e-gépész online szaklap

Bős és a Duna Stratégia

2012. szeptember 17. | Kerényi A. Ödön rubindiplomás villamos-gépészmérnök | |  6 |

Energetikusi körökben uralkodónak mondható az a nézet, hogy a Bős-Nagymarosi Vízlépcső magyar elutasítása beláthatatlan károkat okozott és okoz ma is Magyarországnak, viszont még ma se lenne késő revideálni nézeteinket. Ám a zöld gondolkodást zászlajára tűző, az ország laikus közvéleményét és ezáltal politikusait is valamilyen szinten irányító közmédia nagyon pártos e kérdésben. Cikkünkben Kerényi A. Ödön világít rá néhány vitatott pontra.

Nyílt levél a Népszabadságnak

Hová lett ezer Balaton Vize a Dunából? Hargitai Miklós, a Népszabadság 2011.12.30. számban megjelent, cikkének óriás betűs főcíme azt sejteti a jóhiszemű olvasóval, hogy hiányzik a Dunából ezer Balaton víz mennyisége. Ennek oka szerinte az, hogy a Bős-Nagymaros vízlépcső perben a hágai Nemzetközi Bírság 1997. évben hozott Ítéletét Magyarország és Szlovákia 15. éve szabotálja. A szlovákok ugyanis dunacsúnyi gátnál a Bősi Vízerőmű műcsatornájába eddig már 1000 milliárd köbméter vizet tereltek el.

A cikk csak azzal nem foglakozik, hogy hová lett ez a hatalmas vízmennyiség? Ugyanakkor szép diagramot is mutat, hogy 1995 és 2011 között mennyi folyt a bősi csatornába és mennyi maradt a Dunában. Levonja a következtetést is: „ez rövid idő alatt visszavonhatatlan ökológiai károkat okozhat.”

Nem tudom ki volt a tanácsadója a szerzőnek, de az illetőnek a vízerőmű működéséről fogalma sincs. Vagy még rosszabb szándékosan akart a sajtón keresztül a hamis tájékoztatást adni a Népszabadság olvasóinak.

A józan magyar paraszt ész szerint az víz, ami az erőműbe befolyik, onnan ki is folyik, miközben helyzeti energiájából villany lesz. Az átáramlott víz pedig a Duna főmedrébe tér vissza 9 kilométerre az erőmű alatt. A Duna vize tehát nem tűnik el, hanem egyesülve a főmeder vizével viszi a hajókat is tovább Nagymaros felé.
Félrevezető tehát a főcím állítása, miszerint „A Dunából ezer Balaton vize hiányzik”.

Csak tájékozásul közlök néhány fontosabb adatot a Bős Vízlépcsőről.

A Bősi Vízerőmű teljesítőképessége 720 000 kW, ehhez 4000 köbméter vizet nyel másodpercenként. Az átlagos vízhozam azonban csak 2000 m3/mp. De ezzel is évente 3 milliárd kWh villamos energiát termel. Ennek vízjogilag 1/3 része a magyar hányad, azaz kb. 1 milliárd kWh, ami az erőmű indulása óta a szlovák félnél marad, mivel a magyar kormány nem fogadja el a hágai Nemzetközi Bíróság Ítéletét.

További részleteket tudhat meg az ügyről, ha elolvassa lenti tanulmányomat az EU Duna stratégia mai változatának várható hátrányairól.

Kerényi A. Ödön aktualizált tanulmánya:

Az EU Duna stratégia magyar értelmezése hátrányos Magyarországnak

A Duna komplex hasznosításának hívei abban bíztak, hogy a soros magyar EU elnökség a magyar érdekek élharcosa lesz. Sajnálatos, hogy nem ez történt. Ugyanis a jelen változat magyar része sem az EU közös célját, sem Magyarország érdekét nem szolgálja, sőt hazánk számára kifejezetten káros következményekkel jár.

Az 1990. évi politikai rendszerváltás áldozatává vált a Nagymarosi vízlépcső. A beruházás leállítását az ENSZ hágai Nemzetközi Bírósága 1997. évi Ítélete minősítette tévesnek azzal, hogy érvényesnek mondta ki a Csehszlovákia és Magyarország között 1977- ben létrejött nemzetközi Egyezményt a Bős-Nagymaros Vízlépcső rendszer megvalósítására.

Az Ítélet végrehajtására azonban , annak szándékos félreértelmezése miatt, immár 15. éve nem került sor, mivel a magyar Kormányok megtagadták a Nagymarosi Vízlépcső újraépítését. Alkotmánysértő kormányhatározat mondta ki 2004-ben, hogy a Dunán újabb gát nem építhető. Ez szemben áll a Duna Bizottsággal kötött és 2000-ben törvénybe iktatott nemzetközi Egyezménnyel, amely szerint Magyarország vállalta a Bősi Vízlépcsőn túlmenőn a Nagymarosi, az Adonyi és a Fajszi Vízlépcsők megépítését is.

Az alkotmánysértés abban ál, hogy a kormányhatározat a jogilag magasabb rangú törvényt sérti meg.

