e-gépész online szaklap

Energetikai tanúsítványok ellenőrzése

2013. december 13. | VB | |  7 |

Dr. Kajtár László vezetésével megkezdte működését az a Budapesti és Pest megyei Mérnöki Kamara által szervezett csapat, amely az energetikai tanúsítványokat ellenőrzi. Az előzetes vizsgálódások alapján sok dolguk lesz.

A megyei koordinátorok és az általuk szervezett ötfős csapatok a tanúsítványok nyilvántartását végző Lechner Lajos tudásközpont (régebben VÁTI) által szolgáltatott adatokból dolgozik. A tudásközpont a tanúsítványok 2%-át adja át, ezeket vizsgálják, majd e 2% negyedénél, azaz az összmennyiség 0,5%-ánál helyszíni szemlét is tartanak. Sajnos a csoportnak olyan fajta hatósági jogköre nincs, ami biztosítaná az adott ingatlanba való bejutást, így a jövő dönti el, hogy mennyire hatékonyan tudják végezni feladatukat. Egyéb nyitott kérdések is vannak, például a szankcionálás vagy a célzott vizsgálatok lehetősége, illetve a tanulságok levonásának hasznosítása.

Ma elvben egy tanúsításért 2 x 5500 Ft x 2,5 (tudományos értékű vizsgálat szorzója) + 550 Ft = 28.050 Ft-ot lehet elkérni. A szabadpiacon viszont 5000, sőt 2500 Ft-tól is vállalnak tanúsítást. Külön iparággá vált az ingatlanközvetítők e téren végzett tevékenysége.

Idén kb. 90.000 tanúsítvány készült hazánkban, 36%-uk Budapesten, 10%-uk a főváros vonzáskörzetében.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Zoárd | 2014. febr. 3.

Előző írásomnak van még egy fontos üzenete! Lehet jogszabályi kényszerzubbonyokkal megpróbálni felülírni a piaci folyamatokat, de ne várjunk sokat a dologtól. A piac meg fogja találni a módját, hogy a ráerőszakolt költségeket megkerülje. Ezért jogszabályi lobbizás helyett jobb lenne a piaci marketinget erősíteni, elismertetni a piaccal a munkánk értékét. Ez sokkal nehezebb, hosszabb és drágább folyamat, de nincs jobb megoldás.


Zoárd | 2014. febr. 2.

Kedves József! A tanúsítások beindulása előtt leültem egy a vállaltépítésben és a közgazdaságban járatos barátommal beszélgetni a tanúsításokban rejlő piaci lehetőségekkel. Hangsúlyozom, hogy a barátomnak semmi köze az épületgépészethez és az építőiparhoz. Számítástechnikai, szoftver, vállalatirányítási rendszerek területén dolgozott. A feladat rövid ismertetése után a következőket mondta: A piac ezt úgy fogja "feldolgozni", hogy lesznek cégek, akik tanúsítási munkákat tudnak nagy mennyiségben szerezni és ezért nagyon alacsony díjazás mellett, nagy mennyiségben tudják a feladatot betanított csapatokkal végeztetni, akik vagy maguk jogosultak lesznek a tanúsításra, vagy megszervezik nekik még kevesebb pénzért a tanúsítói aláírást is. Az olyan épületgépész mérnöki cégek, akik nagy tapasztalattal profin tudnák ezt végezni, ki fognak szorulni a „tömegpiacról” lehetőségeik be fognak „szorulni” a különleges tudást igénylő területre. Tudomásul kell venni, hogy a mérnöki díjakat csak ez a szegmens fogja tudni megfizetni. Jóslata 100%-ig beigazolódott. Ez ellen szerintem nem sokat fogunk tenni. őszintén magunkba nézünk, be kell látnunk, hogy az emberek többsége csak egy fölösleges lehúzásnak tartja a tanúsítást, ezért egyszerűen a legolcsóbb megoldást választja, nem érdekli a minőség.


Fázmán József | 2014. jan. 31.

