berendezést vagy részegységet, vagy olyan módosítást végez egy már forgalomba hozott berendezésen vagy részegységen, amely befolyásolja, hogy az megfelel-e e rendelet követelményeinek.. Úgy vélem, hogy az idézet szakaszok elégségesek annak bizonyítására, hogy az EU rendelet betartása kizárja az azonosítatlan részegységekre, az igazolt megfelelőség ellenőrizhetetlenségére vonatkozó állításokat a gáztüzelő berendezések vonatozásában. Továbbá a saját név alatt forgalomba hozott, nem saját gyártású termékek illegális voltára utaló állítások is kizárhatók, tekintettel a II. Fejezet 11. cikk-ében foglaltakra.


Zöhls András | 2016. máj. 19.

Kedves László! Ha már szóba került, megnéztem, az angol kolléga igazat mondott. A lónak azon az oldalán, a 17 milliós Hollandiában ugyanúgy évente nagyjából 10 halálos kimenetelű szén-monoxid mérgezés történik, mint a ló ezen oldalán, a 10 milliós Magyarországon. http://www.nltimes.nl/2015/02/02/carbon-monoxide-danger-campaign-kicks-off/ Azt hiszem, amiben mindannyian egyetértünk, hogy a nálunk az igazi probléma az, hogy a szabályozás van túlbonyolítva, túl sok szervezet foglalkozik a tüzelő berendezésekkel, és mindegyik máshol, egymással gyakran átfedéssel vonja meg a saját tevékenységének a határát, és azon belül is a felhasználóra vonatkozó kötelességeket. (Hasonló a helyzet, mint az OTSZ esetén, ahány tűzoltó, annyi értelmezés.) Szóval egy tervező/felhasználó számára az igazi áldás az lenne, ha a jogalkotók egyszer leülnének egymással egyeztetni, és valami életszerű, nem túlbonyolított, koherens alkotást hoznának össze.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 19.

Kedves László! Talán van, aki félre érti az utolsó mondatodat. Miklós csak megosztja veletek azokat az információkat, amelyekhez a CEN szabványtárgyalásokon jut hozzá. Azt a megállapítást, hogy „figyelemre méltó az tény, hogy ellenőrzés hiánya ellenére Hollandiában nincs kiemelkedő számú gázbaleset” nem tőlem származik, hanem attól az angol szakembertől, akivel együtt utaztam a vonaton a reptér felé, egy éppen Hollandiában tartott szabványtárgyalás után, ahol ez az infó Hollandiáról elhangzott. Tőle származik az a vélemény is, hogy a „bürokráciát tekintve az EU-ban Magyarország jelenti a ló egyik oldalát és Hollandia jelenti a másik oldalt” Én azzal értenék egyet, ha megközelítőleg sikerülne a ló közepére ülnünk és is ottmaradnunk. Például szerintem nincs szükség az ellenőr „minden-darabos” ellenőrzésére, de a statisztikai jellegű ellenőrzésre mindig szükség van, mert még a jók is képesek idővel elkanászodni, ha hiányzik az ellenőrzés. A statisztikai ellenőrzések lehetnek például az időszakos vizsgálatok, amelyeket nem végezhetné ugyanaz a személy, aki a telepítést, vagy az aki a legutolsó átalakítást végezte a felhasználó berendezésén. A statisztikai jellegű, a telepítési eljárás után végezett ellenőrzések nem növelik a létesítés költségeit és átfutási idejét. Ha egy statisztikai ellenőrzéskor olyan súlyos hibára derül fény, amelyet telepítést végző okozott, vagy nem vett észre, akkor vissza lehet, illetve vissza kell vonni a jogosultságát - hogy átmenetileg, vagy véglegesen az kérdéses esettől függhet. A rendszerbe az is belefér, hogy a kezdők munkáját az első 10-20 esetben egy tapasztalt szakember ellenőrizze és ő nyilatkozzon arról, hogy az új kolléga dolgozhat-e önállóan és egy minőségbiztosítási rendszer keretein belül, dokumentálhatja-e a saját munkája megfelelőségét.


Kovács László | 2016. máj. 19.

Tegyük hozzá, hogy Miklós elmesélése szerint a holland Pista bácsi reggel elmegy a legközelebbi vegyesboltba, megveszi a kazánt, a kereskedő választ hozzá füstelvezetőt, meg néhány hozzávalót, az öreg a szerelési útmutatóval saját maga (na jó, esetleg áthívja segíteni az aranykezű szomszédot) délig összeállítja és felszereli az egész cuccot. Utána megisszák az áldomást, és elmondják, hogy a múltkori kombinált fűszellőző/vakond riasztó összerakása azért komolyabb fejtörést okozott. És Miklós szerint ez a megoldás is tökéletesen működik.


SzT | 2016. máj. 18.

Kedves Miklós! Próbálok egy példával élni, hogy érzékeltessem mi is a probléma, vagyis milyen problémák merülnek fel az új MBSZ szerint. Kérlek akkor reagálj erre ha mindenféle szabvány, törvény hivatkozás nélkül megy. Csak úgy józanul végig gondolva. Az egyik ilyen: Pista Bácsi készüléket akar cserélni. Szól a Jóskának a szerelőnek, aki közli vele, hogy ezt először meg kell terveztetni (mondjuk jár minimális gázhálózat átalakítással). Szólnak Karcsinak a tervezőnek. Akivel egyeztetnek és betervezik a "Budapest" típusú (szándékosan nem akarok meglevő márkaneveket használni) kondenzációs kazánt, melynek van C6 besorolása. De Karcsi a tervező úgy dönt, hogy gyári égéstermék elvezetést tervez be (nem tudja, hogy a független olcsóbb lett volna, nem is kell tudnia??? vagy kellene, hogy tájékoztassa a megrendelőjét, hisz az ő pénzével "gazdálkodik"). A terv engedélyes, így kezdődhet a kivitelezés. A kivitelező Jóska viszont nagyon jól tudja (van már 30 év tapasztalata), hogy a Budapest gázkazánok együtt tanúsított rendszere a "Balaton" égéstermék-elvezető. Amit a boltban Balaton néven jelentősen olcsóbban tud megvásárolni, így is tesz ezt veszi, hiszen a különbség csak abban nyilvánul meg, hogy más a csomagolás. Megtörténik a kivitelezés. Jön a MEO és a beüzemelés. A gázszolgáltató embere mindent rendben talál, nyomáspróba stb... égéstermék-elvezetőnél meg lát fehér csöveket meg idomokat, a tervnek megfelelően beépítve (nem tiszte eldönteni, hogy együtt tanúsított vagy sem, meg sem tudja állapítani). Pista Úr nagyon lelkiismeretes ember kihívja a szakszervizet a készüléket beüzemelni (ami egyébként kötelessége is). A beüzemelő pedig megállapítja, hogy "gyári" az elvezetés. (holott "jogilag mégsem az????). Így elvégzi a számára előírt szivárgásvizsgálatot. Pedig ebben az esetben a ki kellett volna hívni a "kéményseprőt", hisz Jóska nem a készülék gyártó rendszerét vette meg hanem a füstcső gyártóét! Tegyük fel, hogy a rendszer szétválasztott rendszer. A szakszervizes végzi a szivárgásvizsgálatot. De hogyan? Nincsen műszere hozzá, hogy 100% biztonsággal megállapítsa, hogy tömör-e a rendszer. Jóska a szerelő akár ki is hagyhatott volna egy gumitömítést amit nem vesz észre hisz a PP cső hófehér... Ilyen és ehhez hasonló esetek napi szinten történnek, számtalan hasonlatos példa van. Innen nézve akkor az MBSZ abban hibás, hogy különböző ellenőrzést állít fel az együtt tanúsított rendszerekenél. A CEN TR 1749 pedig a gyakorlatban teljesen alkalmazhatatlan.


Chiovini György | 2016. máj. 18.

Csak a pálya széléről mondom (írom). Az egyenkénti hozzászólás hatása kétséges. De vannak szakmai szervezetek. Naiv vagyok?


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 18.

Szerintem az MBSZ és az MSZ 845 típusú szabályzatokra mindenképpen szükség van, mert nagy segítséget jelentenek egy felhasználó gázberendezésének létesítésekor, függetlenül e szabályzatok jogi státuszától. MBSZ-be is mindig beépülnek például a megelőző időszak baleseteinek elemzése során szerzett tapasztalatok, vagy a megjelenő új szakmai fogalmak. Így például az MBSZ-t követve azoknak a tervezőknek is akik nem fordítanak túl sok időt a szakterület fejlődésével kapcsolatos változások követésére, sokkal nagyobb esélyük van egy közel naprakész megoldás tervezésére. Amikor valaki arra kényszerül, hogy egy szabályzattól elérő megoldást alkalmazzon, akkor ki kell gyulladjon a fejében egy figyelmeztető jelzés, hogy nagyon ügyelj arra, hogy szabályzattól való ellenére a megvalósult megoldás műszakilag megfelelő és biztonságos legyen. Tehát válasszuk szét a szabályzatok létrehozásának értelmét a szabályzatok jogi státuszától. A szabványok esetében, ha az adott megoldás kívül esik a szabvány alkalmazási területén (például ha a szabvány szerinti gyűjtőkéményre csak 10 rákötés megengedett, akkor ez nem azt jelenti, hogy egy 11 szintes épületben nem lehet gyűjtőkémény, csak azt, hogy egy 11 rákötéses gyűjtőkémény esetén nem igazolhatom a kémény megfelelőségét arra hivatkozva, hogy a megoldás megfelel az adott szabványnak, például az MSZ 845-nek. Továbbá a szabványok nem tilthatnak meg megoldásokat az előbbiek szerinti alapon, csak kiköthetik, hogy adott megoldás esetén nem megengedett az adott szabványra való hivatkozással igazolni a megfelelőséget, mert a szabványok alkalmazása az EU-ban kötelezően önkéntes kell legyen. Tehát abból, hogy egy megoldás kívül esik a szabvány alkalmazási területén, nem következik, hogy megoldás nem megfelelő! Ezért nem megengedett az sem, hogy egy szabvány változására hivatkozva állapítsa meg valaki a nem-megfelelőséget. A fém kéményajtókra gondolok például.


Szóláth István | 2016. máj. 17.

Tisztelt Kollégák! Szerintem az égéstermék-elvezetési itthoni problémája más európai országból nézve érthetetlen, és elmagyarázhatatlan. Európában sehol ilyen jellegű gond nincs vagy nem törődnek vele. Nincs kéményterv, nincs gázterv, nincs meo stb., de mégis minden működik. Továbbra is meggyőződésem, hogy csak a teljes szabályozás újragondolása, a felelősségeknek a gázfogyasztóra való átruházása lesz a megoldás, mint mindenhol. Csak példaként, az USA-ban az MBSZ-nek megfelelő előírás mindössze három jogi mondatból áll.


Zoárd | 2016. máj. 17.

Kedves mindenki! Nem tudok továbbra sem mit kezdeni azzal, hogy abszurd átfutások vannak a kémény és gázterv fronton. Hogy lehet az, hogy most egy családi ház építéséhez fel kell tölteni a gépész terveket, és ha valami baja van a hatóságnak, mail-on meg jön a hiánypótlás, azt egy nap alatt korrigálni tudja az ember, hajbókolás, csúszópénz nélkül és mehet tovább a dolog! Miért nem lehet gáz és kéménytervet jóváhagyatni neten keresztül? Miért kell különböző buta hatóságosdi agymenést keverni az egészbe! A jó kéményt miért nem lehet a helyszínen jóváhagyni? Miért kell bemenni az irodába és szívatni a kivitelezőt, hogy majd 30 nap múlva megkapja a pozitív szakvéleményt? Tényleg! Nem hisszük el, hogy a sok vita alapvetően azért van, mert az összes épületgépésznek hányingere van a gáz és kéménytervek jóváhagyásának hatósági rendjétől? Nekem az együtt minősített kéményterv jóváhagyatása sem okozna problémát, ha csak el kellene küldenem neten és visszakapnám a jóváhagyást, vagy az észrevételt! Nagyon sok kollégánk egyszemélyes, vagy kiscsoportos néhány fős cég. Nem árt a külső ellenőrzés. Csak ha éppen, ha szívatásba megy át az egész, akkor nagyon rossz szájíze marad az embernek. Nekem az is jobb, ha nem ingyenes a gázterv jóváhagyás, hanem korrekt ára van, de neten lehet elintézni! De még odáig se jutottunk el, hogy elhiggye a kéményseprő, hogy nem szórakozásból hagyunk jóvá tervet. Kell neki a tulajdonos aláírása, megbízása is, szép lassan haladunk a Fővárosi Csatmű országosan is egyedi elmebeteg eljárásrendjéhez. Röhejes kőkorszaki eljárási rendet tartanak a tisztelt szolgáltatók – nem ismerem az egész országot, biztos vannak kivételek! Hol van már a FőGÁZ azonnali tervjóváhagyása, ügyfélfogadási időben? Bizony kedves kollégák ilyen idők is voltak! A lakossági szegmensben műszaki leírást se kértek, minek is, hiszen a terv aláírásával a tervező gyakorlatilag ugyan úgy felelősséget vállal, mit a beteges háromoldalas tervezői nyilatkozattal. Miközben az MBSZ azt várja egy gáztűzhely tervnél, hogy nyilatkozzunk a zónabesorolásról! Zónabesorolás! Kedves kollégák, tegyék a szívüket a kezükre, pályafutásuk alatt hány olyan tervet készítettek, ahol zónabesorolásra volt szükség! Én egyetlen ilyen munkával büszkélkedhetem, 27 éves pályafutásom alatt. Mindkét rendszer a mai formájában a korrupció melegágya! Na, most kiborult a bili, a magam részéről lezártam a témát, én már nem tudok erről többet mondani, egyelőre bele kell törődnöm abba a helyzetbe ami, van!


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 17.

