Passzívpanelház energetikai korszerűsítésének gépészeti koncepciója
2012. február 22. | Kucsera Mihály | | 3 |
Fontos előrebocsátani, hogy a jelen cikk nem a passzívházak általános követelményeivel foglalkozik, hanem annak a panelépületek esetén a sajátos hazai adottságok mellett felvetődő szempontjaira összpontosít.
Az egyik újpalotai (Zsókavár utcai) panel toronyháznak a passzívház-szintű és 2011-ben a külső hőszigeteléssel, ablakcserével megkezdett energetikai korszerűsítése a maga nemében második hazai kezdeményezés. Szakmai előzménye az EU-finanszírozású és az európai gyakorlatban is különlegességnek számító, 2005-ben elkészült dunaújvárosi kísérletikutatási Solanova-ház. A német és osztrák közreműködéssel megvalósított egyedülálló projekt célja egy panelépület komplex napenergiás felújítása passzívház követelményekkel, amelynek eredménye az épület fűtési energiafelhasználásának több mint 80%-os csökkenése, a téli és a nyári komfort javulása, a lakások értékének emelkedése lett. A projekt legfontosabb célkitűzése akkoriban az volt, hogy tudományos előkészítettségével, műszaki megalapozottságával példát teremtsen és az utólagos monitoring révén adatokat szolgáltasson a több mint 800 000 iparosított technológiával létesített hazai panellakás korszerűsítéséhez.
Az újpalotai felújítás kiemelt alapelve, hogy a hazai finanszírozási adottságokhoz igazodó,, a pályázati források rendelkezésre állásának függvényében megvalósítható, több megvalósítási lépcsőre ütemezhető, szakaszolható megoldás szülessen. Ennek megfelelően a tervezési cél meghatározása:
• a darmstadti Passivhaus Institut (PHI) követelményeit teljesítő passzívház-megoldás kidolgozása,
• több évtizedes távlatban is korszerű, a 2020-tól érvényes energetikai követelményekhez igazítható, továbbfejlesztésre alkalmas fűtőrendszer kialakítása,
• lakásonként arányos költségmegosztás biztosítása,
• komfortszint emelés,
• a távlati autonóm hőellátás.
A meghatározó kiindulási adatok az épületszerkezet jellegén túlmenően
• földszint + szerelőszint + 12 lakószintes épület,
• 72 lakás,
• 183 fő átlagos lakószám,
• a konyhában meglévő gáztűzhely,
• távfűtésre (gáz alapú fűtőmű) alapozott hőellátás,
• ablakszellőzéssel megvalósított szellőztetés.
A kiinduló állapotot a lakások kb. felében végrehajtott korábbi radiátorcserével, átkötőszakasz és termosztatikus szelep beépítésével már részben átalakított meglévő fűtőrendszer jelenti. A korábban elvégzett részleges korszerűsítés további hasznosítása az egyenlő teherviselés, a korszerűsítési támogatásból való egyenlő részesedés, elszámolás összefüggésében a forrásfelhasználás függvényében mérlegelhető. Ezek kezelése a tapasztalat szerint jelentős kommunikációs feladatot jelent, mert a lakóközösség jóváhagyását igényli és közvetve az egész projekt elfogadottságát befolyásolja.
A műszaki megoldás kidolgozásakor érvényesíteni kívánt szempontok:
• az épületszerkezet hőszigetelésével elért passzívház-szint előnyeit valóban hasznosító fűtőrendszer,
• az ingatlanérték növelésének hosszú távú biztosítása,
• a halasztott megvalósítási ütemekbe és távlati célokba illeszkedő rendszerelemek alkalmazása,
• a korábban elnyert támogatási forrás előzőekhez igazodó felhasználása,
• alkalmasság megújuló energiaforrásra történő, akár utólagos átállásra,
• a távlati autonóm működés feltételeinek megteremtése,
• a megvalósítási költség minimalizálása,
• a források függvényében szakaszolható műszaki megoldás,
• megtérülés alapján rangsorolható ütemezés,
• a működés és lakhatóság folyamatos fenntartása.
A fűtési egyenleg egyaránt számol a szakaszos felújításból következő átmeneti, valamint a passzívház kivitelű lakószintek hőigényét tovább csökkentő távlati földszinti beépítéskor előálló végleges energetikai állapotokkal.
Az ismertetés a tervezett megoldáson túlmenően különböző szempontokból felvetődött, megfontolható alternatív megoldásokat is megemlít.
