Változások az építészeti-műszaki tervezési tevékenységgel kapcsolatos jogszabályokban
2014. január 14. | Zöhls András | | 4 |
Elég ránézni a hatályosság időpontjára, hogy lássuk, az év kezdetén (az előző év végén) szép számú változás történt az építészeti-műszaki tervezési tevékenységgel foglalkozó, egymással természetesen szoros kapcsolatban levő jogszabályokban. Kigyűjtöttem a jelenleg érvényes változatokat, készítettem hozzá tartalomjegyzéket, talán legalább ez utóbbiakat érdemes átfutni. A lapok bal szélén jelölve vannak az utolján módosított részek.
Íme a lista (zárójelben az előző módosítás időpontja):
1./ 1997. évi LXXVIII. törvény
az épített környezet alakításáról és védelméről (ÉTV)
Hatályos: (2013. 08. 01 -) 2014. 01. 01 - 2014. 01. 12
2./ 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet
az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK)
Hatályos: (2013. 08. 01 -) 2014. 01. 13 -
3./ 266/2013. (VII. 11.) Kormányrendelet
az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről
Hatály: (2013. 08. 02 -) 2014. 01. 01- 2014. 06. 30
4./ 312/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet
az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról
Hatályos: (2013. 11. 21 -) 2014. 01. 01 - 2014. 12. 31
5./ 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet
az építőipari kivitelezési tevékenységről
Hatályos: (2013. 10. 12 -) 2014. 01. 01 -
6./ 306/2011. (XII. 23.) Kormányrendelet
az építési beruházások közbeszerzésének részletes szabályairól
Hatályos: 2013. 11. 19 -
7./ 275/2013. (VII. 16.) Kormányrendelet
az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól; Az építési termékek lényeges terméktulajdonságai a 275/2013.Kormányrendelet szerint (melléklet)
Hatályos: (2013. 7. 20 -) 2014. 01. 01 -
1./ A kiinduló jogszabály az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény, közkeltű nevén az Étv. Ezen belül az építészeti-műszaki tervezési, az építésügyi műszaki és igazgatási szakértői tevékenységgel a III. fejezetben levő 32. § és a 33. § foglalkozik.
2./ Bár az OTÉK, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. Kormányrendelet a jogszabályi hierarchiában lejjebb áll, mint az Étv, de ez az, amit minden szakág tervezőjének illendő legalább egyszer átfutnia. Ennek a IV. fejezete foglalja össze az építmények létesítési előírásait, és erre a IV. fejezetre hivatkozik az építésügyi és az építésüggyel összefüggő szakmagyakorlási tevékenységekről szóló 266/2013. (VII. 11.) Kormányrendelet 8. pontja is.
3./ A 266/2013. Kormányrendelet mindössze tavaly augusztus óta van hatályban, még nem terjedt el a köztudatban, pedig van benne egy mondat, ami alighanem újraértelmezi az eddigi tervezési folyamatot:
”16. § (1) Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) szerinti tervezési program véglegezett formája a tervezési szerződés kötelező mellékletét képezi.”
Az OTÉK 50. § szerint:
”A tervezési program olyan szöveges dokumentum, amely tartalmazza az építménnyel szemben előírt alapvető követelmények meghatározását, valamint a tervezési szerződés szerinti építtetői elvárások mennyiségi és minőségi részletezését.”
A 266/2013. Kormányrendelet 16 § alapján:
”(2) A tervezési programban rögzíteni kell minden olyan fontos tényt, amelyet a tervezés során figyelembe kell venni. A tervezési programban vizsgálni kell a megújuló energiaforrások használatának lehetőségét, és igény szerint rögzíteni kell a vagyonbiztonsági elvárások mértékét.