Kedves Zorád! Kedves András! Szerintem a mostani helyzet nem félreérhető, és ha jól tudom az elosztói engedélyesek és az MKEH is így látja ezt a kérdést: Például egy C3 típusú gázkazán esetében a meghosszabbított tüzelőberendezés nem tartalmaz olyan égéstermék-elvezetőt, amely megfelelne a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló törvényben közölt égéstermék-elvezető definíciójának. Mert egy szabályszerű C3 típusú tüzelőberendezés minden szerkezeti eleme a tüzelőberendezés részét képezi. Az égéstermék elvezető pedig nem definiálható úgy, hogy az átfedésbe kerül, tüzelőberendezés bizonyos részeivel, az égéstermék-elvezető törvényben közölt definícióját figyelembe véve. Ebből következően az ingatlan használója nem üzemeltet olyan tüzelőberendezést amely égéstermék-elvezetővel van felszerelve ha például egy C3 típusú kazánt üzemeltet. Az átfedés, kettős szabályozás, amikor egy dolognak két követelmény rendszernek kéne egyszerre megfelelnie. Éppen azt kell elkerülni, hogy még egyszer kettős szabályozás alakuljon ki a szakterületen, amire volt már példa, és amelynek ellentmondásait nem lehetett feloldani. A gázkazán gyártók ezért inkább "nem vették észre", amikor illegálisan átalakíttatták a készülékeiket. És mivel elnézőek voltunk egy illegális megoldás esetén, jött a következő illegális megoldás a C3 típusú kazánok illegális átalakítása az ATB-k alapján. Most azok jártak rosszul akik az illegális megoldásokra alapoztak. Az ATB-k alapján átalakított C3 típusokra többé-kevésbé ráfoghatnánk, hogy megfelelnek annak a követelménynek, hogy égéstermék-elvezetőt tartalmaznak, ha C3 típusok átalakítása az ATB alapján legális lenne. Gondok forrását abban látom, hogy a terület meghatározó szakemberi a jogalkotást megelőzően nem egyeztek meg a főbb kérdésekben, így most mindannyian arra kényszerülünk, hogy kész jogszabályokat értelmezgessünk.


Zöhls András | 2016. máj. 17.

FÉG-Vestale tetőtéri kazántelep, Istenem. Boldog békeidők, már sohse térnek vissza.


Zoárd | 2016. máj. 17.

Azt hiszem Kovács László fogalmazta meg a legjobban, hogy mi is a probléma a kéményhistóriával, bár zseniális „létra” témáját, most kihagyta. A magam részéről ehhez hozzákapcsolnám a gázengedélyeztetés és ellenőrzés témáját is. Mind-e közben kétségtelen, hogy a legfelkészültebb szakemberek se látják egyformán a jelenlegi helyzetet és ez egy "mezei" tervezőmérnök részére aggasztó. Főleg, hogy 1998 óta tart a meg nem emésztés! Közben százféleképen értelmezték azt, hogy mi a kémény és mi nem. Csak egy példa, volt idő, amikor a FőGÁZ-nál egyszerűen azt találták ki, hogy a függőleges elvezetés, ha nem hosszabb 3,0 m-nél, akkor nem kell kéményseprő. Gyanítom, hogy ha ésszerűen működne a gáz és kémény ellenőrzés és átvétel –nem 120 napig tartana-, akkor nem is vitatkoznánk erről itt. Nos ezért van vita és ezért kellene alapjaiban végig gondolni, hogy kell ezt a rendszert a helyére tenni! Egyébként a rezsicsökkentésre – bár a hasonlatok mindig sántítanak – nekem az jutott eszembe, amikor 2009-ben elvették a 13 havi nyugdíjat. Egy tisztes nyugdíjas mérnök háborgott nekem erről, mire csak azt tudtam válaszolni, hogy az építész és gépésztervező kollégáktól a piac 2008-ban nem a 13. havi, hanem a 8, 9, 10, 11, 12. havi jussát is felemésztette.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 17.

Kedves SzT. A következő volt a kérdésed: "Átfutottam a CEN TR1749-et, de nem találtam benne olyan kifejezést, hogy "meghosszabbított gáztüzelő berendezés"... "meghosszabbított gázkészülékek" ezek honnan jönnek mert én ilyeneket nem találtam benne?" A CEN/TR 1749-ben nem minden új fogalom szerepel, amely mostanában keletkezett az európai szabványosítás során. Ezek közé az új fogalmak közé tartozik például a "meghosszabbított gáztüzelő berendezés" és a "kazán-modul" fogalma is. Az új fogalmak inkább a CEN/TC 109 "Gázkazánok" Európai Szabványosító Műszaki Bizottság és munkacsoportjai munkája során keletkeznek, bizonyos értelemben ezek a bizottságok töltik be az úttörő szerepet, más bizottságok, amelyek például a vízmelegítőket szabványosítják, inkább átveszik a CEN/TC 109 új fogalmait. Ezeknek a bizottságoknak a munkájában részt veszek és megkapom az összes új dokumentumot, akkor is, ha nem tudok eljutni valamelyik ülésre. Ez olvasni valóként is tetemes mennyiség minden hónapban. A kazán-modul (vagy tűztér-modul) fogalmának megalkotása elkerülhetetlen volt a C(11) típusú gázkazán szabványának készítése során./A típus indexében a zárójelben lévő szám tizenegy-et jelent, nem egy-egy-et, A zárójel azt jelenti, hogy típus első indexe két karakterből áll. Jelenleg a C(15) ös a legnagyobb első indexű típus a CEN/TR 1749-ben, és hozhatnak forgalomba CE jellel, akár ilyen típus szerinti megfelelőség tanúsítással rendelkező gáztüzelő berendezést, ezért jó lenne, ha minden érintett szakember ismerné ezeket a típusokat. / A C(11) típusú gáztüzelő berendezés egy GAD hatálya alatti típus-megfelelőség tanúsítással rendelkező szerkezet, amely többek között egynél több kazán-modult és egy gyűjtő rendszerű, szabadba kivezető égéslevegő és égéstermék vezető szerelvényt is tartalmaz, a gáztüzelő berendezés részeként, amely esetében az égéstermék vezető szerelvényeknek abban a (gyűjtő) szakaszában, amely több kazán-modul égéstermékét is vezeti, túlnyomás is előfordulhat. Egy ilyen bonyolult berendezés szabványának elkészítéséhez szükségessé vált a kazán-modul fogalmának megfogalmazása a szabvány készítése során. Ugyanez vonatkozik a szakmai szóhasználat változásaira is. Bizony a CEN-ben is vannak értelmezési viták, amelyek néha oda vezetnek, hogy valamely addig használt fogalmat meg kell változtatni. Ilyen fogalom volt az "együtt-tanúsított" fogalom is. Ugyanis ebben annak a gáztüzelő berendezés típusnak az esetében amire eddig használtuk ezt a fogalmat, nem azt tanúsítja a tanúsító, hogy például egy C6 típusú gázkazán és egy CPR hatálya alá tartozó égéstermék-elvezető mechanikailag és gáztechnikailag is megfelelően összekapcsolható, esetleg meghatározva a maximálisan megengedhető csőhosszakat, annak érdekében, hogy ne legyen minden eseteben szükség a hő és áramlástani méretezésre, hanem ebben az esetben arról volt szó, hogy a gáztüzelő berendezés égéstermék vezető tereit határoló szerkezetei, amelyek esetenként a szabadba is kivezetnek, meghosszabbító szerelvényekként foghatók fel, például a C6 típushoz képest. Azaz az együtt-tanúsítás inkább arra utal, hogy két különálló szerkezet együttes megfelelő működését tanúsítjuk és ez arra amire használtuk nem volt igaz. Egyébként nagyon hasznosak lennének az olyan ATB-k, amelyek megfelelnének az együtt-tanúsítottság valódi fogalmának, ha az előbbiek szerint igazolná például egy C6 típusú gázkazán és egy CPR hatálya tartozó égéstermék-elvezető összekapcsolhatóságát. Az épületgépész tervezőnek ugyanis macerás minden esetben ezeket a részletkérdéseket ellenőrizni. Ez nagyban könnyítené az egyszerűsített készülékcserét ezekben az esetekben. Az ATB ugyanakkor nem használható többek között a C1, C3, C5, C9 típusok esetén, a gáztüzelő berendezések égéstermék vezető szerelvényeinek kiváltására, mert az a rendszer logikájából következően a gáztüzelő berendezés illegális átalakítását jelentené. Vannak szabályok amelyeket egy rendszer működtethetősége érdekében elengedhetetlenül fel kell állítani. Továbbá nincsen olyan szabályrendszer amelynek ne lennének hátrányos aspektusai is. Ezek a hátrányok sajnálatosak, de általában a hátrányokhoz képest több előnyt találunk. Ezek mind az adott rendszer sajátosságaiból fakadnak. Nincs olyan rendszer, amely kizárólag előnyökkel rendelkezik. Ugyanakkor le kell szögezni, hogy ezt a rendszert nem Magyarországon, hanem nyugaton, több évtizeddel ezelőtt. Nálunk egyszerűen vannak olyanok, akik nem akarják megérteni és főleg betartani a gáztüzelő berendezések forgalomba hozatalára vonatkozó szabályokat. Tőlünk nyugatabbra senkinek sem jut eszébe egy C3 típusú berendezés gyári égéstermék vezető szerelvényeit idegen szerelvényekkel helyettesíteni. Van egy szabály, amely úgy szól , hogy ebben az estben kizárólag a gáztüzelő berendezés azonosítási dokumentációjában azonosított szerelvények használhatók. Ezt nyugaton betartják, a magyarok mondhatjuk úgy is, hogy "kreatívabbak" a szabályok kijátszásában, ami valahonnan a kuruc időktől kezdődően kifejlesztett képességünk. Minden rendszer estében előfordulnak olyan esetek, a rendszer megszületésének pillanatától, hogy valakik kijátsszák a rendszert. Ugye abban a pillanatban, mikor az USA-ban hatályba lépett az alkohol tilalom, megkezdődött az alkohol illegális és nagy haszonnal kecsegető forgalmazása is. Abból, hogy sokan foglalkoztak illegális alkohol forgalmazással nem következett az, hogy ne lett volna bűncselekmény, a jogszabály be nem tartása és azok, akik megszegték ezt a törvényt és lebuktak mentek a börtönbe és sokáig ott is maradtak még az után is, hogy a törvényt visszavonták. A törvény, mint utólag kiderült nem volt jó, A szabály rossz volt, amelyet végül a szabály visszavonásával oldottak meg, de addig, amíg hatályban volt a jogszabálykövetőknek be kellett tartani. A gáztüzelő berendezések forgalomba hozatalára vonatkozó szabályozás nem tagállami hatáskör,nem is lehet hazai szinten megváltoztatni. Hiba ha ennek a rendszenek a vélt és valós hátrányaiért egy kipécézett magyar szervezetet próbálnak meg egyesek felelőssé tenni. Szerintem a fentiek esetén nagyon kilóg a lóláb, hogy az MBSZ-t bűnbaknak próbálják beállítani. Örülnék, ha legalább ebben egyetértenénk.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 16.

Arra reagálva, hogy "lehet-e ill. kell e különbséget tenni az együtt tanúsított, és az univerzálisan alkalmazható kéményrendszerek között". Pontosabban a gáztüzelő berendezések részeként tanúsított égésterméket vezető szerelvények és a CPR hatálya alatt forgalomba hozott égéstermék-elvezetők között. Az a véleményem, hogy a különbségtételt nem az MBSZ generálja, hanem a tüzelőberendezések és a független égésemék-elvezető rendszerek forgalomba hozatalára vonatkozó európai szabályozás. Azaz a különbségtétel nem a hazai szabályozásból következik, tehát hazai keretek között a EMKÉSZ által kifogásolt különbségek nem is oldhatók fel. A korábbi hozzászólásokból kiderül, hogy különböző előnyök és hátrányok szólnak egyik vagy másik rendszer alkalmazása mellett. Például az égéstermék-elvezető rendszerek alkalmazásának előnye, hogy az égéstermék-elvezető cseréje nélkül lehet egy másik gáztüzelő berendezésre váltani, míg meghosszabbított gáztüzelő berendezések más modellre történő cseréje esetén az égéstermék vezető szerelvényeket is cserélni kell. Nem kiszámítható, hogy a vevők az előnyök és hátrányok alapján melyik rendszer mellett fognak dönteni. Ez nagymértékben függhet például attól, hogy milyen költsége és átfutási ideje van az égéstermék-elvezetők telepítésének és egy gáztüzelő berendezéssel történő összekapcsolhatóságát igazoló eljárásnak, illetve nagymértékben függhet a tanácsadó személyétől, a rendelkezésre álló átfutási időtől. Kijelenthető, hogy az MBSZ minden esetben a műszaki szempontból indokolt, feltétlen szükséges legkisebb terhet helyezni a felhasználókra. Az előírásokat minden estben a minimálisan elvárható műszaki biztonsági szint fenntartása indokolja. Nem lehet eltekinteni például egy égéstermék-elvezető és a gáztüzelő berendezés összekapcsolhatóságának igazolásának szükségességétől, mivel ebben az esetben két külön CE típus-megfelelőség igazolással forgalomba hozott berendezést kell összekapcsolni a hazai telepítési eljárás,azaz az MBSZ keretében igazolva a két berendezés összekapcsolhatóságát. Ez a követelmény az MBSZ hatókörén kívüli kiinduló helyzet elkerülhetetlen és logikus következménye, amely az európai forgalomba hozatali szabályozásból következik.Az MBSZ legutolsó változata egyébként a korábbi verzióhoz képest jelentős könnyebbséget eredményezett a CPR hatálya alatt forgalomba hozott égéstermék-elvezetők telepítési eljárásának vonatkozásában, míg a gáztüzelő berendezések részeként telepített égéstermék vezető szerelvények vonatkozásában jelentős könnyítés a legújabb MBSZ-ben nem szerepel a korábbi verzióhoz képest.. .


Zöhls András | 2016. máj. 16.

Fazakas Miklós ilyen irányú alapos szakmai felkészültségét azt hiszem, nem vonhatjuk kétségbe. ő azt állítja, hogy a hazai jogszabályok egyértelműek abban, hogy a gázkészülékkel együtt tanúsított füstelvezető és légpótló rendszerek nem tartoznak a kéményseprők hatáskörébe, és ez megfelel az uniós előírásoknak. Leikauf Tibor épületgépész- és környezetvédelmi szakmérnök, energia auditor, a Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetségének elnöke. Vitathatatlanul ő is felkészült szakember. A véleménye szerint a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény alapján minden égéstermék elvezető rendszert továbbra is ők felügyelnek. Sz. T. (róla több nem derül ki) ezt úgy fogalmazza, hogy Fazakas Miklósnak az MBSZ szempontjából igaza van, de az, mint NGM rendelet nem írhat felül egy nála magasabb szintű jogszabályt a kéményseprő törvényt. Hrobár Balázs gépészmérnököt (ő sem kispályás) nem csak az egyik legnagyobb hazai független füstgáz elvezető forgalmazó Tricox révén ismerhetjük, hanem mint kéményjobbítót is. A Kéményjobbítók Országos Szövetségének amúgy partnere az a FÉG Konvektor Zrt, aminek Fazakas Miklós a műszaki vezetője. Szóval Hrobár Balázs írásából én azt olvastam ki, hogy ugyan elfogadja Fazakas Miklós jogi érvelését, de annak következményeivel semmilyen szinten nem ért egyet. És elnézést, ha valakit fentebb rosszul idéztem volna A vita egyébként a kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény esetén egy olyan jogszabályról szól, aminek a felkészült szakemberek által fentebb vitatott részei majd csak júliustól lesznek mérvadóak, amikor a jelenleg érvényes, a kéményseprő-ipari közszolgáltatásról szóló 2012. évi XC. törvény hatályát veszti. És a hosszas bevezetés után az egyszerű tervező buta kérdése: Ha a jövő héten gázkazánt tervezek/engedélyeztetek, kihez is kell, hogy forduljak.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 16.