Műszaki megoldás
Az épület energetikai méretezése a darmstadti Passivhaus Institut (PHI) követelményei alapján a passzívházak tervezésére fejlesztett PHPP (Passivhaus Projektierungs Paket) tervezőprogrammal készült, az építéskor, 1967-74 között alkalmazott paneltechnológiáról rendelkezésre álló adatok alapján.
A hőtechnikai számítás kulcselemei:
• a 16 cm-es, tűzvédelmi szempontból elfogadható ásványgyapot szigetelés,
• a 3 rétegű ablaküvegezés és
• a Solanova-háznál is alkalmazott csatorna-hőcserélős álmennyezeti hőcserélővel szerelt szellőzőgép.
A passzívház kiinduló elve alapján az ésszerű minimumra – a (ablak-) szellőzési veszteségnél is alacsonyabbra – csökkentett transzmissziós veszteség lehetővé teszi, hogy a megfelelő alapterületi arány és a magas hővisszanyerési hatásfok folytán a csekély maradó fűtési igény légfűtéssel is kielégíthető legyen. Előfeltétele a legjobb hatásfokú hővisszanyerés biztosítása. Ez a magyarázata, hogy a nagy hatásfokú hővisszanyerős szellőzőgép válik a passzívház gépészet elengedhetetlen, kulcsponti elemévé és a hagyományos fűtőrendszeri elemek kerülnek kiegészítő és szabadabb választást engedő helyzetbe, hőforrás- és hőleadóoldalon egyaránt.
Az előzőeknek megfelelően a fűtőrendszer átalakítása, teljesítményének méretezése lakásonként önálló, 90% hatásfokú hővisszanyerős szellőzőrendszer kialakításával és – a klasszikus passzívház elvnek megfelelően – a szellőzőlevegő szabályozható utófűtésével számol.
A tervezés során jelentős korlátozást jelentett a konyhai gáztűzhely, amelynek kiváltása a komfortszint emelésén túl összességében valószínűleg költségoldalon is előnyös megoldást jelenthet, de jelen esetben nem került mérlegelésre.
Az egyes tervezett gépészeti alrendszerek választási lehetőséget is teremtenek a tényleges finanszírozási lehetőségek függvényében, illetve a szakaszolt megvalósítás során előálló eltérő állapotok döntési helyzetére. Ezek az alrendszerek a következők:
– hővisszanyerős szellőzés, lakásonként önálló szellőzőgép konyhai elhelyezéssel, homlokzati beszívás-kifúvással, szakaszolható kiépítéssel, valamint az első kivitelezési ütemben szükséges ideiglenes légbevezetési megoldás utólagos hasznosításával.
Központi rendszer kialakítása az adottságok alapján sem szerkezeti, sem gazdaságossági, sem a folyamatos lakáshasználat miatt kivitelezhetőségi okból sem volt célszerű.
A légcserét, a légszállítást a gáztűzhely miatt a passzívház-méretezési igényeket túllépő GMBSZ követelmények figyelembe vételével kell meghatározni.
A kiegyenlített szellőzőrendszer későbbi ütemre halasztott megvalósítása esetén az előálló légtömör állapot miatt létfontosságú az egyszerű központi elszívás folyamatos biztosítása. Ez a pótlólagos frisslevegő bevezetés megoldásával és a meglévő központi elszívórendszer felújításával történik, ami azonban többlet-ráfordítást okoz. Az ideiglenes légbevezetés fali, légcsatornázott kivitelben készült,mivel a nyílászáróba épített, szokásos résszerelvények beszerelése gyakorlatilag helyreállíthatatlanul tönkretenné a kényes belső szigetelésű légtömör nyílászárókat.
Hővissszanyerős szellőzőgépként a legjobb hatásfokot biztosító csatornahőcserélő mellett a korszerűbb páravisszanyerős típus alkalmazása ajánlott, ami a viszonylag kicsi alapterület/lakószám-arány, illetve a gáztűzhely miatt viszonylag magas légcsere-igény következtében a fokozott téli levegő-kiszáradási veszély és a téli fagymentesítés szempontjából is előnyös.
A hazai körülmények között jelentős nyári túlmelegedés megoldására lényeges az ennek kivezetését biztosító üzemmóddal rendelkező szellőzőgép.