(3) A tervezési program tartalmazza a tervezési feladat részletes leírását, megnevezve az építési tevékenységet. A tervezési programban a tervezés tárgyától függően ismertetni kell
a) a beruházás költségkeretét,
b) a tervezés előzményeit,
c) a kiindulási adatokat,
d) a helyszínt,
e) a helyiségigényeket és funkcionális kapcsolatokat,
f) a járművek elhelyezésére vonatkozó igényeket és információkat,
g) az akadálymentesítésre vonatkozó információkat,
h) a közműellátottság mértékét, és
i) az egyéb meghatározó követelmények általános szempontjait.”
Kicsit hosszú volt az idézet, de azt hiszem, csak így érzékelhető, hogy a jövőben az eddig szokottnál sokkal komolyabban kell vennünk a tervezési szerződést, aminek megkötésére a későbbiekben egy elég részletes, még a beruházás várható költségkeretét is tartalmazó megvalósíthatósági tanulmány után kerülhet sor.
Itt a jogalkotó alighanem a német gyakorlatot próbálta részben átültetni a hazai gyakorlatba, de félek, nem igazán gondolta végig azoknak a tevékenységeknek a széles palettáját, amit tervezési munkának tekintünk. Erre a későbbiekben még visszatérek.
4./ A nem túl hosszú életű 37/2007. (XII. 13.) ÖTM rendeletet tavaly januárban felváltó 312/2012. (XI. 8.) Kormányrendelet tervezői szempontból nézve az építésügyi engedélyezési eljárásról szól,
Szintén alapvető fontosságú jogszabályról van szó. Ez foglalja össze, hogy melyik tevékenység, és milyen szinten engedélyköteles, leírja az engedélyezési folyamatot, illetve a 8. mellékletben viszonylag hosszan tárgyalja az ehhez szükséges dokumentációkra vonatkozó előírásokat. Ebben vannak olyan részek, amelyeknél nevesíti, hogy melyik szakág dokumentációjában kell szerepelnie, és van olyan, aminél nem. Utóbbira példa az épületenergetikai számítás, vagy az alternatív energiaellátás megvalósíthatósági elemzése. Számos területen dolgozó tervező felkészült egy ilyen elkészítésére (még tanúsítói jogosultsága is van építésznek, épületgépésznek, villamos, vagy statikus tervezőnek), de az adott munkánál közülük csak egy fogja ezt a feladatot elvégezni, természetesen a többiek adatszolgáltatásaira támaszkodva.
A rendelet ugyanakkor egyértelműen az építészeti műszaki leírásban szeretné látni a tartószerkezeti, az épületgépészeti, villamos, villámvédelmi, zaj és rezgés elleni védelmi megoldásokat, az energetikai követelmények teljesítésének módját, az égéstermék-elvezetés megoldásának részletes leírását, vagy az érintett közműszolgáltatókkal történt egyeztetésre vonatkozó információkat, akkor is, ha ezeket feltehetően a szakági tervezők dolgozzák ki, és saját anyagukban, részleteiben dokumentálják is.
Ugyanez a jogszabály már foglalkozik az építésügyi hatósági engedélyezési eljárást támogató elektronikus dokumentációs rendszerrel (ÉTDR) is. Innen nem csak hozzájuthatunk adatokhoz, de fel is kell töltenünk dolgokat. Bár magát a feltöltést nem feltétlenül az adott szakág tervezője végzi, de a megrendelőnek azt, és abban a formában kell átadni, amit a vonatkozó rendelet előír. Ez az elektronikus adatközlési kötelesség a későbbiekben majd visszatér a kiviteli és megvalósulási dokumentációknál is.
5./ Az építőipari kivitelezési tevékenységről szóló 191/2009. (IX. 15.) Kormányrendelet IV. fejezete, illetve az 1. melléklete foglalkozik a kivitelezési dokumentációval kapcsolatos előírásokkal.