A vízlépcsők nem csupán a hajózási forgalom bővítésté szolgálják , hanem több más nemzetgazdasági ágazat érdekeit is.

Ezek közül is kiemelkedik az energetika, amelyet a magyar EU soros magyar elnökség a sikeres tevékenységei között emleget. Az EU közös energetikai irányelvek között a megújuló energia felhasználás növelése az egyik legfontosabb stratégiai célkitűzés, ami a klímaváltozás káros hatásait hivatott mérsékelni.
Sikernek tekinthető-e , hogy a vízlépcsők építésének megtagadása 4 milliárd kWh megújuló vízenergia termelést dob ki Magyarország távlati villamos energia mérlegéből . A 4 TWh hazánk jelenleg fogyasztásának kb. 10 %-a és közel 10 évi igény növekedését fedezné! Ha ezt fosszilis energiából kell fedezni 3,2 millió tonna többlet CO2 gáz jut a levegőbe.

Nem környezetvédelmi tudathasadás ez? A melegház hatást okozó gázok kibocsátásnak csökkentését akadályozó javaslatnak örvendezni?

A történelem számra szükséges rögzíteni, hogy milyen hátrányok származnak abból, ha a Duna stratégia magyar értelmezése valósul meg.. A várható hátrányok megjósolhatók tanulmányányomból, amely a vízlépcső építési előnyeit mutatta be.

Az ellentétes fogalmazásban az alábbi következményekkel lehet számolni.

Az EU Duna stratégia magyar változatának elfogadásából keletkező hátrányok:

1. Vízlépcsők nélkül tovább mélyül a Duna meder, ami alacsony vízállásnál, veszélyes következményekkel jár. Ezt, alább, több pont is részletezi.;

2. A magyar vízlépcsők hiánya megakadályozza a nemzetközi hajózás fejlesztését, ami a Duna-Majna-Rajna csatorna fő célja;

3. Lemondunk évi 4 milliárd kWh, megújuló vízenergia termeléséről;

4. Nem létesül három Duna híd pótlása, amit a vízlépcsők keresztgátjai adnának;

5. Tovább szárad a Duna-Tisza közi homokhátság, a talajvíz-szint sűllyedése miatt;

6. Csökken a mezőgazdaság fejlesztését szolgáló öntözés lehetősége;

7. Veszélybe kerül az ivóvíz bázis is a talajvíz szint csökkenése miatt;

8. Nem fejlődik a vízi és partmenti turizmus, amit az állandó vízszint segítene;

9. Nem használható ki a Bős Vízerőmű 360 MW csúcserőműi többlet kapacitása;

10. Nem hasznosul a Duna visegrádi, sziklás szűkülete, amely hasonló fontosságú, mint a Vaskapu a Kazán szorosban;

11. A magyar Duna szakaszra egyes ultra zöld csoportok által javasolt bárkák építése irreális ötlet és többe kerülne, mint a Duna Bizottság ajánlása szerint szabványosított, Európában ma is működődő óriási hajóparkok igénybevétele a nemzetközi hajóforgalom növelésére;

12. Nem valósulna meg az EU VII. nemzetközi útvonal fejlesztési célja;

13. M.o. nem hajtaná végre a hágai Nemzetközi Bíróság 1997. évi Ítéletét , amely érvényesnek mondta ki az 1977-ben kötött BNV szerződést, mivel nem állapodunk meg a szlovák féllel a Nagymarosi Vízlépcső újraépítésében;

14. A vízlépcsők hiánya csökkenti az árvízi biztonságot is, az oldalgátak nagyobb rongálódása miatt, amit a vízszint évi, többszöri, 8 méteres ingadozása okoz;

15. Nem valósul meg a Duna vízhozamának kívánatos visszatartása, ami jelenős víztartalékul szolgálna az aszályos időkben;

16. A duzzasztások hiánya nyáron - a meder mélyülés okozta vízszint süllyedés miatt - már jelenleg is csökkenti a Duna melletti nagy hőerőművek teljesítményét a hűtővíz mennyiség korlátja miatt, de a Fajszi Vízlépcső nélkül nem is lehetne a Paksi Atomerőmű 2000 MW-os bővítését sem friss vízhűtésűre tervezni és emiatt drágább lesz mind a beruházás, mind az üzemköltség is;

17. Károsul a jelenleg érvényes klímavédelmi elv , mivel a kieső, évi 4 TWh megújuló vízenergia pótlása a fosszilis tüzelőt használó hőerőművekből 3.2 millió tonna CO2 kibocsátás többletet okoz.
Ha megszűnne a kiotói egyezmény és ez által a klímavédelem elsőbbsége is , a maradó előnyök bőven elegendőek a magyar Dunai vízerőművek létesítésének indokolásához.

18. A kieső termelésük pótlásához szükséges, import földgáz többlet tovább növeli hazánk amúgy is nagy import függőségét. Ez önmagában is döntő érv marad.