Biztonsági szempontból előnyös, ha a szellőzőgép konstrukciója – a típus függvényében vagy már gyárilag ilyen változatban kialakítva vagy a telepítési beállítással letiltva a csak elszívásos vagy depressziós kiegyenlített szellőzési opciót –, eleve kizárhatja a gáztűzhely miatt veszélyes depressziós légállapotot kockáztató üzemmódot.
További fontos kiegészítő tartozékok, illetve jellemzők:
• a fagymentesítő előfűtés, mert a gáztűzhely miatt elengedhetetlen, előírt minimális légszállítás biztosítása kizárja a hőcserélő fagymentesítését szolgáló esetleges szellőzés-korlátozás alkalmazását. Erre kalorifer vagy az energiatakarékos, önszabályozó PTC-fűtőelemmel és hőszigetelt műanyagházzal szerelt (iso-defroster) lehet a gazdaságos alternatíva.
• a szellőzőventilátorok üzemkimaradása esetére a gázellátást korlátozó biztonsági mágnesszelep szükséges
• a valós szellőzési igényhez igazodó, takarékosabb szellőzés-szabályozást szolgáló CO2-, CO-, páratartalom- és/vagy légminőség-érzékelő alkalmazása (természetesen erre alkalmas szellőzőgép feltételével),
• a veszélyes depressziós légállapot érzékelésére valamint a veszélyt okozó ventilátorok lekapcsolására szolgáló „nyomáskülönbség-ügyelő” (Differenzdruckwächter) alkalmazása.
– légfűtés, a befúvott szellőzőlevegőnek a központi fűtőrendszerről melegvizes kaloriferrel végzett utófűtésével, aminek teljesítménye – különösen a gáztűzhely miatt megnövelt légszállítás folytán – elegendő lehet a szükséges hőigény leadására.
A szellőzőlevegő kizárólagos fűtési alkalmazása azonban a jelentősen ingadozó lakószám és lakáshasználat miatti bizonytalan páraképződés illetve téli légszárazság függvényében a komfortérzet szempontjából gondot okozhat,
– meglévő fűtőrendszer, a korszerűsítés szakaszos megvalósításának függvényében csökkenő hőigényhez igazítható alacsony alaphőmérsékletű állandó beszabályozáshoz szükséges mértékű átalakítással (átkötések, szelepek stb.).
A konvekciós hőleadás a fűtő-szellőzés elrendezésével összhangban a szobákba koncentrálva, a teljesítmény- és hőfokszabályozás a fűtési igény csökkenése, illetve az alternatív fűtőrendszeri elemek belépése függvényében alakul,
– napkollektor-rendszer, a melegvíz-ellátására, tető- és homlokzati elrendezéssel.
Az alternatív hőszivattyús rendszer megvalósítása esetén (valamint az autonómiát biztosító napelem-helyigénye miatt) forrásfelhasználás szempontjából az elhagyása megfontolandó.
– hőszivattyú, geotermális talajszondás rendszerben, ami passzívház szint mértékéig fedezi a fűtés és a HMV-előállítás hőigényét. Megvalósításának feltétele a talajszondák kivitelezéséhez az épület körüli terület igénybevétele, ami az adott épületnél a tervezett földszinti túlnyúló lepényépület kialakítása kapcsán egyébként is telekrendezést igényel.
A talajszondák számának, hosszának pontos meghatározása próbaszonda-mérés alapján véglegesíthető. A korszerűsítés ütemezése arányában csökkenő hőigény függvényében a maradó távfűtés(t) kiegészítő, téli rásegítő szerepben működhet, a szezonális működés feltételei a távhőszolgáltatóval tisztázandóak.
– levegő utóhűtés, megfelelő kaloriferrel a passzívház kivitel elérésekor talajszondák révén direkt keringetéses működtetéssel biztosítható a nyári túlmelegedés kivezetése, a talajszondák létesítése a hőszivattyúnál jelzett feltételek függvénye,
– sugárzófűtés, a fürdők használati idejére korlátozott magasabb hőmérséklet-igény biztosítása elektromos infrasugárzókkal, késleltetett automatikus kikapcsolással.
Hőmérséklet-szabályozás
Ahosszabb német passzívházas tapasztalatok alapján a lakáshasználat függvényében a tényleges fűtési igény akár többszörös eltérést is jelenthet. Társasházi alkalmazás esetén ezt a helyzetet ráadásul jelentősen bonyolítja és nehezítik az egyéni érdekek, az eltérő szokások valamint lakásadottságok, amit az eddigi hazai felújítási tapasztalatok is igazolnak.