Amíg az engedélyezési dokumentációnál a jogalkotó a hangsúlyt egyértelműen az építész munkarészre helyezi, a kivitelezési szakaszban nagyobb szerepet kapnak a szakági tervezők is, mivel az ő esetükben a tulajdonképpeni engedélyezési és használatba vételi eljárást gyakran a kiviteli, illetve megvalósulási dokumentáció szerint kell elvégezni. Természetesen, itt a szakági anyagok részletes tartalmi és formai követelményeit a helyileg illetékes hatóság, vagy szolgáltató írja elő. Ezek nem építhetőek be egy Kormányrendeletbe, ami ennek legfeljebb a kereteit határozza meg
Tulajdonképpen már az engedélyezési eljárásnál kellett volna említeni egy szintén viszonylag friss (a 2013. október 1-jét követően induló kivitelezések esetében már kötelezően figyelembe veendő) fogalmat, az elektronikus építési naplót, de az e-naplóra vonatkozó szabályokat igazán a 191/2009. Kormányrendelet 2. melléklete írja le.
6./ Az ajánlati (tender) terv az engedélyezési dokumentációnál részletesebb, de a kivitelezéshez szükséges összes szükséges részletet még nem tartalmazó tervfajta. Alapvető ismérve: olyan részletességűnek és tartalmúnak kell lennie, hogy abból pontos, minden részletre kiterjedő kivitelezési ajánlatot lehessen készíteni. Készítése csak az építkezések egy részénél válik szükségessé. Gyakran a kiviteli tervet versenyeztetik meg, amiben az emiatt esetlegesen szükséges változásokat utólag átvezettetik.
Érvényes jogszabály a kérdésről az építési beruházások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 306/2011. Kormányrendelet. A dokumentáció tartalmával ennek a 3. pontja foglalkozik.
7./ A 3/2003. (I. 25.) BM-GKM-KvVM együttes rendelet felváltó, az építési termék építménybe történő betervezésének és beépítésének, ennek során a teljesítmény igazolásának részletes szabályairól szóló, eredeti formájában tavaly július óta hatályos, a 275/2013. (VII. 16.) Kormányrendeletet talán nem kellett volna beemelnem az építészeti-műszaki tervezésről szóló jogszabályok körébe, de szerintem itt is egy olyan, viszonylag új, hazai gyakorlati tapasztalatok nélküli előírásról van szó, ami a későbbiekben komoly hatással lesz a tervezési munkára is.
Röviden összefoglalva, a tervezőnek a dokumentációban egy általa kiválasztott terméket vagy nagyon pontosan, mondjuk, gyártói cikkszám szinten kell megnevezni, vagy annak elvárt tulajdonságait az eddig megszokottnál sokkal nagyobb mélységben kell meghatároznia. Egy betervezett konkrét terméket, csak akkor lehet kiváltani egy másikkal, ha az minden tulajdonságában megfelel az eredetinél megfogalmazott elvárásoknak. Egy egyszerű műanyag fűtési vezeték esetén például 11 olyan adatot kell megadni, mint a külső-belső nyomásszilárdság, a cső és az idomok mérettűrése, vagy a kötések tömörségének tartóssága.
Nem kétségbe vonva a dolog lehetséges pozitív hatásait, félek, hogy erre a változásra, bár a rendelet fél éve már hatályban van, még sem a tervezők, sem a forgalmazók nincsenek felkészülve, de maguk az előírások is még nagyon alapos újragondolásra szorulnak. Szívem szerint azt mondanám, a nulláról kellene ismét megírni az egészet.
Összefoglalva
Jól látható módon, az elmúlt egy-két évben a jogalkotó komoly munkát végzett, hogy kicsit rendet tegyen az építésügy, ezen belül a tervezés háza táján. Számos új dologgal kell a közeljövőben megbarátkoznunk, a szerződéshez kapcsolódó tervezési programmal, az építésügyi hatósági engedélyezési eljárást támogató elektronikus dokumentációs rendszerrel, az elektronikus építési naplóval, a betervezett építési termék teljesítmény igazolásával.