Kedves György! A hozzászólásokkal szerintem minden rendben van egészen addig a pontig, amíg egyesek nem adnak írásban hangot annak a feltételezésüknek, hogy egy a hazai gázszakma kiemelkedő képviselőiből álló grémium érdekeket szolgál ki a jogszabály előkészítő, önkéntes alapon végzett munkája során. Ez szerintem elfogadhatatlan és tenni kell annak érdekében, hogy ez ne fordulhasson elő.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 16.

Megjegyzem, hogy a gázkonvektorok parapet kivezető szettje, amely a készülék tűztéri részegységétől külön csomagolásban szállítanak és vásárolható meg, ugyanúgy egy cső a csőben rendszerű részegység, mint az ugyanilyen jogállású függőleges elhelyezésre szánt részegységek 1998 óta. Pontosan erre hívtam fel a figyelmet, hogy 1998-ban, amikor a gázkészülék irányelvet bevezettük a 22/98 IKIM rendelettel, megszűnt az a régi osztályba sorolási rend, amely kizárta az a lehetőséget, hogy a döntően függőleges járatok is ugyanúgy a gáztüzelő berendezés részét képezhessék, mint a vízszintes kivezetések esetében. Mivel pedig nyilvánvalóan senki sem szeretné, hogy a felelősségi mátrixban lyukak legyenek, logikus, hogy ahol a gáztüzelő berendezés véget ér, ott kezdődik az égéstermék-elvezető berendezés. Szerintem teljesen természetes felosztás a GAD és CPR hatálya alá való tartozás szerinti szétválasztás. Ezt azért lenne szerencsés elfogadni mindenki részéről, hogy végre más fontos kérdésekről, például az ellenőrzések gyakoriságáról tudjunk egységes álláspontot kialakítani. Talán már feledésbe merült, hogy a CEN/TC 166 "Kémények" európai szabványosító műszaki bizottság is úgy gondolja, mint a hazai kéménygyártók, hogy a C3 típusú gázkazánok bizonyos mértékben kizárják a kéménygyártókat a piacról, igaz nem a gyártókat, hanem azok tagállami képviselőit.Ezt a kérdést azonban nem úgy kívánják megoldani, hogy figyelmen kívül hagyják a gáztüzelő berendezések európai szinten szabályozott forgalomba hozatali rendjét, hanem azzal összhangban úgy, hogy azt kívánják elérni, hogy legyen kötelező minden C3 típusú gázkazán kazán-modulját C6 típusú gázkazánként is tanúsítani. Ez egy olyan kérés, amely teljesítése esetén nem borítaná fel a gáztüzelő berendezések európai fogalomba hozatali rendjét, nem ütközne azzal, mint ahogy az EMKÉSZ elképzelései ütköznek az európai forgalomba hozatali renddel. Ha a meghosszabbított gáztüzelő berendezések meghosszabbító szerelvényeit a CPR hatálya alá tartozó égéstermék-elvezetőként kezelnénk, akkor ezzel ütközés, átfedés jönne létre a GAD hatálya alatt forgalomba hozott tüzelőberendezések és a CPR hatálya alatt forgalomba hozott égéstermék elvezetők között: Még mindig nem kaptunk értelmes magyarázatot arra például, hogy hogyan is képzelik például a GAD hatálya alatt a gáztüzelő berendezés részét képező részegységek helyét, a magyar telepítési rendszerben, amelyek csak GAD hatálya alatti megfelelőség tanúsítással rendelkeznek, ráadásul nem önállóan, hanem egy gáztüzelő berendezés részeként? Ilyen valamennyi gázkazán, amelynek megfelelőségét meghosszabbító szerelvénnyel tanúsították. Egyszerűbben fogalmazva mi a jogállása például a GAD hatálya alatti megfelelőség igazolással rendelkező C3 típusú gáztüzelő berendezések részekét forgalomba hozott meghosszabbító szerelvényeknek? Ezeket talán nem is lehet telepíteni Magyarországon? Ugyanis ez lenne a logikus következménye annak, ha az EMKÉSZ álláspontját elfogadnánk! A GAD hatálya alatt nem hozunk és nem is hozatunk forgalomba égéstermék-elvezető berendezést, mert ez a GAD hatálya alatt nem engedhető meg.Ilyen szerelvények megfelelősége GAD hatálya alatt csak egy gáztüzelő berendezés részeként igazolható! Akkor mégis milyen alapon tekinthetjük forgalomba hozottnak például a csak C3-as típusú gázkazánok meghosszabbító szerelvényeit? Azt nem mondhatjuk, hogy CPR hatálya alatt igazolt a megfelelősége az ilyen szerelvényeknek, mert ilyen megfelelőség igazolással nem rendelkeznek. Azt sem mondhatjuk, hogy ezek a GAD hatálya alatt forgalomba hozott égéstermék-elvezetők, mert a GAD hatálya alatt önálló égéstermék-elvezető nem hozható forgalomba. Akkor mik is ezek a szerelvények az EMKÉSZ olvasatában és mire alapozva telepíthetők? Mi lenne a követendő eljárás telepítéskor? Az égéstermék-elvezető fogalmát a kéményseprő szolgáltatásról szóló törvény szerint kell értelmezni, nem a saját elképzelésünk szerint. Ha a tüzelőberendezés részét képezik bizonyos égésterméket vezető, meghosszabbító szerelvények, akkor az égéstermék-elvezetőnek ezek a szerelvények nem lehetnek a részei, mert a törvény adta definíció szerint az égéstermék-elvezető ott kezdődik, ahol az a tüzelőberendezés véget ér, amelynek részét képezik az ominózus meghosszabbító szerelvények. A gáztüzelő berendezéseknek van egy a gyártás-felügyeletét aktuálisan ellátó gázkészülék tanúsító intézetnél leadott azonosítási dokumentációja. Azok a szerelvények, amelyek-e dokumentáció szerint a gáztüzelő berendezés részét képezik, a fogalomba hozatalra vonatkozó szabályozás szerint a tüzelőberendezés részei. Így szól a szabályozás! Nem a magyar, hanem az európai! Amit nem mi magyar gázkészülékesek találtunk ki sem az MBSZ-t szerkesztő Szakbizottság. A mi számunkra egyszerűen csak ez az egy lehetőség létezik akkor, amikor egy gáztüzelő berendezésünk megfelelőségét igazoltatjuk. Szerintem teljesen természetes, hogy felszólalunk az ellen, ha valakik hibásan értelmezik a gáztüzelő berendezések forgalomba hozatalára vonatkozó európai szabályozást. Egész Európában az összes gázkészülék tanúsító intézet, köztük valamennyi híres európai gáztüzelő berendezés tanúsító is, a gázkészülék részeként tanúsítja a C3 típusú gázkazánok meghosszabbító szerelvényit. Sőt ezt a rendszert a CEN/TC 166 "Kémények" bizottság sem kérdőjelezi meg,csak jelzi, hogy úgy gondolja, hogy az eddigi gyakorlat szerintük hátrányos a számukra és kéri, hogy az új szabványok kidolgozásánál vegyük figyelembe az álláspontját. Azonban nálunk a fejek egy részében még minden úgy van, mint 1998 előtt, hogy nem is léteznek meghosszabbított gáztüzelő berendezések. Hogy a gáztüzelő berendezések forgalomba hozatalára vonatkozó európai szabályozás jó vagy rossz annak ebben a felvetett kérdéskörben szerintem nincs is jelentősége. Ha valaki a gáztüzelő berendezések európai forgalomba hozatali rendjén szeretett volna javítani, akkor GAD helyébe 2018 áprilisában hatályba lépő GAR szövegezésével kapcsolatban kellett volna javaslattal élnie a megfelelő időben. Jelzem én megtettem ezt, ezért az új szabályzás a korábbinál jobban kitér arra például, hogy a forgalomba hozott részegységeket részegység megfelelőség igazolással kell ellátni. Értelmetlen dolog lenne egy hídról azt állítani, hogy az nem híd, azon az alapon, hogy nem egy darabban szállították a helyszínre, a méretei és súlya miatt. Sehol sincs az leírva, sem a GAD-ban, sem a GAR-ban, hogy egy gáztüzelő berendezés csak a gyártó telephelyén szerelhető készre, a típus-megfelelőség tanúsításának megfelelő teljes összeszerelt állapotba. ilyen nincs sőt. Azt viszont teljesen egyértelműen leírták, hogy a forgalomba hozatali folyamat csak akkor tekinthető befejezettnek, amikor a gyártó vagy megbízottja az utolsó olyan ellenőrzést is elvégezte a terméken, amelyet a termék használatba vehetőségéének feltételeként előírt! A gyártónak jogában áll a gáztörvényünk szerint az üzemeltetés helyszínén elvégzendő ellenőrzések elvégzéshez kötni a használatba vételhez adott hozzájárulását, amit úgy neveznek, hogy üzembe helyezés. Ekkor kell elvégezni a gyártó által előírt utolsó ellenőrzési műveleteket, például az égéstermék tömörség ellenőrzését az égési levegő oxigén tartalma alapján, ha a gyártó így írja elő. Ekkor a termék már minden meghosszabbító szerelvényét tartalmazza. Így tehát csak teljesen összeszerelve vehető használatba, és adható át használatra a vevőnek, mint komplett gáztüzelő berendezés! Az elsődleges problémánk azzal az állásponttal kapcsolatban, amely nem tekintené a meghosszabbított gáztüzelő berendezések meghosszabbító szerelvényeit a gáztüzelő berendezés részének az, hogy az ebből következő gyakorlat teljesen felborítaná a gáztüzelő berendezések forgalomba hozatalára vonatkozó rendszerünket.A GAD rendszeréből vizsgálva a gáztüzelő berendezések kémény szabványokra hivatkozva átalakított verziói, illegálisan átalakított gáztüzelő berendezések, amelyek üzembe helyezését meg kell tagadnunk, mert az átalakítás következtében eltérnek az azonosítási dokumentációtól. Ez vonatkozik az égéstermék vezető szerelvények égésminta vétel céljából történt megfúrására is! Az EU rajtunk teljesen kívül állóan kétfajta lehetőséget biztosított ezeknek a szerelvényeknek a megfelelőség igazolására. Ha a megfelelőséget a gyártó csak az egyik rendszerben igazolta, például egy gáztüzelő berendezés részeként, akkor nem követelhető meg, hogy a gyártó igazolja a megfelelőséget a másik rendszeren is, például a CPR hatálya alatt! Az összes olyan ellentmondás, amellyel a szakterület 1998 óta küzd ezen a területen, abból ered, hogy még nem mindenki értette meg, hogy a szakterületek szétválasztása kizárólag a GAD és a CPR hatálya alá való tartozás alapján valósítható meg konfliktus-mentesen. Minden más megoldás jogszabályok és a gyakorlati eljárások ütközéséhez vezetett, ami ráadásul a vevők szintjéig lenyúló konfliktusokhoz is vezetett, például akkor, amikor a helyi kéményseprő például egy GASTEK által megfelelőnek minősített, CE jelet viselő gázkazán illegális átalakítását követelhette ki, a tulajdonostól a használatba vételhez való hozzájárulása fejében. Szerintem, akkor jártunk jó úton például, amikor az MSZT/MCS 309 "Gázkészülékek bizottság szavazatával támogattuk a CEN/TC 166 "Kémények" bizottság javaslatát, hogy a meghosszabbított típusú gázkazánok kazán-moduljának, amely a C(11) típusú kazánok esetében egy részegység legyen kötelező egy önálló gáztüzelő berendezésként is tanúsíttatni. A magyar nemzeti sajátosságaink képviseletet igényelnek a CEN-ben. A hazai belső viták nem eredményeznek áttörést, egy álláspont képviselete a CEN-ben, viszont igen. A magyar "Gázkészülék bizottság szavazatával lett azonos a szavazatarány a CEN/TC 166 által kért megoldást támogatói és ellenzői között. A CEN/TC 166-nak ez a feltétele ahhoz, hogy támogassa további meghosszabbított gáztüzelő berendezés típusokhoz tartozó európai gáztüzelő berendezés szabványok kiadását. A CEN/TC 166 "Kémények" európai szabványosító műszaki bizottság tehát nem dugja homokba a fejét, nem állítja, hogy nincsenek meghosszabbított gáztüzelő berendezések! Több tagállamban nincs szükség olyan típusú szétválasztásra mint nálunk. Mert a szakterületek nem különülnek el egymástól, mert csak egy installateur van, akik mindenféle pecsét nélkül telepítenek egy teljes felhasználói gázberendezést. Csak egyszerűen kiállít egy igazolást, hogy mindent a vonatkozó előírások szerint készített el, a berendezés biztonságos, megfelelő. Hollandiában még ez sincs. Ott a megcsinálhatod magad is, ha képesnek érzed rá magad, elv érvényesül. A pecsételgetés nálunk egy szocializmusból megmaradt pavlovi reflex. Nálunk még az egyik szakember ellenőrizné a másikat, pecsét, hátán pecsét. Ahol nincsenek szétválasztva a szakterületek, ott nem is kell szétválasztani. A CEN bizottságokban csak nagy nehézségek árán értik meg, hogy miért is van nekünk szükségünk a szétválaszthatóságra, például a szabványokban. Nem értik kérés okát. Mint ahogy az angol kéményseprő sem értette meg azt a kérdést, hogy mi tesz akkor, ha nem engedi be a lakó? Majd végül amikor világossá vált, hogy nem érti félre a kérdést, azt kérte, hogy tessék neki elmagyarázni, hogy miért is ne engednék be egy lakásba, ha a tulajdonos hívta ki?


SzT | 2016. máj. 16.

Hrobár B írására reagálva. Nem elég, hogy az MBSZ különbséget tesz átvétel szempontjából az égéstermék elvezetők között : "Az egyik esetében (univerzális kéményrendszer) a kéményseprő törvénnyel összhangban kéményseprő ellenőrzés és átvétel szükséges a másik esetében (gyári rendszerek) pedig nem. Ezen kívül az MBSZ-ben számos pontban nehezítve van az univerzális kéményrendszerek alkalmazhatósága." Ezzel pedig megpróbál felül írni egy magasabb törvényi szabályozást is, vagyis a azt sugallja, hogy a törvényt nem kell betartani. Ezzel szándékosan félrevezeti a szakma számos szereplőjét. Ha ez a Bizottság tudatlanságából fakad (amit nem gondolok) az nagyon szomorú, ebben az esetben a Bizottság alkalmassága megkérdőjelezhető. Ha pedig ez tudatosan történt akkor egy újabb jogi kérdést vet fel. Aki pedig nem ismeri a 2015. évi CCXI. törvény a kéményseprő-ipari tevékenységről és csak az MBSZ-ben "mélyedt el" annak a későbbiekben nagyon fájhat majd a feje.... (A törvény nem tudása nem mentesít a felelősség alól)


Hrobár B | 2016. máj. 16.