A fűtőrendszer kialakításánál a passzívháznak a hagyományostól eltérő energetikai viselkedéséből (épületen belüli erős hőáram, kiegyenlítődő hőállapot) célszerű kiindulni.
Egy régi építésű panel társasház esetében külön jelentőséget kap, hogy a külső termikus burkon elért légtömörségtől függetlenül a lakóegységek és közlekedőterek között lakott állapotban szinte megoldhatatlan feladat a légtömörség megvalósítása.
A közismert fűtésmegosztási, elszámolási anomáliák (visszaélések) alapján elvetettük a jelentős többletköltséget jelentő helyiségenkénti hőfokszabályozás, költségosztók alkalmazását.
A javasolt, önnálóan szabályozható légfűtéssel oly módon biztosítható az egyedi hőmérséklet-szabályozás, hogy az egyben késztetés is a lakóknak a hővisszanyerős szellőzőrendszer rendeltetésszerű használatára, és a szükségtelen ablakszellőzés elmaradásával biztosíték az épület energetikai kivitele révén elérhető fűtéstakarékosság megvalósulására.
A javasolt megoldás:
• állandóra beszabályozott konvekciós hőleadás az előremenő hőmérséklet és megfelelő hőfoklépcső beállításával (meglévő radiátor vagy távlati felületfűtés esetén egyaránt);
• alapdíj a megállapított alacsony alaphőmérsékletre a részletes hőtechnikai számítással helyiségenként meghatározott hőigény alapján;
• elszámolás az alapdíj és a lakásonként kialakított egyedi mérés összesített értéke alapján.
Kiegészítő energia-megtakarítási megoldások
A most bemutatott tervezés egy jól meghatározott célra, az épület energetikai korszerűsítésére irányult, tehát nem általános jellegű, teljes körű felújításra vonatkozott. Ebből következően számos, egyébként szintén felújítást érdemlő más területet – sajnálatunkra – nem is érinthetett, amelyek pedig a melegvízhálózat felújítása, víztakarékosság, belső légtömörség hőtechnikai és zajhatárolással, tűz- és vagyonbiztonság, az ingatlan állagmegóvása, a közös terek értéknövelő esztétikai és komfortjellemzői stb. szempontjából szintén időszerűek lennének, de szintén a tervezési határon kívül maradtak.
Az épület veszteségeinek csökkentése, illetve a kiépítendő költséges kapacitások méretezése során önmagában jelentős eredményt jelenthet a melegvízhálózaton elérhető megtakarítás
• a cirkulációs veszteség csökkentése valamint
• víztakarékos zuhanyfejek és csap kifolyóelemek felszerelésével a takarékos vízfelhasználás és a HMV-energiafelhasználás jelentős csökkenése.
Előkészítési szempontok
A passzívház szint elérése az eredeti, alapvető célt jelentő költséghatékony megvalósítás teljesítésével csak alapos tervezéssel és előkészítéssel lehetséges. A költséghatékony megoldásnak az optimálisan méretezett és szigetelt épületszerkezet előnyeit ténylegesen érvényesítő, tehát nemcsak olcsóbb üzemeltetésű, de lehetőleg egyszerűbb, kisebb kiviteli költségű épületgépészeti rendszert kellene eredményeznie.
Ez természetesen viszonylagos, hisz a hagyományos gépészethez képest mindenképpen új elemeket (mindenekelőtt a hővisszanyerős szellőzést), eltérő szereposztást illetve arányokat, de a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül drágább megoldásokat igényel. Nevezetesen a töredék fűtési igény bármely hagyományos, tehát nem föltétlenül megújuló energiás hőforrással, hightech berendezések nélkül, de természetesen az egyéb követelményeket kielégítő berendezéssel megoldható.
Az épületet egységes rendszerként kezelő passzívház-elvnek, illetve követelménynek talán legjobb példája a szellőzőrendszer, ami kulcsszerepbe kerülve szigorúan az adott szerkezet és fűtőrendszer összefüggésében határozható csak meg.
A hazai tapasztalatok alapján már a tervezés során is a senki földjét jelentő olyan rendszerelemek, mint az önálló konyhai elszívó, kandalló, egyéb nyitott tűzterű fűtő- vagy főzőkészülék, központi porszívó stb. együttes alkalmazása egy légtömör épületben akár élet- és tűzveszélyt is okozhat. Ennek különleges esete a fokozott veszélyt jelentő gáztűzhely alkalmazása, ami az újpalotai panelépületre is érvényes.