Talán nem tévedek, amikor egy egységes koncepciót vélek felfedezni a változások mögött, valami olyan szabályozást, ami a kezdetektől indulva, világosan megfogalmazott előírásokban és már magától a szerződéstől indulva igyekszik egyértelmű, jól követhető kereteket adni az építési folyamatnak. Ezzel lehet talán csökkenteni a területen állandó viták és perek számát, a körbetartozásokat, és a vállalkozások bedőlését. (Gondolom, ehhez az átfogó szabályozáshoz várták az építész és a mérnöki kamarák szakmai hozzájárulását. Tudjuk, ez az együttműködési kísérlet mindezidáig zátonyra futott.)
Bár a koncepció egésze bizonyára helyeselhető, de tervezői szemmel mégis számos gyakorlati problémát látok a most érvényes jogszabályokban. Ezekből most csak egyet.
Nekem úgy tűnik, hogy a jogalkotó, amikor az építészeti-műszaki tervezésről beszél, mindig egy viszonylag nagy beruházásra gondol, ahol az építtető egyetlen komplex tervező céggel van kapcsolatban, amelyik a teljes folyamatot egymaga viszi végig a szerződés megkötésétől a létesítmény átadásáig. A szabályozás, meglehetős részletességgel, ebből a megközelítésből foglalkozik a Megbízó és a tervezési munkát elvégző Vállalkozó kapcsolatával.
A feladatok többsége azonban nem ilyen, aránylag ritkán teljesül a fenti három feltétel együtt. Vannak kisebb tervezési megbízások, mondjuk egy családi ház tetőterének a beépítése. Lehet egy feladat ugyan viszonylag nagy, de nem komplex, ha csak egy szakágat, tartószerkezetet, épületgépészetet, elektromos rendszereket érint, építésügyi hatósági engedélyezési eljárás nélkül. Végül, az is előfordul, hogy a tervezés egyes szakaszait nem ugyanaz a vállalkozó végzi.
Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 32. § értelmében ezek a viszonylag egyszerűbb, vagy szűkebb körre vonatkozó feladatok is jogosultsághoz kötött építészeti-műszaki tervezési tevékenységnek minősülnek, tehát a kapcsolódó rendeletek mindegyike ezekre is vonatkozik, így számon is kérhető. Például, ha egy gyárépületben a technológia változása miatt szükségessé válik a födém megerősítése, arra valószínűleg tartószerkezeti tervező mérnököt kérnek fel. A megbízó természetesen szerződést köt vele. Ennek kötelezően része a tervezési program, abban viszont a 266/2013. Kormányrendelet szerint mindenképp vizsgálni kell a megújuló energiaforrások használatának lehetőségét is, ami ilyen esetben nem túl életszerű dolog.
Hasonló példákat a többi szakterületen is tucatjával lehetne sorolni.
Szerencsés volna, ha ezt az ellentmondásos helyzetet jogszabályi szinten valahogy oldani lehetne, talán bizonyos előírásokat csak az építésügyi hatósági engedély köteles, esetleg a közbeszerzési eljárásban megvalósuló beruházásokhoz kötve.
Hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
Helipow | 2014. jan. 23.
Civilizált országokban a legfontosobb szabály a felek közti szerződés és ennek a szakmai alapon végbetartása.......még a világ sem látta egy olyan bürokrátát aki részletesen be tudná szabályozni bármit.......tudjuk, cél csak egy lehet....a KASSZA, mert a hivatalnoknak csak ez hiányzik, viszon a húék fizetik.....
Zoárd | 2014. jan. 15.
Kedves András! Azért, mert összefoglaltad a jelenlegi helyeztet, köszönet jár!Kritikám nem neked szól, hanem a jogszabályi helyzetnek. Az, hogy rendet akarnak rakni, önmagában helyeslendő. Kedves András! Azért, mert összefoglaltad a jelenlegi helyeztet, köszönet jár! Kritikám nem neked szól, hanem a jogszabályi helyzetnek. Az, hogy rendet akarnak rakni, önmagában helyeslendő. Az, hogy ezt elektronikus formában kívánják tenni, szintén helyeslendő, hisz mi, tervezők sok-sok éve interneten keresztül adjuk egymásnak az adatszolgáltatást. A Matúz Gézát sok-sok éve ismerem, tisztelem a munkáját. A 90-es évek elejétől ismerem a pályafutását is, emlékeim szerint nem tervezéssel foglalkozott, hanem valamilyen minőségi gyártó vezérképviseletét vitte, kicsit csodálkozom is, hogy most az ÉMI-nél van. Ha ez így van, akkor valóban jó lenne egy kis jogszabályi háttérismertetés, vajon hogy fogjuk majd ki a szelet a hatósági "sillabusz" mizériából. Ma voltam egy tárgyaláson, ahol az engtervet a megrendelő jó szokásból 8 nyomtatott példányban kéri, mert ilyen sillabusza van! Hát ennyit erről.