Az alapvető vita arról szól, hogy lehet-e ill. kell e különbséget tenni az együtt tanúsított és az univerzálisan alkalmazható kéményrendszerek között. Az MBSZ-ben ugyanis jelentős különbség van az eljárásrendben attól függően, hogy melyik rendszert alkalmazzuk. Az egyik esetében (univerzális kéményrendszer) a kéményseprő törvénnyel összhangban kéményseprő ellenőrzés és átvétel szükséges a másik esetében (gyári rendszerek) pedig nem. Ezen kívül az MBSZ-ben számos pontban nehezítve van az univerzális kéményrendszerek alkalmazhatósága. Az együtt tanúsítással kapcsolatban van pár olyan kérdés amit idáig senki nem válaszolt meg és alapjaiban kérdőjelezi meg az MBSZ-ben szereplő differenciálás jogszerűségét: - mitől lesz egy kéményrendszer együtt tanúsított? Milyen dokumentumokkal igazolja egy-egy gyártó az együtt tanúsítás tényét? Tényleg elég egy matrica és a kazán gépkönyvben történő szerepeltetés? Jelenleg úgy tűnik igen, hiszen egy általam ismert gyártó sem tudott még az együtt tanúsítás tényéről hitelt érdemlő dokumentumot bemutatni. Jelenleg „bemondásra” lesz valami együtt tanúsított. - A kéményrendszert a készülék részegységének tekintjük, így vezetik be egyesek az abszolút magyartalan és mérnökember számára értelmezhetetlen fogalmakat: „meghosszabbított gázkészülék”, LÉCS stb… A gázkészülékek részegységeire vonatkozóan konkrét definíció van, nem kell nekünk semmit kitalálni: „A 2009/42/EK irányelv értelmében a részegységek nem gázüzemű berendezések, hanem olyan átmeneti termékek, amelyeket különállóan kizárólag szakemberek szerezhetnek be azzal a céllal, hogy a berendezésekbe még forgalmazásuk előtt beépítsék őket.” Felhívnám a figyelmet arra, hogy a részegységeket még forgalomba hozataluk előtt be kell építeni a tüzelőberendezésbe! Ha megengedőek vagyunk, akkor is maximum az az égéstermék-elvezető tekinthető a gázkészülék részegységének amit a készülék dobozában van, egy kereskedelmi egységként kerül a készülékkel forgalomba (pld. parapet kivezető szett). Az épületekbe tartósan beépített égéstermék-elvezetők egyértelműen az építési termékdirektíva hatálya alá tartoznak ennélfogva az ezekre a termékekre vonatkozó követelményrendszernek kell megfelelniük. Fentiek alapján az együtt tanúsítás és készülék részeként tekintett égéstermék-elvezető rendszerek MBSZ-ben szereplő eljárásrendje alapjaiban felülvizsgálatra szorul. Magyarország ebben a tekintetben is külön utat jár. Sehol Európában nincs ez a diszkriminatív megkülönböztetés két azonos forgalomba hozatali engedéllyel (CE) rendelkező termék között. Aki elolvassa az MBSZ erre vonatkozó pontjait világosan látja, hogy jelen pillanatban a jogászkodás fölülírja a józan műszaki érveket.


Chiovini György | 2016. máj. 16.

Bevallom, nem tudom, hogy a jogalkotók hogyan hozzák a rendeleteket. Azt sem tudom, van-e hatása a fórumon olvasható hozzászólásoknak. De a határozott véleményem, hogy a fórumra szükség van, hozzászólni pedig kell. Ha az állami rendelet alkotáson javítani kell, akkor az érintettek nem viselkedhetnek kívülállóként. Tisztességes dolog morgolódni, anélkül, hogy a lehetőségek határain belül megpróbálnánk javítani a helyzeten? Ugyanígy azoknak is megvan a felelőssége, akik a fórumra alapozva közvetlenül hatást gyakorolhatnak a rendelet alkotókra. Természetesen a végső felelősség a rendeletalkotóké. Remélem, hogy a hozzászólások hasznosak lesznek, és állítom, hogy nagyon szükségesek. Önmagában az is nagyon jó, hogy a megosztott tudás viszi előre a szakmát.


Kovács László | 2016. máj. 16.

A kéményseprés rendszere ma is a Mária Terézia és II. József korának szemléletét mutatja, amikor csak szilárd tüzelés létezett, a háztetők gyúlékony anyagból voltak, és a gondatlanságnak az lehetett az eredménye, hogy leégett egy egész falu. A kémények karbantartása a köz érdeke volt, ezért jogszabály tette kötelezővé. Földgáz tüzelésnél és nem éghető anyagú tetők mellett a köz veszélyeztetése elenyészővé olvadt, innentől az egyént, esetleg a családot érheti baj. Ennek kezelését az állam általában az érintettek hatáskörében hagyja, jó esetben felvilágosító anyagokkal, ingyenes, vagy mérsékelt áru vizsgálatokkal segíti a védekezést. Leegyszerűsítve, a pestis ellen a város védekezett, a gutaütés a polgár saját problémája volt. Mai példával élve, Magyarországon az egy évben regisztrált új TBC megbetegedések száma 1000 körül van, a TBC miatt nyilvántartásba vett betegek közül a kezelés megkezdésétől számított 12 hónap elteltével több, mint százan már nem élnek. Ezt a számot már olyan alacsonynak tekintik, hogy megszüntették az általános, kötelező, ingyenes tüdőszűrést, pedig itt egy fertőző betegségről van szó, csak ezen a szinten már nem tekintik járványnak. Behívó már nincs, aki akar, az megy, 18-40 év közötti életkorban az ára 1700 Ft. A méhnyak rák nem fertőző, évente nálunk félezer halálos áldozata van. Három évente ingyenes a szűrés, aki akar, elmegy rá, sajnos a többség nem, és az állam nem kényszeríti ki, nem teszi kötelezővé a megjelenést. Gondoljunk bele, ez mekkora kárt okoz az országnak, vagy ha onnan nézzük az érintett családnak. Rossz szokásom szerint oldalakon keresztül sorolhatnám azokat a veszélyeket, amik nagyságrendileg nagyobbak, mint amit egy tűzhely, vagy egy falikazán jelent, és az állam nem tekinti olyan közérdeknek, hogy radikálisan be kelljen avatkozni, bár azzal súlyos egyéni tragédiákat kerülhetnénk el. Ha másként tenne, az ország egyik fele valamiben folytonosan ellenőrizni a másik felét, akik emiatt a munkahelyükre se juthatnának el, és megállna az élet. Én ennek fényében nézem a kéményseprő tevékenységre vonatkozó előírásokat, amik teljesen ellentmondanak az általánosan követett elveknek. Hozzám közel áll Chiovini György megközelítése, gondos tájékoztatás mellett az egyén felelősségéről, és Zoárdé is, aki (megfelelő végzettség előírásával) szabad foglalkozássá tenné a kéményseprést. Legfeljebb kiegészítve azzal, hogy rászorultság esetén erre lehessen támogatást kérni, és mindezt leszűkítve a lakossági szektorra és az alacsony kockázatú helyzetekre, amilyen mondjuk egy zárt égésterű kazán. Persze, a jogalkotók nem a mi honlapunk hozzászólásainak áttanulmányozása után hozzák meg a rendeleteket, és mi nem is ennek reményében írunk ide.


Zoárd | 2016. máj. 15.

És, ha már! Korábban írtam arról, hogy a mai világban gond nélkül megvalósítható lenne az ellenőrzések központi adatbázisba feltöltése, pl.: tanúsítás, építési engedélyek. Ez még azt is lehetővé tenné, ha szervizesnek joga van a gázkészülék és a vele együtt minősített füstgázelvezető ellenőrzésére, akkor felesleges a kéményseprőnek kimennie a helyszínre. A mai számítógépes és internetes világban, amikor a NAV-hoz bekötött pénztárgépek vannak, ez nem lehet gond! Na ennyit kellene az államnak finanszíroznia, nem többet.


Zoárd | 2016. máj. 15.

Valóban a kémény helyzet ezer sebből vérzik. A rezsicsökkentés abszurd elfogadhatatlan állapotokat eredményezett, de lehet szándékos előjátéka volt az államosításnak. De azt is látni kell, hogy a kéményseprés korábban is a politika foglya volt. Mondhatnám, soha nem sikerült, vagy nem is akart a saját szakmai, piaci lábára állni. Ami az együtt tanúsítottat illeti, továbbra is az a véleményem, hogy a kéményseprő joga - az én olvasatomban - annak ellenőrzése, hogy a tulajdonos elvégeztette-e a szervizcéggel az ellenőrzést. Az, hogy a kéményseprő jogszabályba nem került bele az a mondatrész, hogy az együtt minősített nem tartozik a kéményseprők hatálya alá, nem mond ellent az előbbi mondatomnak. Fentiektől függetlenül továbbra is az a véleményem, hogy mind a gáz terv és kivitelezés, mind a kéményterv és kivitelezés ellenőrzését szakmai alapokra kellene helyezni. Azaz nem cégeknek, szolgáltatóknak kell jogot adni, hanem személyeknek, mint úgy általában a tervezés területén. A jogosult személyek dolgozhatnának az egész ország területén, tagjai lennének egy kamarának, mint a mérnökök. Egyébként azt, hogy egy bélelt kéménybe kötött deflektoros gázkészüléket 1, vagy 2 évente ellenőriznek, hát abban én nem érzek számottevő kockázatot. A zárt égésterűeknél pedig az éves szerviz inkább a készülék hosszútávú üzembiztonsága, hatásfoka miatt célszerű, és nem életvédelmi szempontok miatt szükséges.


Leikauf Tibor | 2016. máj. 15.

Tisztelt Uraim! Ma már bánom, de évekig vettem részt ebben a vitasorozatban, kívülről és közvetlen belülről is 16 éven keresztül. Eszem ágában sincs semmiféle érveléseket felhozni, főleg nem hosszú oldalakon keresztül ívelő jogi-műszaki katyvaszokat. Mint a Magyarországi Kéményseprőmesterek Szövetségének elnöke arra kérem az olvasókat hagyják ki ebből a kéményseprőket. Jelenleg magasan a legnagyobb vesztese az eszeveszett rezsicsökkentésnek a mi szakmánk és még nincs vége a vesszőfutásunknak. Jelenleg kisebb gondunk is ezerszerese annak amiről itt feleslegesen vitáznak egyesek. Ez már rég nem a mi és a "gázosok" vitája, ahogy ezt az egyik hozzászóló meg is jegyezte. A jelenleg az egyik fő baj az, ami mellé az épületgépészeknek is oda kellett volna markánsan állniuk, hogy a "B" típusú égéstermék-elvezetést és annak körülményeit ezentúl csak 2 évente kell ellenőrizni. Na ez ellen lehetne miért küzdeni, ez ember életekbe fog kerülni. A kéményseprést újraszabályozó ezer sebből vérző törvény tervezetében valóban benne volt, hogy ne terjedjen ki az "együtt tanúsítottra", de a törvényhozás ezt nem akarta, nem került bele a kihirdetett törvénybe. A kihirdetett törvényben ez áll: 2015. évi CCXI. törvény a kéményseprő-ipari tevékenységről 3. Az ingatlan használójának kötelezettségei és jogai 5. § (1) Az ingatlan használója köteles a kéményseprő-ipari szerv vagy kéményseprő-ipari szolgáltató e törvényben meghatározott ellenőrzését, vizsgálatát lehetővé tenni, ha a) olyan tüzelőberendezést üzemeltet, amely égéstermék-elvezetővel van felszerelve vagy ahhoz csatlakozik; vagy b) tartalék égéstermék-elvezetőt tart fenn. Tehát ha égéstermék-elvezetővel van felszerelve (együtt tanúsított), akkor az ingatlan használója köteles, nem a gázszerelő, nem a szervizes, hanem az ingatlan használója. Tehát jelenleg olyanon megy a vita, mint a halálbüntetés, vitázni lehet róla, de amíg az EU tagjai vagyunk, nem vezethetjük be, akkor meg minek vitázzunk rajta, értelmetlen. Tehát mivel műszaki, szakmai, logikus érv nincs, csak jogi (Fazakas Úr is ezt mondta nekem Gödöllőn sokak hallatára), ezért itt a törvényünk, jogi magyarázatra egy jogi válasz. Kedves együtt tanúsított elvet valló épületgépész kollégáim, minket kéményseprőket ebből legyetek szívesek kihagyni és az égéstermék-elvezető gyártókkal és forgalmazókkal vitatkozzatok az MBSZ kapcsán, a kéményseprő-ipari szabályozás ezt rendezte, lezárta. Sok szerencsét!


Chiovini György | 2016. máj. 14.

A szakmai részletekbe való elmerül helyett (nem értek hozzá eléggé) egy más szempontot említek. A házamban, lakásomban a saját biztonságomért én vagyok a felelős. A túlzott gyámkodást értelmetlennek és eredménytelennek tartom. De a házam, lakásom veszélyeztethet másokat is. Itt viszont a társadalom jogosan lép fel. Ha otthon a saját tudatlanságom vagy felelőtlenségem miatt szén-monoxid mérgezést szenvedek, az tragikus, de attól még az én ügyem. Ha a kazánom egy egész környéket áraszt el rákkeltő égéstermékkel, akkor ezt nem tehetem következmények nélkül. Kiragadott példák: ne legyen feladata senkinek, hogy időszakosan ellenőrizze, van-e szén-monoxid riasztóm és az működőképes-e. De ne nézze a társadalom ölbe tett kézzel, ha valaki úgy fűt, hogy a ház körül nyoma sincs legális tüzelőanyagnak. A sok hozzászólásban pro és kontra véleményezett előírásokat igen csak meglehetne rostálni, ha arra is tekintettel lennénk, mit véd a társadalom. Ha az egyént nagykorúnak tekintené, de a közösség ellenes magatartást eredményesen korlátozná. Mintha az lenne az elsődleges szempont, mit lehet könnyen, gyorsan ellenőrizni. A látszat a fontos, a bajokról nem tehetünk, mi a legjobbat akarjuk. Itt is elkelne egy felelősségi mátrix.


Zöhls András | 2016. máj. 14.