Németországban depressziós légállapotot okozó berendezés alkalmazása esetén kötelező előírás a nyomásviszonyok állandó ellenőrzését, valamint az engedélyezett határérték túllépése esetén az összes depressziót okozó berendezés közvetlen kikapcsolását biztosító „nyomáskülönbség-ügyelő” készülék beszerelése.
Gázbiztonság
A 11/2004. (II. 13.) GKM rendelet szigorú előírásokat tartalmaz a gáz csatlakozó vezetékek és fogyasztói berendezések létesítésére és üzemeltetésére. A GMBSZ (Gáz Biztonsági Szabályzat) alapján a felhasználói/fogyasztói berendezés alatt a fogyasztói vezetéket, a gázfogyasztó készüléket és a gázfelhasználó technológiákat, valamint az azok rendeltetésszerű és biztonságos használatához szükséges tartozékok összességét kell érteni. Ez utóbbiba beleértetődnek az égéslevegő ellátást érintő szellőzési megoldások.
A tapasztalatok alapján a nem megfelelő légellátási és égéstermék-elvezetési feltételek miatt bekövetkező balesetek (CO-mérgezés) elkerülése érdekében a nyílt égésterű, kéménybe nem kötött („A” típusú) és kéménybe kötött („B” típusú) gázkészüléket alkalmazásakor különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a jelzett típusú készülékek valamelyikével ellátott, vagy azzal légtér összeköttetésben lévő helyiségek esetén tervköteles átalakításnak minősül:
• a fokozott légzárású nyílászárók beépítése, vagy a meglévő nyílászárók tömítése;
• elszívó/szellőző ventilátorok, konyhai páraelszívók beépítése;
• a gázszolgáltató által jóváhagyott kiviteli tervhez viszonyított minden egyéb módosítás [meglévő csatlakozó vezeték és/vagy fogyasztó berendezés tervköteles átalakítása (bővítése, felújítása)].
Ilyen tervköteles átalakítás esetében a kivitelezés megkezdése előtt:
a) Kiviteli tervet kell készíttetni arra jogosult szakemberrel (épületgépész tervezővel), amelyben ellenőriztetni kell a légellátási és égéstermék elvezetési feltételek meglétét a már üzemelő gázfogyasztó készülékek esetében.
b) A kiviteli tervet a kivitelezés megkezdése előtt műszaki-biztonsági szempontok szerinti felülvizsgálatra be kell nyújtani a földgázelosztóhoz.
c) A kivitelezés befejezése után az elkészült szerelést a földgázelosztóval vagy megbízottjával az üzembe helyezés előtt műszaki-biztonsági szempontból ellenőriztetni kell.
A hazánkban szinte kizárólagosan helyi vagy központi elszívással rendelkező lakóépületeknél a biztonsági szabályzat követelménye alapján általában mintegy 60 m3/h levegő bevezetése szükséges a konyhába (4 főzőégős és sütős tűzhelyet figyelembe véve), továbbá szabadba szellőző gépi elszívást kell létesíteni, hogy megelőzzék az összeszellőzést a lakószobákkal.
A kiegyenlített lakásszellőzésnek viszont a hosszú évtizedek alatt kialakult nemzetközi gyakorlat és szakmai szabályok szerint épp az az alapelve és elterjedt gyakorlata, hogy a friss levegőt közvetlenül a lakóterekbe kell bevezetni, míg a szennyezett levegőt közvetlenül a szennyezett terekből kell elszívni, épp azért, hogy az így kialakuló nyomásviszonyok eleve megakadályozzák a szennyezett levegő visszaáramlását a lakótérbe.
Ilyen esetben a közvetlen konyhai légpótlásnak a hazai gyakorlat szerint rutinszerűen alkalmazott követelménye ezekből következően a céljával ellentétes hatást fejt ki, hisz kizárja a megfelelő irányú légáramot biztosító nyomáskülönbség kialakulását.