A marketing vonalon nálam jóval tájékozottabbaknak talán nem is probléma a következő felvetésem: Egyre nyilvánvalóbb, hogy az energetikai tanúsítványok készítése feletti piaci és pénzügyi "felügyelet" az értékbecslő és ingatlanos szakma kezébe kerül(t). A szakmai felügyelet és ellenőrzés vonatkozásában ezt még talán el lehet kerülni. A fentebb említett szektor a megbízásokért folytatott harcban egyre inkább odáig megy, hogy a nekik marginálisnak számító ügyvédi és tanúsítói díjakat a megrendelők felé ingyenesnek kommunikálva vállalja. Ez egy független tanúsítónak totálisan rontja a lehetőségeit. Legális-e és/vagy etikus-e ez így? Mi (a Mérnöki Kamara vagy az Egylet) tud-e és akar-e tenni ez ellen? Választ nem várok, mert a kamara ugye nem szakszervezet... Fázmán József


Csomor Rita dr. | 2014. jan. 31.

Elnézést kérek, az előző hozzászólásnak a címzettje helyesen: VB. Kedves Zoárd! Teljesen igaza van ebben: „Lakóépület energetikai számítása akkor bukik meg a magyar eljárásban, ha elérjük az +A-os kategóriát! …A szoláris hőnyereség számítás algoritmusa ebben az esetben elbukik, teljesen rossz.” A q számításában szerepel Qsd/72, mérnök-dimenziók helyett, hogy ne fedjük el a valódi tartalmat, írjuk ki a Qsd/72000 hK-t. Ez a fűtési idényre összegzett sugárzási nyereség időegységre vett átlagos értéke. Qsd-t a TNM rendelet a standard, 183 napos fűtési idényre vett besugárzási adatokból rendeli itt beszámítani, viszont egy A-s vagy A+-os háznak, lévén a fűtési idénye jóval rövidebb, hatványozottan kisebb a szoláris nyeresége és a fajlagos szoláris nyeresége is - az idény rövidülésével pont a napsütésesebb napok esnek ki az összegzésből. A rendelet szerint egy a valóságosnál sokkal nagyobb szoláris nyereséggel csökkentjük a q első tagját, az épület veszteségáramait, ami egy A+ -os háznál kicsi érték, és ehhez képest a második tag hibája a konkrét számítások szerint ezzel összemérhető, a torzítás tehát nagyon erős. Ad abszurdum, a fűtési igény negatívba is átmehet, miután a belső hőnyereséget is előírás szerint levonjuk. Ez már most sok új épületnél problémát jelent, és csak fokozódni fog a követelmények szigorodásával.


Csomor Rita dr. | 2014. jan. 31.

Kedves Zoárd! Az említett díjszabást csak a valóságban nem létező egyszerű esetekben kellene alkalmazni, de az ingatlanosoktól (sem) függetlenül sokan jóval ez alaltt is készítenek tanúsítványt. A színvonal, a minőség is ennek megfelelő. Nemrég átnéztem kb. 20 WinWatt-tal készült tanúsítványt, köztük energiatudatos házakat tervező építészét és egyetemi oktatóét is. Az utóbbinál egy, a többinél kettő, de többnyire sokkal több hibát lehetett találni, gyors átnézés alapján is. Vajon mit lehetne találni a tervekkel, uram bocsá’, az épülettel való összevetés során? A cirka 6500 fővárosi ellenőrzés után 6500 észrevétel fog kimenni a tanúsítókhoz? Itt valami nagyon el van rontva, az biztos.


Zoárd | 2014. jan. 14.