Kedves Miklós! Irigylem az optimizmusodat abban a tekintetben, hogy a gázos és kéményes vizsgálók ilyen mélységben ismernék és értelmeznék a rájuk vonatkozó jogszabályokat. Szerintem a napi tapasztalat messze nem ezt mutatja. A kéményseprő azért jön, mert az ő adatbázisában az szerepel, hogy nekem van egy kéményem. Attól, hogy én időközben kazánt cseréltem, és a meglevő falazott kéménybe egy új, a készülékkel együtt tanúsított égéstermék elvezetőt építettem, nem hiszem, hogy a listából lekerülnék. Nekem ugyan első lépésben nem kerül pénzembe az ő látogatása, de neki akkor is bevétel, amit az állam majd megfizet. Különben is, lehet, hogy az égéstermék elvezetés és a légpótlás remekül működik, attól még a falazott szerkezet leomolhat, az meg az ő felelőssége. Ha már úgy is ott jár, azt is megnézi, mikor járt ott a gázos, vagy hogy a tűzhely mellett a CO érzékelő működik-e. Nekem mindahányszor szabadságot kell kivennem, amikor a gáz műszaki felülvizsgáló, a készülék karbantartó, vagy a kéményseprő jön. Miért is? Mert, az egyik hozzászóló megfogalmazását használva, van egy olyan berendezésem, ami körülbelül annyira veszélyes, mint egy mosógép. Elfogadom, hogy vannak gáz meg kémény lobbik, sajnálom, hogy nincs felhasználó lobbi, pedig ma még ők vannak többségben. SzT. hozzászólására: A kéményseprő tevékenységről itt is lehet olvasni: http://e-gepesz.hu/?action=show&id=16364 esetleg érdemes belenézni a májusi VGF számba, Béla talán itt is megjelenteti az ott közzétett olvasói levelet. És lenyúlva a szóhasználatot: "ELNÉZÉST A BECSÜLETESEN DOLGOZÓ KÉMÉNYSEPRőKTőL".


SzT | 2016. máj. 14.

Azzal sem tudok egyet érteni, hogy az együtt tanúsított rendszerek vizsgálatát a gázkészülék beüzemelője végezze el. Mivel itt is több probléma merül. Nem egy olyan beüzemelővel találkoztam akinek még egy füstgáz elemzője sincsen, vagy hetek óta javítás alatt van de végzi a beüzemelést. Tehát nyugodtan kijelenthető, hogy nem független és ténylegesen érdekelt az átadásban. Ezt a mondatot a múlt héten hallottam egy olyan berendezésnél ahol nem teljesen teljesültek a feltételek "na én nem üzemelem be akkor jön más és ő teszi zsebre a pénz, engem meg többet nem hívnak" ELNÉZÉST A BECSÜLETESEN DOLGOZÓ KÉSZÜLÉK BEÜZEMELőKTőL. A másik gond, hogy az esetek többségében a készülékek nem kerülnek szakszervíz által történő beüzemelésre. Ez pedig mikor derül ki? Amikor a kéményseprő kiment sormunkára. Jelenlegi jogszabályi körülmények között csak a kéményseprőt vagyok köteles beengedni, tehát valahol a gázkészülék gyártóknak az érdeke is a kéményseprő ellenőrzés mert ő tudna nyomást gyakorolni az ügyfélre, hogy végeztesse el a beüzemelést. Még egy gond, hogy a beüzemelő a füstgáz elemzőjével számos esetben képtelen megállapítani, hogy az adott elvezető tömör-e vagy sem. Maximális biztonságot pedig csak a tömörségi nyomáspróbával lehet elérni. Ilyen készüléke a beüzemelőknek pedig nincsen.


SzT | 2016. máj. 14.

Nekem ez a CEN TR 1749 egy kicsit gyanús! A fő problémám, hogy ez nem más mint a gázkészülék gyártók lobby szervezetét képviselő szabvány, mellyel a gyártók és forgalmazóik anyagi érdekeit képviselik. Amit a CEN TR 1749-ben leírnak az messze van a valóságtól. Európában nem egységesek. Hogyan lehet az, hogy ugyanaz a gázkészülék egyes tagállamokban rendelkezik C6 besorolással másikban nem??? Tehát a gyártó dönti el, hogy anyagi piaci igényének megfelelően hová sorolja a gázkészülékét az adott országra vonatkozóan. Tehát nem szakmailag hanem anyagi érdekének megfelelően dönt. Mert csak a saját égéstermék elvezetőjét engedi, hogy még nagyobb profitra tegyen szert azon országban. Nem is csodálkozom azon, hogy nálunk a CEN TR 1749-et jelenleg a Szabványügyi Testület visszavont státuszban tartja. Hogyan lehet az, hogy ugyanannak a gázkészüléknek a vele együtt tanúsított égéstermék elvezető rendszere az egyik tagállamban egy Olasz gyártótól származik, egy másik tagállamban pedig egy svájci gyártótól származik? A valóságban a gyári égéstermék elvezetés csak abban nyilvánul meg, hogy különböző égéstermék elvezető idomokat kartondobozba csomagolnak, mikor milyet. Ez nem fordulhatna elő Fazekas Úr írása szerint! De előfordul mert a gyártó anyagi érdekei ezt kívánják és egy EU szabvány mögé bújnak! Hogyan lehet az, hogy ugyanabban a gyárban ugyanazt a gázkészüléket (minden műszaki változtatás nélkül) gyártják más márka megnevezés alatt egy adott ország kereskedőjének és a kereskedőnek gyártott CE engedélyben szereplő égéstermék besorolás más? Akkor ez szakmai vagy anyagi érdeket képvisel?


SzT | 2016. máj. 14.

Kedves Miklós! Átfutottam a CEN TR1749-et, de nem találtam benne olyan kifejezést, hogy "meghosszabbított gáztüzelő berendezés"... "meghosszabbított gázkészülékek" ezek honnan jönnek mert én ilyeneket nem találtam benne?


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

Még hozzátenném, hogy nagyban segíti megkönnyít az eligazodást, ha minden esetben azt a vezérelvet követjük, hogy az a szerkezet, amelyet a GAD hatálya alatt hoztak forgalomba a gázszerelők tevékenységi körébe tartozik, azok a szerkezetek pedig amelyeket a CPR hatálya alatt hoztak forgalomba a kéményseprők hatáskörébe. Ez egy olyan egyszerű elv amely lehetőséget teremt arra, hogy rendezzük a szakterület vitás kérdéseit. Ennek az elvnek az alapján a bonyolult kérdések is sokkal jobban átláthatók.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

Kedves András! Több okból sem hiszem, hogy úgy lesz, mint ahogy arra a hozzászólásod utolsó bekezdése szerint számítani lehet. Egyrészt arra mindig kínosan vigyáztak, hogy ne úgy fogalmazzanak, hogy a gáztüzelő berendezés égéstermékének összetételét ellenőrzi a kéményseprő, mert ezzel jogilag értelemben is nyilvánvalóvá válna, hogy gáztüzelő berendezést ellenőriztetnek a kéményseprővel, azaz áttévedtek a gáztörvény területére. Ez jogszabályi strukturális okból nem lenne fenntartható. Ezért a fogalmazás mindig úgy szól, hogy az égéstermék-elvezetőben áramló égéstermék összetételét, az égéstermék összetételét ellenőrzik, kínosan kerülve azt, hogy az égéstermék összetételének mérésével nem a kéményt, hanem valójában a tüzelőberendezést ellenőrzik. Másrészt a kéményseprő adatkezelése jelen állás szerint csak az égéstermék-elvezetőhöz csatlakozó tüzelőberendezésekre terjedhet ki, tehát ha meg is mérne egy ezen a körön kívüli tüzelőberendezést a kéményseprő, annak adatait nem kezelhetné. Harmadrészt a térítésmentes szolgáltatás miatt az érdekeltség most abba az irányba mutat, hogy ne kellejen ismételten ellenőrizni, azt amit a gázkészülék szerelők már ellenőriztek. Gondoljunk csak az ellenőrzések ritkításra vonatkozó elképzelésekre. Véleményem szerint a kéményseprő ne ellenőrizze a gázkészülék szerelőt,ugyanis a gázkészülék szerelők sokkal jobban értenek a gázkészülékekhez, mint a kéményseprők, a ritka kivételek persze előfordulhatnak. Ugyanakkor ellenőrizhetné a kéményseprő az előírt ellenőrzések és karbantartások megtörténtét, amikor nem a gázkészülék szerelőt ellenőrzi, hanem segít abban, hogy az üzemeltető ne feledkezzen meg a feladatairól. A jóváhagyott gázterv nélkül szerintem nem ellenőrizhető a légellátás sem, ezért ebben az esetben is inkább a vizsgálatok kikényszerítése lenne a kéményseprő feladata, nem maga az ellenőrzés, ez beleférne a kéményseprő rövid, pár perces látogatási idejébe a sormunka során a fogyasztóknál. Ez azonban nem így született meg az új szabályozásban. Érdekességként megjegyzem, hogy a magyar helyzetet a CEN-ben a szakértő partnereim, úgy értékelik, hogy az a ló egyik oldala, a ló másik oldala pedig Hollandia, ahol a tulajdonos saját maga is telepítheti a gázberendezését, csináld magad alapon, ha erre felkészültnek véli magát. Persze 95%-ban szakembert hívnak, úgy mint nálunk a házi villanyszerelések esetében, ahol a szolgálató a mérőig szolgáltat, utána minden a tulajdonoson múlik. Elgondolkoztató, hogy ennek ellenére nincs túl sok baleset. Ezzel persze nem a holland példát kívánom követendőként beállítani, de egy ilyen infó segít kilépni a hazai "üzemi vakságból" a megszokásból. Megjegyzem még azt is a korábbiakhoz, hogy ha az új kéményseprő szolgáltatásról szóló törvényünk nem úgy definiálná az égéstermék-elvezetőt, ahogy definiálja, akkor ütközésbe kerülne a tüzelőberendezések forgalomba hozatalára vonatkozó európai szabályozással. Sokáig nem volt fenntartható a korábbi, a gyakorlati eljárások szintjén megvalósuló kettős szabályozás a meghosszabbított gázkészülékek égéstermék szerelvényeire, mert az CE jelet viselő termékekkel szemben támasztott többlet követelményeknek való megfelelés elvárását jelentette, ami tilos.


Zöhls András | 2016. máj. 13.

Kedves Miklós, köszönöm a gyors választ, de az én problémám ezúttal is a jogszabály szövegezésével van. A Kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvény tervezetében szerintem még egyértelműen fogalmaztak: ”2. § (3) Nem tartozik a kéményseprő-ipari tevékenység körébe a) az épített cserépkályha, kandalló, kemence csak bontással oldható összekötő elemének vagy annak bekötőnyílásának, b) a használaton kívüli égéstermék-elvezető, valamint c) a tüzelőberendezéssel együttesen tanúsított égéstermék-elvezető ellenőrzése és tisztítása.” A jogszabály júliustól érvényes változatából már kimaradt a c) pont, helyette csak az Általad idézett összetettebb megfogalmazás maradt. A kéményseprő-ipari tevékenység mibenlétét a következőkben írja le: ”2. § .. (2) A kéményseprő-ipari tevékenység a) sormunka keretében és b) sormunka keretén kívül ellátandó feladatokból áll. .. (4) Sormunka keretében a) az égéstermék-elvezető ellenőrzését, szükség szerinti tisztítását; b) az égéstermék-elvezető műszaki felülvizsgálatát; c) a tüzelőberendezés biztonságos működéséhez szükséges levegő utánpótlásának ellenőrzését, figyelembe véve a levegő utánpótlást befolyásoló műszaki berendezések, beavatkozások hatását is; d) az égéstermék paramétereinek ellenőrzését; e) az összekötő elem ellenőrzését és szükség szerinti tisztítását; f) a gáztüzelő-berendezés műszaki-biztonsági felülvizsgálata jogszabály szerinti megtörténtének ellenőrzését; valamint g) a szén-monoxid érzékelő berendezésre vonatkozó műszaki követelményekről szóló miniszteri rendeletnek megfelelő szén-monoxid érzékelő berendezés felszerelésére és működtetésére vonatkozó kötelezettség teljesítésének, valamint az érzékelő működőképességének ellenőrzését.” Nekem a fentiek azt is jelenthetik, hogy a jövőben is számíthatunk a kéményseprők megtisztelő látogatására, ha nem is az égéstermék-elvezető ellenőrzésének, szükség szerinti tisztításának okán, hanem hogy elvégezzék az égéstermék paramétereinek ellenőrzését, illetve hogy megbizonyosodjanak, megtörtént-e a gáztüzelő-berendezés műszaki-biztonsági felülvizsgálata. Akkor aztán lesz nagy jövés-menés a lakásban.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

Feljebb kimaradt az "égésterméket" szó: tüzelőberendezés égéstermék kilépésére szolgáló kivezetésétől vezeti a szabadba az égésterméket


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

Kedves András! A kérdésedre a választ egyrészt az égéstermék-elvezetőnek a Kéményseprő-ipari tevékenységről szóló 2015. évi CCXI. törvényben közölt definíciója adja, amely szerint a törvény hatálya alá tartozó égéstermék-elvezető a tüzelőberendezés égéstermék kilépésére szolgáló kivezetésétől vezeti a szabadba, másrészt az új MBSZ 4.1.2.1. szakasza, amely szövegesen és tételesen meghatározza, hogy az egyes CEN/TR 1749 szerinti gáztüzelő berendezés típusoknak melyek a kötelezően előírt szerelvényei, így típustól függően egyértelműen azonosítva a gázüzemű tüzelőberendezések fizikai határait. Például megállapítható, hogy a C3 típusú gáztüzelő berendezésnek egyebek között részét képezi a tető feletti égéstermék terminál, valamint a tető feletti terminált és a berendezés tűzterét összekötő valamennyi égéstermék vezető teret határoló szerelvény. Egyébként belátható, hogy a tüzelőberendezések kialakítására vonatkozó szabályozás csak akkor nem ütközik az égéstermék-elvezető berendezésekre vonatkozó szabályozással, ha a kémény ott kezdődik, ahol a tüzelőberendezés véget ér. A tüzelőberendezés gyártóknál ezért szélesebb körnek kell elmélyedni, abban a kérdésben, hogy az egyes tüzelőberendezések fizikai határait hogyan határozzák meg az európai forgalomba hozatalukra vonatkozó előírások.


Zöhls András | 2016. máj. 13.

Nem vagyok a kérdés szakavatott ismerője, de számomra nem világos, honnan derülne ki, hogy a jövőben ne tartozna a kéményseprő-ipari tevékenység körébe a készülékkel együtt tanúsított égési levegő ellátó és égéstermék elvezető rendszerek időszakos ellenőrzése. Nekem úgy tűnik, hogy ennél a megoldásnál az egyetlen előny, hogy az égéstermék elvezető külön méretezésére az installáció során nincs szükség, ott a gyártó gépkönyvében szereplő adatokat kell elfogadni, és hát az a méretezés nem olyan nagy gond.


Zoárd | 2016. máj. 13.