Ez ilyen formában a jelenleg érvényes Szabályzatban megfogalmazott tervezési elvvel is ellentétes, hiszen a 4.3.1 pont első bekezdésének utolsó mondata épp azt írja elő, hogy „A szükséges szellőzőlevegő-térfogatáramot és a bejutását biztosító nyomásfeltételeket meg kell tervezni.” Így viszont a visszaáramlást megakadályozó nyomáskülönbség hiányában megbomlik a lakáson, mint ajtókon keresztül óhatatlanul összeszellőztetett egységes légtéren belül kívánatos áramlási irány. Sőt, a lakótéri túlnyomás bármely csökkenése esetén (pl. ablaknyitás) kifejezetten előállhat az ellenkező irányú nyomáskülönbség és konyha felőli visszaáramlás veszélye.
A Szabályzat eddigi értelmezési-alkalmazási gyakorlata alapján kialakított közvetlen konyhai légbevezetés további hátránya, hogy egy hővisszanyerős szellőzőrendszer esetén
• a lakóterekben szükséges légpótláson felül gyakorlatilag többlet légcsere-igényként jelenik meg a gáztűzhely miatt előírt 60 m3/h légmennyiség, másrészt
• a lakás egyéb tereinek kiegyenlített szellőzése érdekében a többi elszívásos helyiségben ugyanennyivel fölöslegesen növelni kell az elszívást, továbbá
• a téli időszakban ez a szükségesnél nagyobb légcsere növeli a „túlszellőztetés”, a levegő kiszáradásának a veszélyét, ráadásul
• arányosan növeli a szellőztetési hőveszteséget, a beruházási és üzemeltetési költséget.
A jelen felújítás tervezése során az előzőektől eltérő, a hővisszanyerős kiegyenlített szellőzőrendszerre kialakított megoldás a Szabályzat azon pontján alapul, ami lehetővé teszi a szomszédos helyiségen keresztül történő légpótlást. Ennek feltétele a megfelelő összeszellőzés biztosítása, amit a Szabályzattal és a nemzetközi gyakorlattal összhangban is legegyszerűbben az ajtók alatt, a küszöbök elhagyásával vagy átvezető szellőzőrácsokkal lehet biztosítani.
A biztonságos légellátás szempontjából további kikötések:
• a gáztűzhely telepítési helyiségében jelezni kell a légátvezetések, légrácsok eltakarásának vagy lezárásának tilalmát,
• a gáztűzhely üzemeltetése, használata csak a szellőzőventillátorok folyamatos működésének feltételével engedélyezett,
• az egyedi/önálló lakásszellőző berendezés, helyi elszívóventilátor alkalmazása automatikus működésű, biztonsági leválasztó mágnesszelep beszerelését követeli a gáztűzhely csatlakozó gázvezetékébe.
Az adott esetben a gázelosztó által jóváhagyott terv ezek betartását tartalmazza.
A biztonsági előírások betartása végső soron, tájékozottságtól függetlenül a mindenkori beruházói-tulajdonosi üzemeltetői szereposztás függvényében alakuló felelősségés költségviseléssel, de minden esetben, tervtől, korszerűsítéstől, a létesítés óta eltelt időtől függetlenül is számon kérhető.
Meglévő központi szellőzőrendszer
Jelen felújításnál az első kivitelezési ütemben a hővisszanyerős rendszerek kiépítéséig a meglévő központi elszívókürtők biztosítják a szellőzést, de ebben az első ütemben is folyamatos követelmény az elszívórendszer megfelelő állagának biztosítása, az elszívónyílások ellenőrzése, a légszelepek szükség szerinti cseréje vagy pótlása. Mivel a központi elszívás, a közös elszívókürtő révén az egyes lakások kölcsönhatásban állnak egymással, a beszabályozás hiányában kétséges, hogy minden lakásban biztosított-e a gáztűzhely miatt fokozott jelentőségű elszívás, ezért a konyhában megkövetelt 60 m3/h légcsere ellenőrzésére a gázelosztónak be kell mutatni a légtechnikai beszabályozási jegyzőkönyvet.
A tetőventilátorok ellenőrzésén túlmenően tűzvédelmi szempontból is szükséges az elszívó kürtők tisztítása. A rutinszerű tisztítást megelőzően elengedhetetlen a kürtők állapotellenőrzése, amit a tisztítással foglalkozó komolyabb cégek a szolgáltatás részeként végeznek. Ez a központi elszívó légcsatornák kamerás ellenőrzésével (bárhol lehet sérülés, átalakítás, szétcsúszás stb.) ad megbízható eredményt. Ennek hiányában a beszabályozás kivitelezhetősége eleve kétséges. Ráadásul a légtömörség hiányában a ventilátorok csak jelentős többlet teljesítmény (és áramfogyasztás) révén tudják biztosítani a hiányzó többlet légszállítást.