Zöhls András | 2014. jan. 14.
Kedves Zoárd, pillanatig sem mondanám, hogy ezek a jogszabályok jók, és ebben a formában végrehajthatóak lennének. Inkább azért gyűjtöttem ki ebbe a csinos, tartalomjegyzékkel felturbózott formában, hogy lássuk, ma ez van, ezt kell tudomásul vennünk, ehhez kell alkalmazkodnunk. Igazából mindegyik, a listán szereplő rendeletről tudnék több oldalt is írni, de azt hiszem, már ezzel a terjedelemmel is feszegettem az olvashatóság határát. Most számomra leginkább a 275/2013. Kormányrendelet az izgalmas, annak a táblázatos részét, mint látszik, áttettem excel formába is, a könnyebb kezelhetőség miatt. Győzködöm Béla barátunkat, hogy próbálja meg felvenni a kapcsolatot Matúz Gézával, aki az anyagot zömében készítő ÉMI vezérigazgató helyettese. ő talán, fórum jelleggel, választ tud adni, hogyan is ültessük ezt az előírást a mindennapi tervezői gyakorlatba. (Nem tudom, mennyire jön le, hogy a táblázat csoportjait az oldalsó +/- gombokkal lehet nyitni-csukni. Elég sok termékcsoporthoz van közünk.) Az, hogy a jogalkotó célja a rendrakás, az egyszerűen a szövegből látszik, hogy mindenről legyen valamilyen bizonylat, ráadásul elektronikus formában, hogy egy beruházásnak már a kezdetén legyen tiszta, mit, milyen minőségben, mennyiért építünk. Az e-napló használatát minden résztvevő utálja, de esetenként könnyebb ellenőrizni, hogy egy adott napon hány bejelentett munkás mit is csinál. Nyögvenyelős az ÉTDR, de lehet, hogy egy-két év múlva olyan természetessé válik, mint ma az elektronikus bankügyletek. Bár a cikk, terjedelmi, olvashatósági okokból igencsak szűkszavú lett, de a (számomra) legfontosabbnak látszó problémákról igyekeztem legalább pár szóban írni, igaz, kihagytam olyan kérdést például, hogy kapunk-e valamit a tervezési program elkészítéséért. Sikerülhettek volna ezek a rendeletek sokkal jobban is, ha a készítői kapnak valami szakmai segítséget, de tőlünk csak az a dokumentáció elvárt tartalmáról szóló (szerencsére egyelőre parkoló pályára került) szabályzat tellett. Lesz-e vajon valaha egy olyan szervezetünk, amelyik le tud ülni, és értelmesen tárgyalni a jogalkotóval? Igazad van, egy rendelet akkor lehet jó, ha végrehajtható, a többség elfogadja, és annak megfelelően is jár el. Ezeken, a fentieken, még nagyon sok csiszolni való van, hogy elérje ezt a szintet, de talán egyszer akár használhatóak is lesznek.
Zoárd | 2014. jan. 14.
