e-gépész online szaklap

Vízminőség a mérnöki gyakorlatban

2012. január 23. | CZÉDLI Herta, SZÍKI Gusztáv Áron PhD Debreceni Egyetem Műszaki Kar | |  0 |

Antropogén eredetű nehézfém-terhelés, bioakkumuláció-monitorozás elemanalitikai módszerekkel.

Napjaink egyik legfontosabb környezeti problémája a növekvő gazdasági tevékenységből adódó fogyasztás összehangolása a fenntartható fejlődéssel. Földünk felszíni és felszín alatti vízkészletének minőségi és mennyiségi állapota a figyelem középpontjába került. Mivel a víz csak korlátozottan áll rendelkezésre, sérülékeny közeg, melynek gazdasági értéke van. A rendelkezésre álló édesvíz készlet napjainkra komoly veszélybe került, mely tovább fokozódik a prognosztizált éghajlatváltozás által előidézett mennyiségi és minőségi változásokkal.

Magyarország vízellátásának alapját a felszíni- és felszínalatti vízkészletek képezik. Ezek védelme, jó állapota a lakosság életfeltételei valamint a gazdasági fejlődés szempontjából stratégiai kérdés. Földrajzi elhelyezkedésünket tekintve kedvező és kedvezőtlen helyzetben is vagyunk. Viszonylag jó minőségű, gazdag felszíni- és felszínalatti vízkészlettel rendelkezünk. A jelentősebb vízfolyások vízgyűjtő területének nagyobb része országhatáron túl található, így felszíni vizeink mennyisége és minősége a szomszédos országokban tett beavatkozásoktól, készletelvonásoktól, szennyezésektől függ. A toxikus anyagokat nagy mennyiségben tartalmazó hulladékokat-melléktermékeket ha nem megfelelően kezelik (hiányos műszaki védelem, balesetek, gátszakadások), akadálytalanul a környezetbe juthatnak. A nehézfémek környezetünk természetes alkotóelemei, létfontosságú vagy toxikus elemként vannak jelen az élővilág működésében. Az élőlények metabolizmusa során nem ürülnek ki a szervezetből, a környezetünkben jelentős mértékben civilizációs eredetűnek tekinthető nehézfém terhelés állandó növekedése veszélyezteti az élővilágot [Nagy, 2000, 2002]. Mivel a nehézfémek környezetünk természetes alkotóelemei, kimutatásuk ténye önmagában kevés információt hordoz, mennyiségük ismeretében is csak körültekintően, igen sok tényező figyelembevételével minősíthetjük a vizsgálati eredményeket.

A vizeket érő nehézfém terhelés vizsgálatának célja, hogy feltárjuk a nehézfémeknek a vízben élő szervezetekre kifejtett hatását. Az élő szervezet a nehézfém szennyezés közvetlen érzékelője. A vízi élőlények nehézfémtartalmának vizsgálata a szennyezettség vonatkozásában igen nagy jelentőséggel bír. A felszíni vizek monitorozásánál a fizikai-kémiai paraméterek valamint az indikátorok mellett kiemelt figyelmet kell fordítani a biológiai-ökológiai jellemzők mérésére, értékelésére. A vízfolyásokat érő nehézfém-szennyezések következményeinek felmérésére az élőlények a legalkalmasabbak, mivel a megfelelően kiválasztott tesztélőlényekben a fémfelhalmozódás a terhelés mértékével és idejével arányosan változik. Az Európai Unió Víz Keretirányelve (DIRECTIVE 2000/60/EC) kimondja, hogy az európai felszíni és felszín alatti vizek ökológiai vízminőségének meghatározása során a munkát egyértelműen a vízi élőlények állapotának vizsgálatára kell alapozni, a nehézfém szennyeződés kimutatására alkalmas objektumokat szükséges keresni. Az ilyen típusú vizsgálatokra különösen jól használhatók a halfajok, hiszen a nehézfémeket különböző – jól elkülönülő – szerveikben halmozzák fel, amelyek elemzéséből a nehézfémek szervezetbe való bekerülésének útjára is lehet következtetni. Az utóbbi években egyre szélesebb körben alkalmazott gyakorlat, hogy a környezetet ért szennyezés kimutatását és nyomon követését az élő szervezetekben felhalmozódott nehézfémek mérésére alapozzák. Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar, mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek, élelmiszerek, biofilmek stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az elmúlt évtizedben az elemanalitikai vizsgálatokhoz alkalmazott technikák ugrásszerű fejlődést értek el. Ez a tendencia tovább növelte a különböző módszerek jelentőségét olyan kutatásokban, amelyekben roncsolásmentes, multielemes analízisre van szükség.

A teljes, PDF-ben letölthető cikk

Hozzászólás

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

Facebook-hozzászólásmodul