További figyelmet érdemel, hogy a hatósági szabályozás terén a GMBSZ-hez hasonlóan szintén folyamatos, és szigorodó kötelezettséget és felelősséget jelentenek a tűzbiztonsági követelmények (új OTSZ). Ezek a szellőzőrendszer esetében az egyszeri korszerűsítéstől függetlenül folyamatos jelleggel megkövetelik a szellőzők rendszeres karbantartását a ventilátorok elektromos és motorikus állaga, a szellőzőkürtők tűzveszélyes szenynyeződése, korróziója, érintésvédelme szempontjából egyaránt.
A fenti cikk a Magyar Épületgépészet 2012/1-2. számában jelent meg. A lapszám további tartalma:
Dr. Barna Lajos – Mészáros Ferenc: Születésnapi köszöntő
Baumann Mihály – Dr. Fülöp László – Budulski László – Schneider Roland: Hővisszanyerős lakásszellőző vizsgálata talajhő-hasznosítással
Dr. Magyar Zoltán: Termikus műemberek alkalmazása hőkomfort mérésekhez
Eördöghné Miklós Mária: Víz és vízszolgáltatás – háttéradatok a vízellátás tervezéséhez
Prof. Karel Kabele – Pavla Dvoøáková: Sugárzó fűtési és hűtési rendszerek modellezése és szimulációja
Kiss László – Fonó György: Hulladékhő hasznosítása hőszivattyúval
Kucsera Mihály: Passzív-panelház energetikai korszerűsítésének gépészeti koncepciója
A hatékonyság nem csak megtakarítás: bevétel is lehet
Nagy János: Energiatakarékos világítási lehetőségek
Engel György: Épületek légtömörségi hibáinak, fűtési és klímarendszerek veszteségeinek feltárása
Kékesi István: AutoCAD MEP 2012 – az épületgépészeti célszoftver
A kéménytechnika alapkövetelménye a biztonságos üzemelés
Módosult az MSZ 845 kéményszabvány
Suta Mária – Pintér László – Pataki Michael: Svédországi kitekintő
Erdélyi Barna – Kiss László: Thermal Response Test – Földhőszondás hőszivattyús rendszerek földtanilag megalapozott tervezése
Hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.
Chiovini György | 2012. márc. 1.
1.Tapasztalatom szerint télen kifejezetten száraz a lakások levegője. Minden helyiségben van páratartalom mérőnk. A fürdőszobában a használaton kívüli időben a komfort szint alsó határa körül mutat. A szobákban sokkal kisebb. Amikor az elmúlt hetekben nagyon hideg volt az időjárás, a szobai mérők "kiakadtak". Éjszakai intenzív párásítással reggelre felment a páratartalom kb. 40 RH%-ra. 2.Jó légzárású, lépcsőházi bejárati ajtó kedvező áron kaphatók. Nem lenne akadálya a korszerűsítés keretében a lakás bejárati ajtók cseréjére. 3.A lakások hőigénye részben az elhelyezkedés, részben a használat miatt eltérő. Kétségeim vannak, hogy lehetséges-e megfelelő központi alapfűtést megvalósítani. Nem látok nagy különbséget a között, hogy alapfűtést vagy teljes értékű fűtést akarunk csinálni. A nehézség ugyanaz.
makucsera | 2012. febr. 23.