19. Tovább növekszik a Nagymarosi Vízlépcső beruházás leállítása miatt, a számvitelileg is igazolható kár és elmaradt haszon, ami 2010-ig meghaladta a 2,42 milliárd USD összeget és évente további kb. 60 millió $-ral nő a Bősi Vízerőmű termelésének 1/3-át jelentő, vízjogos magyar hányad, azaz kb. 1 milliárd kWh értékének elvesztése miatt. A teljes igazolható kár 230 Ft/$ szorzóval számítva, eddig, tehát kb. 557 milliárd Ft.

20. Az anyagi kár számítása nem tér ki a fentebb felsorolt egyéb hátrányok pénzben, elméletileg kifejezhető értékére, amit a szakértők fenti összeg 2-3 - szorosára is becsülne, tehát eléri 1100-1700 milliárd Ft össeget is.

A kárszámítás pontosítására a Kormány, célszerűen az Állami Számvevőszéket kérhetné fel, amely a 90-es években ezzel, részletesen foglalkozott.

A fentiekhez hozzáadandó azon erkölcsi kár, amely nemzetközi viszonylatban keletkezett, a hivatalos magyar vízgazdálkodásnak a tudománnyal és világgyakorlattal ellentétes tevékenysége miatt.
Bízom abban, hogy a Kormány a fenti érvek alapján megváltoztatja eddigi merev álláspontját.

Budapest, 2012.07.20.

Hozzászólások

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Nagy Gábor | 2012. szept. 26.

2006-ban jelent meg Árpási Zoltán riportkötete Mosonyi Emil a vízépítés professzora címmel. Nem tudtam letenni, amíg a végére nem értem. Nagyon korrekt alkotás egy szerény és nagytudású mérnökemberről, akit a világban sokkal többre tartanak és becsülnek, mint amennyi elismerésben itthon volt része. (Csak emlékeztetőül; ő volt az egyik kitüntetett, akivel Sólyom László nem fogott kezet..) Számomra különösen érdekfeszítő volt ez a könyv, tipikus mérnöksorsot mutat be, a szakmaszerető kreatív és nem megalkuvó mérnökét, aki minden helyzetben megőrizte szakmai tekintélyét és emberségét. Jó például szolgálhat a ma felnövő mérnökgeneráció számára. Ami miatt ehhez a vízierőmű témához kapcsoltam mondandómat, az az egyszerű ok, hogy a Bős-Nagymaros erőmű építés hiteles szakmai álláspontját itt láttam először leírva - Mosonyi professzor világosan és közérthetően fogalmazott. Akit érdekel, hogy milyen történések és okok vezettek az erőmű építés meghiúsulásához, érdemes elolvasniuk a Mosonyi könyv 12. beszélgetését (persze a többit is). NG NG


Chiovini György | 2012. szept. 19.

A környezethez való viszonyunkat is értékrendünk és érdekeink határozzák meg. De ne felejtsük el tájékozottságunkat sem. Nem csak a focihoz ért mindenki. Ha a "gyanús" politika szót a közjóval helyettesítjük, belátható, hogy valamilyen módon mindenhez közünk van. Sajnos ma a szakember hitelessége is besározódott. Meggyőződését vallja vagy lobbierők szóvivője? A magam részéről úgy gondolom, hogy vízerőművekre szükség van. Olyan folyókon is, mint a Duna. A magyar szakaszon is. Ez kivétel lenne valamilyen okból? "Ott jó, itt rossz,"


Fázmán József | 2012. szept. 19.

Talán nem fogalmaztam elég világosan... Sajnos kis hazánkban odáig "fajultak" a dolgok, hogy az ilyen kérdésekben markáns véleményt képviselők azonnal besoroltatnak valamelyik szekértáborba és ez szerintem nem szerencsés. Meggyőződésem, hogy a mérnököknek, így a MK-nak is bizonyos távolságot kellene tartani a politikától. FJ


Zoárd | 2012. szept. 19.

Szerintem míg egy kazán teljesítménye politikamentesíthető, ilyen és ehhez hasonló kérdésekből a politikát kihagyni nem lehet. Ennek egyszerű oka van. A természeti környzet értékeit nem lehet olyan egyszerűen számszerűsíteni, mint egy kazán hatásfokát. A társadalmi viszonyok egyensúlyát kellene a politikának megteremteni, azaz pont, hogy a politika feladata lenne ilyen kérdésekben a társadalmi konszenzus létrehozása. Az, hogy ez mennyire működik, az már más kérdés. Úgy gondolom, nekünk mérnökönek nem a döntés a feladatunk, hanem a helyzet műszaki háttér részének korretk megismeretetése a döntéshozokkal. Ez még egy egyszerű családi ház fűtési rendszerére is igaz.


Fázmán József | 2012. szept. 19.

Tisztelt Kollégák! Lenne egy kérésem: ezt a kérdést, akarcsak az atomenergia problematikáját legalább mi mérnökök politika- és indulatmentesen megtárgyalni! FJ


Balogh Zoltán | 2012. szept. 19.

Vízlépcső pártiak! Evezzetek végig a Dunán Ulmtól Bajáig, és lássátok azt a hatalmas kárt, amelyet a vízlépcsők okoznak! Lássátok a magyarországi szakasz vízlépcső mentes előnyeit! Balogh Zoltán

Facebook-hozzászólásmodul