Nos, Fazakas Ferenc Miklós kollégánk elég rendesen helyre tette a dolgokat. Legszebb az utolsó megjegyzés! 1998 tisztelt uraim 18, azaz tizennyolc évvel ezelőtt volt és még most se sikerült a problémát megemészteni.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

Idézet a cikkből:" Az MBSZ olyan területeket szabályoz, mely nem tartozik a hatáskörébe, az égéstermék elvezetéssel kapcsolatos jogszabályok előkészítése jelenleg a Belügyminisztérium feladatköre. A kormány döntése alapján a kéményseprő-ipari tevékenység ingyenes, de mindenki számára kötelezően igénybe veendő, az állam által garantált biztonsági szint fenntartását nem befolyásolhatják a jogszabályi keretek mögé bújtatott piaci érdekek." Nem egyértelmű, hogy a cikk írója mire gondolt, de jelzem, hogy 1998-tól kezdődően megváltozott az a korábbi osztályba sorolási rend, amely a döntően függőleges égésterméket vezető járatokat sorolta a kéményseprés hatáskörébe. Az 1998-óta hatályos osztályba sorolási rend szerint az égéstermék vezetés attól függetlenül része lehet a tüzelőberendezésnek, vagy képezheti részét egy független égéstermék-elvezető rendszernek, hogy az elvezetés döntően vízszintes, vagy függőleges elrendezésű. Ennek megfelelően a kéményseprő szolgáltatásról szóló törvényünk a tüzelő-berendezés égéstermék kilépéstől kezdően definiálja a hatálya alá tartozó égéstermék-elvezetőt. Ezért lenne nagyon fontos a kéményseprők számára a CEN/TR 1749 szerinti osztályba sorolási rend ismerte!


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

Továbbá a szabványok nem tilthatnak megoldásokat, csak megállapíthatják, hogy az adott megoldás esetén nem hivatkozhatunk az adott szabványra vonatkozó megfelelőségre.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

Idézet a cikkből: „• a jogszabály több ponton hivatkozik helytelenül fogalmakra, melyek más kapcsolódó jogszabályi területen, így a kéményseprő-ipari jogszabályokban kerülnek helyesen” értelmezésre”: , Egy jogszabályban mindig az adott jogszabályban definiált fogalmakat kell alkalmazni. Ha két jogszabályban egy fogalmat nem teljesen azonosan határoznak meg, abból nem következik, hogy az egyik, vagy a másik jogszabály fogalom-meghatározása hibás lenne. Idézet a cikkből: „amennyiben egy berendezés, készülék, részegység több irányelv, rendelet hatálya alá is tartozik, úgy mindegyik irányelvben, rendeletben előírt követelményeknek meg kell felelnie, ezt a megfeleltetést próbálják a jogszabályban tett differenciálással elkerülni” : Az egyes termékek hovatartozásáról pro és kontra végeláthatatlan és magasröptű vitákat lehet folytatni, ugyanis egyes termékek egyes tulajdonságaik folytán indokoltan több irányelvhez, vagy EU rendelethez is kapcsolhatók lennének. Az ilyen viták nem vezetnek sehova! Teljesen világos, hogy egy termék attól függően tartozik egy irányelvhez vagy egy EU rendelethez, hogy a CEN honlapján, illetve az EU hivatalos újságjában (Official journal) a rendelethez tartozó harmonizált szabványok jegyzékében szerepel-e az a szabvány, amely szerint a termék megfelelőség értékelését elvégezték. Ugyanis vannak olyan termékek, amelyek egyes tulajdonságaik folytán indokoltan több irányelvhez, vagy EU rendelethez is kapcsolhatók lennének. Azonban abból, hogy egy termék megfelelősége több EU szabvány szerinti megfelelőséggel is igazolható, nem következik, hogy a gyártó a megfelelőség értékelését mindkét szabvány szerint el kellene, végezze, sőt a gyártónak joga van a szabványok önkéntes alkalmazásnak elve alapján a termék megfelelőségét az előbbi szabványoktól teljesen független módon is igazolni. A meghosszabbított gáztüzelő berendezések megfelelőség értékelésének kérdésében a 22/98 IKIM rendelet, amely a gázkészülék irányelvet honosító hazai jogszabályunk, teljesen egyértelműen meghatározza azokat az eljárásokat, amelyekkel a megfelelőség bizonyítható. Ezek közé nem tartoznak az építési termék rendelet hatálya alá tartozó szabványok, kivéve akkor, ha a termékre vonatkozó harmonizált szabvány kifejezetten megkövetel ilyen megfelelőséget. Egyébként a terméken alkalmazott CE jel azt jelenti, hogy a termék megfelel valamennyi vonatkozó követelménynek. Adott termék esetben ez a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság felé benyújtott bejelentéssel vitatható. A gázkészülék irányelv a speciális irányelvek közé tartozik, amelyek esetében annak elemzésének a kimenetelétől függetlenül, hogy a termék esetleg tartozhatna más irányelvek hatálya alá is, kizárólag a vonatkozó speciális irányelv követelményeit kell teljesítenie a terméknek, az ErP előírások kivételével. A szabványok önkéntes alkalmazásnak elve kizárja azt, hogy abból, hogy egy termék egy szabvány alkalmazási területébe tartozik, következzen az is, hogy a terméknek kötelezően meg kell felelnie ennek a szabványnak. Ha pedig egy műszaki megoldás kívül esik egy szabvány alkalmazási területén, abból nem az következik, hogy az műszaki megoldás nem megvalósítható, hanem az, hogy a megfelelőséget nem igazolhatom az adott szabványnak való megfelelőség igazolásával. Továbbá a


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

És még egy idézet: „ a kivitelező a beépítés során csomagolt –jelöletlen- terméket lát, melynek alapján nem tudja ellenőrizni, hogy együtt tanúsított vagy külön tanúsított égéstermék-elvezető beépítésére kerül sor, sok esetben nem is kívánja az azonosítást megtenni, mert piaci érdekének megfelelően az olcsóbb részegységeket vegyesen használja fel, megtévesztve ezzel a műszaki biztonsági átadásban résztvevőket, veszélyeztetve a végfelhasználót,” A hatályos gáztüzelő berendezés szabványok előírják a részegységek, vagy azok csomagolásának azonosítását, ezért a részegységek a kivitelezés során ma már nem téveszthetők össze. Másik lehetőség, hogy a gyártó előírja a részegységek összeszerelése során olyanok közreműködését, akik például gyári tanfolyamokon szerzett ismeretük alapján, ismerik a kizárólag arra a szerelvényre vonatkozó, megkülönböztetésre alkalmas jeleket. Annak ellenőrzése, hogy a gáztüzelő berendezésbe a tanúsítónál azonosított részegységek, alkatrészek épültek-e be, a gyártó, illetve megbízottjának a feladata, a mai jogszabályi környezetben. Ezért a nemzeti telepítései eljárások körében, csak azt a követelményt támaszthatjuk, hogy a gyártó vagy megbízottja hitelt érdemlően igazolja a tüzelőberendezés típus-tanúsított állapotnak való megfelelőségét, például az üzembe helyezési dokumentum kiállításával. Azaz teljesítjük az a követelményt, hogy legyen visszakereshető személyes felelőse helyszínen készre szerelt tüzelőberendezés megfelelőségének. Ez a cél a dokumentált üzembe-helyezéssel megvalósul. A típustanúsításnak megfelelő részegységek beépítését a tagállami hatóságok közül a forgalomba hozatalra vonatkozó szabályozás betartására kijelölt hatóságok ellenőrizhetik. A tüzelőberendezés üzembe helyezője a gyakorlati eljárások során leginkább az ellenőr szerepét tölti be, aki a teljes rendszer megfelelőségét ellenőrzi, hiszen a berendezés beindításnak feltétele, hogy valamennyi üzemeltetéshez szükséges feltétel biztosított legyen. Az üzembe helyező igazoló dokumentumok alapján ellenőrzi például, hogy megtörtént-e gáztömörség vizsgálta. Ha a tüzelőberendezés független égéstermék-elvezető rendszerhez csatlakozik, akkor ellenőrzi, a megfelelő minősítésű kéményseprő szakvélemény meglétét is, a megfelelő légellátást, az MBSZ előírásinak betartását, például ha a tüzelőberendezés saját égéstermék terminállal rendelkezik, a szolgáltatott gáz paraméterinek összhangját a tüzelőberendezés aktuális beállításával és ellenőrzi azt is személyesen, vagy más közreműködő szakemberek által kiállított igazolások alapján, hogy a gáztüzelő berendezésbe a tanúsítónál azonosított részegységet építették-e be, stb.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

Egy újabb idézet: „• piaci szereplők számára alkalmazhatatlan a jogszabály szerinti különbségtétel, a gyakorlatban ugyanis nem állapítható meg, hogy melyek a gázkészülékkel együtt tanúsított égéstermék- elvezetők,” Nem értelmezhető, hogy kik azok a piaci szereplők, akiknek feladata lenne megállapítani, hogy egy gáztüzelő berendezésbe a gyártó az általa dokumentált szerelvényeket építette-e be vagy sem? Érdekes, hogy ezt a kérdést mindig csak a tüzelőberendezés égésterméket vezető szerelvényeivel kapcsolatban szeretnék mélyrehatóan vizsgálni, miközben a gáztüzelő berendezésben nagyon sok egyéb alkatrész és szerelvény van, amelyek ha nem felelnek meg a gyártó által dokumentáltnak, akkor annak súlyos következményei vannak. A gáztüzelő berendezések gyártói a meghosszabbított gáztüzelő berendezéseket részegységekre (kazán-modul, csövek, terminálok) bontva értékesítik és ezekre a részegységekre részegység megfelelőséget vállalnak. A részegységekből jogilag attól jön létre a kész gáztüzelő berendezés, hogy az üzembe helyezésre kötelezett tüzelőberendezésen a gyártó, vagy megbízottja elvégzi azokat az üzembe helyezés során elvégzendő utolsó ellenőrzési műveleteket, amelyeket a gyártó előírt. A termék ettől kezdve tekinthető maradéktalanul piacra helyzetnek. Ekkor pedig már a meghosszabbított gáztüzelő berendezés minden előírt részegységét tartalmazza. Tehát annak vizsgálta, hogy a meghosszabbított, üzembe helyezett, CE jelet viselő tüzelőberendezések valóban a megfelelőség tanúsításuk szerinti szerkezetet tartalmazzák, nyilvánvalóan a forgalomba hozatali szabályozásuk hatáskörébe tartozik. Ebből következik, hogy a gyártókon túlmenően a fogyasztóvédelmi hatóság feladata annak ellenőrzése, hogy a CE jelet viselő termékek megfeleljenek a megfelelőség igazolásaikban foglaltaknak. Az MBSZ szerint a telepítés tervén és a helyszínen is azonosítani kell a gáztüzelő berendezés helyszíni szerelésnek megfelelő egyetlen CEN/TR 1749 szerinti típust, amelynek ismeretében a kéményseprőnek és a gázkészülék szerelőnek is tudnia kell, hogy a helyszínen található rendszer mely részei tartoznak hozzá. A típus azonosítása különösen fontos, ha a kazán-modul több gáztüzelő berendezés típusba is beépíthető, ezért az adattábláján több CEN/TR szerinti típus is fel van sorolva, mint lehetőség., de ez a felsorolás nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy azonosítsa a helyszínen megvalósult típust. Az új helyzetben ezért inkább azzal kéne foglalkoznunk, hogy az MBSZ előírásait követve, hogyan jelölük a gáztüzelő berendezéseknek azt a CEN/TR 1749 szerinti típusát, amelynek a helyszíni összeszerelés megfelel, a kazán-modul adattábláján lévő típusok közül, annak érdekében, hogy a jelölés megfeleljen a kéményseprők azon igényének például, hogy a CEN/TR 1749 szerinti típus azonosítása ránézésre, gyorsan biztosított legyen. Szerintem az új jogszabályi környezet indokolja azt is, hogy a gáztüzelő berendezések üzembe helyezett állapota is gyorsan megállapítható legyen, mert üzembe helyezés hiányában az üzembe helyezésre kötelezett tüzelőberendezések nem is minősülnek tüzelőberendezéseknek, csak félkészterméknek vagy részegységek halmazának.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

Ismét idézek a cikkből: „• nem tekinthetők biztonságosabbnak az együtt tanúsított rendszerek, hiszen tipikusan ugyanaz a gyártója az együtt tanúsított és a külön tanúsított rendszereknek, sőt sok esetben ugyanaz a gyártmány együtt tanúsított és külön tanúsítottként is beépíthető,”: Szerintem a meghosszabbított gáztüzelő berendezések biztonságosabbak, mint amikor két külön tanúsított rendszerből állítjuk elő ugyanazt a szerkezet. Ugyanis a meghosszabbított gáztüzelő berendezések esetén egyetlen gyártó, egyetlen berendezéséről beszélünk. Nem fordulhatnak elő a csatlakozásoknál az eltérő geometriai mértekből adódó rendszeres hibák. Továbbá a hő és áramlástechnikai méretezési eljárás, amely hibák lehetőségét hordozza magában két külön rendszer összekapcsolása esetén (adatbeviteli hibák,a gyári adatok félreértése, stb.), nem fordulhat elő, ha mindent egy rendszeren belül kezelünk, amely többszörös gyártói ellenőrzésen, a számírási eredményeket igazoló laborméréseken való ellenőrzéseken esik át. Jó példa erre, hogy a külső-fali, ventilátor nélküli gáztüzelő berendezések maximális elvezetési hossza meg sem állapítható számítással, csak mérés alapján határozhatjuk meg azt az elvezetési hosszt, amelyen belül a berendezés megfelelően működik. így ebben az esetben fizikailag kizárt, hogy a meghosszabbított gáztüzelő berendezésnek olyan alternatívája legyen, amely a gáztüzelő berendezéstől független égéstermék-elvezető berendezéshez kapcsolható. Aminek fényében igen furcsa a cikk írónak, azaz állítása, hogy nincs különbség a kétfajta megfelelőség értékelési eljárás között.


Fazakas Miklós Feren | 2016. máj. 13.