Kedves Gyuri! Úgy látszik Németországban is sokan sumákolnak a számításokkal, vagy ott is probléma van a számítási eljárással, elsősorban a nagyon jól hőszigetelt házaknál. Nekem speciel lakó épületekre elég jó a tapasztalatom a magyar számítási eljárással. Nem lakó - és én a szállodát is ide sorolom - épületekre viszont szinte használhatatlan, ott valóban mélyebb vizsgálódás kell, mint a standardtanúsítási számítás, mert a szellőzés, a hűtés, valamint a valós üzemvitel drasztikusan befolyásolja a tényleges fogyasztási értékeket, ezt a számítás nem tudja elfogadható pontossággal lekövetni. Sok pályázatot készítettünk, tanúsításkor is mindig kérünk tényleges fogyasztási adatokat, pályázathoz elvárás is. A tapasztalat az volt, hogy lakó épületeknél +-5%-on belül volt a mért és számított fogyasztás, ami szerintem nagyon-nagyon jó. Lakóépület energetikai számítása akkor bukik meg a magyar eljárásban, ha elérjük az +A-os kategóriát! Az egész magyar számítási eljárás az átlagos 2005 előtt épült lakóépületekre alkalmas. A nagyon jól hőszigetelt házaknál torz eredményt hoz ki a számítás. Ennek több oka van, dominánssá válnak azok a tényezők, amik a rosszabbul hőszigetelt házak végeredményét kevéssé befolyásolják. Ezek a tényezők a következők: A szoláris hőnyereség számítás algoritmusa ebben az esetben elbukik, teljesen rossz. Az eltérő használatból adódó különbségek hatása felerősödik. A talaj felé történő hőveszteség számítás pontatlansága felerősödik. A hőhidak táblázatos korrekciós értékei pontatlanná válnak ezekben az esetekben. A tapasztalatunk az, hogy ilyen esetben sokkal kisebb fogyasztást hoz ki a számítás, mint ami a való életben várható. Egy érdekes, majdnem passzív házzal kapcsolatos tapasztalatom a következő volt: Balaton felvidéki családi ház. Kiszámoltuk a normál üzemvitel melletti fogyasztást. A tulajdonos rendesen mérte a rendszer fogyasztását az első pillanattól kezdve. A tapasztalat a következő volt: Az épület fűtése sokkal többet fogyasztott, mint amit mi kiszámoltunk – két/háromszorosát- pedig szegény tulaj még nem is lakott ott, azaz a ház csak +12°C-ra volt temperálva. Sokat törtem a fejem, mi lehet a probléma és a következőkre derült fény több hetes oda-vissza információcsere után: Egy passzív jellegű ház fűtési igénye magasabb, ha nem használják, az ablakokat spalettával elzárják +12°C-os belső hőmérsékletre temperálnak, mintha +22°C-ra fűtve üzemszerűen használnák és persze nincs eltakarva az ablak felület. Ez bizony eléggé tanulságos volt! Ezt a számítás is igazolta. Másik probléma az volt, hogy az épület fűtését december közepén kezdték el, új épület volt, azaz egy lehűlt épülettömeggel indultak, amiben még bőven benne volt az építési nedvesség is. őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy ennek mekkora a hatása, de biztos ez is jelentős volt. Harmadik probléma az volt, hogy levegős hőszivattyú szabályozása még nem volt teljes mértékben kiépítve. Egy helyiség termosztátról indították, illetve állították le a fűtési rendszert. Mivel azonban csak +12°C-ra kellett fűteni, a hőszivattyús gépnek pedig +26°C-os közeg hőmérséklet alatt nem indul be a hűtőköre, ezért a hőszivattyú tisztán elektromosan kezdett el fűteni. Mire belépett volna a hűtőkör, addigra fel is fűtötte a termosztátos helyiséget +12°C-ra és újra leállt. Azaz a nem jól kiépített szabályozás miatt majdnem teljes egészében ellenállásfűtéssel üzemelt a hőszivattyú! Azt hiszem mindenki számára tanulságos ez a történet, aki valaha levegős hőszivattyút akar tervezni.


Chiovini György | 2014. jan. 13.

Németországban meg arra jöttek rá, hogy az épületenergetikai tanúsítványokra alapozott energetikai korszerűsítéseknél a tényleges megtakarítás jóval elmarad a vártnál. Reális tervezés csak a fogyasztásmérésre alapozott projektnél lehetséges.

Facebook-hozzászólásmodul