Kedves Enikő! Az általános tájékoztató cikkben számos részlet sajnos tisztázatlan marad, - a radiátoros fűtőrendszer a hővisszanyerős szellőzés halasztott ütemű megvalósításáig mindenképpen szükséges, viszont az elért energetikai szinthez igazodó átszabályozást igényel, elbontása önmagában jelentős költséget jelenthet (de a tulajdonosi közösség vonatkozó döntésével akár át is állhatnak a teljes légfűtésre), - az arányos költségmegosztás, a „potyázás” elkerülése érdekében az egyedileg szabályozható, leállítható szellőzéssel és légfűtéssel szemben jelenthet biztosítékot egy egységes állandó hőmérsékletű központi alapfűtés, de helyiségenkénti hőfokszabályozásról természetesen nincs szó, - a konyhaihoz hasonlóan a fürdőradiátor is megszünik, mert a minimálisra csökkent hőigény a külső falakkal határolt tartózkodó-helyiségekbe koncentrálva, - gáztűzhely: az egyes kiegészítő helyiségek légcsereigényét önmagában is teljesíteni kell, ez már magasabb összértéket ad, a konyhai többlet elszívási igény biztosítása terén a gázszolgáltatói engedélyezés nem vállal kompromisszumot, felelősséget, a szellőzési fokozatok állításával viszont, a pl. az álmennyezeti Climosnál 7 lépcsőben van lehetőség a lakáshasználathoz igazodó szabályozásra, - a depresszió kérdésköre csak a teljeskörűség érdekében említve, jelen esetben nem vetődik fel (sőt, a bejárati ajtók légtömörségének hiányában a lépcsőházi szagok szempontjából egy enyhén túlnyomásos légállapot lehet inkább kívánatos), üdvözlettel
Sariri-Baffia Enikö | 2012. febr. 23.
A passzívház standard szerinti felújítás kiváló lehetőség például abban az esetben, amikor a házban nincs lakásonkénti fűtéselszámolási lehetőség, mivel a fűtőtestek az egymás fölötti lakásokban vannak egy strangon, így az elszámolás kiépítése komoly költséget jelentene. A hőszigetelés, a passzívház minőségű ablakok és a központi hővisszanyerős szellőzés kiépítésével az egész „elfuserált“ elosztórendszert üzemen kívül lehet helyezni. Csak az utófűtő kalorifer és esetleg a fürdőszobai fűtőtest lehetnének egy strangon, melyen egyszerűen lehet a hőmennyiséget mérni és esetleg intelligens módon elektronikusan központi helyen leolvasni. Ezután a visszaélés lehetősége is megszűnne és egyszerű lenne a lakásonkénti elszámolás is. Mivel ezekben a panel lakásokban a helységek között kiváló a termikus kapcsolat, mindenhol nagyjából azonos hőmérséklet alakul ki. A szobák közötti hőfokszabályozás emiatt elég kilátástalan kísérlet. Mindezek miatt könnyen előfordulhat, hogy így jelentős költség takarítható meg, mivel csak a meglévő radiátorok és a csövek bontására kellene költeni, a bonyolult elszámoltató rendszer kiépítése és a meglévő hőelosztó rendszer felújítása helyett! A gáztűzhely konfliktus megoldására esetleg fel lehetne szerelni egy intelligens vezérlést: alapszellőzésnek 30 m³/h bőven elegendő személyenként, egy ilyen kis lakás esetén pl. 60 m³/h. Amikor bekapcsolják a gáztűzhelyet, a szellőzőgép felkapcsol 110 m³/h üzemmódba, a főzés befejeztével még kb. egy óráig ezen a fokozaton működik, hogy kivigye a párát és a szagokat, majd visszaáll alapszellőzésbe. Nem hiszem, hogy a gázművek ezt kifogásolnák. Így még a száraz levegő sem okoz gondot, mivel ki sem alakul. Egy ilyen lakásban mindíg van elegendő pára, mely ezt megakadályozza. A szellőző berendezést mindíg egyensúlyban kell üzemeltetni lehetőleg automatikus vezérléssel, így depresszió sem alakul ki. Ez egyébként nem világos, miért lenne veszélyes a gáztűzhely esetén. Ha több levegő hagyja el a lakást, az pótlódik az elkerülhetetlen réseken keresztül. Ez ugyan rossz a hővisszanyerés hatékonyságát illetően, de egyéb probléma nem ismert. Panellakásokban általában nincs kandalló vagy hasonló veszélyes üzemű nyílt rendszerű fűtés, melyekkel valóban veszélyes a depresszió. Fontos lenne egy ilyen felújításkor, hogy a meglévő elszívó kürtőket üzemen kívül kell helyezni, és légtömören elzárni, mert zavarja a légegyensúlyt a lakásokban. További javaslat a lépcsőházak automatikus hővisszanyerős szellőztetése: lent befújni a levegőt, fönt elszívni, majd ez 10 percenként váltakozik. A levegő pedig egy vagy több falba építhető regeneratív hővisszanyerő elemen áramlik keresztül. Ezáltal megszüntethető az különböző lakásokból érezhető menük szagainak panelházakra tipikus orrfacsaró keveredése. Üdvözlettel Sariri-Baffia Enikő Passzívház minősítő és oktató