Idézek a cikkből: „a lakosságot, versenyjogot sértő módon, hátrányosan érinti, hogy abban az esetekben, amikor egy olyan gázkészüléket kíván lecserélni a tulajdonos, amelyik nem rendelkezik C2, C4, C6, vagy C8 minősítéssel csak az azonos márkájú gáztüzelő berendezést választhatja, vagy több-százezer forintos költségért lecseréltetheti az égéstermék-elvezető berendezését is,”: A cikk írói élesen támadják azokat a meghosszabbított gáztüzelő berendezés típusokat, amelyek nem rendelkeznek C2, C4, C6, vagy C8 minősítéssel, mondván, „hogy a meghosszabbított gáztüzelő berendezésekbe tilos idegen szerelvényeket beépíteni, ami piackorlátozó”. Érdekes ellentmondás, hogy a C2, C4, C6, C8 típusokra való hivatkozással a cikk írói pont annak a hatályos európai forgalomba hozatali szabályozásnak a definícióit használják, amelynek a létezését éppen tagadni próbálják. A meghosszabbított gáztüzelő berendezések ugyanúgy egy rendszert képeznek, mint a független égéstermék-elvezető berendezések és ugyanúgy tilos a rendszer tanúsított elemeit rendszeridegen elemekkel helyettesíteni, csak az egyik esetben a rendszerben való gondolkodás sérti a lokális kéményrendszerek gyártóinak érdekét, a másik esetben rendszerben való gondolkodás az ő érdekeiket szolgálja. A rendszerekbe idegen szerelvények beépítésének tiltása azonban szakmai alapokon és nem érdekeltségi alapokon nyugszik. A valódi, műszaki alapokon nyugvó ok az, hogy sem a független égéstermék-elvezető rendszerek, sem a gáztüzelő berendezések meghosszabbító szerelvényeinek geometriája nem szabványosított. Ugyanis a névleges cső-mértek azonossága a rendszereken kívül nem garantálja a csereszabatosságot, mert ehhez többek között az elemek csatlakozásának geometriáját, belső érdességét, az ívek rádiuszát, a tűrésmezőket kéne egységesíteni, szabványosítani. Egy ilyen cél elérése ma megvalósíthatatlannak tűnik. A meglévő rendszerek esetében szabványosítás hiányában előfordul például, hogy a 85 mm-es névleges méret az egyik rendszer esetében a cső belső, míg a másik rendszer esetében a cső külső átmérőjét jelenti. Ezért a különböző rendszerek összekapcsolásnak lehetőségét az épületgépész mérnököknek mindig gondosan vizsgálnia kell, továbbá a két összekapcsolandó CE minősített rendszer gyártóinak szolgáltatnia kell az összekapcsolhatóság ellenőrzéséhez szükséges információkat. Ennek elmulasztása vezet oda például, hogy igen gyakori az, hogy a tömítőgyűrű az egyik elem csatlakoztatásra kialakított felületén kívüli szakaszára esik, azaz nem tömít. Különösen gyakori ez a tüzelőberendezések un. indító idoma és a független égéstermék-elvezető rendszerek csatlakozásánál. Ezért gyakori, hogy szabálytalanul, tömítő-masszával hozzák létre a tömörséget. Az, hogy a névleges méret egyik rendszer esetében a külső, a másik rendszer esetében a belső átmérőt jelenti, 25% csökkenést eredményez az elvezethetőség maximális egyenértékű hosszában, például akkor, ha egy meghosszabbított gáztüzelő berendezésnek, mint rendszernek a szerelvényeit egy idegen rendszer elemeivel helyettesítik. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gáztüzelő berendezés illegális átalakításának tényén túllépve, fizikai okokból sem támaszkodhatunk ekkor már a gáztüzelő berendezés gyártója által, az adott rendeltetési ország éghajlata függvényében megadott maximális egyenértékű elvezetés hosszakra, hanem hő és áramlástechnikai méretezést kellene végezni és meg kellene állapítani az idegen szerelvények összekapcsolhatóságát is a megmaradó rendszer elemekkel. Azonban, - számomra legalábbis- , értelemszerű, hogy például egy csak C3-as típusú tüzelőberendezés gyártója nem szolgáltathat információkat, annak elősegítésére, hogy a tüzelő-berendezésbe a gyártásfelügyeletet gyakorló tanúsítónál leadott azonosítási dokumentációban nem szereplő elemek illegális beépítését elősegítse. Kiinduló adatok hiányában viszont nem lehet elvégezni a hő és áramlástani méretezést. Ha egy tüzelőberendezésnek például csak C3 típusú tanúsítványa van, és az égésterméket vezető szerelvényeket, annak a gyártás-felügyeletet gyakorló tanúsítónak a felhatalmazása nélkül, amelynek 4 jegyű azonosítója a tüzelőberendezés adattábláján, a CE jel után szerepel, olyan szerelvényekre cseréljük, amelyek e tanúsítónál nincsenek azonosítva, akkor a gáztüzelő berendezés illegális átalakításnak vétségét követjük el (lásd : ATB-k alkalmazása C3 típusok átalakítására). A hő és áramlástani méretezés szükségessége és a két CE minősítéssel rendelkező rendszer összekapcsolását lehetővé tévő szabályos eljárás plusz költsége megkérdőjelezi, a két külön rendszer alkalmazásának előnyeit, ahhoz képest, mint amikor a teljes feladatot egyetlen CE minősített rendszerrel, egy meghosszabbított gáztüzelő berendezéssel oldja meg a vevő. Egyetlen CE minősített, meghosszabbított tüzelőberendezés esetben ugyanis elmarad,a két rendszer összekapcsolhatóságának vizsgálatához szükséges jelentős átfutási idő is, ami meghatározó lehet akkor, amikor a meglévő, elavult fűtőberendezésünk pont a tél kellős közepén mondja fel a szolgálatot! Nyilván ezek az okai annak, hogy igen sokan választják az utóbbi megoldást, hiszen még a cikk írói sem állítják, hogy valakik erővel kényszerítik mostanában a vevőket arra, hogy meghosszabbított gáztüzelő berendezéseket válasszanak. Valójában éppen annak lenne piacszűkítő hatása, ha a vevőket erővel kizárnánk annak lehetőségéből, hogy az EU forgalomba hozatali szabályzása által biztosított kétféle megoldási mód közül bármelyiket szabadon választhassák. Ami az égéstermék elvezető rendszerek lokális forgalmazói számára piackorlátozónak tűnik, az a vevők szempontjából nézve bővíti a választási lehetőségeket. Az természetesen igaz, hogy ha a vevő már elkötelezte magát az egyik megoldás mellett, akkor később csak jelentős veszteség árán léphet át egy másik rendszerbe. De ez minden más termék esetében is így van. Például akkor, ha megveszek egy TV-t és rájövök, hogy egy mérettel nagyobbra lett volna szükségem, akkor a meglévő berendezésemtől csak bizonyos veszteséget elkönyvelve tudok megválni. A cikk felvetéseivel szemben, a fordított esetre is igaz, hogy ha valaki például egy C6 típusú kazánt választott magának, akkor csak úgy tud egy olyan gázkazánt beépíteni, amelynek csak C3-as minősítése van, hogy jelentős költséggel kicseréli az egész beépített független égéstermék-elvezető rendszert!!! Általánosságban igaz az, hogy a vevők ritkán mérik fel annak a jelentőségét, hogy amikor valamit megvásárolnak, akkor hosszú időre el is kötelezik magukat az adott megoldás mellett. Ha valaki egy független égéstermék-elvezető rendszer mellett dönt, akkor ezzel a döntésével gyakorlatilag kizárja annak a lehetőségét, hogy később, amikor a meglévő kazán cserére szorul és az égéstermék-elvezető rendszer esetleg még nem, akkor egy olyan kazángyártó termékét választhassa, amelynek csak olyan meghosszabbított típusú kazánjai vannak, amelyeknek esetében a szabadban elhelyezkedő égéstermék terminál a tüzelőberendezés részét képezi a tüzelőberendezés CE típus-megfelelőség tanúsítása szerint. (Nem az MBSZ szerint.). Az az állítás tehát, hogy a C2, C4, C6, C8 típusú gáztüzelő berendezések hátrányára sérül a versenyjog, a fentiek alapján nem igaz. Ugyanis ugyanezzel a logikával állíthatnánk akár azt is, hogy a C1, C3, C5, C9 típusokat éri versenyhátrány azáltal, hogy meglévő C2, C4, C6, C8 típusok esetén a C1, C3, C5, C9 típusokat csak a meglévő, független égéstermék elvezető rendszer eltávolítása, kidobása árán tudjuk telepíteni. Továbbá igen ritka azaz eset, amikor egy gyártónak csak C3 -as, vagy csak C6-os tanúsítványai vannak. Továbbá az MBSZ változásai éppen most tették lehetővé a C6 típusok estében is az egyszerűsített készülékcserét. Ezért nem tudom megérteni az EMKÉSZ MBSZ-t bíráló cikkének okait! Még az sem igaz, hogy a kialakult helyzetért az „MBSZ a felelős”. Ugyanis az MBSZ hivatkozik, sőt hivatkoznia kell valamennyi a gázberendezések telepítését érintő jogszabályra és szabványra, szabályra. Az MBSZ szabályozási rendszere tradicionálisan a CEN/TR 1749 szerinti európai osztályba sorolási rendben azonosított típusokra épül fel, ez nem új dolog!. A vonatkozó biztonsági előírások alapvetően függnek a tüzelőberendezés CEN/TR 1749 szerinti típusától. A vitaindító cikket sem lehetett megfogalmazni a CEN/TR 1749-ben definiált fogalmak nélkül. A szerzőnek hivatkoznia kellett a C2, C4, C6, C8 típusokra, hogy megértesse magát másokkal. Ne felejtsük el, hogy valamennyi CE jelet viselő gáztüzelő berendezésünk típus-megfelelőség tanúsítványa hivatkozik a berendezés vonatkozó CEN/TR 1749 szerinti típusára. A CEN/TR 1749 szerinti definíciók kivezetését kérni az MBSZ-ből és a gáztüzelő berendezések európai forgalomba hozatali rendjéből, ezért nonszensz olyan, mintha valaki saját maga alatt kívánná a fát kivágni, vagy olyan lenne, mint amikor véletlenül töröljük a számítógépünk operációs rendszerét . A gáztüzelő berendezések CEN/TR 1749 szerinti osztályba sorolási rendje, funkcióját tekintve egy szakmai értelmező szótár szerepét tölti be: Az egyes európai szabványosító műszaki bizottságok által készített európai szabványokban a gáztüzelő berendezések típusát, így azok fizikai határait a CEN/TR 1749 szerint definiálják. Ennek következtében van egységes osztályba sorolási rendszerünk. Különben az osztályba sorolási rend különbözne például a gázkonvektorok, a gázvízmelegítők vagy a gázkazánok esetében, mert különböző bizottságok készítik ezeknek a készülékeknek a harmonizált európai szabványait. Tehát a CEN/TR 1749 szerinti típusbesorolás nem a CEN/TR 1749 alapján válik kötelezővé, hanem annak következtében, hogy azok a harmonizált európai gázkészülék szabványok, amelyek alapján a CE jelet viselő gáztüzelő berendezések megfelelőségét igazolták, ugyanúgy definiálják az tüzelő berendezések típust, mint ahogy az a CEN/TR 1749-ben le van írva. A harmonizált szabványok jogállása viszont egyértelműen definiált, amely úgy szól, hogy a harmonizált szabványoknak megfelelő berendezéseket kötelező úgy tekinteni, hogy azok teljesítik a vonatkozó előírások követelményeit az EU-ban! Ebbe nyilvánvalóan bele tartozik az is, hogy a harmonizált szabványnak való megfelelőség alapján CE jelet viselő meghosszabbított gáztüzelő berendezések fizikai határai nem megkérdőjelezhetőek! A harmonizált szabványok önkéntes alkalmazásának elve sem jelet felmentést az alól, hogy egy gáztüzelő berendezés fizikai határait az adott alkalmazási területnek megfelelő harmonizált európai gázkészülék szabvány szerint azonosítsuk. Ugyanis a szabványok alkalmazásának önkéntessége csak addig tart, amíg a berendezés gyártója kiválasztja, hogy a berendezése megfelelőségét melyik eljárás szerint kívánja biztosítani. Innen kezdve a gyártó választása szerint kötelező az adott szabvány használata a megfelelőség érékelése során és ez vonatkozik a piacfelügyeleti eljárásokra is. Tehát, ha egy CE jelet viselő gáztüzelő berendezés egy CEN/TR 1749 és a tüzelőberendezésre vonatkozó harmonizált szabvány szerint, egy CEN/TR 1749 szerinti típusra hivatkozva határozza meg saját fizikai kiterjedését, akkor ennek alkalmazása miden további szereplőre nézve kötelező, ide értve a tagállami hatóságokat is. A fentiek alapján nyilvánvaló az is, hogy a gáztüzelő berendezések európai osztályba sorolási rendjét nem az MBSZ-ben találták fel! Az MBSZ alapvető feladata ugyanakkor, hogy az EU szabályozással összhangban, a hazai szakemberek számára egyértelműen azonosíthatóvá tegye többek között a CE jel hatálya alatt forgalomba hozott, és a CEN/TR 1749 szerinti típusra hivatkozó gáztüzelő berendezések fizikai határait, annak érdekében, hogy a gáztüzelő berendezések telepítői ne legyenek kénytelenek megvenni az összes tüzelőberendezés készülékszabványát. Továbbá a kéményseprő tevékenységről szóló törvényünk alkalmazása szempontjából is egyértelműen szükséges, hogy a hazai jogszabályok azonosítsák a tüzelőberendezések égéstermék kilépésnek helyét, a vonatkozó európai szabályozással összhangban, annak érdekében, hogy a kéményseprő-ipari tevékenységet szabályozó törvény szerint az égéstermék-elvezető kezdeti pontja definiált legyen


Zoárd | 2016. máj. 12.

Az egész kéményseprés és gáztéma a hatósági mivolta miatt olyan amilyen. Korrekt, hozzáértő ésszerű ellenőrzési folyamaton kevesen akadnának ki. De! Amikor jön a „hatóság”, akkor azzal kezdődik minden, hogy van 30 napjuk, vagy 15 munkanapjuk a válaszra. Ez egy egyszerű tricox kéményes kazán cserénél 4 x 30, százhúsz nappal hosszabbítja meg, az 1, azaz egynapos munkával elvégezhető készülékcsere lebonyolítását. Ez annyira abszurd, hogy értelmes ember nem tud mit kezdeni vele! Ezért kellene mind a kémény, mind a gázengedélyezési felülvizsgálati rendszert ALAPJAIBAN KIFORGATNI a mai rendszeréből! Azt, hogy ezt hogy kellene, már sokszor, sokféleképen le lett írva! Megfelelő jogosultságok és felelősségek kellenek és szúrópróba szerűen kell ellenőrizni, ezen szakembereket! Sajnos ez túl egyszerű lenne, valamint rengeteg érdeket sért, ezért kevéssé látom a reális lehetőséget arra, hogy ez megvalósuljon, addig meg megy a „…” paszírozás.


Murányi Sándor | 2016. máj. 12.

Így van, kedves András!


kovács András | 2016. máj. 11.