JOGSZABÁLY, AMI RENDET AKAR TENNI: Amíg keretjogszabályok vannak, és az élet tölti meg ezeket, addig egyszerűbbnek tűnik a dolgunk. A probléma akkor van, ha nincs egyetértés a felek között. Ilyenkor jól jönne a minél részletesebb előírás. Az előírások részletezése egy ideig segít, de az lesz a vége, hogy addig burjánzik az előírás áradat, amíg teljesen betarthatatlanná válik. A munkalassító sztrájk, csak annyit csinál, hogy betart minden létező előírást és kiderül, hogy akkor MEG IS ÁLL AZ ÉLET! Ez a szabályozás tökéletes alapja ennek. De nem kell messzire menni ehhez. Jelenleg egy KEOP energetikai pályázattal kapcsolatos mérnöki szolgáltatási előírások is tökéletesen betarthatatlanok. Meg kell versenyeztetni a mérnöki szolgáltatási szerződést, amit a PÁLYÁZÓ INTÉZMÉNY még nem is tud, hogy miről fog szólni. Az, hogy mekkora a mérnöki szolgáltatási feladat, az kb. a munka 2/3-nál derül ki ténylegesen. Kérdem én, hogy lehet akkor erre pályázatot kiírni? Elkészítjük a munka 2/3-t ingyen, aztán kiírjuk a pályázatot, vagy mégis hogy gondolta a jogszabály alkotó? Fenti jogszabály áradat a tervezésre ugyan ilyen abszurd! Gyakorlatilag el kell végezni a mérnöki előkészítő szolgáltatást, ami nem kevés feladat és utána lehet a tervezést megversenyeztetni. Na de, hogy lesz megversenyeztetve az előkészítés, mert az se kevés összeg! JOGSZABÁLY ÉRTELMEZÉS: Értelmes ember nem gondolja, hogy egy tartószerkezet megerősítéshez olyan szerződést kell kötni, ami a megújuló energiáról is szólni fog, de ha egy jogszabályba ezt belevésik, egy hivatalnok előveszi a sillabuszát, akkor bizony számon fogja kérni, MERT NEM GONDOLKODIK, ÉS VAN SILLABUSZA, AMITN KI KELL PIPÁLNI A TÉTELEKET. Esetek százát tudom felsorolni, csak egy két példa: Tipikus eset, amikor az építési engedélyhez kérik akkor is a szolgáltatói nyilatkozatot, ha semmilyen kontingensnövelést nem érint a tervezési feladat, de volt már olyan esetem is, hogy nem is terveztünk gázt a telekre, de hiányolták a gáz közmű tájékoztatót – sillabuszon ki kellett pipálni. Az FCSM ebben a témában igazi király – úgy tűnik a kamara se tudott mit kezdeni velük! Többlakásos társasház átépítése, ügyintéző kéri a társasházi hozzájáruló nyilatkozatot. Mondom, hogy egy tulajdonos van, akkor minek, hiszen ő épít. Igen, de akkor milyen egyszerű egy ilyen nyilatkozat! – Bravó! LÉNYEG: Ha valaki azt hiszi, hogy tengernyi jogszabályi előírással meg lehet változtatni a korrupciót, a trehányságot, a felelőtlenséget, a nemtörődömséget, akkor az, nagyon, nagyot téved. Ezeket a dolgokat a NYÍLVÁNOSSÁG – ami ma egyre szűkebb területre korlátozódik – valamint a megfelelő helyen megtörténő SZÁMONKÉRÉS és a szakmai szempontok ELőTÉRBE HELYEZÉSE tudja csak biztosítani, hogy csökkenjen – ne legyenek illúzióink, megszűnni nem fog soha! VERSENY A szabad piacon nagyon fontos a versenyhelyzet kialakítása. De ezt is ésszerűen kell végrehajtani! A versenynek a minőség, a megbízhatóság is része, nem csak az ár. Van ahol nincs – vagy csak nagyon szűk keretek között van helye a versenynek! Ki az a buggyant, aki megversenyezteti a jogi védelmét és oda adja az ellenfél jogászának, mert ő adta a legolcsóbb ajánlatot? A mérnöki szolgáltatás hasonló az orvosi, jogi szolgáltatásokhoz. Kölcsönös bizalom kell hozzá, a nélkül nem megy!