Szerintem egy nem együtt minősített gázkészülék-égéstermékelvezető is megfelelően tud működni. Az sem véletlen, hogy a kéményseprő közszolgáltatók a szakvéleményt nem együttminősített rendszerre is kiadják. De gáz biztonsági szempontból van ennek jelentősége? Legfeljebb a készülék nem fog működni. Már régen túl kellett volna lépni számtalan parttalan vitán, az MBSZ-t kell úgy átírni, hogy csak a biztonsági kérdéseket vizsgálja. A többi a tervezőre, kivitelezőre, megrendelőre tartozik. Az elosztói engedélyes nem hatóság, csak egy szolgáltató. Persze pl. a FőGÁZ szeret úgy tenni, mintha hatóság lenne...


Murányi Sándor | 2016. máj. 11.

Amikor a hozzáértő, jól megfizetett gázszerelő egy gázkészüléket összeszerel egy égéstermék elvezetővel, akkor el tudja dönteni annak műszaki megfelelőségét. Ha nem, akkor a készülék majd elmagyarázza neki a leállásokkal, vagy a borzasztó égéstermék összetétellel. A C6- meg az együtt tanúsítás nem műszaki, hanem jogi, üzleti, meg megélhetési ügy. Nagyon fontos, hogy a hozzáértő, jól megfizetett gázszerelő legyen a tudás birtokában, és nyilvánvalóan azt a kevés kizárást ismerje amikor vagy a készülék gyártó, vagy az elvezető gyártója kifejezetten tilt egy összeépítést. Az elvezetők, mivel azonos kialakításutak, hasonlóak az autók fékbetétjeihez, a gyártója ráírja melyik autóhoz jó. Tetszik ez az autógyáraknak? NEM.Eltér a gyári fékbetét egy jó minőségű utángyártottól? IGEN, A feliratában,és az árában. Amit szerelni kell a gázszerelő feladata, amit meg kefélni az a kéményseprőé. Abszolút életszérűtlen, hogy egy szerelő két azonos elvezető alkatrészt meg fog különbözteti, mert egyiken van embléma a másikon meg nem. Ezt elvárni butaság.


MP | 2016. máj. 11.

Zoárdnak: A kérdéshez, hogy a szervizes vagy a kéményseprő vizsgálja-e a füstgáz elvezetést, csak annyit, hogy vizsgálhatja, sőt vizsgálja is a szervizes! Valószínűleg jól, talán jobban is fogja csinálni. A kérdés itt az, hogy hányan rendelik meg a karbantartást, hívják ki a szervizest? Mert erről nagyon elkeserítő adataim vannak. Homor Miklósnak: Több kazángyártónak vannak olyan készülékei, amelyekre nincsen C6-os minősítése, másokra meg megvan, tehát nem csak a Vaillant jár ebben a cipőben. Inkább az a fontos, hogy jó műszaki megoldás születhessen, megfizethető áron, ami szerintem jelenleg nem feltétlenül biztosított.


Homor Miklós | 2016. máj. 11.

Tisztelt Mindenki! Lehet hogy a Vaillant van a kritika mögött? Én úgy tudom, hogy ezidáig a német Vaillant anyacég nem készíttetett C6-os CE engedélyt a kazánjaihoz, azaz hivatalosan a gyár nem engedte, hogy a Vaillant kondenzációs kazánhoz idegen füstcsőrendszert szereljenek, mert üzletileg azt akarta, hogy V kazánhoz V füstrendszert is vegyenek. Hiszen ez még több haszon! OK, semmi gond, üzleti döntés. De júli 1-től a Főgáz komolyabban veszi a rendeletek és szabványok betartását és mivel a Vaillant kazánnak nincs CE engedélye idegen füstrendszerrel (a CE engedélyben nem szerepel a C6 jel), így a V kazánhoz csak V füstrendszert lehet alkalmazni. De rengeteg egyéb kazán márkának van olyan CE engedélye, amiben a pl. a C63 is szerepel, tehát ezekhez eleve lehet alkalmazni bármilyen idegen (de megfelelő) füstrendszert is. ÉS HOGY MINDEGYIK FÜST-RENDSZER UGYANOLYAN JÓ-E? Minek megkülönböztetni hogy idegen füstrendszer vagy saját (gyárilag javasolt) füstrendszer? Háááát? MERT NEM MINDEGYIK FÜST-ELEM UGYANOLYAN JÓ !!! Hogy miért? Olvassa el az unical.hu honlapon a "Fali kondenz. kazán 12...35 kW" sor mögött a "Tipikus és gyakori kivitelezői hibák 3" című írást, amelyben arról írok, hogy pl. - egy Tricox koax egyenes tisztító idom (T alakú, kupakos tisztítónyílással) az 3,5 m cső ellenállást jelent, tehát hatalmas az ellenállása, és ezt szinte soha nem veszik figyelembe sem a tervezők, sem a kivitelezők, míg az Unical koax egyenes tisztítóidom (nadrágfolt szerű tisztítónyílással) csak kb. 0 m plusz cső ellenállást jelent, tehát MESSZE NEM UGYANOLYAN. Ugyan a Tricox-nak is van nadrágfolt-os tisztító idoma, Unical kazánhoz azt kellene használni, de ha a szerelő a T-alakú kupakosat szokta alkalmazni, akkor azzal lehet hogy rosszabbat tesz. Ha a szerelő az Unical kazánhoz Unical füstelemeket használ, akkor biztosan csak a picike ellenállású nadrágfolt-os tisztító-idomot tudja használni, mert az Unical nem forgalmaz mást!!! - vagy ha valaki idegen füstrendszert alkalmaz, akkor lehet hogy szűk sugarú könyököket szerel be, amelyeknek mind-mind pl. 7 m cső az ellenállásuk. De ha Unical kazánhoz Unical füstrendszert alkalmaz valaki, akkor mivel nem forgalmazunk szűk sugarú könyököket, csak a nagy sugarú könyököket forgalmazzuk, emiatt kizárólag a nagy sugarú és csak 2...3 m cső-ellenállású Unical könyököket tudja alkalmazni a szerelő, mert nincs más a hazai piacon. SZÓVAL EZ SEM UGYANAZ!!! Tehát! Ha egy X kazán CE engedélye tartalmazza pl. a C13 saját füstrendszer és a C63 idegen füstrendszer jelzést is, akkor lehet ugyan ehhez az X kazánhoz idegen füstrendszert is alkalmazni (a gyárilag javasolt helyett), de akkor lehet hogy jobban kell figyelni a tervezőnek is, a kivitelezőnek is, és a kazán-szervizesnek is, hogy az X kazán ventilátorához a maximális és a minimális picike teljesítmények mellett is ténylegesen megfelelően alacsony-e a füstrendszer ellenállása? És ha a Vaillant gyárnak eddig üzletileg jó volt, hogy a V kazánhoz a V füstcsöveket is vegye meg a vevő, de most megváltoznak a piaci körülmények, akkor most már talán azt akarja elérni, hogy a Főgáz fogadja el azt is, hogy C6 engedély nélkül is könnyítsen a Vaillant kedvére és engedje meg a V kazánhoz az idegen füstrendszert is? NEM ÉPPEN EZT NEVEZNÉNK ÜZLETI RÉSZREHAJLÁSNAK? Lehet velem NEM egyetérteni, de ha egy gyár nem engedi hogy idegen füstrendszert alkalmazzanak a kazánjához, mert üzletpolitikailag nem is akart készíttetni korábban C6-os engedélyt, akkor hogyan gondolja valaki, hogy a Főgáz fölülbírálja a gyárat és mégis megengedi itt Magyarországon azt, amihez a gyár a CE certifikátok szerint nem járul hozzá? Üdv: Homor Miklós


Zoárd | 2016. máj. 11.

Korábban is volt arról szó, hogy az együtt minősített rendszereknél is be kell tartani a telepítéskor az összes egyéb csatlakozó szabványt, előírást, példának okáért a kitrokollási pontokra, a rögzítésre, határoló szerkezetre vonatkozó előírások, stb. De két dologról beszélünk. Továbbra is azt látom, hogy az a kérdés, hogy a kéményseprők fogják ezt jóváhagyni, ellenőrizni, vagy rábízható ez a kazángyártók kiképzett szervíz hálózatára. És ez itt a kérdés, nem kell ködösíteni. Azt, hogy ki mennyire bízik meg a kéményseprőkben, vagy egy gyártói szervízben, nem feladatom értékelni, bár meglehetősen érdekes lenne az eredmény és ennek nyílván oka van. A C6-os minősítés megint egy más téma! Ez bizony a gyártó felelősége és részben marketing ügylete, hogy hajlandó-e biztosítani a készülékhez a C6-os besorolást. Nem egy gyártó van, aki műszaki, vagy marketing érdekekből ilyen-olyan módon próbálja az érdekeit védeni.


Kertész V | 2016. máj. 11.

Szerintem is hagyjuk már a százszor lerágott „a gonosz-kéményseprők vannak minden mögött” csontot! Itt egyáltalán nem erről van szó! Azt kell tudomásul venni, hogy nem lehet a gázkészülék részének tekinteni egy olyan szerkezetet ami szervesen kapcsolódik ahhoz az épülethez amiben elhelyezik. A kémény sok esetben 20-30 méter hosszúságban halad végig az épületen. Teljes szakasza mentén határoló falakhoz kapcsolódik, tűzszakasz határokon vezet keresztül, tetőhéjazatot érint, a kiáramló égéstermék befolyásolja a környezetet. A kémény kialakítása, rögzítései nagy mértékben függnek annak az épületnek a jellemzőitől amibe beépítik. A kazánok gépkönyvében egy-két oldalon írnak le olyan telepítési szabályokat amikről az európai kéményszabványok száz oldalakon keresztül értekeznek. Ezen az alapon tekintsük a készülék részének a gázmérőtől a készülékig tartó fogyasztó vezetéket is. Mennyiből tart a gázkészülék gyártóknak pár méter logóval ellátott rézcsövet és fittinget is készülék dobozába csomagolni és elhelyezni rajtuk a céglogót? Ott ér véget a műszaki szemlélet ahol a gazdasági érdekek kezdődnek? Ébresztő mérnök kollégák!


Szabó MJózsef | 2016. máj. 11.

Nehezen érthető a meglepettség, ez az eredménye annak, ha a jogszabály olyan területre ( részletes műszaki követelmények meghatározása) is hatályos, amit a műszaki fejlődéshez gyorsabban alkalmazkodó szabványokban kell előírni. Számos egyéb jogszabály és műszaki szabályzat okoz hasonló problémákat.


MolnárT | 2016. máj. 11.

Kedves Urak! Itt komoly félreértésről van szó! Én úgy tudom, hogy az EMKÉSZ NEM a kéményseprők érdekképviseletét ellátó szervezet, hanem a kémény-, gyártók, forgalmazók, kivitelezők szakmai szövetsége! Kérem vegyék figyelembe, hogy a fenti kritika lényege, hogy ennek a több ezer főt számláló kéményes szakmának és az általuk eltartott családoknak a megélhetése került veszélybe bizonyos lobby szervezetek önös gazdasági érdekei miatt. Tehát elsősorban nem a kéményseprőkről van szó, hiszen ők csak nagyon kis halmaza ennek a szakmának! Továbbá, hogy Németh Szabó László úr bejegyzésére is reagáljak, amennyiben szerinte nem a fogyasztói érdekeket képviseli a cikk: - a lakosságot rendkívül hátrányosan érinti, hogy abban az esetekben, amikor egy olyan gázkészüléket kíván a jövőben lecserélni a tulajdonos, amelyik nem rendelkezik C6 minősítéssel, csak az azonos márkájú gáztüzelő berendezést választhatja, vagy többszázezer forintos költségért kénytelen lesz kicserélni az egész égéstermék-elvezető berendezését is! Erről a tényről természetesen semelyik készülékgyártó nem tájékoztatja előzetesen a fogyasztót... Mi ez ha nem a fogyasztók szándékos megtévesztése?! Csak idő kérdése, hogy perek tucatjaival kell szembenézniük azoknak akik valamilyen módon –akarva vagy akaratlanul- részeseivé válnak ennek a rendszernek”


Szilágyi Miklós | 2016. máj. 11.

Zoárd a szívemből szólt, csupán annyit tennék hozzá, hogy ha minden szakma, szakmai képviselet úgy állna hozzá a változásokhoz (közben „változást” követel), mint a tucatnyi kéményseprő szervezet, akkor soha semmi nem változna.


Németh Szabó László | 2016. máj. 11.

Teljes mértékben Zoárddal értek egyet! Az EMKÉSZ kritikája nagyon gyenge, ráadásul a fogyasztók érdekei ellen lép fel. Az élet folyamatosan változik. Ezelőtt 200 évvel hány patkolókovács volt, 50 éve hány szemfelszedő? És hány van ma? És hány társasházkezelő cég volt? És hány mobiltelefon szerviz? És hány van ma? Lehet, hogy 100 év múlva nem is lesz kéményseprő. Lesz helyette más.


SzT | 2016. máj. 11.

Ez a szabályozási rész is csak biztosan véletlenűl került bele, a bizottság tudta nélkül :)


Zoárd | 2016. máj. 11.

Nekem nem tetszett ez a kritika. Sajnos nincs nem tetszett gomb! Úgy látom, a kritikát író egyszerűen azt nem akarja elfogadni, hogy a készülékkel együtt minősített égési levegő és füstgáz elvezető egység a készülék része és bizony ki fog kerülni a kéményseprő szakhatóság köréből. Ez így nincs tételesen beleírva a kritikába, de a lényeg gyakorlatilag pontosan erről szól, ezt ragozza a kritika 17 pontban. Egyébként, az, hogy van egy EN szabvány, valamint egy európai direktíva, ami szabályoz egy területet, és ezt a területet szabályozza egy magyar jogszabály is, sajnos nem következik az belőle, hogy a magyar jogszabály a helyes. A magyar jogszabályalkotásba is belekerül az érdek lobbik józan észt átlépő eredményei. A GMBSZ jó példa erre, egyedül az OTSZ tudja felülmúlni ebben a tekintetben! És úgy tűnik a gázkészülékkel együtt minősített égési levegő füstgázelvezetés területe pont egy ilyen terület. A lényeg, hogy a kéményseprők nem hiszik el – nem hajlandók elhinni, vagy ragaszkodnak ehhez a területhez – hogy a készülékszervizes kollégák is képesek egy ilyen rendszer minősítésére, felülvizsgálatára, ellenőrzésére! Kíváncsi vagyok, a kritikára mit reagál Fazeka Ferenc Miklós!


kovács András | 2016. máj. 10.

Attól félek, hogy mivel mindegyik MBSZ gyengébbre sikerült, mint az előző, így a következő sem lesz ez alól kivétel. A szakmaiság egyre kevésbé szempont, az érdekek számítanak. Hol vannak már az egykor meghatározó személyiségek, pl. Dr.Vida Miklós, Dr.Meszléry Celesztin, akik alapvető iránymutatást jelentettek a szakmának.

Facebook-hozzászólásmodul